Két hét szünet

lesz most itt a blogon, tekintve, hogy elutazunk megünnepelni a párom születésnapját Egyiptomba. Ha a körülmények úgy hozzák, hogy lesz a közelben netkapcsolat, akkor az utat az erre az időre létrehozott blogomban dokumentálom. Gyertek, olvassátok, kommentáljátok!:) Addig is: Allah akbar!

Lamington, az ausztrál kókuszkocka

Mindaddig fogalmam sem volt, hogy létezik ez a sütemény, amíg Györgyi barátnőm abban a hallatlan nagy szerencsében nem részesült, hogy elmehetett egy hónapra Ausztráliába. Miután több barátnője van, akik a közepesnél lényegesen jobban érdeklődnek a konyhaművészetek iránt, megosztotta velünk ennek a hagyományosan ausztrál süteménynek a receptjét. A receptet olvasva persze előtolakodott emlékeimből a jó magyar kókuszkocka, de azért lássuk be, egy Lamington csak elegánsabb, mint egy kókuszkocka:) Mégiscsak Queensland (Ausztrália) kormányzója volt, akiről ezt a süteményt elnevezték! Lamington úrról értékelhető fotót nem találtam,  Queenslandről annál inkább:

Burek

Novi Vinodolskiban tett látogatásunk - többek között - azért is maradandó, mert megismerhettük a bureket, a helyi fastfoodot. Féderer Ágnes cikke szerint én a bosnyákosabb változatot sütöttem meg. Néhány hete Ági barátnőmmel konzultáltam ez ügyben, úgyhogy ma ennek alapján készítettem el az első burekemet. Engem lepett meg a legjobban, hogy szinte a megszólalásig hasonlított a Horvátországban kóstoltra. Az egy kicsit olajosabb volt, de nagyjából ennyi volt a különbség.

Hozzávalók:

1 csomag réteslap, súlyra közel 50 dkg

50 dkg tehéntúró

2-3 dl zsíros tejföl

3 tojás

6-8 dkg reszelt trappista

só, bors

Elkészítés:

Egy tálba tettem a túrót, villával összetörtem. Hozzákevertem a tojásokat, a tejfölt, sajtot, megsóztam, pici borsot is tettem bele, de csak elenyészőt.   A tepsit kiolajoztam, és két réteslapot belefektettem, jutott a tepsi oldalára is. (A bureket hagyományosan alacsony, kerek fémedényekben sütik, nekem ilyenem sajnos nincs, úgyhogy tepsit használtam.)  Innentől vette kezdetét a móka.Sorra vettem ki a csomagból a réteslapokat (olyan gyönyörűségesen frissek voltak, hogy a lányom párja odajött megtapogatni, hogy nem vékony vászon-e, hanem tényleg tészta), összegyűrtem őket egyenként, alaposan megmártottam a masszában, jól beletunkoltam a lapokat, és így gombóccá gyűrve, tojásos túróval átitatva a labdákat beletettem a kibélelt "ágyba". Így el is fogy a réteslap is, a massza is. A cucc tetejére olajjal megspriccelt két réteslap kerül, aztán megy a sütőbe, úgy 190 fokra, kb. 30 percre. Ha szükséges, papírlappal takarjuk le a tepsit, hogy ne égjen szénné a felső két réteslap.

Nehézségi fok:

Baba Ghanoush

Lélekben már Egyiptomban vagyok, ez vitathatatlan tény. Tegnap elkezdtem utánanézni, mit is esznek arrafelé a népek, mert bár voltam náluk régebben, a szállodai étkeztetést - legyen az bármilyen jó is - nem nagyon tekinthetjük túlságosan autentikusnak. Most lesz négy-öt napunk Kairóban, remélem, lesz alkalmunk kihasználni a lehetőséget, és mindenféle finomságokat kóstolni. A készülődés szellemében estére baba ghanoush-t készítettem. Igazság szerint kicsit sok citromlevet sikerült beleöntenem, ettől eltekintve isteni mártogatós.

Hozzávalók:

egy termetes - vagy két kisebb - padlizsán

3 evőkanál tahini (szezámpaszta)

2-3 evőkanál citromlé

1-2 evőkanál olívaolaj

só, bors

egy gerezd fokhagyma

Elkészítés:

A padlizsánokat a szokásos módon a sütőben megsütöttem, majd a héjukból kikapartam a húsukat.  A hozzávalókat betettem a kis robotgépbe, és péppé törtem őket. Az egész művelet - a sütéstől eltekintve, de hát ott is alig van teendő a padlizsánok megszurkálásán kívül - nem tartott tovább 5-6 percnél, és nagyon kellemes krém lett a végeredmény. Megmondom őszintén, képtelen voltam megállni, és egy mokkáskanál római köményt is adtam hozzá, bár a neten található receptek egyike sem említi a hozzávalók között.

Nehézségi fok:

Paradicsomos, pestos tartlet

Sajnos nem tudok jobb címet adni ennek az ételnek, mint a tartlet. Nem kedvelem túlságosan, amikor nyakra-főre külföldi szavakat használunk olyan dolgokra, amikre remek magyar kifejezések vannak, de ennél a tartlettnél tanácstalan vagyok. Ha valakinek van ötlete, ossza meg bátran. Az étel ötlete egyébként egy külföldi újságból származik, sajnos már nem tudom, melyikből, de az biztos, hogy hónapok óta motoszkál bennem, hogy el kéne készíteni. Aztán tegnap, amikor végignéztem a piaci kínálaton, megszólalt a fejemben a csengő, hogy ha most nem sütöm meg, akkor már csak jövő nyáron lesz aktuális. Nem mintha téli, üvegházi paradicsomból el nem lehetne készíteni, de a szabadföldiből azért mégis más. Ráadásul a mélyhűtőben az a leveles tészta is felhasználásra kívánkozott, elég régen hűsölt már.

Hozzávalók:

egy csomag mélyhűtött leveles tészta

1 dl pesto

2-3 paradicsom

1 tojássárgája

feta sajt

friss bazsalikom levelek

só, bors

Elkészítés:

A leveles tésztát felengedtetem, majd lisztezett felületen fél centi vastagra nyújtom. Egy 10-12 cm átmérőjű formával köröket szúrok ki belőle, majd egy kisebbel még egy kört csinálok a közepébe. Így valahogy:

A középső részt megszúrkálom sűrűn villával, ez meg fogja akadályozni, hogy a tészta ott felemelkedjen. Megkenem a felvert tojássárgával, majd egy-két evőkanál pestot kanalazok a tészta közepére. Ezután a vékonyra szeletelt paradicsomot teszem rá. Sózom, borsozom.

220 fokos sütőben 15 perc alatt szép pirosra sül. Tálaláskor friss bazsalikom levelekkel díszítem. El lehet készíteni szögletes formában is, akkor éles késsel egy centis peremet karcolok a tésztára, és így dolgozom vele tovább. Erre a szögletesre fetát is morzsoltam.

Nehézségi fok:

Szilvás akármi

Hideg van. Tegnap óta a lakásban 3 fokot csökkent a hőmérséklet csukott ablakok mellett. Zuhogó esőre ébredtünk. Először arra gondoltam, védekezendő a hideg ellen, hogy  én is elkészítem a Gourmandula-féle szilvalevest, de mivel egy jó adag tyúkleves vár még elfogyasztásra, inkább szilvás lepényt gondoltam sütni. Kb. 2 órája ülök a gépnél, olvasom a jobbnál jobb recepteket (az egyikhez nincs itthon minden, a másik túl bonyolult, a harmadik csak frissen jó, a negyedikhez nem jó fajta szilva van itthon), a háttérben Gordon káromkodik, és nem jutok egyről a kettőre. Úgyhogy leegyszerűsítem a dolgot, és a magam feje után megyek. Aztán majd meglátjuk, mire jutok...

Nos, arra jutottam, hogy járt utat járatlanért el ne hagyj, és elkészítettem újra a szilvás crumble-t, most egyszemélyes tálkákban sütöttem, és az időjárási körülményekre való tekintettel nem ettünk hozzá vaníliafagylaltot, a hatás kedvéért elég volt kinéznünk az ablakon...

Prézlis karfiol, avagy karfiol lengyelesen

Megérkezett végre a karfiol szezon is. A magam részéről nagy rajongója vagyok Karf Ilonnak (jaj...), szeretem levesnek, párolva, rakottan, prézlisen, sőt, a cukkini mintájára még fasírtszerűséget is készítek belőle. A hétvégi piacon 98 és 150 forint között szóródott az ára, mi sem kézenfekvőbb tehát, mint hogy az elkövetkezőkben gyakran kerüljön az asztalunkra. A "mostantól hagymát eszem hagymával" már van, akinél bevált, valószínűleg nálunk is működni fog a karfiol karfiollal:) Egyedül a fiam lesz szomorú, de őt majd leveszem a lábáról egy kis chilivel...

Hozzávalók:

1 fej hófehér, tömör karfiol

zsemlemorzsa ízlés szerinti mennyiségben

2-3 dl 20 %-os tejföl

olaj

só

szerecsendió

Elkészítés:

A karfiolt nagyobb rózsákra szedem, alaposan átnézem, nincs-e benne jóhiszemű, jogcím nélküli területfoglaló - az enyémben most egy igazi Gólem lakott, remélem, megbocsátotta, hogy kitessékeltem, és nem tér vissza, mint a Terminátor -, megmosom, és sós vízbe teszem főni. Amikor megpuhult (de nem péppé főtt!), szűrőkanállal átraktam egy sütőtálba, alaposan megszórtam az előzőleg olajban megpirított prézlivel, gazdagon meglocsoltam tejföllel - amihez adtam a magam készítette házi kefírből is. A zsemlemorzsa mennyiségénél érdemes előre gondolkozni: ha valaki olyan beállítottságú, mint én, hogy képes a tűzforró pirított prézlit suttyomban alaposan megdézsmálni, inkább előrelátóan többet pirítson, mint amennyi a karfiolra kell. 200 fokos sütőben átforrósítottam. Tálaláskor még meg lehet hinteni egy kis zsemlemorzsával. Köretnek is kiváló, de önálló ételként is bármikor jöhet!

Nehézségi fok:

Meleg burgonyasaláta citromos vinegrettel és metélőhagymával

Az alábbi köretet Delia Smith honlapján találtam, és nemcsak a ránk köszöntött hidegfront miatt ajánlom melegen. Tálalni is melegen kell, én ma sült csirke mellé adtam, és bár voltak kétségeim, mégis mindenkinek nagyon ízlett. Sajnos saját fotót nem sikerült készítenem róla, a népharag elsodort volna, ha megpróbálom az időt fotózással húzni:)

Forrás: www.deliaonline.com

Hozzávalók:

1 kg nem szétfővő fajta burgonya (Desirét kaptam a piacon, remek volt a recepthez)

2 ág fodormenta

2 szál újhagyma

fél csokor snidling

a vinegretthez:

fél citrom leve és héja

1 gerezd fokhagyma

1 csapott evőkanál só

1 teáskanál dijoni mustár

5 evőkanál extra szűz olívaolaj

őrölt bors

Elkészítés:

A krumplit héjában megfőztem, a főzővízbe sót tettem, valamint beledobtam a két ág mentát is. Amikor megfőtt, meghámoztam, és az előzőleg összekevert vinegrett mártásba forgattam. Megszórtam az apróra vágott újhagymával és snidlinggel, és már lehetett is tálalni.

Vinegrett: A hozzávalókat egy mélyebb tálkában habverővel opálosra kevertem, a fokhagymát a sóval mozsárban törtem pépesre, úgy került a tálkába. 

Nehézségi fok:

Szilvás muffin zabpehellyel és mandulával

Ezt a meglehetősen bugyuta dalocskát dúdoltam délután, amíg rakosgattam a muffinok tetejére a fél szilvákat, és közben arra a nyárra gondoltam, amiről már nosztalgiáztam előzőleg. Jordániában autóztunk a sivatag felé, és angolul egyetlen szót sem beszélő sofőrünk úgy gondolta, boldoggá tesz minket azzal, ha oda-vissza játszó magnójába beteszi azt a kazettát, amit régebben ott turistáskodott magyarok hagytak nála. Az első három alkalommal, amikor elhangzott a Brown girl, még együtt énekeltünk a Boney M-mel... azonban az ötödiknél már nem volt vicces, a hatodiknál pedig simán ütni tudtunk volna. Ekkor a sofőr kazettát cserélt, de bár ne tette volna! Az arab zenénél nincs idegesítőbb a világon, ezt bátran állíthatom, és a magnó természetesen még akkor is oda-vissza játszó volt...

Hozzávalók 12 darabhoz:

3 dl liszt

3 dl zabpehely őrlemény (a zabpelyhet betettem a késes aprítóba, és liszt állagúvá aprítottam)

4 tojás

20 dkg vaj

3 dl cukor (a kristálycukrot egy kevés muscovado cukorral tuningoltam fel, nagyon jót tett az ízének)

2 teáskanál sütőpor

1 teáskanál őrölt fahéj

6 db szilva kimagozva, elfelezve

12 szem mandula

Elkészítés:

A vajat habosra kevertem a cukorral, majd egyszerre hozzáadtam a három tojást, és tovább dolgoztam rajta a robotgéppel, amíg jó levegős nem lett. A kétféle lisztet összekevertem a sütőporral, hozzáadtam a tojásos keverékhez, szórtam bele egy kevés fahéjat. A masszával megtöltöttem a muffinformákat úgy kétharmadig, a felezett szilvát a tetejére raktam, egy picit belenyomtam a tésztába. Mindegyiket megszórtam egy-egy csipet cukorral, végül a szilvákba egy-egy mandula került. 35 percig sült 180 fokon.A tészta szépen megemelkedett, majd elterült a muffinsütőben, nagyon jópofák lettek.

Találós kérdés,

amely úgy szól: mi van a képen? Nem érdemes próbálkozni a "jobb gomb-tulajdonságok-filenév" megoldással, ennél már rafináltabb vagyok én is:)

Bácskai rizseshús

Érdekes, hogy bár mindannyian szeretjük a rizseshúst a családban (nagy szó, kérem, nagy szó!), ennek ellenére ritkán kerül az asztalra. De ma gyönyörű sertéscomb mosolygott rám a hűtőből, így még az sem tántorított el a tervtől, hogy délután kénytelen voltam magammal cipelni a húst ide meg oda, hűtetlenül természetesen. Néha igen komoly logisztikai műveletsort igényel, hogy az ember lánya összehangolja a munkát, a munka utáni programokat, a bevásárlást és a főzést (szívhez szóló sóhaj...). 

Hozzávalók:

50 dkg sertéscomb

15-20 dkg rizs

2 fej vöröshagyma

2 paradicsom

1 zöldpaprika

pirospaprika

só

bors

olaj

Elkészítés:

A vöröshagymát finomra vágtam, és az olajon megdinszteltem.  A húst kis kockákra aprítottam, és a puhuló vöröshagymára dobva nagy lángon kifehérítettem. Sóztam, borsoztam, beledobtam a paprikát és a paradicsomot, majd annyi vízzel öntöttem fel, amennyi szűken ellepi. 15 percig főtt a kuktában, de az enyémen két állás van, és most azon az álláson főztem, ami nagyobb nyomást biztosít, tehát normál kuktákban ez az idő lehet több is, mint 15 perc. Közben a rizst alaposan megmostam, két tenyerem között többször átdörzsöltem, kiöblítettem, hogy minél több keményítőt eltávolítsak belőle, mi ugyanis nem szeretjük, ha lucskos lesz a rizseshús, ebben a formájában is a pergősebb változatot favorizáljuk. Amikor a hús szinte puha, hozzáadtam a rizst, egy egész kevés vizet öntöttem még rá, és újabb 6-8 perc visszatettem a gázra. Amikor elkészült, bőven megszórtam borssal. Kovászos uborkával tálaltam.

Nehézségi fok:

Fussili spenótpestoval és olívával

Napok óta kerülgetem ezt a tésztát, minden megvolt hozzá a hűtőben, de egyik nap még volt hétvégi maradék, másik nap nem volt időm főzni, ma meg bútort kellett vásárolni, és egyáltalán nem voltak ideálisak a körülmények (az áruházban sem...), de azért elkészült ez a spenótos tészta. A receptet a GoodFood weboldalán találtam.

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg friss spenót

20 dkg feta sajt (ha lehet, krémes fajta)

25-35 dkg fussili

2 evőkanál olívaolaj

1 gerezd fokhagyma

bors, szerecsendió

5-6 dkg fenyőmag

opcionálisan fekete olívabogyó

Elkészítés:

Vizet forraltam a teáskannában, a megmosott spenótot szűrőbe tettem, a szűrőt pedig egy tálba. Amikor felforrt a víz, lassan ráöntöttem a levelekre, éppen annyit, hogy a tálban megálló víz ellepje azokat. Néhány percig hagytam a forró vízben, amíg kicsit összeesett, aztán leszűrtem, és amikor már nem volt tűzforró, alaposan kinyomkodtam a vizet belőle. Késes konyhai robotba tettem a feta felét, a kicsavart spenótot, a fokhagymát és a megpirított fenyőmag kétharmadát, az olajat, majd pépesre kevertem. Sóztam, és adtam hozzá egy csipet szerecsendiót. Közben megfőtt a fussili. Egy nagy tálba öntöttem a leszűrt tésztát, rákanalaztam a spenótpestót, alaposan átkevertem. A tányérokon a kiporciózott tésztára morzsoltam a maradék sajtot, megszórtam a fenyőmag maradékával, és annak, aki nem esküdt ellensége, olívabogyót karikáztam a tészta tetejére.

Ezzel a csokorral pedig ma örvendeztettem meg magam, ide kívánkozik a fotó, hadd gyönyörködjön benne más is. Különösen ajánlom a rózsákat kétnapos kislányok anyukájának sok szeretettel:)

Sajtos cukkini lepénykék kukoricával és olívával

Napok óta cukkinire vágyom, árválkodott is három méretes a hűtőben, de az elmúlt napokban sose adódott alkalom őket elkészíteni. Aztán ma támadt egy órányi időm, különben is két rémes, nemalvós éjszaka van a hátam mögött, úgyhogy a magam kényeztetésére megsütöttem végre a cukkinit. A változatosság kedvéért most főtt kukoricát, olívát és sajtot adtam hozzá.

Hozzávalók:

3 db cukkini

1 tojás

2 evőkanál liszt

1 csapott teáskanál sütőpor

egy cső főtt kukorica, amiről késsel levágtam a szemeket

egy csokor petrezselyem apróra vágva

néhány szem magozott (fekete) olívabogyó

néhány sajtkocka (nekem most kecske- és tehéntej keverékéből készült horvát sajt került bele)

zsemlemorzsa

só, bors

a sütéshez olaj

Elkészítés:

A cukkinit meghámoztam, lereszeltem, és besózva állni hagytam egy órát. Ezután nagyon alaposan kicsavartam (megint elámultam, hogy milyen kevés reszelék lesz három cukkiniből...), hozzákevertem a kukoricaszemeket, a felaprított olívabogyókat, a petrezselymet, hozzáadtam a tojást, a lisztet és a sütőport is, majd alaposan megborsoztam. Sózni nemigen kell, de ha aggódunk, hogy sótlan lesz, kóstoljuk meg a masszát és korrigáljunk, ha szükséges.  Összekevertem a hozzávalókat, és nagyobbacska gombócokat formálva belőlük, mindegyik közepére dugtam egy sajtkockát, betakartam masszával, prézlibe forgattam, és meleg, de nem túl forró olajban sütni kezdtem őket. Lassú tűzön süssük, hogy amennyire csak lehetséges, átsüljön a közepe is. 

Hagymás paradicsomsalátával tálaltam.

Nehézségi fok:

Citromfagylalt

Ez a fagyi volt az idei nyár nagy favoritja. Debütálásakor gyakorlatilag megmentette az uram életét, aki 40 fokos hőségben, hosszú városban autózás után érkezett haza, és amikor a ház előtt kiszállt a kocsiból, már akkor láttam, hogy a fagyigép a lehető legjobbkor végzett a feladatával. Úgyhogy mire ő felért az emeletre, én már kiadagoltam a fagylaltot, ő pedig hálásan kanalazta be, közben nem győzte mondogatni, hogy ez most életet mentett. Elképzelhető, hogy a mostani hétvégén is bevetésre kerül, tekintettel a beharangozott hőségriadóra...

Hozzávalók:

1 dl frissen facsart citromlé

1,2 dl tej

1,2 dl tejszín

8 dkg porcukor

1 citrom héja

Elkészítés:

A metódus roppant egyszerű: a hozzávalókat turmixgépbe öntöttem, összeturmixoltam. Miután minden a hűtőből került elő, tehát hideg volt, nem volt szükség előhűtésre, mehetett rögtön a fagylaltgépbe. 20 perc múlva kanalaztuk.

A receptet a  http://desszert.eu-n találtam

Nehézségi fok: