Az egyik kedvenc tésztám a tagliatelle. Talán még a spagettinél is inkább, bár ezen azért egy csendes, esős délutánon, vaníliás teát kortyolgatva még el kell polemizálnom magammal. Szóval az a helyzet, hogy a tagliatelle szép, nagyon szép. Ezt az adagot még a nyáron hoztuk Olaszországból, nem is csalódtunk a minőségében. Az alábbi recept pedig pofonegyszerű, egy hajszásabb nap után gyomrot és lelket melengető, ráadásul 10 percnél tovább garantáltan nem tart tovább az elkészítése.

Hozzávalók:
10-15 dkg gorgonzola
egy nagy marék dió apróra vágva
1 dl tejszín
só
bors
rozmaring
Elkészítés:
Amíg a tészta fő, a megvagdalt diót kissé pirítsuk meg, majd tegyék félre. Egy serpenyőben olvasszuk fel a gorgonzolát, öntsünk hozzá tejszínt, és forraljuk fel együtt a kettőt, majd adjuk hozzá a megpirított diót is. Ízesítsük a szószt fűszerekkel - a sóval óvatosan! -, én adtam most hozzá egy kis rozmaringot is, de nem igazán éreztem az ízét. Ha a mártás kicsit besűrűsödött, a kifőtt tésztát rászedjük, ha nagyon sűrű lenne, a tészta főzővizéből egy-két evőkanállal lazíthatunk rajta.
Nehézségi fok: 0,5 

Tintaleves: ne nevettess! Te és a lustán heverés...!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
Nekem is a tagliatelle és a papardelle, természetesen mind a kettő sokkal drágább, mint a spagetti, miért van ez? Persze magam is nyújthatnám azt a tagliatellét, ha nem hevernék lustán vaníliás teát szürcsölgetve...