Meggyes tejespite

No, eljött a történelmi pillanat, amikor a lányom bejegyzését  van szerencsém közzétenni a blogban. Ezt a meggyes tejespitét (clafoutis-t) ő készítette, fotózta. Nagy öröm ez nekem, mert megalapozottnak látom a reményt, hogy termékeny talajra hullott az a sok-sok mag, amit elszórtam az évek folyamán...

 

Körülbelül 4 éve történt, hogy egy 8 órás, fárasztó lovastúrán vettem részt a legnagyobb kánikulában, júniusban a Kiskunságban. Már órák óta tartottunk uticélunk felé, amikor igencsak megéhezett a társaság, s ezért betértünk -ha jól emlékszem- a kerekegyházi Varga Tanyára A főétel után a túravezető tanácsára tejespitét rendeltünk, ami annyira elvarázsolt, hogy utána még hetekig fel tudtam idézni az ízét és az állagát, de se a családban, se az ismerősi körömben nem tudta senki a receptjét, így szépen a múlt homályába veszett.

 

 

 

Egészen e hónap elejéig, amikor is fülöpházi barátaink asztalán vissza nem köszönt rám ez az isteni desszert. Ma délután pedig, a munkából hazaérve végre sort kerítettem az elkészítésére. Kicsit ugyan izgultam, hogy vajon mi lesz az eredmény, de miután Kedvesem körülbelül a hatodik szeletet is rövid időn belül tüntette el a tányérjáról, megnyugodtam :)

Hozzávalók egy 30x24 cm-s tepsihez:

90 g porcukor

3 db tojás

1 rúd vanília magjai

150 g finomliszt

3 dl tej

2 dl tejszín

350 g magozott meggy

Elkészítés:

A tepsit kivajazzuk, majd lisztezzük, hogy mindenhol egyenletesen befedje, ezután pedig beleszórjuk az átöblített, megszárított meggyszemeket. A tojásokat robotgéppel elkezdjük habosra verni, miközben a porcukrot két részletben hozzáadjuk. Kb. 10 perc után hozzáadjuk a tejet és a tejszínt, s egyes fokozaton keverjük tovább. Utolsó lépésként  a lisztet és a vaníliarúd kikapart belsejét kézi habverővel dolgozzuk bele a masszába, míg csomómentes, palacsintatésztához hasonló matériát nem kapunk, amit pedig elterítünk a tepsiben, hogy a meggyeket befedje.

Mindezt 180 fokos, előmelegített sütőben sütjük 30 percig, míg a sütemény teteje aranybarna nem lesz. Langyosan, vagy hidegen, porcukorral meghintve fogyasztjuk. (Az eredeti recept szerint kell bele egy fél csipet só is, de nekünk, akik notórius ételt-elsózók vagyunk, már ez is sok volt bele, így részemről a következő adagba már nem is fogok tenni ennyit sem.)

Gombával töltött tök

Amikor a bébitökök megjelennek a piacon, mindig örül a szívem: nemsokára lehet hetente akár többször is tökfőzeléket enni! Mi imádjuk, sőt, az évek folyamán egészen odáig vitte a tökfőzelék a családban, hogy anyám ezt kap minden évben a virág mellé Anyák Napjára. Mert ilyenkor a tök még elég drága, anyám állítja, hogy senki nem főz olyan finom tököt, mint én, úgyhogy jár neki a csokor mellé a főzelék. De a bébitökből egyértelmű, hogy töltött tököt kell készíteni, ez nem is vitás!

Hozzávalók:

egy zsenge tök

30-40 dkg gomba

fél cukkini (ha épp nincs maradék a hűtőben, el is maradhat)

1 tojás

1 marék zsemlemorzsa

néhány szál kakukkfű

1 pici fej vöröshagyma

só

bors

petrezselyemzöld

néhány szál kakukkfű

 

Elkészítés:

A tököt megmostam, héjastól ujjnyi széles karikákra vágtam, majd kiskanállal a magok nagyját kikanyarítottam a karikákból. Sütőpapírral bélelt tepsire ültettem őket. A gombát alaposan megmostam, egész apróra vágtam, majd az olajon megdinszteltem az apróra vágott hagymát. Rádobtam a gombát, a szintén kicsikre darabolt cukkinikockákat, a kakukkfüvet, sóztam, borsoztam, puhára pároltam, zsírjára sütöttem. Amikor langyosra hűlt, a tojással és a prézlivel elkevertem, majd a tök mélyedéseibe kanalaztam. 180 fokos sütőben 15-20 percig sütöttem, végül pedig reszelt parmezánnal szórtam meg.

Nehézségi fok:

Most te is segíthetsz egy füzet árával!

Kedves Olvasóim, elsősorban azoknak a figyelmét hívnám fel az alábbiakban, akik a Segítsüti árverésén szívesen segítettek volna, de anyagi lehetőségeik megszabták azt a határt, amit erre a célra áldozhattak. A Segítsüti csapata elkészített egy szakácskönyvszerű füzetet, amiben a Segítsüti összes édességének receptje olvasható, fotója megcsodálható. A füzet ára igen szerénynek mondható, 500 forint. Pillanatnyilag 218 darab áll az olvasók rendelkezésére, a bevételt  természetesen a Lea Anyaotthon kapja.

Aki szeretne ilyen füzet tulajdonosa lenni, és nem sajnál érte 500 forintot, azt arra kérem, hogy erre a linkre kattintva kommentben jelezze ezt nekünk.

Előre is köszönöm mindenkinek, aki hozzájárul az akcióhoz.

 

A hónap lámpája - április

Ez a minta már elkészült egyszer, de hát a közakaratnak hogyan állhatnék ellen?:) Mindössze egy órám volt gyönyörködni a kicsikében, és már el is vitték...

Medvehagymás, tökmagos pogácsa

Az idén valahogy elkerült a medvehagyma, látni láttam ugyan a piacon, csak sose volt érkezésem venni is belőle, ámde pénteken azt mondtam magamnak: egy életem, egy halálom, megveszem, hétvégén csak lesz annyi időm, hogy fel is dolgozzam! Azt hiszem, a legjobb formációban hívtam életre, ami csak elképzelhető. A tegnapi társasjáték partin elsöprő sikert arattam vele.

 

Hozzávalók:

50 dkg liszt

25 dkg margarin

2 tojássárgája

1 dl tejföl

1 dl tej

3 dkg élesztő

2-3 teáskanál só

1 dkg cukor

egy marék tökmag

egy marék medvehagyma apróra vágva

 

Elkészítés:

A tejet a cukorral meglangyosítottam, beletördeltem az élesztőt, néhány perc alatt felfuttattam. Közben a lisztet a margarinnal elmorzsoltam, hozzáadtam a tojást, sót, majd az élesztős tejet, összedolgoztam. A tejfölt apránként adtam a tésztához, nehogy túl lágy legyen, de kellett bele mind. Végül a tökmagot gyúrtam bele a tésztába. 20 percig pihentettem, majd 3-4 centi vastagra kinyújtottam a tésztát, és az apróra vágott medvehagyma felét elszórtam rajta. Ezután félbehajtottam, kinyújtottam. Megint pihenő következett, szintén 20 perc, és a műveletet megismételtem: medvehagyma rászór, félbehajt, kinyújt, pihentet.

A tészta tetejét késsel berácsoztam, a teljes tojásmennyiségből elcsent, tejjel higított sárgájával megkentem, unikumos pohárral kiszaggattam (a múlt héten összeszedtem az összes kiszúró formámat, akkurátusan egy dobozva - vagy valami hasonlóba - pakoltam, és olyan gondosan elraktam, hogy halvány segédfogalmam sincs, merre lehet....) , a tepsiben még hagytam egy keveset pihenni, majd 180 fokos sütőben 20 perc alatt világosra sütöttem. (Legközelebb a medvehagymát ollóval fogom igen alaposan igen kicsikre vágni, mert szaggatáskor igen macerás a nagyobb leveleket kezelni.) 

Nehézségi fok: 

 

Házi bonbonkészítés - never ever!

Oké, tudom, soha ne mondd, hogy soha! Azért én mégis megkockáztatnám, hogy soha a büdös életben nem leszek konkurenciája a Rózsavölgyi csokoládé manufaktúrának, Melange elől se fogom elhalászni a vevőket, de még a bloggerkolleginák is háborítatlanul gyárthatják a trüffeleket, bonbonokat felőlem, én aztán be nem állok a sorba! Karácsony táján söpört végig a blogokon a bonbonkészítő őrület, őszintén szólva irigységgel szemléltem, hogy másoknak mennyi mindenre van idejük, de főleg türelmük, hétről hétre elhatároztam, hogy én is, én is, akarom mondani: én se, én se maradok ki az össznépi trüffelkészítő bódulatból. De valahogy mindig támadt más feladatom, úgyhogy az élmény megtapasztalása váratott magára. Egészen máig.

A barátnőmnek ma születésnapja van, gondoltam, igazán örülni fog, ha házi készítésű édességgel - is - meglepem. Nos, ez még bejöhet, hiszen az átadás csak néhány óra múlva lesz, az én boldogságomat azonban apró felhők árnyékolják. Mert ne tagadjuk, bonbont készíteni rohadt macerás! Igazán nem lehet rám fogni, hogy ne szeretnék pepecselni mindenféle apró tárgyakkal - tekintsük csak mondjuk a tiffany lámpák néhány centis üvegdarabkáit, amikkel semmi gondom sincs, sőt, nagy táblában hazahozom az üveget a boltból, majd miszlikbe aprítom csak azért, hogy aztán összerakhassam -, de ez a gombócgörgetés, csokoládéba mártás, díszítés nem az én világom. Azt is tudom, hogy miért. Mert én szeretem, ha egy bonbon már a külsejével és bűnbe visz, és bizony az enyémekről sok mindent lehet elmondani - példul azt, hogy finomak -, de hogy szépek lennének... hát a közepesnél lényegesen több jóakarat szükségeltetne ezt kijelenteni.

No, száz szónak is egy a vége, maradok továbbra is Melange vásárlója, reszkethet továbbra is a Lindt, hogy felvásárolom a készleteiket, és Csiszár Kati is biztos lehet benne, hogy gyakran meglátogatom, sőt mi több, Kati barátnőmnek se kell attól félnie, hogy időről időre megérkező svájci csokoládészállítmányait undorral visszautasítom. De úgy néz ki, magam tartózkodni fogok ettől a bonbonizálástól. Nem utolsó sorban azért, mert annyi csokoládét és lekvárt elnyalakodtam közben, amit vagy két edzéssel fogok tudni csak ledolgozni. Hát hiányzik ez nekem?:)

Hozzávalók:

10 dkg darált mogyoró

5 dkg darált kesudió

10 dkg aszalt sárgabarack

5-6 dkg aszalt áfonya

2-3 evőkanál Cointreau

2 evőkanál sárgabarack dzsem

ha szükséges, egy kevés porcukor

12,5 dkg 70 %-os étcsokoládé

1 bő evőkanál olaj

 

Elkészítés:

Az aszalt gyümölcsöket az alkohollal, sárgabarack dzsemmel és a darált mogyoróval és kesuval aprítógépben homogénné kevertem, majd vizes kézzel apró gömböket formáltam a masszából. Éjszakára a hűtőben hagytam őket pihegni, ha véletlenül, tévedésből még egyszer nekikezdenék a prodecúrának, alighanem a mélyhűtőbe száműzném őket néhány órára.

Másnap vízfürdő felett felolvasztottam a csokoládét, fogpiszkáló, valamint vudu varázsszavak segítségével (no meg kézzel, lábbal, késsel, anyám kínjával) megkíséreltem úgy megmártani az olvadt cuccban, hogy mindenhol befedje a golyókat. Ezután hungarocell tömbbe szurkáltam a kis nyavalyásokat, amik aztán a gravitáció áldásos tevékenységének köszönhetően kevés kivétellel jól lecsúszkáltak, némelyek nem átallottak a fogpiszkáló mentén kettéválni, abban azonban megegyeztek, hogy  elégedetten ücsörögtek a hungarocellen. Erről csak a későbbiekben derült ki, hogy nem annyira örvendetes jelenség, ugyanis sérülésmentesen leválasztani őket gyakorlatilag a lehetetlennel volt egyenlő. Amikor a csokoládé megkötött rajtuk, kapszliba gyömöszöltem őket - most nem ejtek szót a Cora saját márkás kapszlijairól, mert a jelzők, amiket felsorolnék, nem passzolnának egy születésnapi ajándék szellemiségéhez, csak annyit mondok: halál a Corára!:)

A hűtőben várakoznak sorsukra a kisz drágaszágok, én pedig igyekszem megszabadulni a fejrángástól és kézremegéstől, valamint megsemmisítő pillantásokat vetek a fiamra, aki arról beszél, hogy ezek igen finom darabok, és ugye máskor is...? Nem, drága gyermekem, méhemnek gyümölcse, egy nagy frászt, jó lesz neked a Milka egészségtelen, adalékokkal teli csokoládéja is, felejtsd el a házit, de gyorsan!:)

 

Brokkolis orecchiette

Az rendben van, hogy diéta, életmódváltás, anyámnyila, de nem élet az élet egy jó tészta nélkül. Ritkán, de egyszerűen muszáj. Ezt éreztem tegnap délután is, hazafelé ballagva a munkából, amikor bementem a csarnokba, hogy megnézzem, mivel is lehetne párosítani a tésztát úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. A végeredmény persze férfigyomor számára kissé lightos volt, én azonban ájult gyönyörűséggel toltam az arcomba.

Hozzávalók:

40 dkg orecchiette

40 dkg brokkoli

3-4 ajókagyűrű

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

2 dl tejszín (csaltam, mert csak 1 dl tejszín és 1 dl tej keverékét használtam) 

olívaolaj

petrezselyemzöld

parmezán

 

Elkészítés:

A lehető legegyszerűbb. A tésztát főni tettem, közben elkészítettem a szószt. A brokkolit forrásban lévő sós vízben főztem egy percig, majd hideg vízzel leöblítettem, hogy lehüljön, majd félretettem. A hagymát apróra vágtam, rádobtam a felforrósított olajra, később utánaküldtem a fokhagymát is, végül pedig a ringliket. Két-három percig kavargattam, hogy a ringli szétolvadjon az olajban. Ekkor hozzáadtam a brokkolit, ráöntöttem a tejszínt, és kb. 2-3 percig főztem a szószt. Borsoztam, sózni nemigen kellett, de ha úgy érzed, szükség van rá, akkor hajrá! A végén az apróra vágott petrezselymet is a szószba szórtam, és a közben kifőtt orechiettével összekevertem.

Nehézségi fok:

Mit egyek uzsonnára?

Ugye unásig ismered már te is a mondást: ahhoz, hogy lefogyj, naponta sokszor, keveset kell enni? Na, akkor jó, mert én is milliószor hallottam már, mostanság azonban igyekszem is így cselekedni. Mindig van nálam egy-egy gyümölcsjoghurt, egy-két szem gyümölcs, műzli szelet, ilyesmi, hogy kéznél legyen a válasz, ha elhangzik a fenti kérdés: mit egyek uzsonnára? Ma viszont ráérős napom van, belefért az időmbe, hogy magam pepecseljek a tízóraira, uzsonnára valóval.

 

 

Hozzávalók:

12 dkg zsírszegény túró

20-30 ml sovány tej

édesítőszer ízlés szerint (én folyékonyat használok, kevesebb vele a macera)

egy marék fagyasztott gyümölcs  (málna, fekete ribizli, szeder)

néhány csepp citromlé

 

Elkészítés:

A botmixerrel krémesre dolgoztam a túrót a tejjel, beleöntöttem az édesítőszert, néhány szem gyümölcsöt és a citromlevet, homogenizáltam. A maradék gyümölcsöt a krém tetejére szórtam. Szerintem tovább tartott leírni, mint elkészíteni. Viszont remek köztes étkezés, végtelen számban lehet variálni a gyümölcsökkel, de puffasztott búza- vagy rizsszeletre sós változatban is nyugodtan használható.

 

Félmillió

 

 

Hetek óta lesem a statgép adatait, és ma elérkezett a várva várt nap. Ma ugyanis minden bizonnyal megérkezik as blogba a félmilliomodik látogatóm. Jelen pillanatban már csak 45 kattintás hiányzik... Sajnálom, hogy nem fogom megtudni, ki is pontosan az illető, aki ötszázezrediknek "lépi át a küszöböt", de hát ez van, ne legyek telhetetlen! Nem elég a félmillió olvasó, még azt is tudni szeretném, ki ő?

És hát mit is mondhatnék ebből a jeles alkalomból kifolyólag anélkül, hogy dagályos és nyálas  lennék? Köszönöm! Köszönöm, hogy napról napra benéztek a blogba, hogy követitek az eseményeket, hogy nem vagytok lusták kommentelni, és ezzel visszajelzést küldeni felém, hogy jó, amit csinálok, hogy kedvelitek és várjátok az írásaimat.

Köszönöm a családomnak, hogy roppant türelmesek és megértőek némely bolond blogériámmal kapcsolatban, hogy még mindig nem küldenek melegebb éghajlatra, ha előbb fotózok, mint ahogy tálalok, sőt őszinte érdelődéssel kísérik figyelemmel a blogot (láttátok volna, micsoda izgalom ment itt a Segítsüti alkalmából, hogy vajon hogy áll a licitem!).

Köszönöm a barátaimnak, hogy mindig gondolnak rám, küldenek nekem recepteket kipróbálásra, és lelkesen tesztelik a főztömet.

Köszönöm a lányomnak a fotókat, sokat hozzátesznek a blog arculatához. És neki köszönöm meg azt is, hogy egyáltalán elindult a blog, hiszen a recepteket az ő kedvéért kezdtem egybe gyűjteni, az más kérdés, hogy messze túlnőtte magát ez a cél, de ezt egyáltalán nem bánom, mert egy új szín és tartalom költözött ezzel az életembe.

 

Az első segítsüti átadása

Szombaton délután Csaba megérkezett a segítsüti őt illető adagjáért. Régen ismerjük egymást - jó régen nem is találkoztunk -, de még neki se meséltem el a történetet. Viszont mivel én alapvetően vidám ember vagyok, és a legjobbakat magamon szoktam nevetni, megosztom mégis a süti elkészülésének történetét, melynek mottója lehetne nyugodtan az, hogy "Ha a hülyeségtől nőni lehetne ülve nyalogatnám a Holdat":)

 

Késő délelőtt álltam neki a sütinek. Mindent gondosan előkészítettem, a receptet kitettem a pultra, és hajrá! A tészta szépen kelt az 50 fokos sütőben, a máktöltelék ízesítése remekül sikerült, és boldog várakozással tekintettem a végkifejlet felé, hiszen a még szebb végeredmény érdekében beruháztam egy rácsozó kézi készülékbe, amivel olyan mintát lehet vágni a tésztába, mint amilyet csak a profik tudnak. Ki is próbáltam a készséget, fogalmazhatok úgy, hogy mérsékelt sikerrel... Voltak a tésztának olyan részei, ahol működött a dolog, a nagyján azonban nemigen akartak takaros rácsok keletkezni. Node Csaba régi barát, nyilván elnézi majd ezt az aprócska szépséghibát, hisz a minőséget nem befolyásolja, legfeljebb majd csukott szemmel esznek.

 Tészta be a sütőbe, én közben tettem a dolgomat, amiből volt elég, tekintve, hogy másnap húsvét vasárnap... Néha benéztem az ablakon a sütőbe, és nem voltam nagyon boldog a látványtól: egy lapos, fakó barnára sült izé nézett vissza rám, cseppet se barátságosan. Amikor elkészült, kivettem, és éppen kezdtem volna kockára vágni - úgy mégse látszott volna, hogy nem egy szépségdíjas alkotás -, amikor szikra gyúlt az agyamban: vázzeg, ebből kimaradt a meggy!!!

Sztaqrva, mondom, ennek fele se tréfa, erre a hiányosságra már se nem magyarázat, se nem gyógyír a régi barátság,  nincs mese, kezdhetem elölről a dolgot, a közepesnél lényegesen gyorsabban ráadásul, hiszen közeleg a terminus, Csaba érkezik nemsokára. Mondjuk az a szerencse, hogy dupla mennyiségű darált mákot vettem a piacon, bár az kétségtelen, hogy ilyen fiaskóra nem számítottam. És ez aztán valóban szerencse, hiszen Csaba édesanyja az én sütimre számítva nem kezdett komolyabb húsvéti sütésbe. El bírod képzelni azt a blamát, ha nincs több mák otthon? Huhh, gondolni is rossz rá!

No, alapanyagok újra kimér, tészta keleszt, máktöltelék összeállít, hamar, hamar, haladjunk! Azt persze elhatároztam, hogy a rácsozót most  félreteszem, járt utat járatlanért el ne hagyj, tudhattam volna ezt előbb is, maradjunk a már bevált módszernél. Boldogan - és kissé megkönnyebülten - rakosgatom fel a rácsokat a süti tetejére, amikor a döbbenettől elfelejtek levegőt venni: de hisz EBBŐL AZ ADAGBÓL IS kihagytam a meggyet!!! Épp szóltam az uramnak, gyere már, ilyet te még nem láttál, hát teljesen meg vagyok hülyülve, ebből is kihagytam a meggyet. Röhögünk nagyon - én kissé keserűen -, szedegetem le a rácsokat, nyomkodom a meggyet a mákra, rácsokat vissza, sütőbe betesz, szusszan. Sül a cucc már vagy húsz perce, amikor lágyan szállongó cigarettafüst módjára beúszik a tudatomba a gondolat: nem tettem a töltelékbe fahéjat és szegfűszeget...

Ezen a ponton már egyáltalán nem szórakoztam jól, bár legalább az infarktus nem kerülgetett, hisz a mákot betöltés előtt megkóstoltam, és jónak találtam, úgyhogy nagy gáz nem volt.

Az uram - közvetlenül azután, hogy rácsukta a szemetes fedelét az ehetetlen, ámde legalább randa első kísérlet darabjaira - bátorított, írjam meg a történetet a Fakanálon, de mondtam neki, hogy ezt  nem lehet megírni,  hiszen három adag süti még gazdára kell, hogy találjon, mit fognak ők gondolni rólam?

Aztán meggyőztem magam, és íme, itt a hiteles krónika. Hajni, esőjáró és Ildikó között pedig vetélkedőt fogok kiírni. A feladat az lesz: találják ki pontosan, az ő sütijükből vajon mit felejtettem ki?:)

 

Húsvét hétfői brunch

Hetekkel ezelőtt meghívtam a barátainkat mára bruncholni, ha már jönnek locsolkodni, legalább kapjanak egy finom rebédet, nemde? Tekintettel a hagyományos húsvéti menüre, nagy csavarokat nem szándékoztam az ételsorba vinni, az egyik tervemet el is vetettem, mert felmértem, hogy csak annyi ételt ésszerű az asztalra tenni, ami véhetően el is fogy. A hűtő tartalmát pedig inkább csökkenteni szerettem volna, mint növelni.

Nő nem maradt locsolatlan, étel nem maradt kóstolatlan, has nem maradt üresen, úgyhogy a brunchot sikeresnek nyilvánítom.

Spentos túrótorta

Hozzávalók:

1 csomag levelestészta kétharmada

25 dkg túró

30 dkg friss spenót

3 gerezd fokhagyma

1 tojás

3 dkg vaj

Elkészítés:

A spenótot megmostam, konyharuhára terítettem és leszárogattam. A vajat felforrósítottam, és a spenótleveleket megfonnyasztottam rajta, majd rányomtam a fokhagymát, sóztam és borsoztam. Félretettem, hagytam kihülni. A tésztából kiszabtam egy akkora darabot, hogy egy 18 cm-es tortaformát kibélelhessek vele úgy, hogy pereme is legyen. Belenyomkodtam a formába, majd az időközben kihült spenótot összekevertem az áttört túróval, a tojással, és a tésztafészekbe öntöttem. 200 fokos sütőben 40 percig sült.

Forrás: a Magyar Konyha áprilisi száma

 

Tormakrémes sonkatekercs

Hozzávalók:

25 dkg hajszálvékony, jó minőségű gépsonka (Pápai)

2 doboz natúr krémsajt (én a Lidl-ben kaphatót használtam)

5 dkg vaj

ecetes torma ízlés szerinti mennyiségben

só, bors

Elkészítés:

A krémsajtot habosra kevertem a szobahőmérsékletű vajjal, kanalanként adagoltam hozzá a tormát, kóstolgatva, olyan 4 teáskanálnyit tehettem bele összesen. Borsot őröltem bele, majd kissé lehűtöttem, hogy könnyebben lehessen vele bánni, később pedig a sonkaszeletek rövidebb oldala mentén 4-5 teáskanálnyi krémet kentem a sonkára, feltekertem, és saláta alapra rakosgattam őket. Sajnos annyi krém nem maradt, hogy habzsákba töltve megdíszíthettem volna vele a tekercsek tetejét, így ez elmaradt. Hűtőben várta ki a végzetét.

Húsvéti apró

Nem ilyenre vágytam, de ez se rossz. Ugyanonnan való, ahonnan a többi keksz, a Nagy Cookie Könyvből, és épp csak a szememet nem szúrta ki a neve: Easter cookie. Az állaga miatt nyújtásról és formával való kiszúrásról szó sem lehetett, úgyhogy keresek tovább, hogy a helyes nyuszis kiszúróimnak is használt vegyem. De hogy ez is el fog fogyni, az biztos.

Hozzávalók:

20 dkg liszt

7,5 dkg cukor

12 dkg vaj

1 tojás szétválasztva

1-1 kávéskanál őrölt fahéj és szerecsendió

1-1 evőkanál kandírozott narancs- és citromhéj

5 dkg aszalt áfonya

 

Elkészítés:

A puha vajat habosra kevertem a cukorral, és amikor már jó könnyű volt, belekevertem a tojás sárgáját is. A liszthez hozzáadtam a fűszereket, fakanállal belekevertem a tojásos vajba, hozzáadtam a kandírozott héjakat, áfonyát. Vizes kézzel golyókat formáltam a masszából, sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem, és 200 fokon 10 percig sütöttem őket. Ekkor kikaptam a sütiket a melegből, a kissé felvert tojásfehérjével átkentem őket, megszórtam a tetejüket az Amsterdamban zsákmányolt színes cukorral, és még néhány percre visszatettem a sütőbe.

Roppant egyszerűen és gyorsan elkészíthető aprósütemény.

Nehézségi fok:

Húsvéti keksz kerestetik!

 

Fő a fejem! Nem mondom, ennél komolyabb problémám az életben ne legyen, de azért mégis... Az van, hogy húsvét hétfőre meghívtam a barátainkat brunchra. Ez nem meglepő, tekintve, hogy az ünnepi étkezések közül a reggeliket szeretem a legjobban, azok közül is talán a húsvéti reggelik a kedvenceim. Imádom a sok zöldséget - az újhagymát ilyenkor számolatlanul veszem és eszem -, a sonkát, tojást, kalácsot, tormát. És azt gondoltam, miért ne osztanám meg az élményt olyanokkal, akikkel szívesen vagyok együtt? Nos, így jött a brunch ötlete. Nagyjából-egészéből kitaláltam már, hogy mi lesz a menü, de még valami hiányzik, mégpedig a keksz. Nagyon jópofa nyulas, bárányos kiszúróim vannak, szívesen dekorálnám őket egy kis ezzel-azzal, de nem találok megfelelő receptet. Már könyékig járok a külföldi blogokban, szebbnél szebb dolgokat látok, de vagy a hozzávalók között van valami számomra beszerezhetetlen, vagy többnapos elfoglaltságot jelent a kis cookie elkészítése, vagy...vagy...vagy.

Úgyhogy azt kérdezem, nincs-e valakinek használható receptje, ami megfelelne a fent vázolt, nem túl bonyolult elvárásaimnak?

Az asztalra kerülnek egyébiránt a szokásos sonka-(saját készítésű) kalács-tojás szentháromságon  kívül még a következők:

spenótos túrótorta a Magyar Konyhából

mini lotharingiai quiche-ek

kőrözött

Jucy sonkás-zöldséges hidegtála 

paprikás kifli

az édes szekciót falatokra vágott répatorta fogja képviselni

No, és ennek a sornak végére kellene valami húsvéti keksz. Számítok rátok, ne kíméljetek a receptekkel!:)

 

Régimódi gyömbéres keksz

 

Ez a recept is kedvenc kekszes könyvemből származik, a sütésre az apropót pedig az adta, hogy mindenképpen szerettem volna egy kis vacsorapótlást csomagolni a kolozsvári vendégszereplésre utazó fiamnak. Mit mondjak, igen nehéz volt úgy intézni, hogy az útra is maradjon a sütikből...

 

 

 

 

Hozzávalók:

30 dkg liszt

1 teáskanál szódabikarbóna

2 teáskanál őrölt gyömbér

1 teáskanál őrölt fahéj

fél teáskanál őrölt szegfűszeg

12 dkg vaj vagy margarin szobahőmérsékleten

30 dkg kristálycukor

1 tojás

60 ml melasz

1 teáskanál citromlé

 

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 160 fokra. Keverjük össze a lisztet, a szódabikarbónát és a fűszereket, tegyük félre. Keverjük habosra a vajat a cukor kétharmadával, majd adjuk hozzá a tojást is. Végül keverjük a masszába a melaszt* és a citromlevet. Adjuk hozzá a fűszeres lisztet, és fakanállal keverjük össze, míg összeáll a tészta. Gömbölygessünk a tésztából 2 centis golyókat, forgassuk őket a maradék kristálycukorba, tegyük őket  sütőpapírral bélelt tepsire kb. 5 centi távolságra egymástól. Kb. 12 perc sütés elég a golyóknak. Rácsra téve hagyjuk kihűlni őket. 

 

* A melasz még tavalyi egyiptomi nyaralásunkból származik, mondjuk amikor megvettem, halvány segédfogalmam sem volt, mire fogom felhasználni, de mint látjuk, kárba nem veszett. Jut eszembe: nem lehetne visszamenni most rögtön?:)

 

 

Ikea, de hisz te csalsz!

Fel vagyok háborodva!

Néhány hete vásároltam az Ikeában egy mélyhűtött áfonyatortát. Vendégeket vártam, és tudtam, hogy nem lesz időm desszertet készíteni, ezért szántam el magam erre a lépésre. A sors azonban kegyes volt hozzám, és a süteményre akkor nem lett szükség. /Nagy szerencse, akkorát égtem volna, mint a Reichstag.../

Ma azonban úgy döntöttem, az elmúlt napok izgalmai, és háromhónapos kitartó diétám jutalmaként  megérdemlek egy vékony szeletkét az áfonyatortából /a többit a Kolozsvárról hazatérő színészpalántának szántam/, úgyhogy kivettem a mélyhűtőből. A dobozon ezt a képet láttam:

Őszintén szólva alig vártam a találkozást. No, az meg is történt, és első indulatomban kis híján falhoz vágtam a tortát, amikor kivettem a dobozból. Merthogy ezt rejtette a karton:

Van, aki szerint ez bárminemű hasonlatosságot mutat az első képen látható tortával?

Végül, de nem utolsó sorban:

Mindezért az "élményért" olyan 1300 forint körüli összeget fizettem. Sajnos pontosan nem emlékszem az árra, az Ikea honlapján pedig nem találom az információt, Annával pedig nincs kedvem "beszélgetni", még a végén valami illetlenséget találnék neki mondani. Ellenben gondolkozom azon, hogy a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség figyelmébe ajánlom a dolgot.