Esztike fírese

Tudom én, hogy a cím nem értelmezhető elsőre, vagy jobb esetben is csak félig, de az nem baj. Az úgy volt, hogy volt nekem egy édes varrónőm, bizonyos Esztike, aki Angyalföldön lakott, és hosszú évekig jártam hozzá varratni, még a 80-as évek első felében. Nem elsősorban azért kedveltem, ahogyan varrt, bár alapvető probléma azzal sem volt, hanem azért, mert olyan tünemény asszony volt, hogy mindig vigyorogva és feltöltődve jöttem el tőle. Az övé volt a recept, amit egy kockás papíron megosztott velem, és amit sok éven át sütöttem, ha valami gyors, finom édességre vágytunk. Aztán Esztikének nyoma veszett, nem kínált már süteménnyel ruhapróbakor,  engem elsodort a gasztronómia ezer más lehetősége, és Esztike kefírese a kockás papírral együtt, amire lefirkantotta anno a receptet, a receptes dobozom mélyére került. 

De ami jó, az sosem felejtődik el, igaz ez Esztikére éppúgy, mint a kefíres-gyümölcsös receptre. Ezen a télies június végi napon, amikor odakint szürkeség, idebent zegernye van, direkt jól esett begyújtani a sütőt.

Hozzávalók:

2 pohár kefír vagy natúr joghurt

4 kefírespohárnyi liszt (lehet fele rétes-, fele finomliszt)

2 pohárnyi cukor (fele lehet nádcukor)

3 egész tojás

1 sütőpor

1 mokkáskanál szódabikarbóna

1 pohárnyi olaj

1 kg gyümölcs

1 teáskanál fahéj

Elkészítés:

A lehető legegyszerűbb: minden hozzávalót egy tálba öntünk, fakanállal elkeverjük, és csókolom! Beleöntjük egy kissé kiolajozott tepsibe vagy tortaformába, rászórjuk a gyümölcsöt, kicsit bele is nyomkodjuk a tésztába. Én most megszórtam egy marék darált dióval a sütemény tetejét, plusz egy pici barnacukorral is megijesztettem, hogy szép színe legyen, majd 180 fokos sütőben 40 perc alatt megsütöttem. Ennél a sütinél elengedhetetlen a tűpróba, néhányszor már pórul jártam, amikor elspóroltam...

Nehézségi fok: