Stahl magazin

 

 

Tudom én, hogy súlyos aberráltságra vall, ha az ember edzőteremben főzős újságot olvas, én mégis megtettem tegnap. Biztos fura látvány voltam, amikor a biciklin tekerve a Stahl magazin volt a kezemben. Szerintem mondjuk nincs ebben semmi furcsa igazából, az ember kösse össze a kellemest a hasznossal, félreértések elkerülése végett: jelen esetben a kellemest az újságolvasás képviselte. Volt az edzésnek/olvasásnak egy kemény pillanata, amikor a gép monitorján (bizony, ma már nemcsak úgy tekerünk bele a vakvilágba kérem, hanem 20 csatornából választhatunk, ami eközben szórakoztat minket!) megjelent Gordon Ramsay a David Letterman show vendégeként.  Ekkor kicsit lassabban tekertem, hezitálva, hogy olvassak-e tovább, vagy nagy kedvencemet, a mocskos szájú szakácsot nézzem, de aztán  Letterman látványa annyira irritálónak bizonyult, hogy maradtam az olvasásnál. Az élet egyfelől nehéz, másfelől tele van dilemákkal, nem igaz?

Megjelent tehát Stahl Judit saját újságja is a tévéműsor, a könyvek és az ételszállítás után, és meg kell mondjam, csodálattal adózom annak az elszántságnak és kitartásnak, amivel Judit halad előre a maga megálmodta úton. Az újság kifejezetten szép kiállítású, jó minőségű papíron, igényes képekkel, érdekes tartalommal látott napvilágot, jól esik kézbe venni, és a magyar újságoktól eltérően nem elég három perc a kiolvasásához.

Tartalmát tekintve nem vagyok maradéktalanul elégedett. Nekem nem tartozik feltétlenül ennek az újságnak a profiljába, hogy tanácsokat adjon a nagytakarításhoz, különösen, ha azok olyanok, mint hogy  az ablaknak a keretét és az üvegét is le kell mosni (nem mondod!), vagy hogy a porszívó porzsákját ki kell cserélni, ha tele van. De nem érdekel különösebben az sem, hogy mik a netrandi szabályai.  (Persze tudom én, hogy könnyen beszélek 27évi házassággal a hátam mögött... kezdeném csak most a párkeresést, majd lenne nagyobb affinitásom a netrandikhoz is:) Akinek ezek fontos információk, valószínűleg nem egy receptes újságból fognak tájékozódni. És találkoztam olyan receptekkel, amik már a könyökömön jönnek ki, mert noha nem sütök-főzök naponta Stahl-recept alapján, mégis unásig ismerem őket. Ilyen például a görög citromos sütemény és az epermisu receptje. Újdonságot kérem, újdonságot, főleg az első számba!

Ugyanakkor tetszenek más alrovatok, például a serpenyőteszt, amit Bohus Csaba, Judit férje jegyez, de az is bejött nekem, hogy egy teljes menüsorral indít az újság, amit követve jó kis vasárnapi ebédet főzhetünk a barátainknak. Tetszik az is, hogy vannak próbafőzők, akik elkészítik az adott receptet, és egy-két mondattal kommentálják is azt. Egyetlen érthetetlen dolog van itt: hogy maradtam ki közülük?:)

Az újság ára egyáltalán nem vészes, 590 forint, és ha jól gondolom, negyedéves/féléves megjelenéshez képest ez igen baráti ár. Én drukkolok, hogy legyen a lapra kereslet,, örülnék, ha a a vérszegény gasztrolap választékot sokáig bővítené a Stahl magazin. Egy kis reklám - amit a magam igen szerény eszközeivel igyekszem generálni - azonban valószínűleg nem ártana az újságnak, túl nagy médiacsend veszi körül. Szerintem.

 

 

Eperkrémes piskótarolád

Úgy látszik, az anyák sorsa sok ponton hasonlít egymáséra. No, ezzel nagy okosságot nem mondtam, mindazonáltal mikor tegnap megláttam Limaránál ezt a sütit, csak azért nem írtam fel a bevásárlólistára az epret, mert már rajta volt. Mára terveztem az elkészítését, és úgy alakult, hogy végül én is a fiamat kényeztetendő sütöttem meg ezt a csodát.

