« Brokkolis orecchiette   Medvehagymás, tökmagos pogácsa »

Házi bonbonkészítés - never ever!

2009. ápr. 25. 12:55
15 komment
Kategória: édesség

Add a Facebook-hoz Add az iWiW-hez

Főoldalra

Oké, tudom, soha ne mondd, hogy soha! Azért én mégis megkockáztatnám, hogy soha a büdös életben nem leszek konkurenciája a Rózsavölgyi csokoládé manufaktúrának, Melange elől se fogom elhalászni a vevőket, de még a bloggerkolleginák is háborítatlanul gyárthatják a trüffeleket, bonbonokat felőlem, én aztán be nem állok a sorba! Karácsony táján söpört végig a blogokon a bonbonkészítő őrület, őszintén szólva irigységgel szemléltem, hogy másoknak mennyi mindenre van idejük, de főleg türelmük, hétről hétre elhatároztam, hogy én is, én is, akarom mondani: én se, én se maradok ki az össznépi trüffelkészítő bódulatból. De valahogy mindig támadt más feladatom, úgyhogy az élmény megtapasztalása váratott magára. Egészen máig.

A barátnőmnek ma születésnapja van, gondoltam, igazán örülni fog, ha házi készítésű édességgel - is - meglepem. Nos, ez még bejöhet, hiszen az átadás csak néhány óra múlva lesz, az én boldogságomat azonban apró felhők árnyékolják. Mert ne tagadjuk, bonbont készíteni rohadt macerás! Igazán nem lehet rám fogni, hogy ne szeretnék pepecselni mindenféle apró tárgyakkal - tekintsük csak mondjuk a tiffany lámpák néhány centis üvegdarabkáit, amikkel semmi gondom sincs, sőt, nagy táblában hazahozom az üveget a boltból, majd miszlikbe aprítom csak azért, hogy aztán összerakhassam -, de ez a gombócgörgetés, csokoládéba mártás, díszítés nem az én világom. Azt is tudom, hogy miért. Mert én szeretem, ha egy bonbon már a külsejével és bűnbe visz, és bizony az enyémekről sok mindent lehet elmondani - példul azt, hogy finomak -, de hogy szépek lennének... hát a közepesnél lényegesen több jóakarat szükségeltetne ezt kijelenteni.

No, száz szónak is egy a vége, maradok továbbra is Melange vásárlója, reszkethet továbbra is a Lindt, hogy felvásárolom a készleteiket, és Csiszár Kati is biztos lehet benne, hogy gyakran meglátogatom, sőt mi több, Kati barátnőmnek se kell attól félnie, hogy időről időre megérkező svájci csokoládészállítmányait undorral visszautasítom. De úgy néz ki, magam tartózkodni fogok ettől a bonbonizálástól. Nem utolsó sorban azért, mert annyi csokoládét és lekvárt elnyalakodtam közben, amit vagy két edzéssel fogok tudni csak ledolgozni. Hát hiányzik ez nekem?:)

Hozzávalók:

10 dkg darált mogyoró

5 dkg darált kesudió

10 dkg aszalt sárgabarack

5-6 dkg aszalt áfonya

2-3 evőkanál Cointreau

2 evőkanál sárgabarack dzsem

ha szükséges, egy kevés porcukor

12,5 dkg 70 %-os étcsokoládé

1 bő evőkanál olaj

 

Elkészítés:

Az aszalt gyümölcsöket az alkohollal, sárgabarack dzsemmel és a darált mogyoróval és kesuval aprítógépben homogénné kevertem, majd vizes kézzel apró gömböket formáltam a masszából. Éjszakára a hűtőben hagytam őket pihegni, ha véletlenül, tévedésből még egyszer nekikezdenék a prodecúrának, alighanem a mélyhűtőbe száműzném őket néhány órára.

Másnap vízfürdő felett felolvasztottam a csokoládét, fogpiszkáló, valamint vudu varázsszavak segítségével (no meg kézzel, lábbal, késsel, anyám kínjával) megkíséreltem úgy megmártani az olvadt cuccban, hogy mindenhol befedje a golyókat. Ezután hungarocell tömbbe szurkáltam a kis nyavalyásokat, amik aztán a gravitáció áldásos tevékenységének köszönhetően kevés kivétellel jól lecsúszkáltak, némelyek nem átallottak a fogpiszkáló mentén kettéválni, abban azonban megegyeztek, hogy  elégedetten ücsörögtek a hungarocellen. Erről csak a későbbiekben derült ki, hogy nem annyira örvendetes jelenség, ugyanis sérülésmentesen leválasztani őket gyakorlatilag a lehetetlennel volt egyenlő. Amikor a csokoládé megkötött rajtuk, kapszliba gyömöszöltem őket - most nem ejtek szót a Cora saját márkás kapszlijairól, mert a jelzők, amiket felsorolnék, nem passzolnának egy születésnapi ajándék szellemiségéhez, csak annyit mondok: halál a Corára!:)

A hűtőben várakoznak sorsukra a kisz drágaszágok, én pedig igyekszem megszabadulni a fejrángástól és kézremegéstől, valamint megsemmisítő pillantásokat vetek a fiamra, aki arról beszél, hogy ezek igen finom darabok, és ugye máskor is...? Nem, drága gyermekem, méhemnek gyümölcse, egy nagy frászt, jó lesz neked a Milka egészségtelen, adalékokkal teli csokoládéja is, felejtsd el a házit, de gyorsan!:)

 

Kategóriák

édesség

Komment

Eddig 15 komment érkezett

  1. szazala:
    2009. 04. 25. 13:28

    :)))))))))))))Ez nem a káröröm!!!!,de azért jó látni,hogy másnál sem minden flott!Nálam is gyakran előfordul "ronda,de finom" végeredmény.

