Burgonyafánk
A burgonyafánkkal még gyerekkoromban ismerkedtem meg, amikor nagyanyám zseniális vadasait ezzel körítette. Emlékszem, ahogy a kis fánkocskák ügyesen forogtak az olajban, amikor az egyik oldaluk pirosra sült, készségesen átfordultak a másikra. Mióta nagyanyám elment - sok-sok éve már - nem ettem burgonyafánkot, és valahogy úgy alakult, hogy magam nem készítettem soha. Van abban valami szimbolikus - ámbár véletlenül alakult így, mondanám, ha nem úgy tartanám, hogy nincsenek véletlenek , hogy az első fánkomat nagyanyám 98. születésnapján készítettem. És sokat adtam volna érte, ha kóstolót vihettem volna neki...
Hozzávalók:
40 dkg burgonya
30 dkg liszt (a mennyiség erősen függ a krumpli minőségétől)
2 tojássárgája
2 dl tej
2 dkg friss élesztő
só
cukor
olaj
Elkészítés:
A krumplit héjában megfőztem, még melegen összetörtem és hűlni hagytam. A tejet meglangyosítottam, egy kanálka cukor társaságában beletördeltem az élesztőt, hagytam, hogy felfusson. A tészta összeállításakor a krumpliba beletettem a tojások sárgáját, az élesztős tejet, rászórtam a lisztet, sót, és összegyúrtam. A liszt adagolásakor figyeljünk, nem biztos, hogy a teljes mennyiségre szükségünk lesz, de előfordulhat, hogy többre lesz szükség, ez teljességgel a krumplitól függ. Kissé lágy, de kezelhető tésztát kell kapnunk. Konyharuhával letakarva egy órán át kelesztettem. Ezután erősen lisztezett deszkán ujjnyi vastagra lapogattam (szükségtelen a nyújtófát bepiszkolni), és lisztbe mártogatott apró pogácsaszaggatóval kis adagokat szakítottam ki a tésztából. Az olajnak melegnek, de nem tűzforrónak kell lennie, hogy a fánkok szépen, egyenletesen süljenek benne, és legyen idejük megnőni. Ha az olajban nem fordulnak meg maguktól, ne essünk kétségbe, a fakanál remek szolgálatot tesz. Papírtörlőre szedve itassuk le róla a felesleges zsiradékot.
Szombaton Gordon zseniális marhacasserole-jához, vasárnap pedig a képen látható borjúpaprikáshoz tálaltam. Nem, vasárnap nem a szombati maradékot!:)
Nehézségi fok: 
Kategóriák
köretKomment 
Eddig 12 komment érkezett
-
chilii:
2009. 03. 23. 9:08 -
Éva:
2009. 03. 23. 12:17Hát igen... pótolhatatlanok.
-
gus:
2009. 03. 23. 12:21nagyon jol hangzik. :-)
-
2009. 03. 23. 12:25gus, bárcsak hangozni hangzanék jól! De sajnos bitangjó is, valamint ... khm... hízlal is:(
-
Dezső:
2009. 03. 23. 12:33Ó. szinte érzem az ízét a számban!
-
eso:
2009. 03. 23. 12:57Nekem volt szerencsém a számban érezni az ízét. :) És még annál is sokkal finomabb volt, mint hinnétek. ;)
És most a nagyidról írt régi bejegyzést is elolvastam. Többször kéne ilyeneket írnod, Drágám!
-
Pingu:
2009. 03. 23. 13:05Hmmm.. nyamm-nyamm... emlékszem még hidegen is jó volt az utolsó darab. Most is megenném. :)
-
Alma:
2009. 03. 23. 14:52"...mindig akkor rángattatok volna ki a konyhába, amikor a hátam közepére se kívánkozott, amikor meg mentem volna nézelődni, mindig elzavartatok, hogy útban vagyok"
Hmmm, vajon miért olyan ismerős ez nekem...? :))))))))*** -
2009. 03. 23. 17:00eso, Pingu, köszönöm!:)
-
2009. 03. 23. 17:02Alma szívem, azért ismerős ez, mert nem tudok én se túllépni az árnyékomon, és olyan vagyok, mint Dédnagyanyád, meg Nagyanyád:)És rossz hírem van: ha folytatod a logikai láncot, rájössz, hogy te is ilyen leszel:))
-
bodzablog:
2009. 03. 31. 20:00Egyszerűen imádom én is! És jó dolog az, ha ilyesmit öröklünk, és felemlegetjük a nagyikat, nem? Egyre azon veszem észre magam, hogy jómagam is ezt teszem. Remélem ilyenkor mosolyog a felhő szélén ücsörögve és kicsit talán büszke is rám. Talán elégedett is, hogy jó dolgokat hagyott maga után és azok jó helyre kerültek. Én is ezt szeretném majd... :)
-
2009. 03. 31. 21:24...meg én is:)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
nekem is a nagyim csinált mindig burgonyafánkot :)