Rösti

 


A kép forrása: www.roesti.ch

 

Köztudottan nagy krumplirajongó vagyok, ennek többször hangot adtam már itt, a blogon is. Egyetlen olyan ételt sem tudok mondani, ami krumpliból készül, és én ne szeretném. Még arra is rá tudtak venni egyszer, hogy tizensok embernek süssek egy hideg, szilveszter előtti estén tócsnit - igaz, Bejla?:) -, bár azon az estén talán nem is a krumpli varázsolt el mindannyiunkat, hanem egymás társasága és a fene nagy jókedvünk. Hetekkel ezelőtt kérdeztem meg Svájcban élő barátnőmet, hogyan is készítik az igazi svájciak a röstit, és kicsit elcsodálkoztam, hogy ez a műfaj mennyire egyszerű. Tegnap sietős vacsorát kellett rittyenteni, úgyhogy megsütöttem életem első - de egész biztosan nem utolsó - röstijét. 

Hozzávalók 3 főre:

1 kg krumpli

bors

5-7 dkg vaj

a tetejére sajt

 

Elkészítés:

A krumplikat héjukban megfőztem, majd még melegen meghámoztam és félretettem hülni őket. Hidegen lereszeltem az almareszelőn, sóztam, borsoztam. Egy serpenyőben felforrósítottam a vaj kétharmadát, beleöntöttem a reszelt krumplit, és fakanállal elegyengettem az edényben. Majd fogtam egy kistányért, aljával lefelé rányomtam a krumplira, hogy kellőképpen összetömörítsem az anyagot. Néhány perc múlva a tányért eltávolítottam, sokáig folyattam a hideg vizet az ujjamra, hogy lehetőleg a bőröm ne hólyagodosjon fel, ha már vagyok olyan mélyen idióta, hogy képes vagyok a tányért puszta kézzel megfogni. De nem dobtam el, hősiesen a mosogatóba helyeztem, mint becsületes lúzerhez illik. No, a krumpli süldögélt a vajon, amikor a szélén már látható volt, hogy gyönyörű aranybarna színe van, fogtam egy lapostányért, ráborítottam a serpenyőre, egy mozdulattal ráfordítottam a röstit a tányérra. Ez előtt a mozdulat előtt érdemes a serpenyő gyengéd rázogatásával ellenőrizni, hogy a lepény kész-e már túlzott ragaszkodás nélkül legalább átmeneti időre elhagyni a helyét. Kezemben a lepény, a másik kezemmel a maradék vajat beledobtam a serpenyőbe, visszapattintottam a sületlen felével a röstit, és azt is szép pirosra sütöttem. A tetejére reszelt sajtot olvasztottam, mellé pedig majonézes kukoricasalátát tálaltam. Számtalan ismétlés és/vagy variáció várható.

 

Nehézségi fok:

Kategóriák

hús nélkül , hamar

Komment

Eddig 5 komment érkezett

  1. Napmátka:
    2008. 12. 02. 18:59

    Én is imádom a krumplit, és tetszik e recept egyszerűsége, variálhatósága, úgyhogy valamelyik nap megsütöm.

  2. Zsanna:
    2008. 12. 02. 19:43

    Szia! A fordítást próbáld meg fogóval rendelkező fedővel, amiről szintén le tudod csúsztatni a röstit, így biztos nem égeted meg az ujjad! Mi is nagyon szeretjük, a kész röstiket megpakolom vékonyra szelt angolszalonnával, többféle sajttal, aztán sütőlapon be a forró sütőbe, míg meg nem olvad a sajt. Forró teával, friss salátával isteni!
    A krumpli (nem burgonya :) ) nálam is nyerő.

  3. chilii:
    2008. 12. 04. 11:43

    én is imádom, és pont így csinálom, kivéve a kezem leégetését :) én nem szoktam rá tányért nyomni, csak egy fakanállal :) igyekszem összepaskolni a művet! megunhatatlan kedvenc!

  4. adrienne:
    2008. 12. 04. 14:08

    Örülök, hogy izlett:))
    Ahogy zsanna is irta, legközelebb fedövel forditsd, söt, azzal lehet mar az elején tömöriteni is...joval praktikusabb, mint a tal:)
    En azért szeretném, ha egyszer megkostolnad a Lény altal készitett röstit.. mondjuk itt, nalunk:)

  5. Éva:
    2008. 12. 04. 15:07

    Sajnos nincs olyan fedőm, ami lapos lenne és beleférne a serpenyőbe, úgyhogy marad a tányér, majd legfeljebb a rutin megszerzése során leszokom a kézégetésről. Köszönöm a meghívást, ha rajtam múlik, fogok én nálatok röstit enni:D

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





balinto 2006