  2. Éva:
    2009. 04. 25. 13:56

    Szerintem ha valahol mindig, minden flottul megy, az gyanús. Naggggyon gyanús!:) Ha valaki meg nem vállalja fel, hogy ő is követ el hibákat, az meg szánalmas:)

  3. Melange:
    2009. 04. 25. 15:09

    Ugyan már, így a kép alapján nincsen ezekkel semmi baj! Talán csak kicsit megnehezítetted a saját dolgodat :) Fölösleges ezeket bárhova szurkálni, ki kell plottyantani őket amúgy csokisan sütőpapírra, és hagyni megdermedni. Gyönyörűen levehető, lesz egy kis talpa, és legalább fixen megül a Corás kapszliban :)

  4. Éva:
    2009. 04. 25. 15:22

    Melange: hm... igazad lehet.

  5. trinity:
    2009. 04. 25. 16:58

    Éva,
    nem vagy magaddal túl szigorú? Szerintem egyáltalán nem rosszak!
    Én is karácsony előtt küszködtem: épp úgy jártam, mit Te: mind lecsúszott arról az átkozott fogpiszkálóról....De először nem is a hungarocellre- hanem bele a csokiba:O Szóval én halásztam is közben:)
    Aztán valahol azt olvastam, tegyem be előtte a mélyhűtőbe a cuccot( ahogy írod is)-azok jobban sikerültek....
    Arról meg ne is beszéljünk, hogy megutáltam abban a 2 napban a csokit-végső dühömben eltüntettem a maradékot, hogy ne kelljen többet gyártani....azt hittem, soha többé nem fogok ilyesmit enni:)Mondjuk, ez egész jó lett volna, de átmeneti volt csak az undorom:)))

    De szerintem az sem tragédia, ha papírra tesszük és lesz egy kis talpa....
    Szóval: maximalista vagy:)))

  6. thechefviki:
    2009. 04. 25. 17:03

    Tavaly novemberben főnököm névnapjára készültem házi bonbonnal: aszalt szilva vörösborban, aztán csokiba mártva, és a legendás zserbógombóc. Az aszalt szilvás kitalálóját messze-messze elátkoztam, csak úgy csúszkáltak a nyamvadtak :-) de a zserbós várakozáson felül sikerült! Elég volt neki a sima hűtő, nem csúszott le a fogvájóról. Főnököm és kis családja dobott aztán egy hátast a szunnyadó tehetségtől :-D

    Ezekből meg simán bevállalnék most 1-2 darabot, no para!

  7. Vesta:
    2009. 04. 25. 19:56

    Nyalakodás ellen nincs orvosság, de ne add fel a dolgot, nincs kedved kipróbálni valamilyen bonbonformát? Én attól kaptam kedvet, így nem annyira macerás.
    Nem mellesleg pedig szerintem nagyon szépeket csináltál!Azért Te elég rendesen kényezteted a barátnőid és kolléganőid, mikor erre járok, mindig nekik készül valami finomság :))

  8. piszke:
    2009. 04. 25. 22:10

    Rusztikusak és mi azzal a baj :D ??

  9. Éva:
    2009. 04. 26. 7:57

    Aranyosak vagytok, hogy vigasztaltok:) A bonbonoknak sikere volt, elfogyott mind.
    Vesta: bonbonformát kipróbálnék szívesen, de sehol se látok szépet. És hát igen, szeretek másoknak örömet okozni, titokban mindig abban reménykedem, hogy majd viszonozzák:)))

  10. Alma:
    2009. 04. 26. 19:40

    Semmi baj sincs ezekkel, nagyon helyesek! És szép tavaszi a fotó :)

  11. Vesta:
    2009. 04. 27. 8:49

    Az Árkád földszintjén van egy Butlers nevű üzlet, ott nagyon szépek és jó minőségűek vannak, bár kissé drágák 1900 Ft-ért! De csak egyszer kell megvenni és könnyű vele dolgozni :)

  12. adrienne:
    2009. 04. 28. 9:48

    Szoval akkor hozzak legközelebb is csokit? Pedig nekem ezek a trüffelek szupernek tünnek...különösen azokhoz képest, amiket én gyartottam:)))

  13. Éva:
    2009. 04. 28. 11:28

    ó, de még MENNYIRE!:)

  14. Patrícia:
    2009. 06. 20. 17:59

    Kedves Éva,
    nagyon tetszenek a bonbonjaid, el is döntöttem, hogy a lányaim közelgő névnapi tortájára készítek a társaság marcipánutáló felének. Egyébként már vagy fél éve vettem az Ikeában bonbon formájú jékkockakészítőt, ill. láttam az Árkádban a Szamos cukrászda melletti lakcsinosítóban csokikészítő formákat.
    Rám az olvaszott csokival bevonás hozza a frászt, nem lesz sose jó a maszlag, csomósodik, hamar megköt, túl folyós, sza...
    Egyébként csak azért néztem be mert kerestem, hogy vajon mérgező e a csirkéimre a hungarocell zabálás.
    (én cukorkát szeretnék csinálni, persze cukor ellenes vagyok így nem lesz könnyű, de falramászok anyóstól aki folyton tiktakkal és cukros gumibigyókkal tömi a kölyköket, úgy, hogy ahányszor rájövök leszidom a sárga földig. Nem értem, de próbálok valamit tenni, talán, ha én adnék a lányoknak olyat ami kicsit egészségesebb?) Bocs, hogy lyukat beszéltem..

  15. Éva:
    2009. 06. 20. 18:05

    Patrícia, gyere máskor is lyukat beszélni:D

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





balinto 2006