A vajas kifli, amely bejárja a gasztrobloggerek konyháit

És ha bejárja, méltán járja be, mert nagyon finom. Sőt: brutálisan jó! Sajnos. Tegnap reggel elkészítettem, és két darabot még melegen, eper- és dinnyelekvárral, sok vajjal le is toltam. Úgyhogy most fontolgatom, hogy önkorlátozó - és fájdalmas - lépést teszek, és csak olyankor olvasom Limara blogját, amikor az Antarktiszon vagyok liszt és élesztő, valamint sütő híján, esetleg ételmérgezéssel nyomom az ágyat, vagy valami hasonló. Mert ha mindig belebotlok nála egy ilyen eztmuszájmegsütni jellegű cuccba, sokkal többet kell edzésre járnom, mint eddig, pedig az se kevés, az meg nem olyan fáin:) Szóval bocs, Marcsi, majd jövök!:)

Hozzávalók:

60 dkg liszt

1 csipet aszkorbinsav

1 teáskanál sikér (tekintve, hogy Limara receptjéhez képest nekem csak BL 55-ös lisztem volt a BL 80-as helyett)

1,5 teáskanál só

10 dkg olvasztott vaj

1 evőkanál cukor

3 dkg élesztő

3 dl langyos tej

Elkészítés:

A tejet és az olvasztott vajat és a pici vízben feloldott élesztőt a kenyérsütő üstjébe öntöttem, utána küldtem a lisztet, sikért, aszkorbinsavat, cukrot, sót. Másfél óra múlva olyan csodálatos tésztát vettem ki a gépből, hogy párját ritkítja. Lisztezett deszkán kicsit átdolgoztam, 11 darabra sikerült vágnom, a darabokat pedig négyzet alakra nyújtottam. Egyik sarkuktól átlósan feltekertem őket, majd letakarva kelhettek még negyed órácskát. Ezalatt felforrt a lábasban a víz, amiben négy darab kiflit meg is fürdőztettem, nagyjából úgy 25 másodpercet kaptak a vízben. Nem kis küzdelem árán sütőpapírral bélelt tepsire ügyeskedtem a delikvenseket. A többi darabot nem fürdettem meg, kíváncsi voltam, anélkül vajon milyen lesz a végeredmény. Légkeverésen 170 fokon sütöttem meg a kifliket, és azt kell mondjam, jelentős különbséget nem tapasztaltam a főzött, illetve nem főzött kiflik között. Kíváncsi vagyok, hogy bírja a tészta a gyűrődést, akarom mondani, finom lesz-e még holnap is. Azt azonban már elhatároztam, hogy jövő héten sütök ilyet a barátaimnak, és vajjal, házi lekvárral el is pusztítjuk mindet egy tengerre néző, napfényes teraszon...

Köszönöm a receptet, Marcsi!