« Húsvét hétfői brunch   Félmillió »

Az első segítsüti átadása

2009. ápr. 15. 14:47
25 komment

Főoldalra

Szombaton délután Csaba megérkezett a segítsüti őt illető adagjáért. Régen ismerjük egymást - jó régen nem is találkoztunk -, de még neki se meséltem el a történetet. Viszont mivel én alapvetően vidám ember vagyok, és a legjobbakat magamon szoktam nevetni, megosztom mégis a süti elkészülésének történetét, melynek mottója lehetne nyugodtan az, hogy "Ha a hülyeségtől nőni lehetne ülve nyalogatnám a Holdat":)

 

Késő délelőtt álltam neki a sütinek. Mindent gondosan előkészítettem, a receptet kitettem a pultra, és hajrá! A tészta szépen kelt az 50 fokos sütőben, a máktöltelék ízesítése remekül sikerült, és boldog várakozással tekintettem a végkifejlet felé, hiszen a még szebb végeredmény érdekében beruháztam egy rácsozó kézi készülékbe, amivel olyan mintát lehet vágni a tésztába, mint amilyet csak a profik tudnak. Ki is próbáltam a készséget, fogalmazhatok úgy, hogy mérsékelt sikerrel... Voltak a tésztának olyan részei, ahol működött a dolog, a nagyján azonban nemigen akartak takaros rácsok keletkezni. Node Csaba régi barát, nyilván elnézi majd ezt az aprócska szépséghibát, hisz a minőséget nem befolyásolja, legfeljebb majd csukott szemmel esznek.

 Tészta be a sütőbe, én közben tettem a dolgomat, amiből volt elég, tekintve, hogy másnap húsvét vasárnap... Néha benéztem az ablakon a sütőbe, és nem voltam nagyon boldog a látványtól: egy lapos, fakó barnára sült izé nézett vissza rám, cseppet se barátságosan. Amikor elkészült, kivettem, és éppen kezdtem volna kockára vágni - úgy mégse látszott volna, hogy nem egy szépségdíjas alkotás -, amikor szikra gyúlt az agyamban: vázzeg, ebből kimaradt a meggy!!!

Sztaqrva, mondom, ennek fele se tréfa, erre a hiányosságra már se nem magyarázat, se nem gyógyír a régi barátság,  nincs mese, kezdhetem elölről a dolgot, a közepesnél lényegesen gyorsabban ráadásul, hiszen közeleg a terminus, Csaba érkezik nemsokára. Mondjuk az a szerencse, hogy dupla mennyiségű darált mákot vettem a piacon, bár az kétségtelen, hogy ilyen fiaskóra nem számítottam. És ez aztán valóban szerencse, hiszen Csaba édesanyja az én sütimre számítva nem kezdett komolyabb húsvéti sütésbe. El bírod képzelni azt a blamát, ha nincs több mák otthon? Huhh, gondolni is rossz rá!

No, alapanyagok újra kimér, tészta keleszt, máktöltelék összeállít, hamar, hamar, haladjunk! Azt persze elhatároztam, hogy a rácsozót most  félreteszem, járt utat járatlanért el ne hagyj, tudhattam volna ezt előbb is, maradjunk a már bevált módszernél. Boldogan - és kissé megkönnyebülten - rakosgatom fel a rácsokat a süti tetejére, amikor a döbbenettől elfelejtek levegőt venni: de hisz EBBŐL AZ ADAGBÓL IS kihagytam a meggyet!!! Épp szóltam az uramnak, gyere már, ilyet te még nem láttál, hát teljesen meg vagyok hülyülve, ebből is kihagytam a meggyet. Röhögünk nagyon - én kissé keserűen -, szedegetem le a rácsokat, nyomkodom a meggyet a mákra, rácsokat vissza, sütőbe betesz, szusszan. Sül a cucc már vagy húsz perce, amikor lágyan szállongó cigarettafüst módjára beúszik a tudatomba a gondolat: nem tettem a töltelékbe fahéjat és szegfűszeget...

Ezen a ponton már egyáltalán nem szórakoztam jól, bár legalább az infarktus nem kerülgetett, hisz a mákot betöltés előtt megkóstoltam, és jónak találtam, úgyhogy nagy gáz nem volt.

Az uram - közvetlenül azután, hogy rácsukta a szemetes fedelét az ehetetlen, ámde legalább randa első kísérlet darabjaira - bátorított, írjam meg a történetet a Fakanálon, de mondtam neki, hogy ezt  nem lehet megírni,  hiszen három adag süti még gazdára kell, hogy találjon, mit fognak ők gondolni rólam?

Aztán meggyőztem magam, és íme, itt a hiteles krónika. Hajni, esőjáró és Ildikó között pedig vetélkedőt fogok kiírni. A feladat az lesz: találják ki pontosan, az ő sütijükből vajon mit felejtettem ki?:)

 

Komment

Eddig 25 komment érkezett

  1. chilii:
    2009. 04. 15. 14:55

    a látványa minden esetre meggyőző! :) én egyszer a sütőport felejtettem ki az almás pitéből ;)

  2. Éva:
    2009. 04. 15. 14:57

    Ó, azt én is:D

  3. Gabah:
    2009. 04. 15. 15:23

    :-))))
    Jó ez a sztori!
    Én végig szurkoltam a sütinek! ;-)

  4. Éva:
    2009. 04. 15. 15:31

    Hát... én valahogy _annyira_ nem élveztem:D

  5. Horasz:
    2009. 04. 15. 15:34

    Van úgy hogy semmi nem sikerül:DDDD

  6. florentine:
    2009. 04. 15. 15:41

    Akkor röhögjünk együtt: én az élesztőt hagytam ki többször az ősszel-télen. A kenyeret már vagy 5 perce dagasztotta a gép általában, mire rájöttem, volt hogy teljesen megdagasztottam, kivettem, átgyúrtam, hopp az élesztőmegazasztalonfigyelt.
    A csúcs a bukta volt, aminek a lényege, hogy kicsit kovászolni kell a liszttel dagasztás előtt. Kovászoltam élesztő nélkül, csodálkoztam,hogy miért nem kel, de elkezdtem a dagasztást, mert idő volt. Azért sikerült rájönnöm, hogy élesztő is kell a buktába.

  7. piszke:
    2009. 04. 15. 16:14

    Én a fánktésztából a tojást. Tökéletes lett.

    Egyszer a receptből maradt ki a cukor. A teasüteményszerűségek szépen úsztak a 25 dkg vajban a tepsiben, ami ugye, cukor nélkül, kiolvadt. A kutya undorral nézett rájuk.

  8. Ildikó:
    2009. 04. 15. 16:38

    Szerintem szép lett és gondolom finom is! A fűszerek nélkül is!!!

    Az enyémből a mazsola maradjon ki, azzal megbékélek :-)

  9. kismacs:
    2009. 04. 15. 18:55

    :)) Nem semmi a sztori! :))
    A hozzászólásokat olvasva érik ez ideje egy "Gasztrobakik" témájú kördésnek, biztos jól szórakoznánk. :))
    Én nem kihagytam hozzávalót, hanem kezdő sütő koromban, az első önálló süteményemnél (kb. 14 évesen) csak harmadszori nekifutásra esett le, hogy a süteményben a folyadék az 1 dl víz és nem 1 LITER. :)

  10. Éva:
    2009. 04. 15. 19:47

    kismacs, ilyet a lánykám is csinált évekkel ezelőtt: a falafel porhoz a két deci víz helyett 2 litert adott, és nem értette, miért nem áll össze a massza:)

  11. Éva:
    2009. 04. 15. 19:48

    Ildikó, nagyon fogok igyekezni, hogy a mazsolát hagyjam ki, és ne mondjuk a mákot:) tudod, a sok "m" betű még a végén megzavar:D

  12. Alma:
    2009. 04. 16. 8:28

    És amikor karácsony előestéjén a pulykát paníroztam be, és a csirkét fűszereztem pulykaízesítővel? :D

  13. lilahangya:
    2009. 04. 16. 11:39

    Hat ez aranyos, szerintem a naaaagy mak istenseg es a meggy istenseg fogatkozott ellened aznap... Na de mi lett a vegkifejlet? Izlett a suti?

  14. Éva:
    2009. 04. 16. 11:56

    lilahangya:)))) A végkifejlett itt olvasható, részlet Csaba leveléből:
    "szuszogni alig bírok, utolérte a sütit a végzete, megevés általi halálra ítéltetett. Nagyon finom, laktató, nem lehet belőle egyszerre sokat enni. Apukám is úgy szereti a sütiket, ahogy ez készült: több töltelék mint tészta. Egy-egy közepes szeletet vágtunk ki a sütiből, de majdnem kifogott rajtunk :))"

  15. esőjáró:
    2009. 04. 16. 15:53

    Szép lenne, ha én találgatnék, a palacsintánál tartok, ami a sütés enciklopédiájában kb. az első oldal. :))) De ha a mák marad ki, arra azért rájövök. :DDD

  16. ancsa:
    2009. 04. 16. 20:13

    Szétröhögtem magam!!! Bár ez egy békás történet,de olyan mintha én csináltam volna...

  17. Before_:
    2009. 04. 16. 20:56

    Úgy látszik, mindenki megszenved a Segítsütivel! :)))

  18. Csaba:
    2009. 04. 16. 23:05

    Évi, te színésznő is vagy :)))
    Beállítok a sütiért, ott vársz kedvesen, üdén, kipihenten, mosolyogva, miközben lehet hogy a kaputelefon hangját meghallva lapátoltad át a konyhai csatatér romjait a spájzba :P

    A fahéjat és a szegfűszeget beleképzeltem, valószínű kicsit dobott volna az ízvilágán, de így is, holnap reggel már az utolsó szelet végére érve is bátran állíthatom, ez így is tökéletes volt, nem volt semmi hiányérzetünk.

    A meggy elfelejtését pedig megértem, én az élesztőt szoktam kifelejteni rendszeresen a kenyérből... a kenyérsütőgépbe sem véletlenül kellett új keverőkanalat venni, az egyik... élesztőmentes végtermék kitermelése kissé megviselte :)

    Anuykáméknak is felolvastam (m)eg(g)yetlen mákos pitém történetét, hangos röhögés nélkül nem sikerült egyvégtében :))

    Évi, nagyon köszönjük !

  19. Hobbiszakács:
    2009. 04. 17. 11:17

    Nem nagy dolog: Diétásra sikerült és kész :-)

    A vendéglátás során előforduló malőrökről olvastam a múltkor. A könyv írója szerint ha odaég valami, akkor nem kell kétségbeesni, hanem lezserül megkérdezzük: úgy-e milyen csodákra képes egy kis kakukkfű?

    :-)

  20. Viv:
    2009. 04. 17. 17:18

    És nem csak a süti néz ki szépen a képen, hanem te is. :)

  21. Éva:
    2009. 04. 17. 17:22

    Ne essünk túlzásokba, ha kérhetem:D

  22. cicó:
    2009. 04. 18. 1:19

    Eh ezt nem ebbe a blogba kellett volna ;)))

  23. dalit:
    2009. 04. 23. 12:52

    Na ha végre, odajutok, hogy megírjam.
    Én is kétszer sütöttem meg a nyertesnek a sütit.:)

  24. eso:
    2009. 04. 27. 15:38

    Azt kell, hogy mondjam, rettentő jól mutatsz a pitével. :)
    És biztos isteni volt az, még ha kalandosan készült is.

  25. Éva:
    2009. 04. 27. 21:02

    :)))

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





balinto 2006