Tartozik (és követel)

Adós vagyok több fronton is. Egyrészt Trinitynek és Macinak a köszönettel, amiért megtiszteltek a barátság(szalagj)ukkal. Mindkettő igazán kedves nekem, hisz - minő fájdalom - személyesen sajnos egyikőjüket sem ismerem, ennek ellenére voltak olyan kedvesek, hogy engem - is - tartottak érdemesnek erre. Köszönöm. Másrészt szintén Trinity kérdezte tőlem, hogy mit olvastam tavaly? Sokat gondolkoztam rajta, miért érdekelhet bárkit, hogy mit olvasok, elfogadható válaszom most sincs erre, viszont odáig jutottam, hogy ha lázba senkit nem is hozok az olvasmányaimmal, ártani sem ártok vele senkinek, ha közzéteszem a nagyon hiányos listát. Ami bizony igen érdekes lesz, mert ahogy pötyögöm a posztot, pillanatnyilag azon az egy könyvön kívül, amit dúlva-fúlva olvastam, egyetlen megveszekedett darabé sem jut eszembe. Úgyhogy kivonulok a könyvespolc elé, és megpróbálom felidézni a könyveket.

A könyv, amit dúlva-fúlva olvastam, Betty Mahmudi Lányom nélkül soha című könyvének második kötete volt. Az volt a benyomásom, hogy a könyv megírása halvány kísérlet volt Mrs. Mahmudi  bankszámlájának növelésére. A fordítás pedig... ha visszafogott akarok lenni, azt mondanám: kritikán aluli. Olvasás közben gyakran "szórakoztattam" egyiptomi útitársaimat azzal, hogy felolvastam a könyvből. Minden egyes felolvasás ékes példa volt a magyar nyelv megcsúfolására.

Ambivalens érzésekkel olvastam Yann Martel Pi élete című könyvét.  A könyvben egymást váltották az unalmas részek a szinte letehetetlenül izgalmasokkal, aztán úgy ítéltem meg, hogy a történet ismét leült - vagy csak nekem tűnt úgy -, aztán a végén kissé értetlenül bámultam magam elé, és a Tornóczki-féle örök klasszikust hajtogattam magamban: és ezt így hogy? Mindenkinek szívből ajánlom a könyvet, mert az egészen biztos, hogy ezt nem lehet egy laza kézmozdulattal félretolni. Valószínűleg valamennyi idő elteltével újra kézbe fogom venni, hátha megértem a végét.

Friderikusz Sándor könyvének azonban minden betűjét értettem az elsőtől az utolsóig. Az azonban, hogy ez nekem jó, vagy nem, még mindig nem döntetett el.(4 perc 38 táján feltűnök a színen:)

Tavaly olvastam Márqueztől a Szerelem kolera idejént is, a film után a könyv is nagy élmény volt. 

Olvastam még egy nem túl vidám könyvet, Jim Dwyer és Kevin Flynn 102 perc című könyvét, mely a World Trade Center összeomlásáról szól. Csak erős idegzetűeknek!

Eolvastam többek között Alessandro Baricco Selyem című könyvét, sőt, a belőle készült filmet is láttam, pompás mindkettő, ajánlom szíves figyelmetekbe!

Végül, de nem utolsó sorban a napokban olvastam ki Kurt Tepperwein A hipnózis magasiskolája című könyvét, mely évek óta a polcon várt a sorára. Nagyon érdekes  mű, és engem egyébként is érdekel a tudománynak ez a válfaja, úgyhogy élveztem a könyvet nagyon.

És persze sok-sok szakácskönyvet is átforgattam, de azok majd talán visszaköszönnek itt receptek formájában.