Szilveszterre még elkészül

Az alábbi sós sütemény igen ideális szilveszter éjszakára, mivel elég sok zsírt tartalmaz, az alkoholt szépen munkára készteti, nem hagyja - olyan könnyen - a fejünkbe szállni. Gyorsan megvan, még most is érdemes nekiállni. A mennyiségek többszörözhetők, az alapadagból egy tepsinyi sós rúd lesz.

Hozzávalók:

21 dkg liszt

15 dkg reszelt ementáli (Pannónia) sajt

6 evőkanál tejföl

só

15 dkg margarin

a tetejére 1 tojás

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát készítünk, majd lisztezett deszkán kb. 1 cm vastagra nyújtjuk. Tetszés szerinti formákat szaggatunk belőlük, tetejüket tojással lekenjük, és szezámmaggal, mákkal, köménnyel, vagy lenmaggal szórjuk. 200 fokos sütőben úgy 10 percig sütjük, vagy amíg az alja gusztusos-pirosas nem lesz.  

Calzone

Már régen túlhaladtam azt az időt, amikor mérlegre és receptre volt szükségem ahhoz, hogy pizzát süssek. Ma már a gyakorlatomnak köszönhetően szemre gyúrom a tésztát, nem esem kétségbe, ha csak friss, vagy csak porélesztő van otthon, mindkettőből tudom, mennyit kell használnom a várt eredmény eléréséhez. Most a karácsony utáni csömör idején nagyon jól tud esni egy gyorsan összedobott pizza, csak a változatosság kedvéért hajtottam most belőle calzonét, az is nagy favorit nálunk.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2 dkg friss élesztő, vagy 7 gr szárított

egy csipet cukor

só

3-4 evőkanál olívaolaj

langyos víz

szárított bazsalikom, oregano

sűrű paradicsomszósz

töltelék tetszés szerint

Elkészítés:

A lisztet tálba teszem, hozzáadom az előzőleg kevés vízben, cukorral megfuttatott élesztőt, sózom, hozzáöntöm az olívaolajat, és a langyos vizet fokozatosan adagolva nem túl lágy tésztát gyúrok. Kb. egy óra alatt langyos helyen, kilisztezett tálban a duplájára nő. Ekkor kiveszem a  tálból, átgyúrom, majd kétfelé osztom a tésztát. Mindkét adagból kör alakot nyújtok, megkenem a sűrű paradicsomszósszal, megszórom a fűszerekkel, és belepakolom a kiválasztott tölteléket. Lehet az kolbász, szalámi, sonka, zöldségek, sajt, bármi. Kettéhajtom a calzonékat, a szélüket alaposan összenyomkodom, és sütőpapírral bélelt tepsin 250 fokon úgy 15 perc alatt készre sütöm.

Nehézségi fok:

Zsemle

Meglepett az uram karácsonyra egy Philips tálas mixerrel, ami azért nagyon jó, mert ugyan van nekem egy 25 éves, még most is remekül szuperáló mixerem, de már régen elromlott az állványa, úgyhogy bármit dagasztottam-kevertem vele, fognom kellett a gépet. Ez persze még nem adna okot pánikra, de annyi mindent lehet csinálni dagasztás közben, ha nem kell fogni a motort, hogy már csak munkaszervezési okokból is fontos volt nekem egy állványos tálas mixer. A habverő részét már felavattam, ma reggel pedig a dagasztófejet próbáltam ki. 5 perc se kellett a gépnek a tészta megdagasztásához.

Hozzávalók:

60 dkg liszt

2,5 dkg friss élesztő

2,5 dl langyos tej

egy csipet cukor

2 teáskanál só

5 dkg olvasztott vaj

1 egész tojás

Elkészítés:

Az élesztőt fél dl langyos tejben egy csipet cukorral felfuttatom. Amíg felhabosodik, a tálba tettem a lisztet, olvasztott vajat, tojást, sót, végül a felfuttatott élesztőt. Elindítottam a dagasztókarokat, és folyamatosan öntöttem a langyos tejet a tálba. 5 perc dagasztás után kész volt a tészta. A meleg konyhában hagytam kétszeresére kelni, majd átgyúrtam a tésztát. Ezután 8 darabra vágtam, zsemléket formáztam belőlük, és sütőpapírral bélelt tepsire ültettem őket. Hagytam újra megkelni azsemléket, majd tejjel lekentem a tetejüket, és 180 fokos sütőben megsütöttem őket. A végeredmény egy kicsit scone-szerű sütemény lett, egy kellemes állagú, langyosan fenséges, hidegen remek reggeli finomság.

A mai napra jutott az idei karácsony egyetlen pihenőnapja nálunk. Így aztán ma volt 11-ig alvás, maradékokból ebéd, vacsorára pedig gesztenyét sütök. Most van időm elmesélni a karácsonyi menüt.

24-én ebédre mákos gubát készítettem. Nálunk ez hagyomány, mert nagyon szeretjük a gubát, de estére már sok lenne, ebédre viszont nagyon jól jön, mert pillanatok alatt elkészül, nem akadályoz az estére való készülődésben.

Hozzávalók 5 főre:

12 db kifli

10 dkg mák

ízlés szerint porcukor

1 l tej

3-4 dkg vaj

egy marék mazsola

fél dl rum

Elkészítés:

A kifliket felkarikázom, félreteszem szikkadni. Tálalás előtt a tejet a vajjal felteszem melegedni, a mákot a cukorral ledarálom, a mazsolát beáztatom a rumba. Amikor a vajas tej felforrt, merőkanállal apránként rálocsolom a kiflikarikákra. Ügyelek, hogy mindenhová jusson a tejből, ellenben ne áztassa tocsogósra azt. Nem nehéz feladat, de nem biztos, hogy első alkalommal rögtön összejön. Locsolgatás közben egy húsvillával mozgatom a kifliket, vigyázok, hogy ne törjem péppé őket. Végül rászórom a cukros mákot, beledobálom a leszűrt mazsolát, és kész is van.

Vacsorára póréhagyma krémlevest tálaltam croutonnal.

Főfogásként baconba tekert, aszalt barackkal és szilvával töltött pulykamellet tálaltam burgonyakrokettel,  valamint néhány szelet libamájat sütöttem meg, amit párolt almán tálaltam. Desszertnek zserbó volt.

25-én csirkehúsleves volt májgombóccal, rántott csirkemell, konfitált kacsacomb párolt lilakáposztával, burgonyapürével és vőlegénytorta.

Receptek hamarosan!

Minden kedves olvasómnak, gasztroblogger társamnak

nagyon boldog, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Kördések

Jaj, jaj, adósa vagyok nemisbékának egy kördésre való válasszal. (Gabojszának is...) Mondjuk nem értem, miért működöm fordítva, miközben nemiske kérdésén napok óta agyalok, Gabojszának pedig csípőből kész a válaszom, mégse voltam képes "papírra vetni". Na de most írok belőle egy közös posztot, és legörögnek a lelkemről a furdalásnak az ő kövei. Nos tehát: Gabojsza kérdésére elmondanám, hogy a legkedvesebb szakácskönyvem még mindig Horváth Ilonáé. A további helyeken Nigella két könyve osztozik, a Hogyan váljunk... és a a Nigella falatozója, mindkettő nagy kedvencem. Nagyon megkedveltem továbbá az általam csak Kukikönyvnek aposztrofált istenkirályságot, amit nemisbékától kaptam. És így rögtön át is kötök nemiske kérdésére, hogyaszongya, mi kell nekem ahhoz, hogy a lelkem kisimuljon? Igazából azt kéne válaszolnom, hogy két-három gold tequila naranccsal és fahéjjal, de azt hiszem, az erősen rombolná nem létező image-emet, úgyhogy most kitalálok gyorsan valami illendőbbet:) Nos, ha nagyon el akarom kényeztetni magam, mindig valami habos-krémes süteményt szerzek valahonnan, nagy kedvencem a Szamos cukrászdákban kapható bécsi krémes, na, az utolérhetetlen gyorsasággal képes javítani a hangulatomon. De jó szolgálatot tesz córesz idején egy átlagnál jobb kávé is, mondjuk tejszínhabbal, lehetőség szerint mondjuk a Gellért Szálló kávézójábann, kilátással a Dunára. (Ezt a játékomat hosszú időre a metróépítés csúnyán elrontja, de hát valamit valamiért, nyilván a metró is csodaszép látvány lesz, ha majd egyszer, a távoli jövőben elkészül. Aktuálisan attól is boldog vagyok, hogy holnaptól megint átmegy a Szabadság-hídon a villamos, mert ezzel újra lehetővé válik, hogy vásároljak a Nagycsarnokban, amit hosszú hónapok óta vagyok kénytelen nélkülözni szintén az építkezés miatt.)   Hasonló hatással bír a narancsos csokoládé is, nem nagy baj, ha nem étcsokoládé naranccsal, hanem valami krémesebb fajta. Ja, és ha reggel húz az ág és elborít a rosszkedv, akkor képes vagyok betérni Ross bácsi gyorséttermébe, és egy tojásos-baconos muffin betolásával próbálom még jobban lehúzni az ágat... 

