Meggyes-diós pite

Ahogy pestiesen mondják: nem semmi napom volt tegnap. Azzal kezdődött, hogy kimentem a piacra, nem mondhatnám, hogy határozott céllal, mindenesetre a látogatás végén 10 kiló eperrel, két kiló fekete cseresznyével, másfél kiló meggyel lettem gazdagabb. Neki is láttam a lekvárfőzésnek - meg persze előbb a cukorvásárlásnak és befőttes üveg felkutató expedíciónak -, ami nem ment egyszerűen, tekintettel arra, hogy úgy át lettem verve az eperrel, mint az a bizonyos a palánkon. A furfangos termelő ugyanis úgy intézte az eprek ládába való elhelyezését, hogy az alsó traktusban kizárólag penészes, folyós darabok sorakoztak, a tetejére pedig gondosan elhelyezte a szép szemeket. Ennek köszönhetően a gyümölcs mintegy harmadát kellett a kukába expediálnom nem igazán úrinőhöz méltó szavak kíséretében. Idén bérfőzést is vállaltam, mert néhány éve elkövettem azt a hibát, hogy néhány barátomat karácsonykor saját főzésű lekvárokkal és spagetti szósszal leptem meg. Na, azóta is hallgatom (persze hízó májjal...), hogy az milyen baromi finom volt, Sanyi barátom pedig egyenesen azzal a kéréssel állt elő, hogy egy baráti dzsembori keretein belül főzzek eperlekvárt neki. A dzsembori sajnos nem jött össze, én pedig magamra maradtam a szelíden folydogáló eprek között.

Amikor az eperrel végeztem, akkor már csak a cseresznye kimagozása és lekvárrá alakítása volt hátra, no meg persze vacsorafőzés, kenyérsütés az erdei iskolába induló kamasznak. Közben tartottam egy háromórás üvegfestő órát két tanulónak, és este 8-kor már neki is láthattam a meggyes pitének, amit hagyományosan azért sütök, hogy az erdei suliban szegény éhen halni készülő fiatalok mégis megmeneküljenek az éhhalál torkából. És noha ott volt a friss meggy, én már olyan fáradt voltam eddigre, hogy pironkodva bár, de leemeltem a konzerv meggyet a polcról, azt nem kell magozni ugyanis. A tészta a jól bevált recept szerint készült:

Hozzávalók:

40 dkg liszt

25 dkg margarin

1 egész tojás a tésztába + 1 sárgája a tetejére

1-2 evőkanál tejföl

1 sütőpor

10 dkg kristálycukor

egy csipet só

1 üveg meggybefőtt

15 dkg darált dió

cukor a meggy meghintéséhez

 

Elkészítés:

A lisztből, margarinból, sütőporból, cukorból, tojásból és tejfölből rugalmas tésztát készítek. Kettéosztom, mindkét adagot a tepsi méretére nyújtom. Az alsó lapot belefektetem az edénybe, rászórom a darált dió felét, erre pakolom a meggyet, megszórom egy kevés cukorral, jöhet a dió maradéka, erre a második tésztalap. Ezt megszúrkálom villával, megkenem tojássárgájával, és 180 fokos sütőben 30 perc alatt megsütöm. 

Fotó nincs, a gyermek az utolsó morzsát is elvitte a táborba:)

Nehézségi fok:

Cukkinilecsó

Szerintem azt már többször leírtam a blogban, hogy imádom a cukkinit. Mindenféle formájában döglök érte, legyen nyers, vagy grillezett, párolt, szerepeljen süteményben, vagy készüljön belőle fasírt, esetleg carpaccio, legyen diétás étel belőle, vagy kicsit kevésbé diétás.

Mindezek fényében egyáltalán nem furcsa, hogy amikor megláttam a Nagycsarnokban, hogy 120 forint kilója a cukkininek, rögvest betáraztam belőle. Továbbá az se csoda, hogy tegnap, mikor kóvályogva az éhségtől feljöttem a műhelyből, rögtön a cukkiniért nyúltam, mint kézenfekvő megoldás. Ezt sikerült összehozni.

 

 

Hozzávalók:

1 nagyobbacska cukkini

1 paprika

3 db paradicsom

1 fej vöröshagyma

egy marék friss zöldborsó

2 marék rizs

1 csokor petrezselyem

néhány szál friss oregánó és bazsalikom

só, bors

3 evőkanál olaj

 

Elkészítés:

Az olajon az apróra vágott vöröshagymát megfuttattam, rádobtam a héjastól kockára vágott cukkinit, a paprikát és a meghámozott, felkockázott paradicsomot, valamint a borsót. Sóztam, borsoztam, és csak addig pároltam együtt a zöldségeket, amíg a cukkini roppanós maradt. Időközben hozzáadtam a friss fűszernövényeket is. Ez idő alatt a paradicsom szétfőtt, és a paprika se maradt kemény. Külön edényben megfőztem a rizst, rádobtam a petrezselymet. Hagyományos lecsó esetében együtt készül a rizs is a zöldségekkel, de most tartottam tőle, hogy a paradicsom leve kevés lesz ahhoz, hogy a rizs megpuhuljon. 

Minden előkészülettel együtt az egész étel elkészítése nem tartott 10-12 percnél tovább, és olyan jót ettem belőle, de olyan jót...!

 

Cukkini receptgyűjtemény itt.

Saját receptjeim pedig itt.

 

Nehézségi fok: 

Red Mango Étterem

Meghívást kaptam múlt héten a Lucullus Bt-től egy fúziós ázsiai étterem megnyitására. Annak idején az ő szervezésükben voltam kínai főzőtanfolyamon, innen az ismeretség. Küldtek már máskor is meghívót, de akkor nem éreztem indíttatást, most azonban, ahogy indiai konyháról esett szó, nem volt kétséges, hogy ott a helyem a Red Mango megnyitóján.

 

 

Az este kicsit nehezen vette kezdetét, nemigen értettem, miért kell több mint fél órát várni az esetleges későn jövőkre. Ráadásul a vendégek zöme vadidegen volt egymásnak, így beszélgetés se igazán alakult ki az asztaltársaságok között. Végül azért mégis a lovak közé csaptunk, és rögtön játékkal kezdtünk. A feladat az volt, hogy az asztalon található alapanyagokból mangó salsát készítsünk.

 

 

Az alapanyagok a következők voltak: egy gyönyörű, érett indiai mangó, apróra vágott uborka, hagyma és paradicsom. bazsalikom, oregánó, fokhagyma, só, bors, citromlé, chili. Nekiveselkedtem a feladatnak, bár nem mondhatnám, hogy könnyű dolgom volt, hisz soha az életben nem kóstoltam még mangó salsát, fogalmam sem volt, milyen ízvilágú lehet. (Voltak a meghívottak között olyanok, akik wapos segítséghez folyamodtak, és megnézték a neten, miből is áll  is a mangó salsa.) Az bizonyos volt, hogy bazsalikomot, oregánót és fokhagymát nem teszek bele, mert annak az elképzelt íznek, ami a fejemben kialakult, semmi szüksége nem volt erre a három összetevőre. Kicsit küzdöttem a mangóval, mert bár tudom, hogyan kell felszeletelni, ez a puha, érett példány teljességgel alkalmatlan volt a szabályszerű aprításra, legalábbis nekem, mert a későbbiekben Jham Kulvinder Singh pillanatok alatt felszeletelte a gyümölcsöt, a feladat tehát nem lehetetlen. 

 

 

Hosszas fejtörés, kóstolgatás után a következők kerültek a salsámba: mangó, paradicsom, lilahagyma, só, bors, chili, citromlé. Nem mondom, hogy szép volt a végeredmény, de kimondottan kellemes ízűre sikeredett.  

 

 

 

 

A Mester, Jham Kulvinder Singh és Thuróczi Gábor végigkóstolta az összes pályaművet.

 

 

Megízlelte az enyémet is.

 

 

Aztán amikor mindet végigkóstolták, néhány percre a zsűri visszavonult, hogy eldöntse, melyik asztaltársaság nyerte a fejenként 5000 forintos vacsorameghívást a Red Mangoba. Meg kell mondjam, hogy őszintén megdöbbentem, amikor kiderült,  a két kiválasztott csapat közül az egyik mi vagyunk az urammal. Kuki, az indiai tulaj szerint attól eltekintve, hogy az uborkát kihagytam a salsából, az ízvilága erősen megközelítette az eredetiét. Őszintén szólva erősen csodálkoztam az uborkán, mint hozzávalón, aztán végül beledobtam a kész salsámba, és azt kell mondjam, tényleg finomabb lett tőle. Hát így nyertem magunknak még egy látogatást a Red Mangoba...

 

 

És az igazság az, hogy várom az újabb találkozást, hogy ismét megkóstolhassam a chilis húsgombócokat mangó chutney-val, vagy a kókuszos csirkelevest, de ami a legeslegjobban csábít vissza, az maga a mangó. Az indiai, puha, lédús, illatos, napsárga gyönyörűség, amihez hasonlót még soha nem ettem ezelőtt, és aminél bujább gyümölcs szerintem nincs a világon. Úgy hoztam haza azt az egy darabot, amit ajándékba kaptunk, mint az egyik legféltettebb kincsemet, és másnap reggel úgy ettem meg, olyan áhítattal, mintha templomban lennék.  Szóval a sok-sok remek étel mellett mangót enni biztosan visszamegyek a Szépvölgyi útra, és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy megmarad-e a színvonal, és tudják-e tartani azokat a kifejezetten barátságosnak mondható árakat, amelyekkel most dolgoznak.

 

 

Főtt krumpli hámozása egyszerűen

Vége azoknak az időknek, amikor a forró krumpli szénné égeti az ujjaidat.

Új blog

 

 

 

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy meghívást kaptam a Takarékláng névre hallgató újszülött blogba, mint nevelőszülő. A blog alapkoncepciója nemisbékától származik, nevezetesen hogy gyűjtsük össze azokat a recepteket, amelyek a mostani nadrágszíj megszorítós (nincs az az isten, hogy leírjam a válság szót!)  időkben hasznosak lehetnek egy háziasszonynak. Főzzünk olcsón jót! Mert nem igaz, hogy csak pármai sonkából és tonkababból lehet finomat főzni. A Takaréklángon igyekszünk megmutatni, hogyan.

Gyertek, olvassátok!

 

Cseresznyés pite

Cseresznyét magozni nem tartozik az álmaim netovábbjai közé, de az ember lánya hoz néha áldozatot a családjáért, és ebben most igazán semmi túlzás nincs, tekintve, hogy a cseresznyés pite még mindig nem illeszthető bele a diétámba. A cseresznye önmagában persze annál inkább, tekintve, hogy 10 deka cseresznye 60 kcal, persze mértéktelenül ne együk, de azt tudnunk kell róla, hogy rengeteg ásványi anyagot tartalmaz, tisztító tulajdonsága azonban nagyon fontos: méreganyagokat távolít el a májból, valamint vízhajtó hatása sem elhanyagolható. Napi 20-25 dkg gyümölcs elfogyasztása jótékony hatással van a vér húgysav szintjére, ezáltal a köszvény megelőzésében is szerephez jut.

 

 

Hozzávalók:

60 dkg magozott cseresznye

50 dkg finomliszt

20 dkg margarin

3 tojás

3 dl tej

20 dkg cukor

1 citrom reszelt héja

1 csomag sütőpor

 

Elkészítés:

A gyümölcsöt kimagoztam, félretettem. A tojásokat a cukorral a robotgéppel habosra kevertettem, hozzáadtam a lágy margarint, azzal is alaposan elvegyítettem. Hozzáadtam a keverékhez a tejet, majd a sütőporos liszt következik. Végül a citromhéjat is belereszelem a tálba. Egy nagyobbacska tepsit kivajazok, kilisztezek, a süteménymasszát beleöntöm, és sűrűn belenyomkodom a gyümölcsöt. 180 fokos sütőben 45-50 percet sül. A tűpróba elengedhetetlen.

 

Nehézségi fok: