Mindig mondom: véletlenszerűen születnek a legjobb dolgok a konyhában! Most se történt ez másképp. A meggyes-diós pitéből ugyanis kimaradt egy bő maréknyi durvára darált dió, ami vagy két napig illegette magát a konyhapulton. Kidobni sajnáltam, de lövésem se volt, mi legyen vele. Majd este rájöttem, hogy bizony kenyeret venni elfelejtettem, úgyhogy gyorsan összedobtam egyet, és már be is dagasztottam a tésztát, amikor megvilágosodtam...
Hozzávalók:
50 dkg liszt BL-55
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
5 dkg olvasztott vaj
2 teáskanál só
7 gr szárított élesztő
5 dl langyos víz
durvára darált dió
Elkészítés:
A hozzávalókból az itt leírtak szerint tésztát dagasztottam, belekevertem a diót is. Fél óráig letakarva duplájára kelesztettem, majd amikor megkelt, szelíden átgyúrtam, sütőlemezre fektettem, és hagytam újra megkelni (20 perc). 220 fokos sütőben 35 percig sütöttem.
A végeredmény egy ellenállhatatlanul ropogós héjú, lyukacsos szerkezetű, finoman dió ízű kenyér volt. A Président diós sajtjával megkenve egyszerűen bűnös élvezet volt...

Nem tudok kommentelni a fölső poszthoz...
Gratula a fogyásodhoz!!!
Reni, köszönöm:)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
Alátámaszthatom, hogy a diónak bizony helye van a kenyérben....
(Én is sütöttem néhányszor igaz bagettet, és csodásan illik a tésztájába!)
Gyönyörű, lukacsos, könnyű kenyeret sütöttél!!!