A Pastramitól a rebarbara chutney-ig vezető út

Igazi örömfőzést rendeztem ma. No, nem bonyolult ételsor készült, "csak" egy chutney, mégis annyira jó volt a serpenyő fölött állni és a szó legszorosabb értelmében alkotni, hogy kimondhatatlan. A történet kicsit messzebbre nyúlik, és úgy kezdődött, hogy minden előzmény nélkül, váratlanul tegnap este a Pastramiban kötöttem ki vacsorázni. Három barátnőmmel indultunk neki, Zsófi kérdezte, hallottam-e már a helyről, mondtam, hogy vegyeseket, ezért rábeszéltem őket, hogy menjünk, teszteljük le az éttermet. Az igazsághoz tartozik, hogy a három lány egyike  chéf, egy ideje Ausztráliában él, bár Magyarországon is adott már ki szakácskönyvet, és a többiekkel épp azon fáradozunk, hogy rábeszéljük: fogjon bele egy újba. Szóval izgatottan mentem a Pastramiba, hogy vajon ki főz, Anitának hogy tetszik majd, és persze hogy én nem fogok-e csalódni?

Remek estét töltöttünk el a Lajos utcában, Jeney Tamás vitte a konyhát éppen (ennek örültem, mert szerintem a chéfek közül ő a legjobb ott, és van köztük olyan is, akinek az "asztalához" nem ültem volna le, de az ő kilétét fedje homály). A felszolgáló lány nagyon kedves, nagyon készséges volt, és nem csalódtunk az ételekben sem. Olyannyira nem, hogy a szarvasgombás zöldségkrém levesről csak szuperlativuszokban tudok beszélni, Anita halcurryje kifogástalan volt, Zsófi lasagnéja szintén tökéletes, egyedül az én vajhalfilémmel volt egy kis gond: eléggé kiszáradt a sütés során, a mellé tálalt krumpli és saláta pedig nagyon komoly esélyekkel indulhatna a fantáziátlan ételeknek kiírt vetélkedőn. Csodálkoztam a dolgon, mert az étterem honlapján Tamás azt írja magáról, hogy imádja a halat fogni is, főzni is, távozáskor nem láttam rajta, hogy különösebben rossz napja lenne, úgyhogy értetlenül álltam a száraz vajhal esete előtt.

Persze az este folyamán nagyon sokat beszélgettünk a lányokkal főzésről és evésről, trendekről és a magyar konyhaművészetet képviselőkről egyaránt, majd sok-sok képet nézhettem meg Anita ausztráliai ténykedéséről, ő ugyanis partikra készít fingerfoodokat. (A fenébe, elfelejtettem neki felemlíteni a Love Actually egyik jelenetét, ahol az esküvőn az idióta Colin Frissell az alábbi párbeszédet folytatja le felszolgálóként Nancy-vel, a chéffel:

Colin Frissell: Kaját?

Nancy: Kösz nem

Colin Frissell: Kicsit gusztustalan, mi? Mint egy halott baba ujja. /Megkóstol egyet, visszaköpi a tálcára/ Egyébként az íze is olyan... Colin vagyok.

Nancy: Én meg Nancy.

Colin Frissell: Tök jó! Mivel foglalkozol?

Nancy: Szakács vagyok.

Colin Frissell: Lagzit nem vállalsz?

Nancy: De igen.

Colin Frissell: Kár, hogy erre nem kértek fel.

Nancy: Felkértek.

Colin Frissell: Bárcsak vállaltad volna.

Nancy: Vállaltam.

Colin Frissell: hihi...értem...

Szerintem biztos láttam már vagy hússzor a filmet, ezen a jeleneten még mindig könnyesre röhögöm magam:)

Sosem fogok eljutni a chutney-ig, ha így folytatom:)

Szóval a Pastrami, a beszélgetések, a tökéletes leves és a szombat kora reggeli piac látványa együttesen kellett ahhoz, hogy az aktuális, gasztronómiailag felpörgetett állapotomban chutney-t főzzek. Még sosem csináltam ilyesmit, és nem azért, mert nem szeretem a chutney-t, de amennyit én fogyasztok ebből, azt fedezi a külföldi útjaimról hazahozott üvegek szerény sora, a családom meg még kicsit gyanakodva nézi az ilyesfajta nyitást.

Viszont szembe jött velem a piacon úgy negyven dekányi rebarbara, és a sok tipródásból, hogy a málna dzsemhez tegyem-e kísérőnek, vagy valami süti legyen belőle, végül az lett, hogy nekiálltam chutney-t főzni. A végeredmény egy istenien komplex, édes, ecetes, csípős keverék lett, három kis üveggel, és már alig várom, hogy valami jó kis csirkéhez kipróbáljuk.

Mindenkit arra biztatok, engedje szabadjára a kreativitását, tegyen a chutney-ba olyan fűszereket, amiket kedvel, kerekítse az ízeket harmonikusra, és a hatás biztosan nem marad el!

Az én chutney-m hozzávalói:

40 dkg tisztított, darabolt rebarbara

20 dkg vöröshagyma apróra vágva

1 dl testes vörösbor

2 evőkanál sherry ecet

2 evőkanál borecet

20-22 dkg cukor

2 dkg koriandermag kicsit megtörve

15 dkg mazsola

2,5 evőkanál currypor

1/2 mokkáskanál őrölt chili

2 evőkanál baracklekvár

1 púpozott teáskanál dukkah

1,5 teáskanál só

Elkészítés:

A felaprított rebarbarát és a hagymát egy széles serpenyőbe dobtam, ráöntöttem az eceteket és a bort, beledobtam a mozsárban kicsit megtört koriandermagot, majd 10 percig szelíden forraltam. Ekkor adtam hozzá a mazsolát, a lekvárt és a fűszereket, majd a kapott masszát 20 percig fedő nélkül, csendesen főztem. Ez alatt az idő alatt a rebarbara teljesen szétesett, a hagyma megpuhult, és a fűszerek fantasztikusan kiegészítették egymást. Kifertőtlenített üvegekbe szedtem a chutney-t, amikor kihült, a kamrába került.

Legalább egy hónapot fogok várni a felbontásával, de már alig várom!