 

 

Jutalmat pedig azért kapott a fiatalember, mert sokszori könyörgésemre ma végre eljött velem az edzőterembe, felmérte a terepet, az edzőt, ha már ott volt, nyulakat megszégyenítő gyorsasággal és gazellákat pirulásra késztető könnyedséggel futott pár kilométerecskét,  tekerte a bringát, az ellipszistrénerrel egyenesen szoros barátságot kötött (én csendben haldokoltam ugyanezeken a gépeken...), és a végén nem szégyelte bevallani azt sem, hogy mindez igen jól esett neki, és máskor is jönni fog velem. Nem tudom, ez nekem mennyire lesz jó, teljesen kiesem ugyanis a ritmusból az irigységtől, amikor futni látom, viszont megőrülök, mire kijön az öltözőből, de nem beszélem le!

Egyébként pedig hálás köszönet Limarának a receptért! Semmit nem változtattam rajta, azon kívül persze, hogy kihagytam a kakaót, ennek azonban csupán az volt az oka, hogy valami fehér-rózsaszín üdeségre vágytam látványilag.  De legközelebb egy gondolatnyi sütőport teszek majd a piskóta tésztájába, egy kicsit tömörnek találtam ugyanis.

Vörösboros eperleves

Olyan finom, hogy komolyan mondom, megéri a macerát az ősz, a tél, a hideg tavasz, csak azért, hogy eljöjjön a nyár, és ilyen eperlevest lehessen enni. Zamatos eperből érdemes dolgozni, az éretlen, se íze, se bűze típusún a vörösbor se fog segíteni.

Levesbetétnek a jól bevált fagyasztott gyümölcsöt használtam,  remek jégakku egyfelől, másfelől fantasztikus kiegészítője az eper zamatának.

 

 

Hozzávalók 3 főre:

35 dkg eper

10 dkg cukor

1 késhegyni fahéj

1 dl vörösbor

1 dl tej

3 dl tejszín

fagyasztott gyümölcs tetszés szerint

 

Elkészítés:

Az epret megmostam, leszáraztam, a nagyobbakat kettévágtam, lábasba tettem. Megszórtam a cukorral, fahéjjal, felforraltam. Amikor főtt néhány percet, ráöntöttem a vörösbort, a tejet, és megint hagytam forrni néhány percig. Ekkor turmixgépbe öntöttem, pépesítettem. Tettem egy gyenge kísérletet arra, hogy sűrű szűrőn átszűrjem, de nagyon nehézkesen ment a dolog, úgyhogy feladtam, és úgy, ahogy volt, visszazuttyintottam a levest a lábasba. Hozzáadtam a tejszínt, átforrósítottam vele a levest, majd következett a hűtés fázisa. Igyekeznem kellett, mert a fiúk éhesek voltak, úgyhogy hideg edénybe öntöttem a lét, és a mosogatóban gyakran cserélgetve alatta a hideg vizet, kihűtöttem. A tányérokba fagyasztott málnát, szedret, feketeribizkét tette, arra szedtem a gyönyörű színű, sűrű krémlevest. Elvetemültek tejszínhabbal koronázták meg az élvezetet.

Nehézségi fok: 

Vidéki pite, a jó öreg cottage pie

Tudom én, hogy ez az étel nem igazán aktuális így kora nyáron, amikor tombol a piacokon az árubőség, harsogó karalábék, zsenge zöldborsók és sárgarépák, eprek kelletik magukat hegyekben. Ráadásul nem is túlságosan fantáziagazdag fogás, darált húsos raguból és burgonyapüréből áll. Az azonban egészen biztos, hogy a fiúk sokkal nagyobb sebességgel tüntették el a tálból, mint a karalábéfőzeléket.

 

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, engem egy szép fotó mindig be tud pörgetni. (Ha szép fiú van a fotón, az is, de az ételfotókra is gerjedek.) Így történt, hogy amikor megláttam a bbcgoodfood.com-on a cottage pie fotóját, a kérdés eldöntetett: ez lesz a mai ebéd. Sajnos nemhogy a nyomába nem érek a saját fotómmal annak a bizonyosnak, de ipari tanulónak se mehetnék el a fotósa mellé. Ez van. Aktuálisan ez elég szomorúvá tesz, de bízom benne, hogy túl fogom élni.

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg darált marhahús

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2 kisebb sárgarépa

2 szál szárzeller

2 dl vörösbor

2 marhahúsleves kocka 3 dl vízben feloldva

1 evőkanál sürített paradicsom 

2 evőkanál olaj

só

bors

kakukkfű

1 kg krumpli

5 dkg vaj

1,5 dl forró tej

 

Elkészítés:

Egy evőkanál olajon megpirítjuk a marhahúst, szétnyomkodjuk a kis gombócokat, minden oldalán átsütjük a húst, ízesítjük sóval, borssal, kakukkfűvel, majd kilapátoljuk egy tányérba. A serpenyőbe ismét olajat öntünk, és az apróra vágott zöldségeket puhára pároljuk. Érdemes valóban kicsire összedarabolni ezeket, hogy szép, egynemű ragut kapjunk a végére. Amikor ez kész, visszatesszük a serpenyőbe a húst, összekeverjük a zöldségekkel,beletesszük a paradicsompürét, majd ráöntjük a bort, és nagy lángon felforraljuk a masszát. Végül ráöntjük a húslevest, és lefedve 30 percig főzzük a ragut. Úgy ügyeskedjünk, hogy ne maradjon sok folyadék alatta, sőt, a magam részéről a szinte zsírjára sütött formációt részesítem előnyben.Időközben készítsük el a szokásos módon a krumplipürét, majd egy tűzálló tálba terítsük el a húst, kanalazzuk rá a pürét, villával cifrázzuk meg kicsit a tetejét.  200 fokos sütőben 20-25 percig, vagy a püré pirulásáig sütjük a cottage pie-t.

 

 

 

Nehézségi fok: 

 

Fehérkenyér

Tulajdonképpen vicces, hogy az eddigi legtökéletesebb fehérkenyér receptért egészen Stockholmig kellett utaznom...Márpedig akár vicces, akár nem, ez történt. Az elmúlt napokat Svédországban töltöttem, házassági évforduló megünnepléséből kifolyólag, de úgy alakult, hogy kedves barátok meghívására náluk laktunk, sikerült megismerkednem Hobbiszakáccsal - erről később még bővebben -, szóval mozgalmasan telt a négy nap. Hoztam néhány receptet magammal vendéglátónktól, Máriától, az első, amit közzéteszek, ennek a kenyérnek a receptje.  Az előkészítés és kelesztés kb. 80 percet vesz igénybe, a sütés 35-40-et, és a végeredmény egy könnyű, isteni ízű fehérkenyér. Amint hazaértünk, el is készítettem, és egészen biztos, hogy ez egy gyümölcsöző barátság kezdete.

 

 

Hozzávalók:

80 dkg liszt

5 dkg friss élesztő

1 evőkanál cukor

2 teáskanál só

0,5 liter víz

5 dkg vaj

 

Elkészítés:

A vajat egy edényben megmelegítem, amikor megolvadt, hozzáöntöm a vizet, és leveszem a tűzről. Az élesztőt kis tálba morzsolom, megszórom a cukorral, egy-két evőkanál vizet öntök rá, félreteszem. A lisztet tálba öntöm, hozzáadom a sót, beleöntöm a vajas vizet, az élesztőt, ami ekkorra már felolvadt a vízben, és összegyúrom a tésztát. Ha összeállt, jöhet a számolás, ahogy Mária mondta: ötvenet kell nyomni rajta.  Ez praktikusan azt jelenti, hogy forgatom az egyik kezemmel a tálat, a másik kezemmel pedig ötvenszer gyúrok egyet a masszán. Mire végzek, össze is áll a tészta, kicsit még ragadós,de ez nem baj. Tiszta ruhával letakarva hagyom fél órát kelni, majd lisztezett deszkára borítom, négy darabra vágom. Minden egyes darabot átgyúrok, cipóvá formázom, és sütőpapírral bélelt tepsire ültetek. Újra letakarom, újabb fél órát kelesztem, végül 250 fokra előmelegített sütőbe teszem őket. A hőfokot leveszem 220-ra, és fél óra alatt szép pirosra sütöm a kenyérkéket. 

Nehézségi fok:  

 

Akcióóó!!!

A bejegyzés azoknak szól, akik télen szerettek volna karamellizáló pisztolyt venni, de az árától visszarettentek. Örömmel jelentem, hogy a maradék darabokat 9.000.- Ft-os áron elvihetik, ha akarják. Egyeztetés az uvegmadar(kukac)gmail(pont)com-ra írt levélben.

 

 

Jótékonysági árverés - Darabáru

Azt hiszem, az olvasók az utóbbi időben megszokták, hogy jótékonyságról van szó a blogban. A Segítsüti akció a végéhez közeledik, a Segítfüzetek kikerültek a nyomdából, holnap kézbe is kapom őket, jövő héten eljutnak jogos tulajdonosaikhoz.

Ma a freeblog főoldalát böngészve Szuperapu felhívására bukkantam, és jó szívvel ajánlom mindenkinek az eseményt, és aki teheti, vásároljon. Szerintem én is ott leszek:)

 

Segítsüti átadások

 

Fotó: Nagy Hajni

Az elmúlt egy hétben átadtam a Segítsüti második, illetve harmadik adagját is, jövő héten pedig a harmadik vigaszágas is megkapja a negyedik adagot. Esőjáró ott jártakor nagyon zavarban voltam, ennek megfelelően idiótán is viselkedtem, de állítólag vigaszágon kapok még egy esélyt:) Hajni , a licit győztese Anyák Napján jött a mákosért, és hozott nekem gyönyörű rózsát, "cserébe" megpróbáltam emberszabásúra venni a figurát, azzal hízelgek magamnak, hogy sikerrel. Jelentem, a süteményekből nem hagytam ki semmit, így Ildikónak is jó esélye van, hogy ehető produktumot kap majd. Napok óta mantrázom, hogy ebbe-mazsolát-nem-teszünk-ebbe-mazsolát-nem-teszünk, úgyhogy ha a hétvégi stockholmi utazás nem mos ki mindent a fejemből, menni fog ez!:)

Tavaszi hétvégék

Nagyon szeretem ezt az időszakot. A télen négy fal közé húzódók rácsodálkoznak a napfényre és a természet ébredésére, ezzel párhuzamosan ráeszmélnek, hogy van élet a töltött káposztán túl is, sőt, vannak őnekik barátaik, akiket oly régóta nélkülöznek. Ilyenkor aztán egymást érik hétvégén az összejövetelek, grillezés, társasjátékozás, születésnapozás - ami a csövön kifér. A múlt heti agytornára Anikó barátnőm ezeket a finomságokat készítette. Erős kísérletnek tartom arra, hogy figyelmünket elterelje a műveltségi játék kérdéseiről...:)

Tejszínes tagliatelle spárgával és prosciuttoval

Sietve osztom meg az alábbi receptet a közzel, hogy még azelőtt napvilágot lásson, mielőtt magam lefordulok a székről. Ugyanis olyan törvénytelenül sokat ettem belőle, hogy a kipukkadás veszélye fenyeget..

Hozzávalók 1 főre:

3 guriga tagliatelle

10-12 szál zöldspárga

1,5 dl tejszín

3 hajszálvékony szelet pármai sonka

2-3 dkg reszelt parmezán

egy kis csokor petrezselyem

szárított bazsalikom, oregano

só, bors

1 kis gerezd fokhagyma

3 dkg vaj

 

Elkészítés:

A spárgát megmostam, alsó, kissé fás végeit levágtam, majd  centis karikákra vágtam a szárakat, a rügyeket egyben hagytam. Felolvasztottam a vajat, a fokhagymát, melyet apróra vágtam, megfuttattam rajta, és  3-4 perc alatt puhára pároltam benne a spárgát. Megszórtam a petrezselyemmel, ráöntöttem a tejszínt, sóztam, borsoztam, és kb. 2 percig főztem a mártást. Ekkor belereszeltem a parmezánt, felolvasztottam a szószban, legvégül pedig a falatokra tépett prosciuttot tettem a mártásba. Időközben kifőtt a tagliatelle is. Leszűrtem, belekevertem a mártásba, és 2-3 evőkanálnyi főzővizet még kívánt a tészta, hát adtam neki. Egyszerűen fenséges volt.

Nehézségi fok: