Mákos-meggyes rácsos pite

Nos tehát, ahogy ígértem, itt a segítsüti receptje, az Erdélyi napló egy 2005-ös számában találtam.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

25 dkg margarin

2 tojás sárgája

1 csipet só

2 csomag vaníliás cukor

2 dl tejföl

1 dl tej

2 dkg élesztő

25 dkg darált mák

5 dkg mazsola

fél dl rum

20 dkg porcukor

1 citrom reszelt héja

2 mokkáskanál őrölt fahéj

2 mokkáskanál őrölt szegfűszeg

1 nagy üveg kimagozott meggy

 

Elkészítés:

A mazsolát beáztattam a rumba. A tejet meglangyosítottam, beletettem egy csipet cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, és megvártam, amíg felhabosodik. A lisztből, margarinból, 1 tojás sárgájából, a vaníliás cukorból, sóból, 1 dl tejfölből, végül az élesztős tejből tésztát készítünk. Ha jól kidolgoztuk, két részre szedjük, és letakarva kelesztjük.

A mákba belekeverjük a porcukrot, a fűszereket, a maradék tejfölt és a mazsolát a rummal együtt, belereszeljük a citromhéjat, félretesszük.

Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán akkorára nyújtjuk, hogy egy 36 centis tortaformát kibélelhessünk vele, aminek pereme is legyen. A tortaformát kivajazzuk, kilisztezzük, belefektetjük az első kinyújtott korongot, beleigazgatjuk a formába, majd villával megszurkáljuk. Rákenjük a máktölteléket, egyenletesen eloszlatjuk, végül a leszűrt meggyel kirakjuk a tetejét. A második lapból vékony rudakat formálunk, amivel kirakjuk a tészta tetejét. Két összesodort hurkával pedig lezárjuk körben a peremet is. A maradék tojássárgájával lekenjük, és előmelegített 180 fokos sütőben 1 órán át sütjük. A formában hagyjuk kihülni.

 

Az én segítsütim: meggyes-mákos rácsos pite

Kedves Olvasóm! Ha véletlenül jársz erre éppen most, nyilván nem érted a címet. Mi az, hogy segítsüti? Ebben az esetben röviden elmondom, hogy ez a mákos-meggyes süti itt a képen a tiéd lehet, ha licitálsz rá, és te nyered a licitet. A bevétel a Lea Anyaotthont fogja segíteni. A részleteket a kezdeményezésről itt megtalálod.

Ha pedig nem véletlenül tévedtél ide, mert már olvastál az akcióról, akkor ne foglalkozz a részletekkel, hisz vélhetőleg már mindent tudsz,  csak licitálj!  Remélem, sok olvasóm szereti a mákot, a meggyet, és közülük néhányan talán segíteni is szeretnének bajba jutott anyákon és gyermekeiken. Köszönöm mindenkinek, aki érdeklődést tanúsít, licitál és segít!

A sütemény kikiáltási ára 1.000.- forint, a liciteket április 2-án éjfélig kommentben várom!

A licit aktuális állása: 22.000.- Ft - Hajninak köszönhetően

"Vigaszágon": esőjáró 16.000.-

Csaba 10.000.-

 

"Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet" (G. G. Márquez)

 

Vasárnapi ebéd: Dzsungel étterem

Élmény! (beszámoló)

A Dzsungel étterem és söröző

 

Az uram úgy érezte, két és fél év után meg kell szólalnia, én meg hagytam:)

 

Időnként felvetődik nálunk az ötlet, hogy egyszer-egyszer hétvégén étteremben ebédeljünk. Jó, de hol? Az unalomig ismert régi intézmények mellett vakrepülés egy új hely felfedezése. /Különösen velem, aki a kákán is megtalálom a csomót, ha éppen olyanom van:)/ És mit tesz a véletlen?  Közbeszól kedves kolléganőm, Anikó személyében, aki pont a héten javasolta, keressük föl a Dzsungel éttermet a Jókai utcában. Miért is ne?

Az előzetesen megtekintett honlapból kiderül, négy különböző termet alakítottak ki a pinceszinten található étteremben: a Szavanna, a Dzsungel, az Óceán és a Kalóz termeket. Az ételek neve hangzatos: Tasmán ördög, Remek emeletes cserepes… - hát majd meglátjuk…

Megláttuk. Előzetes foglalás nélkül érkeztünk, de 12 tájban még csak elvétve akadt vendég. A Dzsungel teremben kaptunk helyet. A belső nagyon hangulatos, máris jól érezzük magunkat. Egyáltalán nem ront a kedvünkön a csobogó, és a sok (mű)növény. Pincér hamar jő, rendelést felvesz. Az amúgy félerővel szóló zene zavar kissé, mert gyakorlatilag az egyik hangszóróban ülünk. Kérésünkre szó nélkül lehalkítják. Sajnos, a mellettünk ülő családot nem, így a várakozás ideje alatt megtudhatjuk lakásfelújításuk történetét, rendelt ételeik összetételét aprólékosan, és még sok minden mást. Különösen az egyik nőnemű egyed hangja irritál minket; nedves gumicsizmaszárral szeretnénk jól képen törölni, de nem lehet.

Az első fogás máris érkezik: a Sárga veszedelem – vagyis fokhagymakrém leves cipóban. Hogy a leves, vagy a tányérként használatos cipó a fenségesebb, nehéz eldönteni. Mindenesetre jó kezdés, olyannyira, hogy a következő fogást is megbocsájtom.

Ez pedig a Beduinok kedvence – sonkával, gombával, sajttal töltött karaj vegyes körettel. Nincs vele igazán baj, a hús, a töltelék finom, csak a köretként kihozott petrezselymes rizs, meg az egyen-hasábburgonya valahogy túl átlagos…, nem a hely szelleméhez való. /Szerintem a hasábburgonyájuk az utóbbi évek legjobbja, amit étteremben ettem: friss, forró, nem olajos./ De azért jóízűen elfogyasztom, pedig nincs könnyű dolgom, mert brutális mennyiségű adag! Technikai okok miatt csak alkoholmentes sörben úsztatom meg a karajt, de így is jó. Nem is nagyon tudok családtagjaim fogásaira figyelni, utólag tudom meg, hogy feleségem Éhes tuareget rendelt: parmezános csirkemell, sült zöldséggel. /A szigorú diéta jegyében.../ A hús egyszerű rántott mellfilé, finom, a vaslapon sült hagyma-cukkini-paprika ízletes, csak éppen…a porított parmezán(?)sajtot kis tálkában mellékelik. Tehát, ha megszórjuk vele a csirkét, akkor lesz parmezános?! Ez szomorú… Arról ne is beszéljünk, hogy az étlapon egészen mást mutatott a fotó erről az ételről. /Ha tudtam volna, hogy a hangzatos név rántott húst takar, nem ezt rendeltem volna. Ezért nem érdemes étterembe menni ugyanis./

Fiam Őserdei tarkapapagájjal birkózik (csirkemell szeletek bundában, szezámmaggal, vegyes körettel). Ez is finom; itt is a fantáziátlan rizs-hasábburgonya duó okoz számomra csalódást; fiamnak ez bezzeg nem okoz problémát, csak a mennyiség!

A tapasztalt pincér máris térül-fordul, hozza a doggybaget.

Desszertet enni már reménytelen vállalkozás volna /bár az unalomig ismert rétes és somlói nem is igen vonz.../, így erről fájó szívvel lemondunk. Sebaj, majd legközelebb! Visszatérünk!

Értékelés

Étterem: belvárosban, könnyen megközelíthető helyen, egyedi dizájn, hangulatos

Étlap: változatos. A korokodil pecsenyétől a hagyományos bablevesig széles a spektrum

Ételek (1-10-ig terjedő skálán): a fokahagymakrém leves egyszerűen tökéletes; 10 pont!

A töltött karaj jó volt, a szegényes köret miatt csak 7 pont

Parmezános csirkemell: a különös módon mellékelt műparmezánpor lehúzza, így egy gyenge 7-es.

Szezámos csirkemell: fiam szerint nothing special, tehát 7 pont

Felszolgálás: teljesen korrekt. A pincér mindig ott volt, ha kellett, de nem tolakodott. A konyhából meglehetősen hamar érkeztek a fogások (igaz, nem csúcsidőben étkeztünk).

Árak: 700 forinttól 4500-ig bezárólag.

 

Segítsüti

 

 

Nemisbéka fejéből pattant ki az ötlet, nem akarom hosszan ragozni, hiszen a szakblogban minden  részletre kiterjedő leírás olvasható az akcióról.  Írjátok be a naptárba: 30-án hétfőn kezdődnek a licitek a gasztroblogokon!

 

A tavasz egyre csak késik... Ma az átlagosnál is randább szürkeség uralkodik, úgyhogy az alábbi képet ennek a gusztustalanságnak a feledtetésére rakom ide, hátha nemcsak engem lesz képes jókedvre deríteni.

 

Burgonyafánk

A burgonyafánkkal még gyerekkoromban ismerkedtem meg, amikor nagyanyám zseniális vadasait ezzel körítette. Emlékszem, ahogy a kis fánkocskák ügyesen forogtak az olajban, amikor az egyik oldaluk pirosra sült, készségesen átfordultak a másikra. Mióta nagyanyám elment - sok-sok éve már - nem ettem burgonyafánkot, és valahogy úgy alakult, hogy magam nem készítettem soha. Van abban valami szimbolikus - ámbár véletlenül alakult így, mondanám, ha nem úgy tartanám, hogy nincsenek véletlenek , hogy az első fánkomat nagyanyám 98. születésnapján készítettem. És sokat adtam volna érte, ha kóstolót vihettem volna neki...

Hozzávalók:

40 dkg burgonya

30 dkg liszt (a mennyiség erősen függ a krumpli minőségétől)

2 tojássárgája

2 dl tej

2 dkg friss élesztő

só

cukor

olaj

 

Elkészítés:

A krumplit héjában megfőztem, még melegen összetörtem és hűlni hagytam. A tejet meglangyosítottam, egy kanálka cukor társaságában beletördeltem az élesztőt, hagytam, hogy felfusson. A tészta összeállításakor a krumpliba beletettem a tojások sárgáját, az élesztős tejet, rászórtam a lisztet, sót, és összegyúrtam. A liszt adagolásakor figyeljünk, nem biztos, hogy a teljes mennyiségre szükségünk lesz, de előfordulhat, hogy többre lesz szükség, ez teljességgel a krumplitól függ. Kissé lágy, de kezelhető tésztát kell kapnunk. Konyharuhával letakarva egy órán át kelesztettem. Ezután erősen lisztezett deszkán ujjnyi vastagra lapogattam (szükségtelen a nyújtófát bepiszkolni), és lisztbe mártogatott apró pogácsaszaggatóval kis adagokat szakítottam ki a tésztából. Az olajnak melegnek, de nem tűzforrónak kell lennie, hogy a fánkok szépen, egyenletesen süljenek benne, és legyen idejük megnőni. Ha az olajban nem fordulnak meg maguktól, ne essünk kétségbe, a fakanál remek szolgálatot tesz. Papírtörlőre szedve itassuk le róla a felesleges zsiradékot.

Szombaton Gordon zseniális marhacasserole-jához, vasárnap pedig a képen látható borjúpaprikáshoz tálaltam. Nem, vasárnap nem a szombati maradékot!:)

Nehézségi fok:

Brokkolis, fenyőmagos tészta

Olyan mérhetetlenül egyszerű elkészíteni, hogy már-már félálomban is megy. Ezt biztos forrásból tudom, hiszen magam is ilyen állapotban főztem ma reggel, hogy legyen mit behoznom az irodába ebédre...

 

 

Hozzávalók:

spagetti a szükséges mennyiségben

személyenként 20 dkg brokkoli

egy nagy csokor petrezselyem

fenyőmag ízlés szerint

só

bors

 

Elkészítés:

A brokkolit rózsáira szedve gőz fölött megpároltam. A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítottam. A kifőtt tésztát átszedtem egy serpenyőbe, melyben előzőleg olívaolajat melegítettem. Átkevertem a tésztát, rátettem a brokkolit és a fenyőmagot, megszórtam bőségesen petrezselyemmel, sóztam, borsoztam, dobozba tettem, és az irodában jóízűen elfogyasztottam.

 

Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni...

 

Hétvégén elkövettük a Második Nőnapi Rétessütés névre hallgató akciónkat. Ez is jól sikerült, csakúgy, mint a tavalyi. Előtte rakott krumplival alapoztunk, éhes gyomorral mégse lehet rétest nyújtani, nemde?:)

 

 

 

 

Tavaszi tokány

No jó, a tavaszt ebben az ételben igazából csak a borsó és a petrezselyem képviseli, de a tegnapi gyönyörű napsütés után a mai esős szürkeség annyira fejbe vágott, hogy muszáj volt legalább megidézni a tavasz hangulatát. A fiúk, miközben cuppogva eltüntették, nemigen törődtek se az esővel, se a tavasszal, túlságosan lekötötte őket az étel:)

Hozzávalók:

80 dkg sertéscomb

2 evőkanál vöröshagyma reszelve

20 dkg zöldborsó

egy csomag petrezselyem

olaj

só, bors, pirospaprika

 

Elkészítés:

A húst egyforma csíkokra vágtam (mostanában csalok, a hentesnél combszeleteket veszek, azokat tényleg már csak csíkozni kell), megmelegítettem az olajat, abban kicsit átkevertem a hagymát, kis idő múltán a húst is. Erős lángon fehéredésig sütöttem, majd megsóztam, alaposan megborsoztam, és egészen kevés vizet aláöntve puhára pároltam. Az utolsó öt percben adtam hozzá a mirelit borsót, annak tényleg csak néhány perc kellett, hogy megpuhuljon. Adtam egy kis színt az ételnek pirospaprikával, és a gáz elzárása után rászórtam a petrezselymet.

A krumplikat meghámoztam, elfeleztem-harmadoltam őket, majd erősen sós vízben kb. 8-10 percig főztem. Ezután leszűrtem, alaposan megszikkasztottam, végül pedig nagyon forró olajban megpirítottam őket.

Nehézségi fok:

Keménytojás Moghlai szószban

 

 

Az alábbi recept is Madhur Jaffrey indiai szakácskönyvéből származik. Régen szemeztem már vele, de kivártam, hogy fehérje napom legyen, amibe belefér ez az étel, és nagyon jól döntöttem! Roppant gyorsan és egyszerűen elkészíthető vacsora, osztatlan elismerés fogadta minden családtagom részéről.

Hozzávalók:

személyenként 2 db keménytojás (én most 8 darabot főztem meg, ennyihez elég volt a szósz)

1 kis fej vöröshagyma nagyon apróra vágva

1/2 teáskanál cayenne bors

1 teáskanál őrölt kömény

1/2 teáskanál garam masala

1 teáskanál őrölt koriander

1 teáskanál citromlé

1/2 teáskanál só

2,5 cm gyömbér reszelve

1 kis doboz paradicsompüré

150 ml csirke alaplé

300 ml tejszín

friss koriander vagy petrezselyem

őrölt bors

3 evőkanál olíva vagy mogyoró olaj

 

Elkészítés:

Egy tálkában összekevertem a fűszereket a citromlével és egy evőkanál vízzel. A hagymát az olajon átsütöttem, hozzáadtam a gyömbért, kevergettem néhány másodpercig, majd beletettem az edénybe a paradicsompürét, a fűszerpasztát, a csirke alaplevet, végül a tejszínt. 2-3 percig forraltam, majd a félbe vágott tojásokat beleültettem a szószba. Átmelegítettem, majd tálaltam.

A rizshez zöldségkeveréket adtam, kurkumát szórtam rá, így főztem puhára.

 

Forrás:

Nehézségi fok:

Falafel tortillában

Fúziós konyha... na ja! Fúziós, mert abból a káoszból kellett tegnap vacsorát alkotnom, ami a fejemben van. Mert ugye itt ez az életmódváltós diéta, amit harmadi hónapja művelek, és nem ehetek akármit, de a fiúk bendőjét meg kell tölteni.  Meg ott az az öt szakácskönyv, amit tegnap hoztam el a boltból, és átmeneti magányos estémen át is lapoztam őket, minek következtében tucatnyi kipróbálandó recept keringett a fejemben. Aztán Eszter tortillája se múlt el nyomtalanul a gondolataimból. Végül, de nem utolsó sorban ettem ma egy kegyetlenül rossz wrapet. No, ezeknek a történéseknek folyományaként lett a tegnapi vacsora falafel tortillában. Eszter receptjét használtam, őszintén szólva nem volt könnyű dolgom a tésztával. Úgyhogy legközelebb kipróbálok egy másik receptet is, ami teljesen más, mint a mai, de hátha kicsit könnyebb lesz vele dolgozni.

 

Hozzávalók:

2,5 dl kukoricaliszt

2,5 dl rozsliszt

4,5-5 dl meleg víz

2 tk só

3-4 ml olívaolaj

falafel golyók

uborka, paradicsom, erős paprika apróra vágva

tejföl

 

Elkészítés:

A lisztekből, sóból, olajból és vízből tésztát gyúrok, majd 15 percet  pihentetem. Teniszlabdányi golyókat szakítok belőle, ezeket kerekre és vékonyra nyújtom (lisztezett deszkán, mert ragad, mint az istennyila), száraz, forró serpenyőben mindkét oldalát megsütöm.

Tölteléknek mélyhűtött falafel golyókat sütöttem, majd paprikát, paradicsomot, uborkát egészen apróra vágtam. A tortillákba enyhén sózott tejföl, falafel golyók és zöldségek kerültek.

Legközelebb pedig ezt a receptet próbálom ki:

http://video.about.com/mexicanfood/Homemade-Flour-Tortillas.htm

 

Indiai saláta

Ez volt a kísérője az indiai köményes krumplinak.

 

Hozzávalók:

30-40 dkg paradicsom

1 fej lilahagyma

kb. 10 dkg uborka

3 evőkanál citromlé

1 csipet őrölt chili

egy csokor koriander, hiányában petrezselyemzöld

 

Elkészítés:

A paradicsomot kimagoztam, feldaraboltam, az uborkát meghámoztam, és szintén apró kockákra vágtam, ugyanezt műveltem a hagymával is. Egy tálban összekevertem az alkotóelemeket, megsóztam, rálocsoltam a citromlevet, megszórtam a chilivel és a petrezselyemmel, és már lehetett is tálalni.

 

Indiai ebéd

Régen dédelgetem már Madhur Jaffrey Simple Indian Cookery című könyvét, de főzni most főztem belőle először. Nagy volt az örömöm, amikor felfedeztem a könyvben a köményes krumpli receptjét, amit nemrégiben egy indiai étteremben ettem, és roppant mód ízlett. Csináltam mellé egy kis salátát, a krumplival együtt komplett ebéd kerekedett ki.

Hozzávalók 2 főre:

4 nagyobbacska krumpli

olíva vagy mogyoróolaj

2 teáskanálnyi frissen reszelt gyömbér

egy csokor friss petrezselyemzöld, a könyv természetesen koriandert ír

1/2 teáskanál egész kömény

1/2 teáskanál őrölt kömény

cayenne bors ízlés szerint

feketebors ízlés szerint

1 csapott teáskanál só

 

Elkészítés:

A burgonyákat héjában megfőztem, amikor kihűltek,  meghámoztam, nagy darabokra vágtam őket.  Felaprítottam a petrezselymet, lereszeltem a gyömbért.

Egy teflon serpenyőben megforrósítottam az olajat (kb. 3 evőkanálnyit), kipattogtattam benne az egész köményt, majd beletettem az edénybe a krumplikockákat. Rádobtam a gyömbért, az őrölt köményt, a cayenne borsot, sóztam, borsoztam, és kb. 6-8 percig sütöttem a krumplit. Bede Robit megszégyenítő ügyességgel:) dobáltam a krumplikat a levegőbe, kanállal, spatulával nem annyira jó próbálkozni, mert a krumpli könnyen válik pürévé szorgos ténykedésünk nyomán, ha nem vigyázunk. Amikor már szép piros volt a kérge, eloltottam alatta a gázt, megszórtam a petrezselyemmel. 

 

Holnap jön a paradicsomsaláta receptje is.

 

 

Tejszínes gombakrém leves

Igen, egyértelmű, hogy ezt a képet nem a lányom készítette... De a rémes fotó ellenére a leves kipróbálását melegen ajánlom, szeles, hűvös "tavaszi" estékre kiváló. És nagyjából 15 perc alatt elkészül, és ebben már a gombapucolás is benne van.

Hozzávalók:

30 dkg gomba

1 fej vöröshagyma

olívaolaj

1 teáskanál liszt

1 zöldségleves kocka

egy csokor petrezselyem

só, bors

2 dl tejszín

 

Elkészítés:

A gombát alaposan megmostam, amelyiket muszáj volt, meghámoztam, majd vékony szeletekre vágtam. A vöröshagymát a lehető legapróbbra szeleteltem, és olívaolajon megdinszteltem. Rádobtam a gombát, megsóztam, belemorzsoltam a leveskockát, és néhány perc alatt puhára pároltam, majd zsírjára sütöttem. Ekkor beleöntöttem a turmixgép poharába, öntöttem rá annyi tejszínt, hogy a gép könnyedén tudjon vele bánni. Közben egy kevés olajon megpirítottam a lisztet, kevés hideg vízzel simára kevertem, hozzáadtam a gombapépet és a tejszínt, majd felforraltam a levest. Néhány félretett gombaszeletet száraz serpenyőben megpirítottam betétnek.

Nehézségi fok:

Gordon:-)