Rozsos, magos kifli

Még mindig gőzerővel folyik a keresgélés az ideális szendvicsnek való tészta után. Volt egy-két darab, amely csúfosan megbukott a vizsgán - pedig más blogjában olyan csábító volt... -, vannak használható receptek, és bár úgy tűnik, a fiam első számú favorizja a molnárka tésztájából készülő minibagett, én azért nem adom fel a reményt, hogy találok mellé másik alaptésztát is, ami nem édes. Ennek a keresgélésnek az eredménye az alábbi rozsos kifli. Melegen szenzációs, le kell teszteljem hidegen is. Mert egészségesnek egészséges, az biztos, akár a VKF mostani forduolójába is beleillene, de hogy finom is...?:) (Azt mondja az uram, finom:)

Hozzávalók:

40 dkg liszt

20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

2 evőkanál búzakorpa

2,5 dl langyos víz

0,5 dl olaj

1,5 teáskanál só

2,5 dkg friss élesztő

egy nagyobb csipet cukor

2 evőkanál lenmag

1 marék napraforgó durvára aprítva

Elkészítés:

Sok macera nincs vele, az anyagokat bekészítem a kenyérsütő üstjébe, másfél óra alatt megdagasztatom, majd lisztezett deszkára húzva bucikat formálok belőle. Azaz téglalapokat nyújtok a tésztából, melyeknek rövidebb oldala olyan hosszú, amekkorára a bucikat szeretném. Ezen oldal mentén jó szorosan felcsavarom a téglalapokat, a végeket kicsit aláhajtom, azután a sütőpapírral bélelt tepsiben hagyom még kelni fél órát. Tetejüket bevagdosom, esetleg megszórom napraforgóval, és 180 fokos gőzös sütőben pirosra sütöm őket. Akkor jó, ha az aljukat megkopogtatva kongó hangot hallok.

Nehézségi fok: