Advent első vasárnapja

Nehézségi fok:

:)

Ezt muszáj elmesélnem! Ma elérkezett a pillanat, hogy átadjam új tulajdonosának az első karamellizáló pisztolyt. A tulaj a zuhogó esőben eljött érte a munkahelyemre, és még ajándékot is hozott. Olyan ajándékot, aminek igen megörültem, merthogy  régen készülök saját kezűleg vanília kivonatot gyártani, de vagy vaníliarúd nem volt otthon elégséges számban (külföldi beszállítóim kissé belassultak:), vagy vodka hibádzott az akcióhoz, vagy a tettrekészség... egy szó, mint száz, a kivonatkészítés mindig váratott magára, holott készleteim kritikus szint alá csökkentek.  És most kaptam egy nagyon csinos üvegnyit ajándékba, boldog vagyok! Az a mondat pedig, amit búcsúzáskor kaptam - minden reggel "téged" reggelizlek, megsütök a puffancsaidból 9-et, lefagyasztom, és reggel csak előveszem -, talán még sokkal értékesebb nekem, mint a vaníliakivonat. Mert az ilyen mondatokért (is) érdemes ezt a blogot írni. Köszönöm!

Böjt

A hallgatásom oka egy léböjt kúra, aminek hatodik napján tartok. Napközben nagyon jól bírom, az esték valamivel nehezebbek, bár tény, hogy csak szórványosan főzök, a férjem támogatásával nem kell főznöm, ha nincs kedvem. Még egy-két napig kitartok, mert egyrészt remekül érzem magam a belső fürdőtől, másrészt nagyon inspirálóak a mérlegen látható számok (vagyis azok csökkenése, az ideális szám messze van, nagyon-nagyon messze). Csináltam már egyszer egy tíznapos kúrát a Neera szirup segítségével, mindenkinek, aki kedvet és elszántságot érez a léböjthöz, csak ajánlani tudom. Nem fárasztok senkit a kúra és a szirup leírásával, az érdeklődők a http://www.neera.hu/ oldalon utánanézhetnek.

Gombával töltött rántott palacsinta

Az egyik kedvenc ételem a töltött, rántott palacsinta. Egyik formáját már megénekeltem, következzék most a másik, a gombával töltött. A palacsintát a hagyományos módon készítjük el

(15 dkg liszt, 1 tojás, 3 dl tej, 1 dl szóda, egy csipet só), majd a következő töltelékkel kenem meg:

Egy kevés olajon megdinsztelek egy teáskanálnyi reszelt vöröshagymát, rádobok 30 dkg gombát nagyon apróra vágva, megsózom és puhára párolom. Végül zsírjára sütöm, hagyom kihülni. Közben 3 dkg vajból és egy evőkanál lisztből besamel mártást főzök, sózom, borsozom, felöntöm kb. 2 dl tejjel, és kiforralom. Belekeverem a puha gombát, hagyom egy kicsit hülni, majd a megsült palacsintákat megkenem a gombakrémmel. Négyzet alakú csomagokat hajtogatok a palacsintákból, és a szokásos módon bepanírozom, majd közepes lángon pirosra sütöm. Egy pohár borral isteni vacsora!

Fahéjas tallér

Ott árválkodtak szegény fehérjék a bögrében, szinte hallottam, ahogy félősen egymáshoz bújva azon tanakodnak, vajon mi lesz a sorsuk? Nem akartam, hogy méltatlanul, elfeledetten a kék Dunában leljék végzetüket, így aztán barátomat, Gúglit kérdeztem, mit is kezdhetnék velük. Nemisbéka egyik receptjére esett a választásom, de menet közben kissé meglódult a fantáziám, így aztán - bár fájdalom, az övét nem kóstoltam - valami más kerekedett ki belőle.

Hozzávalók:

6 db tojásfehérje

15 dkg porcukor

5-6 dkg  darált dió

2 evőkanál keményítő

1 teáskanál fahéj

6 dkg marcipán

10 dkg cukrozott citromhéj

Elkészítés:

A fehérjét kemény habbá vertem, majd hozzáadtam a cukrot, a diót, a fahéjat, végül a keményítőt. A masszába belecsipkedtem a marcipánt és beleszórtam a gyárilag apró kockákra vágott citromhéjat. Sütőpapírt tettem egy nap tepsibe, vékonyan meghintettem olajjal (a szórófejes üvegemből), és evőkanállal halmokat raktam a sütőpapírra. A "halmokat raktam" kifejezés kissé eltér attól, amit valójában műveltem: a meglehetősen híg masszát próbáltam rávenni, hogy legalább valami alakzatot vegyen fel, ahelyett, hogy toronyiránt elmasírozzon máshová. 180 fokos sütőben színesedésig sütöttem, széles pengéjű késsel levarázsoltam őket a papírról, és hagytam kihűlni. Kissé piskótaszerű állaga lett, teljes kihülés után némileg ropogósabb a végeredmény, és a citromhéj a fahéjjal nagyon kellemes párost alkot. Délutáni "úgyennékegykisédeset" rohamoknak kiválóan megfelel.

Nehézségi fok: 

Égetett krém, azaz créme brulée

Még sosem csináltam créme brulée-t, mert bár makacs és önfejű nő vagyok, mégis vannak esetek, amikor hiszek a tapasztaltabbnak. Így esett, hogy habozás nélkül elfogadtam Chili&Vanilia állítását, miszerint egy sütő grillfokozata sohasem fog olyan eredményt produkálni, mint egy karamellizáló pisztoly.  Nos, ehhez a készséghez nálunk nemigen lehet hozzájutni - egyszer tán az egyik bútoráruházban lehetett kapni, elég bizarr... -, még az az egy, a nagyondrága-nagyonsznob konyhafelszerelési üzlet sem tartja. Lehetett volna külföldről rendelni, de láttam rossz példákat magam előtt, mégpedig hogy a gázpatron utánpótlás egy-egy típushoz nem megoldott, így hiába az elfogadható áru készülék, ha a nafta elfogytával többé nem használható. Így maradt nekem a vágyakozás az egyik kedvenc desszertem, a créme brulée  után. 

Egészen a múlt hétig, amikor is levelet kaptam, abban felkérést, segítenék-e közreműködni egy, az országba beérkezett szállítmány eladásában? Az eszköz kipróbálása után igent mondtam, nem titkolva azt sem, hogy részesedést kapok az eladott példányok után, pontosabban fogalmazva egy pisztoly lesz a jutalmam fáradozásaimért:)

Úgyhogy ha valakinek szüksége lenne egy praktikus, biztonságos, kézreálló, kompakt kis darabra, ne habozzon levelet írni az uvegmadar(kukac)gmail(pont)comra.

A gázpisztoly 10.780 forintba kerül, gyerekzáras, állítható lánghosszúságú, és egyszerű öngyújtótöltő palackról utántölthető. 

És itt az első égetett krém, isteni finom volt, az arányokban szintén Zsófit követtem a belinkelt cikkből.

Roquefortos burgonyasaláta

Kissé túlérett roquefortot kaptam a héten, ami bár nagyon finom volt, gyorsan fel kellett dolgozni, nehogy önszántából távozzon a hűtőből más, sajtoknak talán kellemesebb égtájak felé. Készítettem belőle roquefortkrémet - amivel az Estiskola májusi versenyén harmadik helyezést értem el -, és ezt a roppant egyszerű, gyors krumplisalátát.

Hozzávalók:

fél kg krumpli

egy fej hagyma

majonéz

tejföl

mustár

bors

ecet

cukor

roquefort

Elkészítés:

A szokásos módon ecetes salátalevet készítek: hideg vízbe először cukrot, majd sót szórok, amikor feloldódtak, ecettel savanyítom a salátalevet. Itt nincsenek mennyiségek, sajnos sok kísérletezéssel, érzésre kell elkészíteni. A krumplikat megfőzöm a héjukban, majd amikor puhák, leszűröm, meghámozom, és még forrón karikára vágom, és ezzel a lendülettel az ecetes salátalébe pottyantom őket, ebben fognak kihülni. Karikázok rá egy fej vöröshagymát is - jó vékonyan! -, és a lehető leghosszabb időre magára hagyom a krumplit, hadd szívja jól magába a salátalevet. Közben elkészítem a tartásmártást - bevallom, most tubusos majonézből készült, mustárral, pici porcukorral feljavítv, tejföllel higítva -, és szűrőkanállal átrakom a krumplit a mártásba, közben alaposan lecsöpögtetem. Mehet bele a hagyma is természetesen. Alaposan átforgatom a szószban, morzsolok bele és rá roquefortot, kicsit borsozom, ha kell, utánaízesítem, és újhagyma karikára vágott zöldjével díszítem.

Nehézségi fok:

Café meggyógyult!

Bizony, Café élni akarása győzött a babesia felett! Most eljött az ideje, hogy az öszvér összeszedje magát, egyen, pihenjen, hogy visszaszerezze régi kondícióját. A magam részéről nagyon szépen köszönöm mindenkinek, akik a kérésem nyomán anyagilag támogatta a Zakuszka-tanyát abban, hogy Café orvosi költségeit kifizethessék. Hálám - és mécsestartóim;-) - örökké üldözni fogja őket!

Café

Reggel óta Café, a szépnek nem mondható, de nagyon kedvesnek látszó öszvér jár a fejemben. És a története, amiben igen sok olyan nap lehetett, amikor az élet Cafénak sok minden volt, csak jó nem. Meg az is eszembe jutott, hogy van valami párhuzam a nemszép állatok és a nemszép emberek sorsa között. Hogy a mai világban, ami nem tökéletes, az nem kell, és hogy Cafénak a sok szerencsétlenség közepette milyen szerencséje volt, hogy a vágóhíd helyett a menhelyre kerülhetett.  Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringenek reggel óta a fejemben, ráadásul még eszembe jutott az az időszak is, amikor a lányom szívszerelme, Carmen ló meghalt, és a gyerekem vigasztalhatatlan volt sokáig. Nem akarom itt hosszan pengetni az érzelmi húrokat, akinek van erre affinitása, az úgyis érti, miről beszélek, akinek meg nincs, az akkor se fogja megérteni, ha százezer karaktert idenyomok. Úgyhogy kérek mindenkit, aki megteheti, segítsen Cafénak és Várkonyi Andinak a Zakuszka tanyán! Igen, lehet, hogy Café nem éli túl a betegséget, Andinak akkor is ki kell fizetnie az állatorvosi költségeket. Ezt a blogot nagyjából hétszázan olvassák naponta. Ha csak minden tizedik olvasóm átutalna ezer forintot a tanya számlájára, már összehoztuk volna a pénzt. A kérésemet azzal tudnám még hangsúlyosabbá tenni, hogy aki elküldi nekem e-mailben (uvegmadar-kukac-gmail-pont-com) az átutalása másolatát, egy tiffany mécsestartót kap tőlem ajándékba. Köszönöm.

A Zakuszka tanya számlaszáma:

OTP 11773463-51102052

Várkonyi Andrea 

Flencsni - gyermekkorom egy darabja

A minap - szokásomtól eltérően - főzős napot tartottam, készült spenót, egyben sült fasírt, sült oldalas, majonézes krumpli. És ahogy kavargattam a spenótot, eszembe jutott apai nagyanyám spenótja, melyet olyannyira nem szerettem. Ő zsemlével sürítette mindig, de sose sikerült az áztatott zsemlét homogénre szétnyomkodni, folyton kerülgetni kellett a nagy zsemledarabokat a tányérban, ami nem igazán kellemes elfoglaltság. Igen ám, de a spenótról eszembe jutott a flencsni is, mert úgy emlékszem, a spenóthoz mindig az volt a feltét náluk. Nosza, a nosztalgiát tett követte: a majonézes krumplihoz megfőzött darabokból kettőt elcsentem, és flencsnit sütöttem belőle ebédre. Sűrű tejfölt tettem a tetejére tálaláskor.

Hozzávalók:

fejenként 2 db héjában főtt krumpli

2-3 evőkanálnyi liszt

fél tojás (a tojást egy tálkában felverem, és csak a felét öntöm a masszába. Kéretik nem hülyének nézni, kaptam én már olyan e-mailt, amiben többek között ez a kérdés is szerepelt, hogyan állítson elő a levélíró fél tojást)

só

bors

zsír

Elkészítés:

A krumplikat még forrón meghámoztam és villával alaposan összetörtem, majd hagytam kihülni. Ha nagyobb mennyiséget készítek, előveszem a krumplinyomót, de ez most macerás lett volna. A hideg krumplit megsózom, hozzáadom a tojást, és annyi lisztet, amennyivel könnyen kezelhető tésztát tudok gyúrni. Kb. egy centiméter vastagra nyújtom, egy bögrével, vagy egy fánkszaggatóval köröket szúrok ki belőle, és a forró zsíron pirosra sütöm mindkét oldalát. Ne süssük nagy lángon, mert akkor a krumplilepény belseje nem forrósodik-sül át, de a külseje megég. Ha nem vagyunk elvakultan olajmánok, ezt az ételt süssük mindenképpen zsírban, ugyanis tapasztalataim szerint olajban nem produkálja azt az ízt, amire gyerekkorom óta emlékszem.

Karfiolkrémleves

Újabb darabbal bővült a leves repertoárom. Olvasgattam a XX. VKF-re érkezett pályaművek receptjeit, és nagyon sok krémlevessel találkoztam, amin őszintén szólva egy kicsit sem csodálkozom, hiszen a krémlevesek jók, elkészítésük viszonylag egyszerű, az alapanyagok száma meglehetős, úgyhogy nem sok minden szól ellenük. Ma egy gyönyörűséges karfiol felének kerestem manifesztációt, hát ez kerekedett belőle.

Hozzávalók:

1/2 kg karfiol

2 dl tejszín

1 evőkanál liszt

só

bors

Elkészítés:

A karfiolt sós vízben puhára főztem, és a rózsákat beletettem a turmixgépbe. Öntöttem rá annyi főzőlevet, hogy a gép könnyedén megbirkózzon a pürésítéssel. Közben egy kis tálkában simára kevertem a lisztet a tejszínnel, néhány kanál főzővízzel hőkiegyenlítettem, és azt is beleöntöttem a turmixpohárba. Fordítottam rajta néhányat, aztán pedig visszaöntöttem a lábasba. Felforraltam, és közben annyi tejszínt adagoltam a leveshez, hogy a számomra ideális sűrűséget elérje. Bőven tekertem bele borsot, utánasóztam, és kész is volt a leveske:) Betétnek egy egyben hagyott karfiolrózsát adtam hozzá. 

Nehézségi fok:

Halottak napja

Sajnos idén nem tudtam elkísérni a páromat Balatoncsicsóba, a Balaton-felvidéki pici faluba, ahonnan a szülei származnak. De ő és a fiam letették a nagyszülők sírjára az emlékezés virágait. Én úgy emlékezem rájuk, hogy az uram néhány szép fotóját ideteszem.

VKF XX. - Bő lére eresztve

Hát, ez a pályázat most csak részben lesz bő lére eresztve, sok szöveget nem tudok hozzá rittyenteni, tekintve, hogy épp a lánykámnak segítek berendezkedni az új albérletükben, úgyhogy most inkább súrolok-sikálok-felmosok-megszárítok, a poszt megírására is náluk kerül sor.  De tegnap, mikor anyukám felugrott hozzánk, megfőztem a pályázati levest, ő volt az első kóstoló, és igen jónak minősítette az eredményt. Nagyon remélem, hogy másnak is ízleni fog, nemcsak nekem, aki nagy rajongója vagyok a zellernek.

Hozzávalók:

egy termetes zeller

2 közepes burgonya

1 szál sárgarépa

2 gerezd fokhagyma

1 kis fej hagyma (esetleg salotta, ha van kéznél) 

6-7 dl húsleves

só

bors

zellerzöld

két evőkanál olaj

Elkészítés:

Az olajon a vékony szeletekre vágott hagymát és a lapokra vágott fokhagymagerezdeket megfuttatom, és vigyázva, hogy a fokhagyma oda ne égjen, üvegesre párolom. Utána beleteszem az edénybe a nagyjából egyforma kockákra vágott zellert, répát és krumplit, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje a zöldségeket. Sózom, borsozom, beledobok egy szál zellerzöldet, és lefedve puhára párolom. Amikor elkészül, beleöntöm a turmixgépbe az egészet, pépesre pürésítem, majd visszaöntöm a lábasba, hozzáöntöm a húslevest és felforralom.  Ha még szükséges, sózom, esetleg még több borsot adok hozzá, és tálalom. Akkor a legfinomabb, ha nem tűzforró, akkor érvényesül legjobban a zeller íze. Adható mellé pirított kenyérkocka.

Nehézségi fok:

Kuglóf anyámnak

Ezt a kuglófot ma anyámnak sütöttem, aki vendégségben járt nálam. Tudom, másoknál az a tény, hogy az anyjuk felszalad látogatóba kis időre, mindennapos dolog. Nálunk sajnos nem így van. Édesanyám 68 éves, húsz éve nagyon súlyos asztmás, az utóbbi két évben már oxigénpalack állandó használatára is szorul. Rengeteg gyógyszert szed, ami a csontritkulást nagyon felgyorsította, állandó csontfájdalmai vannak, és ha még mindez nem lenne elég, daganatos beteg is. Ennek fényében könnyen belátható, hogy az, hogy gondol egyet, és felszalad hozzánk (a harmadikra!),  egyszerűen hihetetlen örömteli dolog. (Ahogy hugh Grant mondta a Notting Hillben: hihetetlen, de élmény!:) Amikor szólt, hogy jönne, ha nem bánom, gyorsan sütöttem egy kuglófot, hogy legyen mit csipegetnünk a kávéhoz. Egyébként pedig igencsak érdeklődött a blog után, végigasszisztálta a holnapi VKF-leves megfőzését, fotózását, képeket nézegettünk Egyiptomról, meséltem neki, egyszóval baromi jó volt, hogy itt volt, na!

Hozzávalók:

25 dkg liszt

20 dkg porcukor

1 csomag sütőpor

3 db tojás

1 dl tej

10 dkg vaj

Elkészítés:

A vajat alaposan kikevertem a cukorral és a tojások sárgájával. A lisztben elkevertem a sütőport, hozzáadtam a vajas keverékhez, és így tettem a tejjel is. Végül a tojások habbá vert fehérjét kevertem bele a tésztába. Egy alaposan kivajazott, kilisztezett kuglóf formába öntöttem, és 180 fokon tűpróbáig sütöttem, szerintem olyan 30 perc lehetett. Amikor a tésztát a formába kanalaztam, az egyik felébe kakaóport kevertem, hogy egy kicsit látványosabb legyen a végeredmény.

Hasznos tudnivalók a kuglófok lelkivilágáról itt.