Aszalt paradicsomos, fokhagymás kenyér

Néha úgy érzem, hogy az immáron fél éve tartó, és derék 11 kilós súlyvesztéssel járó diétám ingatag lábakon áll, visszafogottság ide, kitartó, rendszeres mozgás oda, időnként nagyon nehéz kitartani. Mint például ilyenkor, amikor fenséges fokhagyma- és aszalt paradicsom illat lengi be a konyhát, és fantasztikus ízű és állagú kenyér bújik ki a sütőből... na, ilyenkor rohadt nehéz...

 

 

Hozzávalók:

1 kg liszt

1 marék rozsliszt

5 dl víz

3,5 dkg élesztő

2 dkg só

2 teáskanál fokhagyma granulátum

2 evőkanál olívaolaj

6-8 dkg aszalt paradicsom

 

Elkészítés:

A paradicsomot ollóval felvagdostam, majd bő fél órára vízbe áztattam. Közben az élesztőt feloldottam a vízben, tálba szitáltam a lisztet, összedolgoztam az élesztős vízzel, majd hozzáadtam a többi hozzávalót a paradicsom kivételével. 10-15 perc kitartó dagasztás után beledolgoztam a paradicsomdarabkákat is a tésztába. Már a tészta ekkori állaga is igencsak jó végeredménnyel bíztatott. A tésztából kb. 20 dekás cipócskákat gömbölygettem, megszórtam őket a rozsliszttel, majd sütőpapírral bélelt sütőlapon 50 percet keltek. Ekkor 230 fokra előmelegített sütőbe akkredittáltam őket, ahol úgy 15-18 percet töltöttek. Csodás kongó hangot adtak, amikor megkopogtattam a feneküket, úgyhogy késszé nyilvánítottam őket. 

Azért ezt az állagot érdemes közelebbről is szemügyre venni:

 

 

Most mondjátok meg... ugye hogy muszáj volt egyet megennem friss olasz vajjal megkenve? Na ugye!:)

 

Kategóriák

pékáru

Komment

Eddig 10 komment érkezett

  1. sz.marika:
    2009. 06. 17. 20:17

    Csodás! Nekem ezek a kenyérfélék a gyengéim... el lehet tőlem minden édes süti,de a kenyereknek, (kifli zsömle sem kivétel)nehezen tudok ellenállni.
    Pedig én is elhagytam 11+ néhány kilót 3 éve...erősen vigyázok azóta is,nem könnyű tartani, nagyon fegyelmeznie kell magát az ember lányának. Úgy irigylem azokat, akiknek nincs ilyen gondjuk...
    Viszont jó, hogy nincs aszalt paradicsom a háznál, mert így nem sütök ilyet holnap. Majd holnapután:-)) ...

  2. Ági, aki főz:
    2009. 06. 17. 21:05

    Tényleg csodásan néz ki és elképzeltem, hogy milyen illata van...

    Az biztos, hogy nem lehet könnyű ilyen diétát tartani, de akkor meg minek sütsz? Vagy ez nem releváns kérdés?

  3. trinity:
    2009. 06. 18. 0:24

    Én bizony nem rendelkezem ekkora önfegyelemmel-bár mostanában leidegeskedem magamról:) Bár ez sem jó....
    Komolyra fordítva: nem, nem tudnék ellenállni-gyönyörűséges!

  4. Éva:
    2009. 06. 18. 7:30

    Ági: azért sütök, mert akadnak a családomban normális súllyal rendelkező férfi egyedek, akiket jól esik elkényeztetni:)

  5. Éva:
    2009. 06. 18. 7:30

    cicafej: köszönöm:) én is irigy vagyok azokra, akiknek nincsenek súlyproblémái, bár ahogy körülnézek a világban, lassan ők lesznek kevesebben:(

  6. Éva:
    2009. 06. 18. 7:31

    trinity: ezek szerint a "ne idegeskedj, árt a szépségednek!" kitétel nem igaz?:)

  7. Limara:
    2009. 06. 18. 7:53

    Csodás! Szinte érzem az illatát! Kell egy kis bűnözés néha(mindig), jót tesz a testnek, léleknek! :))

  8. Éva:
    2009. 06. 18. 15:33

    Limara, a léleknek se nagyon, de a testnek biztos nem tesz jót:))

  9. Jani:
    2009. 08. 30. 10:46

    Megsütöttem ! Nincs olyan szép a tésztája mint a fotón ettől függetlenül nagyon finom ! Ajánlom próbálja ki mindenki ! Köszi a recepteket! A következő a rozskenyér !

  10. Éva:
    2009. 08. 30. 18:48

    Jani, örülök, ha ízlett!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





balinto 2006