Thai csirkeleves

Az alaprecept Macitól származik, nem sokat változtattam rajta, és olyan sikert arattam vele, mint már régen. A barátnőm konkrétan három tányérral evett belőle:) Egészen biztos, stabil helye van a konyhámban ennek a fantasztikusan harmonikus ízű, könnyen elkészíthető levesnek.

 

 

Hozzávalók:

1 nagy csirkemell filé, kb. 50 dkg

1 gerezd fokhagyma

2 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál zöld currypaszta

2 nagy doboz kókusztej

1 evőkanál méz

3 dl csirke alaplé

2 szál thai citromfű

3 kaffir lime levél

1 teáskanál kurkuma

só

bors

1 teáskanál őrölt koriander

1 dl tejszín

1 szál sárgarépa

néhány brokkolirózsa

 

Elkészítés:

A húst falatnyi darabokra vágtam, és az olajon megpirítottam. Amikor már színt kapott, beledobtam az összenyomott fokhagyma gerezdet is. A következő a currypaszta, amivel óvatosan bánjunk, mert nagyon karakteres, csípős íze van, inkább később adjunk még hozzá, minthogy eltúlozzuk a mennyiségét. A currypasztával is pirítottam még a húst, majd hozzáadtam a két doboznyi kókusztejet, a csirke alaplevet, megsóztam, borsoztam, beletettem a kurkumát és a koriandert, végül a citrom(fenyér)füvet is. Ezeket előtte a húsvágó deszkán a klopfolóval megveregettem, hogy a szétzúzott rostok könnyebben adják ki fantasztikus ízüket. Ezt az ízélményt fokoztam még néhány kaffír lime levéllel.  Amíg a leves főtt, egy párolóedényben roppanósra pároltam a gyufaszálnyi vastagra metélt sárgarépát, valamint a brokkoli rózsákat. A kész levest tejszínnel dúsítottam, tálaláskor pedig a párolt zöldségekre szedtem. A Zsuzsától kapott chili olajjal megpöttyözve még istenibb lett.

 

Nehézségi fok:

 

 

 

 

Marhacasserole Gordontól - VKF XXII.

Több vonal is kínálja magát elkezdendő ezt a posztot, nem is tudom, melyiket válasszam. Azt talán, hogy  karácsony után boldog tulajdonosa lettem ennek a gyönyörű casserole edénynek? Asztalt venni mentünk a bútorboltba, de inkább ezt hoztuk haza.No persze azért asztal is került a későbbiekben...

 

 

De indíthatnék azzal is, hogy eldicsekszem: Gordon két gyönyörű könyvét hozta nekem - többek közt - a Jézuska, ezt, no meg ezt:

 

 

 

No és adódna még kezdésnek az a lehetőség is, hogy elmondom:  névnapi vacsorán jártak nálunk kedves barátaink, illett őket valami igazán jóval megvendégelnem. Így aztán a Vasárnapi ebéd című könyvből választottam egy marhahúsos receptet, és mondhatom, nem bántam meg egy pillanatig sem.

Végül - de nem utolsó sorban - itt van a legújabb VKF-kiírás, amihez ez a recept pont kapóra jött.

Nem állítom, hogy a casserole elkészítése gyorsan megy, sőt mi több: hosszú folyamat, az előkészítés is kicsit pepecselős, de a legmesszebbmenőkig megéri.  Néhány dolgot változtattam csak az eredeti recepten, és azt hiszem, mindegyik előnyére vált az elkészült ételnek, ha már lehetek ilyen mérhetetlenül nagyképű. Egyrészt hagymát nemcsak egészben tettem bele, hanem egy nagy fejet felszeletelve is, ami besűríti a szaftot. Viszont a szalonna mennyiségét jelentősen lecsökkentettem, az ajánlott 20 dekáról kb. 5 dekára. Legközelebb pedig egy halvány csípősséget is adok a casserole-nak, jót fog neki tenni.  No, ennyi szájtépés után következzék a recept, némi igen pocsék minőségű fényképpel megspékelve.

 

Hozzávalók:

80 dkg marhahús, sovány, párolni való

2 szál sárgarépa

1 kisebb fej zellergumó

1 fej vöröshagyma

6-8 szem salotta, vagy mogyoróhagyma egészben

20 dkg apró szemű csiperke

5 dkg füstölt kolozsvári szalonna

olívaolaj

3 evőkanál liszt

só, bors

1,5 dl vörösbor

4 dl csirke alaplé

1 kis doboz sürített paradicsom

2 babérlevél

 

Elkészítés:

A húst megmostam, megtörölgettem, falatnyi kockákra vágtam.

 

 

A szalonnát csíkokra szabdaltam, nagyobb kockákra vágtam a répát és a zellert, a gombát megtisztítottam, egyben hagytam őket. A lisztbe belekevertem 1 teáskanál sót, frissen őrölt borsot, és a húskockákat meghempergettem a lisztben. Olívaolajat melegítettem egy serpenyőben, a húst több részletben átsütöttem benne.

 

 

Amikor készen volt, tányérra szedtem a húskockákat, a visszamaradt olajhoz még öntöttem egy keveset, átsütöttem rajta a szalonnát, beledobáltam a zöldségeket, a babérlevelet, pirítottam néhány percig az egyveleget. Majd hozzáadtam a sűrített paradicsomot, a bort és az alaplevet, felforraltam az ételt.

 

 

 

Ekkor átöntöttem az egészet a szépséges piros edénybe, rátettem a tetejét, és 150 fokos sütőben két és fél órát pároltam. A szaftja csodásan besűrűsödött, pont úgy, ahogy számítottam rá. Kivéve a sütőből kicsit még sóztam, egyéb módosítás nem volt szükséges. Burgonyakrokettel tálaltam, de teljesen megfelelő hozzá a friss, puha kenyér is. Végső lépésként pedig learattam az elismerést:)

 

 

Nehézségi fok: (Thanks chef!:)

 

Muffin, vagy amit akartok

Shakespeare-lázban ég a család: a fiam az iskolában megrendezte a Lóvá tett lovagokat, ma volt az iskolai előadás, és ha a sok évfolyam közül az övé jut tovább (és erre minden remény megvan), akkor a héten a Madách Színház színpadán láthatom viszont a porontyomat. Azóta nyilvánosságra került a verseny eredménye, és holnap a fiam a Madách színpadán fog szerepelni, igen, igen, igen!:) Mondjuk nekem már az óvodában is gyanús volt a dolog, amikor Sün Balázs szerepében domborított a fiatalember, úgy tűnik, hiába fenyegettem meg akkor életveszélyesen az óvónőket, nehogy színészt neveljenek belőle... mit mondjak... nem vagyok nyugodt:) No, ez csak magyarázat volt a poszt címére, a muffinnak semmi köze Williamhez. Van ellenben köze Nemisbékához, akinél ezt a sütit olvastam. Nagy garral jöttem haza, hogy úgyis van készen sült tök, milyen jó lesz felhasználni, de hát nem minden alakul úgy, ahogy szeretném. Így lett nemiske alapreceptjéből ez a változat.

Hozzávalók:

20 dkg sült tök

40 dkg liszt

1 teáskanál só

2 teáskanál őrölt fahéj

15 dkg barna cukor

1 teáskanál vaníliakivonat

2 tojás

2 dl olaj

1,5 dl tej

10 dkg fehércsokoládé

15 dkg darált dió

1 nagyobbacska, érett banán

 

Elkészítés:

Nem sokat bonyolítottam a dolgokat, még csak arra se vettem a fáradságot, hogy a száraz és nedves anyagokat külön kavarcoljam össze. Edénybe tettem a hozzávalókat (a tököt pépesítettem, a diót megdaráltam, a fehércsokit durvára vágtam), és ekkor konstatáltam, hogy mivel kevesebb a tök, mint az eredeti receptben, nem elég nedves a tészta. Ekkor adtam hozzá egy érett banánt összenyomkodva a cucchoz, onnantól már minden sínen volt. Muffin sütőben sütöttem meg a tészta nagy részét, de készítettem néhány korongot is. Végül is a forma teljesen mindegy, az íz úgyis mindent visz. Igazából se a tök, se a banán nem uralkodik el az ízvilágon, de az egész fantasztikus összhangban van, és a fehércsokit egyenesen telitalálatnak érzem.

 

Nehézségi fok:

 

Pangasius (cápaharcsa) filé sült zöldségekkel

Azzal a nagyon szilárd elhatározással indultam ma vásárolni, hogy mindenképpen halat ebédelek, tehát valami szimpatikus darabot be kell szereznem. Mint már mondtam, nem vagyok nagy halrajongó, a halak netovábbja nálam a Rio Mare tonhalkonzervje, egyszerű vagyok tehát, mint egy faék, de legalább fejlődőképes! Gyönyörű darabokat láttam Fóton, a Corában, és valószínűleg bátrabb lettem volna a választásban, ha még időben ki nem derül, hogy a 3-5 ezer Ft/kg áron kínált tengeri halakat belsőségeikkel egyetemben szándékoznak rám sózni. De mivel erről még időben tudomást szereztem, képzeletben belengettem az áruházláncnak a nagy nemzetközi balost, és maradtam a pangasius filénél. Így készült:

Hozzávalók 2 személyre:

30 dkg pangasius filé

egy ujjnyi gyömbér

1 gerezd fokhagyma

3 evőkanál szójaszósz

3 evőkanál olívaolaj

egy darab póréhagyma, vagy 1-2 szál újhagyma

zöldségek ízlés szerint a körethez, nálam most édeskömény, sárgarépa, brokkoli

 

Elkészítés:

Roppant egyszerűen készül az étel: a gyömbért és a fokhagymát lereszeltem, összekevertem a szójaszósszal és az olajjal, valamint a pórékarikákkal, és egy tűzálló tálba tettem a halat. A szósszal meglocsoltam, 150 fokos sütőben sült fél órát, majd a végén adtam neki egy kis grillfokozatot is. Közben a feldarabolt zöldségeket olívaolajon roppanósra sütöttem (nahát, most derült ki, hogy szeretem az édesköményt:), így tálaltam az ebédet. Meglepő, de finom volt a cápaharcsa, máskor is fogok venni.

 

Nehézségi fok

 

Csörögefánk

A csörögefánkról mindig Nagyanyám jut eszembe. Nagyon szeretem ezt a tésztát, magam azonban ritkán állok neki, okát nem tudnám adni, hogy miért. Talán a bő olajban sütés riaszt vissza, nem is tudom. Ebben a szmogriadós, ónos esős időben éppen időszerű, hogy vigasztalásként megsüssem a családnak, remélem, mindenki jó kedvre derül tőle. (Engem kivéve, aki igencsak módjával élvezhetem.) Horváth Ilona receptjét használtam. És mivel szerencsére a lányom is meglátogatott minket, van róla remek fotóm is:)

 

Hozzávalók:

35 dkg liszt

5 tojássárgája

1 evőkanál cukor

kevés tejföl

csipet só

 

Elkészítés:

A hozzávalókból levestészta állagú tésztát gyúrok, majd tenyérnyi téglalapokat vágok belőlük. Mindegyik téglalapot bevágom középen hosszában, és a szélső tésztadarabokat a nyílásokon áthúzom. Így kissé amorf alakzatokat kapok. Bő olajban pirosra sütöm mindegyiket, óvatosan, oda ne égjenek, mert erre sajnos hajlamosak. Porcukorral megszórva, esetleg baracklekvárral tálalom.

Zsemlét reggelire

Téli hónapokban gyakran dolgozik nálam a kenyérsütő gép. Nyáron valahogy kevésbé, ennek pedig az az oka, hogy az utóbbi időben szeretek a géppel megdagasztatni kenyeret, kalácsot, zsemlét, aranygaluska és bukta tésztát, aztán pedig a sütőben sütöm készre. Ez nyáron ugye hajszásabb, lévén odakint is hőség, bent a konyhában már ne fokozzuk, ha nem muszáj. Másrészt szeretek a fiamnak és a férjemnek saját sütésű szendvics alapanyagot gyártani, nemcsak azért, mert legalább tudom, mi van benne, nemcsak azért, mert a téli reggeleket éppen elég anélkül átvészelni, hogy le kéne menni a sarki közértbe zsemléért, hanem azért is, mert engem örömmel tölt el, ha házilag készült ételt adhatok a családomnak. Tudom, van, akit ez nem hoz lázba, én nem tartozom közéjük. Régóta keresem a bombabiztos receptet, ami mindig, minden körülmények között sikerül, aminek pont olyan a tésztája, amit szeretünk, amivel nincs sok macera, és alkalmas szendvicsnek. Több próbálkozás is volt, sokáig a másfél órás zsemle tűnt jó választásnak, de végső soron mégsem. Íme egy újabb próbálkozás, meglátjuk, hogyan muzsikál. Ajánlom neki, hogy jó legyen, igen sokáig kerestem a spájzban a tejport, mire meglett!

 

 

Hozzávalók:

26 dkg búzaliszt

17 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

2,5 dl víz

30 ml olaj vagy vaj

10 ml só

20 ml barna cukor

20 ml tejpor

késhegynyi őrölt kömény

7 gr szárított élesztő

 

Elkészítés:

A gép tészta programjával megdolgoztatjuk a cuccot, másfél óra múlva kivesszük a gépből, átgyúrjuk, zsemléket formázunk belőlük, 20 percet hagyjuk pihenni/kelni, majd gőzös sütőben 180 fokon pirosra sütjük.

Sült paprika tekercs krémsajttal

Névnapi buliból kifolyólag készült ez  a nagyon finom, mutatós fingerfood, amit megmutatni nem tudok sajnos, mert olyan sebességgel fogyott el, hogy nem tudtam követni az eseményeket. Egy fázisfotó van mindössze, amit elővigyázatosságból készítettem.

Hozzávalók:

kápia (vagy kaliforniai) paprika, személyenként egy darab

néhány csepp olívaolaj

krémsajt (kecske, tehén, natúr vagy ízesített, egyre megy)

hajszálvékony mortadella csíkok, esetleg pármai sonka

fogpiszkáló

Elkészítés:

A paprikákat megmostam, négybe vágtam, magházukat kiszedtem, majd a szeleteket domború felükkel sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, megspricceltem olajjal, és a sütőben - grill fokozaton - megsütöm. Egyáltalán nem baj, ha a paprikák héján fekete pöttyök-foltok keletkeznek. Amikor készen van, óvatosan tegyük a szeleteket nylonzacskóba, vagy fedjük le fóliával a tepsit, pihentessük őket 10-15 percig. Addigra kezelhetőre hülnek, és könnyedén lehánthatjuk a paprikák héjának felső rétegét. A következő lépés, hogy a mortadellát/sonkát as paprikák méretéhez szabjuk: legyenek ugyanakkorák, mint a paprika szeletek. És most jön a türelemjáték: tegyünk a vágódeszkára egy méretes mortadella szeletet, kenjük meg krémsajttal vékonyan. Én most tubusos sajtot használtam, azzal könnyű bánni, mert csak egy pici lyukat kell vágni a tömlőn a késsel, és szépen, vékony csíkban bújik elő a sajt a műanyagból. Nos tehát: a mortadellára kerül egy réteg sajt, arra fektessük a paprikacsíkot, erre újra egy kevés sajt jön, majd ügyesen tekerjük fel a mortadellát, lehetőleg úgy, hogy ne préseljük ki belőle az összes sajtot a deszkára.

Tálalhatjuk egy-egy karika uborkára fogpiszkálóval rögzítve, jó megoldás a kréker keksz is, de abba az istennek se fogjuk tudni beleszúrni a fogpiszkálót, ne is kísérletezzünk. Szóba jöhet még karikára szaggatott, úgy megsütött toast-kenyér is, fantáziánknak csak a csillagos ég szab határt.

 

Nehézségi fok:   

 

Lekváros bukta

Tejfölös krumplileves után remek választás a lekváros bukta. Eredetileg aranygaluskát akartam sütni, de Horváth Ilona azt írja: aranygaluska: tésztáját lásd a lekváros buktánál. No, mivel aranygaluskát gyakran sütök, gondoltam, a változatosság gyönyörködtet, és megsütöttem életem első lekváros buktáját. A fiam szerint másnapra még finomabb lett, mint frissen volt. Bár... mi lehet jobb az életben egy langyos buktánál?:)

 

Hozzávalók: 

50 dkg liszt

5 dkg cukor

2 dkg élesztő

2 tojássárgája

3 dl tej

só

5 dkg vaj

kemény lekvár a töltéshez

 

Elkészítés:

A hozzávalókat kenyérsütő gépben megdagasztottam, majd lisztezett gyúrólapra húztam és átdolgoztam. Ujjnyi vastagra nyújtottam, és olyan téglalapokra vágtam őket, amik csaknem olyan szélesek, mint amilyen hosszúak. Hosszanti tengelyükre középen lekvárt tettem - ne essünk túlzásba, a sok lekvár biztosan kifolyik a tésztából, és csak bosszúságot okoz -, majd a téglalap rövidebb oldalát ráhajtottam a lekvárra, mintegy lezárva a bukta végét. Ezután hosszanti irányból támadtam: a felső harmadot ráhajtottam a lekváros részre, majd ezt a dupla részt alulra hajtottam. A bukták tetejét megkentem olajjal, és 180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

 

Nehézségi fok:

 

Kolbászos, tejfölös krumplileves

Hétköznapok egyszerű, laktató, melengető vacsorája.

Hozzávalók:

50 dkg krumpli

1 sárgarépa

1 fehérrépa

kolbász ízlés szerint (a minimum kb. egy nagy arasznyi)

1 vöröshagyma

1-2 babérlevél

1 mokkáskanál tárkony, majoranna és lestyán

só, bors, pirospaprika

1-2 evőkanál liszt

2 dl tejföl

 

Elkészítés:

A krumplit felkockáztam, a répákat kis darabokra vágtam. Egy kevés olajat megmelegítettem és belereszeltem a hagymát. (Valamiért nagyon utálom a krumplilevesben a hagymadarabokat.) Gyorsan kavargatva kicsit megpároltam, rádobtam a zöldségeket, a fűszereket, majd felöntöttem vízzel, sóztam, borsoztam, és puhára főztem őket. Közben a lisztből és tejfölből habarást készítettem. Simára kevertem egy-egy kanál forró levessel, majd a kész habarást beleöntöttem a levesbe. Ekkor került bele a kolbász is. Kiforraltam a habarással a levest, korrigáltam még egy kis sóval és borssal, és már készen is volt. 

 

Nehézségi fok:

 

Gyümölcsös ricottás torta

Szombaton névnapi vendégeskedés volt nálam, amire elkészítettem az Ízbolygónál talált meggyes-szedres tortát. Mit mondhatnék? A siker elsöprő volt. Ez a torta - bár elkészítése kissé macerás, annak ellenére, hogy sütni gyakorlatilag nemigen kell -, bevonul az állandó repertoárba a Hófehérke és a vőlegény torta mellé. Köszönöm, Ízbolygó!

 

 

Hozzávalók:

50 dkg ricotta

50 dkg mascarpone

2 dl tejszín

12 dkg porcukor

1-2 evőkanál citromlé 

1 cs. hatlapos zselatin

25 dkg Hobbits keksz

10 dkg vaj

1 üveg meggybefőtt

2 marék fagyasztott szeder

 

Elkészítés:

A kekszet - miután megküzdöttem érte a boltban, tekintve, hogy a legfelső, szinte elérhetetlen polcra tették - az elektromos darálómmal porrá őröltem, majd az olvasztott vajjal összedolgoztam. Egy 26 centis kapcsos tortaformába nyomkodtam, majd 180 fokos sütőben 10 percig sütöttem. A meggyet leszűrtem, hozzáadtam a fagyos szedret, és a meggy levéből kb. másfél decit meglangyosítottam, és 2 zselatinlapot feloldottam benne, majd a lébe beleöntöm a gyümölcsöket, és félreteszem. A szobahőmérsékletű mascarponét és ricottát mixerrel krémesre keverem, hozzáadom a porcukrot és egy evőkanálnyi citromlevet. 4 lap zselatint egy kevés vízben megpuhítok, majd ha puha, kinyomkodom, hozzáadok két evőkanál krémet és eldolgozom. Ha egynemű, még egy kevés krémet adok a zselatinoshoz, azt is simára dolgozom, végül az egészet belezuttyintom a mascarponés ricottába, elkeverem benne. A habbá vert tejszínt hozzáadom a ricottakrémhez, ezzel készen van a tortakrém. Kóstoljuk meg, hátha szeretnénk kicsit édesebbre, esetleg pikánsabbra, és korrigáljunk, ha kell. Ha szerencsénk van - és nem este 11 óra van, hátunk mögött egy meglehetősen fárasztó munkanappal, eddigre túl vagyunk a dolog nehezén. Már csak a torta rétegezése van hátra a következőképpen: a kekszalapra ráöntjük a krém felét, erre a gyümölcskeveréket, utoljára pedig a krém maradékát. Elegyengetjük a tetejét, majd hűsölni tesszük a fridzsiderbe. Tálaláskor díszíthetjük kakaóporral. A siker frenetikus lesz!

Nehézségi fok:

 

Kukoricapuffancs

Teljesen világos, hogy kötődöm a puffancsszerű ételekhez. Legyen az karfiolból, krumpiból, cukkiniből vagy kukoricából. Ez is roppant egyszerű étel, negyed óra alatt vacsorát tehetünk az asztalra, ha ezt a receptet választjuk. Hétvégén salátával tálaltam - a diéta jegyében -, ma a fiúk sült virslivel ették, de húsgombóchoz is remekül el tudom képzelni, esetleg szószokkal is, tejföllel meg pláne! Fő a kreativitás!

Hozzávalók:

1 doboz kukoricakonzerv, lecsöpögtetve

12 dkg liszt

1 tojás

1 teáskanál sütőpor

1,5 dl tej

só, bors

egy csokor petrezselyem

 

Elkészítés:

A lisztbe belekevertem a sütőport, a sót, hozzáadtam a tojást és a tejet, alaposan összekevertem. Ekkor kerül bele a kukorica és a (sok) apróra vágott petrezselyem. Ha akad kéznél egy-két szál újhagyma, azt se féljünk belekarikázni! Sűrű tésztát kell kapjunk. Kevés olajon, telfon serpenyőben sütöttem, kis lángon, nehogy úgy járjak, hogy a puffancsok teteje megég, a belseje pedig még krémes.

 

Nehézségi fok:

 

Édesburgonya leves

Olyan egyszerű elkészíteni ezt a levest, hogy szinte szégyelem is leírni. De mivel nagyon finom, a diétába is beilleszthető, így aztán mégis van értelme megörökíteni. 90 napos diétába is remekükl beilleszthető. Kép most nem készült, a barátnőim már rég az üres kanalat nyalogatták - a második tányér leves után -, mire eszembe jutott volna fotózni.

 

 

Hozzávalók 5 tányér leveshez:

3 édesburgonya

1 salotta hagyma

6 dl zöldség alaplé

só

bors

egy szárított chili kimagozva, összevágva

4 dkg vaj

 

Elkészítés:

A vajat megmelegítettem, és az apró darabokra vágott hagymát üvegesre pároltam. Ezek után beledobtam az apró kockákra vágott édesburgonyát, azt is pirítottam pár percig, majd felöntöttem az alaplével. Sóztam, borsoztam, kb. 10 perc főzés után már puha is bolt a batáta. Ekkor botmixerrel kezelésbe vettem, utánaízesítettem, és tálaltam, mégpedig levesgyönggyel. A tetejére chiliolajat csepegtettünk, mert  a magozott chilit nem mertem beletenni a fővő levesbe, nem tudtam ugyanis, a lányok hogy állnak a csípőssel.

 

Nehézségi fok:

 

Rakoncátlan répatorta

A recept igen messziről, Ausztráliából érkezett, Györgyi barátnőm hozta magával nagy utazásáról még nyáron ezt is, csakúgy, mint  a Lamington receptjét. Volt alkalmam karácsony előtt megkóstolni az ő változatát, úgyhogy nagy kedvvel és vehemenciával álltam neki, hogy megsüssem én is. A vehemencia némiképp túlzottra sikeredett, és kissé meglódult a kezem, amikor az ananászt mértem a tésztába - volt itthon egy csodás Costa Rica-i, gondoltam, fantasztikus íze nem árthat a tortának. Nos, az ízének nem is ártott, az állagának egy kicsit igen, amint ez a fotón is látható. Kissé küzdelmesen szeletelhető, ezért most a krémsajtos máz le is maradt a tetejéről. No de majd legközelebb betartom a recept utasításait, és akkor egy isteni finom répatortát mondhatok majd a magaménak!

Hozzávalók:

1 dl olaj

14 dkg kristálycukor

2 tojás

15 dkg sárgarépa

15 dkg ananász

8 gr sütőpor

3 gr só

3 gr szódabikarbóna

14 dkg liszt

3 gr őrölt fahéj

13 dkg dió

5 dkg kókuszreszelék

 

A tetejére:

8 dkg krémsajt (Philadelphia)

6 dkg vaj

2 csomag vaníliás cukor

18 dkg porcukor

 

Elkészítés:

 

Az olajat összekevertem a cukorral, a tojással és a pürésített répával, illetve ananásszal. Összekevertem a száraz anyagokat is, majd összekevertem a két tál tartalmát. Utoljára a durvára vágott diót és a kókuszreszeléket adtam a tésztához. Azoknak mondom, akik nem nagy barátai a kókuszreszeléknek, nyugodtan próbálják ki a répatortát, egyáltalán nem felismerhető a kókusz sem ízében, sem textúrájában. Gondolom, főleg a tészta lazításához fontos, hogy mégis beletegyük.  Kivajazott formába (őzgerinc vagy cake forma) öntjük a matériát, és 180 fokon 45-50 percig sütjük. Közben a puha vajat a krémsajttal és a kétféle cukorral habosra keverjük. Ha a tészta megsült és kihült, kiimádkozzuk a formából, és az elkészített krémet a tetejére és oldalára kenjük.

 

Amerikai palacsinta

 

 

A gyerekeim legnagyobb kedvence. A 90-es évek elején rendszeresen érkezett szállítmány az Államokban élő barátnőmtől, mindig volt itthon pancake por, és amikor még friss volt a készlet, gyakran sütöttem a kölköknek amerikai palacsintát, ahogy pedig apadt, már takarékosan bántunk vele: kivételes jutalomnak számított, ha ilyet kaphattak vacsorára. Mert ugye sosem tudhattuk, mikor érkezik újabb megmentő csomag. Ez volt a kedvenc márkánk, csak vizet kellett hozzá adni, és kész.

 

Volt hozzá persze mű juharszirup is (éljen a Shoprite!:)

Akkor azt gondoltam, az amerikai palacsinta valami bűvös dolog, amit soha nem fogok tudni enkezemmel előállítani. Na de azóta sok víz lefolyt a Hudsonon (is), Hardy Misi barátomnak sem kell már külön bőröndöt vásárolni, hogy hazaszállítmányozza nekem az aktuális adagot. Újév reggelén ezzel vártam a buliból hazatérő, összefagyott fiúmagzatomat.

Hozzávalók:

20 dkg liszt

1 evőkanál sütőpor

egy csipet szódabikarbóna

3 dl tej

1 tojás

1 evőkanál olaj

 

Elkészítés:

A lisztet öntsük egy nagyobb tálba, adjuk hozzá a sütőport és szódabikarbónát, tegyük hozzá a tejjel felvert tojást, keverjük össze. Hagyhatjuk állni néhány percet, az nem árt neki. Olvasztott vajban vagy kevés olajon süssük a palacsintákat. Én szeretek kisméretű merőkanalat használni a művelethez, azzal éppen ideális tésztamennyiséget tudok a serpenyőbe venni. 2-3 percig süssük közepes lángon a palacsinta egyik oldalát, amikor pedig buborékokat vet, akkor fordíthatjuk. Tálalhatjuk gyümölccsel, juharsziruppal, nutellával, vagy bármi más, roppant egészségtelen, hízlaló cuccal, ennek az ételnek ugyanis ez a lényege:)

 

Francia hagymaleves

A francia hagymaleves isteni, de van egy hátránya: nem igazán fastfood. Sajnos. Legalább 45 percig kell kevergetni ahhoz a hagymát a vajon, hogy olyan édes, puha legyen, ami megfelelő alapot ad a leveshez. Lássuk hát!

 

 

Hozzávalók 4 főre:

75 dkg vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

5 dkg vaj

2 evőkanál liszt

1,5 liter csirke alaplé

2 dl száraz fehérbor

só

bors

egy babérlevél

egy csokor apróra vágott petrezselyem 

 

Elkészítés:

A hagymákat vágjuk vékony félkarikákra, és a vajon kezdjük el párolni. Nem kell folyamatosan kevergetni, de ott állni fölötte sajnos muszáj, hogy ne égjen meg. Lassan pároljuk, hogy a hagymakarikáknak legyen idejük megpuhulni és édesre karamellizálódni. Amikor elkészülünk vele, szórjuk meg a hagymát a liszttel, keverjük meg, és egy percig pirítsuk a lisztet. Ekkor öntsük fel lassan az alaplével, öntsük bele a bort, dobjuk bele a babérlevelet, sózzuk és borsozzuk a levest. Ekkor ott hagyhatjuk a tűzön, kis lángon főzzük a levest 40 percig. Az utolsó pillanatban adjuk hozzá a petrezselymet. Az idő leteltével a levesünk készen van, csak tálalni kell. Bagett szeleteket vajon pirítsunk meg, a tetejére szórhatunk egy kis ementáli sajtot, hogy kellemesen ráoldajon. Ezzel kínáljuk a levest.

 

Nehézségi fok: