Usánka

Nem tudom, miért, de ez a szó jutott eszembe, ahogy az erről a desszertről készült fotókat adjusztáltam. Nem akartam neki azt a nevet adni, amit a Tortaimádó blogban olvastam, mert szerintem nem fedi hűen a süti mibenlétét, tudniillik szerintem ennek semmi köze az oroszkrém tortához, úgyhogy ezt találtam ki inkább. A recept roppant könnyen elkészíthető - elvileg. Örültem neki, hisz pont ilyet kerestem a kolléganőm születésnapjára: egyszerű, de ízletes legyen, ne legyen nagyon édes, mindössze ennyi volt az elvárás.

Na de amit én összebénáztam az összeállítása közben, az minden határon túlment. Jó későn álltam neki, na de hát edzés után sütit összerakni felér a spanyol inkvizíció minden "örömével". Aztán a gőz fölött kevergetett tojáskrém nemigen akarta az igazságot, mármint a besűrűsödést, viszont folyamatos nyalakodásra csábított, természetesen kizárólag a sűrűség lemeózása érdekében. Majd pedig életemben először sikerült túlvernem a tejszínhabot, ami nem lett volna nemzeti tragédia, ha a vaníliáscukrot már bele nem tettem volna. Édes vajra azonban nem vágyott senki. Igen ám, de a tejszín elfogyott, úgyhogy az uram este 9-kor ment el újabb adagot beszerezni, amikor elkínzottan elpanaszoltam neki a fiaskót, ő pedig kinézett rám a papír(munka)hegyek mögül, és amilyen drága ember, egyetlen szó nélkül felállt és hozta az utánpótlást. Mindig mondtam: férjhez menni tudni kell! /Ezen a ponton azért éreztem egy közepesnél lényegesen erősebb késztetést, hogy az egészet belevágjam a kukába, de ennél sokkal jobban szeretem a kolléganőmet, úgyhogy folytattam. De hogy csuklott, az biztos...)/

A kálvária itt azonban nem ért véget, mert reggelre a babapiskóták nem puhultak meg, csak remélni tudom, hogy a tejszínpaplan alatt végre megadták magukat...

Mindazonáltal mégis ajánlom a receptet, és úgy teszem közzé, ahogyan én változtattam rajta, és ahogyan mások ideális esetben elkerülhetik a buktatókat.

Hozzávalók:

24-25 db babapiskóta

1 nagy tojás sárgája

1 dl tej

10 dkg cukor

10 dkg cukrozott gyümölcs apróra vágva (ajánlom az Ázsia boltban kapható nagyon jóízű, színes kis kockákat, amit átlátszó dobozban lehet megvásárolni, az ára is igen baráti)

5-6 dkg mazsola

néhány evőkanál rum a mazsola beáztatásához, úgy 20-30 ml

6 dl habtejszín

1 vaníliáscukor vagy 1 teáskanál vanília kivonat

1 evőkanál porzselatin

1 habfixáló 

1,5 dl tej

Elkészítés:

A tojássárgáját, a cukrot és a tejet keverjük simára, majd gőz fölött sűrítsük be. Ez eltarthat akár 10 percig is, vagy tovább, ne adjuk fel, sikerülni fog! Ha elkészült, tegyük félre, hadd hűljön. Közben verjünk fel 3 dl tejszínt egy vaníliáscukorral vagy a kivonattal. A zselatint 1 dl hideg vízben keverjük simára, majd forraljuk fel, hűtsük le. Ekkor következik a csapategyesítés fázisa: a tojáskrémhez keverjük hozzá a tejszínhabot, vegyünk ki belőle egy-két evőkanállal, adjuk a zselatinhoz, végül a homorénre kevert zselatinos krémet adjuk a tejszínhabos alaphoz. Ezzel a munka nagyját elvégeztük, és ha szerencsénk van, nem köpültünk vajat se.  

Állítsuk össze az édességet: a babapiskótákat egy pillanatra mártsuk tejbe, és tegyünk le egy sort egy szép üvegtál aljára. Kenjük meg krémmel, majd folytassuk ismét egy sor piskótával, arra megint krém, tegyük ezt addig, amíg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejére lehetőleg krém kerüljön, még akkor is, ha kevesebb jut rá, mint a rétegek közé. Egy éjszakára tegyük hűtőbe. Másnap a habfixálóval és egy pici cukorral verjük keményre a második 3 decis tejszínt, ha van kedvünk, töltsük habzsákba, és gusztusos halmokban vonjuk be vele a desszert tetejét. Díszítsük reszelt csokival, maradék cukrozott gyümölccsel, vagy bármi mással, ami rendelkezésünkre áll, és csinosnak találunk.

Nehézségi fok: ha nem bénázod el úgy, mint én, akkor