Nyilván ezekre az információkra várt a gasztrotársadalom apraja és nagyja hetek óta, remélem, most már mindenki megnyugszik:)))

Ez itt - megint - a reklám helye

Megérkezett az újabb szállítmány karamellizáló pisztoly, akit karácsony előtt (és után) érdekel, ne habozzon e-mailben jelezni ezt nekem, és az övé lehet álmai tárgya, ez a helyre kis cucc:)

Stilton sajtos keksz

Ember tervez,  a megrendelők  végeznek. És miután ez örökérvényű igazság az én életemben  karácsony táján legalábbis, így elmaradt egyrészt az angyalkás GBT-n való részvételem is, meg az advent harmadik vasárnapjára tervezett aprósütemény elkészítése is. Ma azonban volt tíz szabad percem, így összeütöttem a kekszet, amelynek receptjét a múlt héten kaptam a hugomtól*, és azóta macerálja a fantáziámat. Nem a hugom, a keksz. Nagyon érdekes sós ropogtatnivaló lett az alapanyagokból, érdemes kipróbálni, azoknak mindenképpen, akik nem idegenkednek az illatos sajtok jelenlététől a konyhájukban. Mert illat, az lesz, ezt garantálom!:)

Hozzávalók:

10 dkg liszt

1 evőkanál mustár

frissen őrölt bors

1 evőkanál darált mák

1 evőkanál kukoricagríz

10 dkg Stilton sajt (vagy más kéksajt)

8 dkg vaj

Elkészítés:

Az anyagokat összekevertem, a Stilton apró kockákra vágtam, úgy tettem a tésztába. Először finomkodtam egy kicsit, és megpróbáltam villával egyneművé tenni a cuccot, de hamar beláttam, hogy ebből így nem lesz semmi, úgyhogy sajtszag ide, sajtszag oda, kénytelen voltam a legjobb szerszámot, a kezemet igénybe venni. A tészta pillanatok alatt összeáll, a szag jóval több pillanat alatt távozik majd a kezünkről:) Tetszőleges átmérőjű hengert formáljunk a masszából, 5 mm vastag szeleteket vágjunk belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsire ültessük a korongokat. 180 fokos sütőben 10 percet hagytam őket sülni. 

Jó állagú keksz lett belőle, mert a mák is, a gríz is ad neki egy kellemes, ropogós textúrát, a sajt íze pedig - számomra - ellenállhatatlanul érvényesül. Legközelebb kisebb korongokat fogok vágni, akkor több kekszem lesz.

* a recept Mirelle blogjából való, épp egy éve tette közzé, de erről csak most értesültem.

Nehézségi fok: hát, ezzel talán nem is szégyeníteném meg Gordont, olyan könnyű

Gombás fenetudjami

Van nekem egy receptes dobozom, abba gyűjtöttem még a múlt században az újságból kivágott recepteket. Van benne 80-as évek eleji Nők Lapja recepttől kezdve kézzel írott muzeális értékeken át sok minden. Féltve őrzöm a tartalmát, bár a számítógépemben többszörös mennyiségű recepttel rendelkezem, már rég nem ez a dobozka képezi gyűjteményem alapuát.  Ebben a dobozban hevert ez a recept, a Nők Lapjából származik, és egészen biztosan megvan 25 éves, tán több is. Tegnap este került sor a megvalósításra, mondhatom, érdemes volt kipróbálni.

Hozzávalók:

40 dkg gomba

1 csokor petrezselyemzöld (fontos, mert friss ízt ad az ételnek)

1-2 evőkanál zsemlemorzsa

2 kisméretű tojás

só, bors

2-3 szem krumpli

olaj a sütéshez

3 dkg vaj

Elkészítés:

A gombát megmostam, apróra vágtam és a vajon megpároltam, zsírjára sütöttem. Rádobtam az összevagdalt petrezselymet, és hagytam kihülni. Hozzákevertem a tojásokat, a zsemlemorzsát, végül pedig belereszeltem a nyers krumplit. Bő, forró olajba nagyobbacska kupacokat raktam a masszából, pirosra sütöttem.Tejföllel és könnyű roséval tálaltam. Krumplipürével, majonézzel komplett vacsora kerekedhet belőle.

Nehézségi fok:

Műzli szelet

Kicsit hezitáltam, milyen kategóriát válasszak ennek a műzliszeletnek, de tagadhatatlan, hogy leginkább az édességek közé illik bele. Az, hogy egészséges alapanyagokból van, csak másodlagos jellemvonás. Azért készült, hogy a fiam iskolai étkeztetését kissé változatosabbá tegyem. Nos, úgy tűnik, a műzliszelet osztatlan sikert aratott a családban, úgyhogy az alaprecepthez képest kezdődhet a kísérletezgetés.Bár már ez az első verzió is változott az eredeti recepthez képest, főleg a méz és a cukor mennyiségét illetően.

Hozzávalók:

10 dkg méz

18 dkg vaj

15 dkg barna cukor

1-2 evőkanál sötét muscovado cukor (különleges ízt ad a műzlinek, ha lehetőségünk van, ne hagyjuk ki)

30 dkg zabpehely

10 dkg durvára vagdalt dió

8 dkg aszalt szilva 

5 dkg szezámmag

8 dkg tökmag

5 dkg darált mandula

1,5 teáskanál fahéj

10 dkg mazsola

Elkészítés:

A mézet és a vajat összemelegítjük, hozzáadjuk a cukro(ka)t, felforraljuk, főzzük 4-5 percig, míg karamellszósz nem lesz belőle.  Egy tálban összekeverjük a többi hozzávalót, majd beleöntjük őket a vajas-mézes szószba, alaposan összeforgatjuk, hogy mindenhol nedves legyen. Egy hosszúkás püspükkenyér formát kibélelünk sütőpapírral, a masszát beleöntjük, és meleg, nedves kanállal elegyengetjük a formában. 180 fokos sütőben kb. 10 percig sütjük, majd kiborítjuk a formából, lehúzzuk róla a sütőpapírt és hülni hagyjuk. Szeletekre vágva celofánba csavarva tároljuk.

Forrás: Good Food - 101 csípős, fűszeres étel

Advent második vasárnapja - a hókifli

Rohan az idő, máris itt az advent második vasárnapja. A magunk részéről azzal ünneplünk, hogy az új ülőgarnitúrát beüzemeljük, új bútorokat készítünk, a könyveinket szortírozzuk, poroljuk, egyszóval nem unatkozunk. De a hókifli megsütésére mindenképpen időt akartam szakítani. Ez az egyik legkedvesebb aprósüteményem, hamar elkészül, és utánozhatatlanul képes visszahozni a gyermekkorom ízeit.

Hozzávalók:

38 dkg liszt

20 dkg vaj vagy margarin

12 dkg porcukor 

15 dkg darált mandula

1 tojássárgája

csipet só 

10 dkg porcukor elkeverve 2 csomag vaníliás cukorral

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát készítünk, nincs benne semmi ördöngősség: összegyúrjuk a hozzávalókat, és kész. Ezután a tésztából ceruza vastagságú rudakat formálunk, 5 centi hosszú darabokat vágunk belőle, és kifli formára hajlítva sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük őket. Tehetjük viszonylag szorosan, a kiflik csak kicsit nőnek meg. 10-12 perc alatt süssük készre a kifliket 180 fokos sütőben. Ha elkészültek, még forrón forgassunk meg minden darabot a vaníliás porcukorban. Vigyázzunk, a kiflik könnyen törnek!

Ha a második adagot nem égettem volna oda - lemerült a fényképezőgépben az elem, és amíg másikat kerestem, a kiflik menthetetlenné váltak -, azok végeit olvasztott csokiba mártottam volna. Sebaj, majd a jövő heti adagot így készítem:) 

Nehézségi fok:

Red Hot Chili Angel

Szegény postás, nem elég, hogy tegnap este dolgoznia kellett, olyankor, amikor már mindenki a vacsoraasztalnál ül és békésen falatozik a családjával, még szembetalálkozott egy mérhetetlenül buta képet vágó, értetlenkedő nővel is, aki alig-alig akarta átvenni a neki érkezett csomagot, merthogy nem vár semmiféle küldeményt.

Nézem a feladó nevét: nem ismerős (oké, már fáradt voltam ahhoz, hogy a kezdőbetűk nyomán megfejtsem a rejtvényt). Nézem a városnevet, ahonnan feladták: néma csend. De tagadhatatlanul az én nevem van a papíron, hát egye fene, magamhoz veszem, nincs mit tenni.

Nos, a csomagban egy komplett Red Hot Chili Angel rejlett, nevezetesen: egy üveg chili olaj egyenesen Hollandiából, egy csomag jóféle házi termesztésű pirospaprika (köszönöm, köszönöm, épp most fogyott el a bajai adag), egy böcsületes adag chilipor, szintén Hollandiából, egy üvegcse paprikalekvár egy bizonyos piacról, és egy füzér paprika, ami a feladónál száradt zöldről pirosra. (Fura, valamiért ennek örültem a legjobban, éppen a tudat miatt, hogy a paprikák megjárták azt a másik konyhát is...)

Ha valaki még nem találta volna ki: megérkezett hozzám a gasztroangyalka, aki az Angyalkajáték keretében - sorsolás után - megajándékozott engem. Nagyon szépen köszönöm az ajándékokat, az arra szánt idődet, hogy kitaláld, minek örülnék. Legyen neked is nagyon-nagyon szép karácsonyod, kedves phzs!:) 

Rösti

A kép forrása: www.roesti.ch

Köztudottan nagy krumplirajongó vagyok, ennek többször hangot adtam már itt, a blogon is. Egyetlen olyan ételt sem tudok mondani, ami krumpliból készül, és én ne szeretném. Még arra is rá tudtak venni egyszer, hogy tizensok embernek süssek egy hideg, szilveszter előtti estén tócsnit - igaz, Bejla?:) -, bár azon az estén talán nem is a krumpli varázsolt el mindannyiunkat, hanem egymás társasága és a fene nagy jókedvünk. Hetekkel ezelőtt kérdeztem meg Svájcban élő barátnőmet, hogyan is készítik az igazi svájciak a röstit, és kicsit elcsodálkoztam, hogy ez a műfaj mennyire egyszerű. Tegnap sietős vacsorát kellett rittyenteni, úgyhogy megsütöttem életem első - de egész biztosan nem utolsó - röstijét. 

Hozzávalók 3 főre:

1 kg krumpli

só

bors

5-7 dkg vaj

a tetejére sajt

Elkészítés:

A krumplikat héjukban megfőztem, majd még melegen meghámoztam és félretettem hülni őket. Hidegen lereszeltem az almareszelőn, sóztam, borsoztam. Egy serpenyőben felforrósítottam a vaj kétharmadát, beleöntöttem a reszelt krumplit, és fakanállal elegyengettem az edényben. Majd fogtam egy kistányért, aljával lefelé rányomtam a krumplira, hogy kellőképpen összetömörítsem az anyagot. Néhány perc múlva a tányért eltávolítottam, sokáig folyattam a hideg vizet az ujjamra, hogy lehetőleg a bőröm ne hólyagodosjon fel, ha már vagyok olyan mélyen idióta, hogy képes vagyok a tányért puszta kézzel megfogni. De nem dobtam el, hősiesen a mosogatóba helyeztem, mint becsületes lúzerhez illik. No, a krumpli süldögélt a vajon, amikor a szélén már látható volt, hogy gyönyörű aranybarna színe van, fogtam egy lapostányért, ráborítottam a serpenyőre, egy mozdulattal ráfordítottam a röstit a tányérra. Ez előtt a mozdulat előtt érdemes a serpenyő gyengéd rázogatásával ellenőrizni, hogy a lepény kész-e már túlzott ragaszkodás nélkül legalább átmeneti időre elhagyni a helyét. Kezemben a lepény, a másik kezemmel a maradék vajat beledobtam a serpenyőbe, visszapattintottam a sületlen felével a röstit, és azt is szép pirosra sütöttem. A tetejére reszelt sajtot olvasztottam, mellé pedig majonézes kukoricasalátát tálaltam. Számtalan ismétlés és/vagy variáció várható.

Nehézségi fok: