Ismét itthon, indítsunk egy székelykáposztával

Megérkeztünk a nagy egyiptomi túráról, istenien éreztük magunkat, akik olvassák a másik blogomat, azok tudják, mennyire. A második hét végén azért már eléggé megcsömörlöttünk az egyiptomi "közétkeztetéstől", én a magam részéről az utolsó napokban már csak szájon át véve levegőt voltam képes egyáltalán bemenni az étterembe, de ebbe azért bejátszik az is, hogy volt néhány nap, amikor alhasi buzgóságban (copyright by Szuszi barátnőm) szenvedtem. Amikor csütörtökön végigvonultam a Bosnyák téri piacon, mint egy elvonási tünetekkel küszködő kábszeres, és egymás után vettem a szőlőt, a szilvát, a ringlót, a káposztás standoknál olyan szinten kívántam meg a székelykáposztát, hogy magam is elcsodálkoztam. Mégpedig azért, mert nem vagyok túlságosan nagy káposzta fan, persze mindenféle formában szeretem, de ennyire azért nem vagyok oda érte. Napokig dédelgettem az ötletet, míg végre ma testet öltött vágyaim tárgya, a székelykáposzta.

Hozzávalók:

60 dkg sertéshús (comb, lapocka, ilyesmi)

2 fej vöröshagyma

zsiradék

pirospaprika, só, bors

1-2 babérlevél

60 dkg savanyúkáposzta

2 dl tejföl

1 csapott evőkanál liszt

Elkészítés:

A húst és a vöröshagymát apróra vágva a szokásos módon pörköltet készítünk. Amíg fő, megkóstoljuk a káposztát, ha nagyon savanyúnak találjuk, hideg folyó víz alatt néhányször átöblítjük. Érdemes eltenni a levéből - mármint nem a mosóléből természetesen -, ha végül mégse lenne elég savanykás az étel, legyen mivel savanyítanunk. Amikor a hús félig puha, rádobjuk a káposztát, hozzáadjuk a babérlevelet  és együtt főzzük készre őket.  Végül tejfölös habarással sürítjük az ételt. Ehhez a habaráshoz ne adjunk túl sok folyadékot, éppen csak egy kicsit higítsuk meg a tejfölt, különben úszni fog a lében a káposztánk. Az az állag, ahogyan én szeretem, a képen remekül látható. Friss kenyér elengedhetetlen a tálaláshoz. Akik pedig spagettivel ették degeszre magukat, várjanak szép türelmesen a sorukra, amíg újra fér beléjük étel:)

Nehézségi fok: