Tejszínes, gombás pulykamell

Tegnap szó érte a ház elejét. Nem először ugyan, de eddig nem vettem komolyan. (Most se, csak úgy csinálok...:)

Na de tegnap... tegnap olyan nap volt, amikor mindent komolyan kellett venni, amikor mindenen lehetett nevetni, amikor az illendőség határait bőven túllépő mennyiségű unikumot kellett inni, amikor nemes bosszút kellett állni nemtelen pincéreken, amikor éjjel negyed egykor csoportosan kellett betódulni a szolárium stúdióba, aztán gyalogolni kellett az Andrássy úton éjnek évadján, gombapörköltet kellett enni tésztával, szintén nem életmódváltás-kompatibilis időpontban, gyerekkori videókat kellett nézni, és örülni kellett a pillanatoknak. A tegnap estét és éjszakát a barátaimmal töltöttem. Ott volt Nyúl is, akitől ezúton kérek elnézést, hogy hetek óta az ő surányi házából él a blogom, használom az edényeit, a kertjét, a kutyáját, a Duna-partját, és még egy szót se ejtettem róla, Nyúlról. És most se fogok, mert amit írhatnék róla, az bőven meghaladná a blog kereteit, és ő maga se örülne tán a szentimentális soroknak.

Úgyhogy Nyuszi, köszi mindent, imádlak!:)

 

 

A recept szintén Györgyi barátnőmé, nem is vagyok biztos benne, hogy hűen tolmácsolom, de majd kijavít, ha marhaságot írtam.

Hozzávalók 4 személyre:

60 dkg pulykamell szeletekre vágva

30 dkg gomba szeletekre vágva

2,5 dl tejszín

20 dkg reszelt sajt

só

bors

szerecsendió

 

Elkészítés:

A hússzeleteket egy tűzálló tál aljába terítjük, sózzuk, borsozzuk, ráhalmozzuk a szeletekre vagdalt gombát, felöntjük a tejszínnel, amibe a szerecsendiót (vagy egyéb más kedvenc fűszerünket) kevertük, megszórjuk reszelt sajttal a tetejét, forró sütőben pirosra sütjük.

Az egyik legideálisabb gyors vacsora, mert percek alatt kész van, és nagyon finom. Mi krumplival ettük, de rizs is kiváló hozzá.

Resztelt csirkemáj

Még mindig Surány, még mindig nem a saját főztöm, de mivel a resztelt máj jó, érdemes beposztolni a receptjét. Györgyi barátnőm keze alól került ki, most mégis a saját elkészítési verziómat írom le, ami alapvetően nem különbözik az övétől, egy kicsit azonban mégis. Le kell szögeznem természetesen, hogy kétszer szedtem belőle, és nagyon ízlett, úgyhogy metódus ide, verzió oda, a resztelt máj isteni (itt eredetileg más jelző szerepelt, de nem kívánnám lerombolni az olvasók illúzióit a stílusommal kapcsolatban:)

 

 

Hozzávalók:

50 dkg csirkemáj

2 fej vöröshagyma

néhány deka kolozsvári szalonna (elhagyható)

zsiradék (legfinomabb zsírral, de hát tudjuk, amit tudunk...)

1 zöldpaprika (elhagyható)

só

bors

pirospaprika

 

Elkészítés:

A zsiradékon átsütöm az apró kockákra vágott szalonnát, majd rádobom a félkarikára vágott vöröshagymát, a kis darabokra vágott paprikát, és puhára párolom őket. Közben a májat megmosom, megtisztítom az erektől és az esetleges epemaradványoktól, majd felkockázom. Amikor a hagyma puha, feltekerem a lángot a serpenyő alatt, beledobom a májat, és néhány perc alatt megsütöm. Annyi idő kell csak neki, amíg elveszti nyers színét, ugyanis a csirkemáj nagyon könnyen puhul. Azért egy nagyobb darabot vágjunk ketté, nehogy nyers maradjon az étel. Ha késznek ítéljük, tekerjünk rá borsot ízlés szerinti mennyiségben (sokat!),szórjuk meg pirospaprikával, sózni azonban csak a tányérokon sózzuk.

Egyszerű sós vízben főtt krumpli és savanyúság (jelen esetben tejfölös uborkasaláta) illik hozzá.

 

Nehézségi fok:

Tejszínes spagetti pármai sonkával, bébikukoricával

Lassan ideje lenne visszatérnem a fedélzetre, de még nemigen megy. Ez az utolsó hetem a hosszú nyári szabadságból - szavam nem lehet, három hónap szabadság mellett az ember ne picsogjon, mert a végén valaki szájon vágja:) -, sikerült úgy alakulnia a hétnek, hogy egy sürgős, nagy munkát is meg kell csinálnom, tanítvány is érkezik, zúzós lesz. 

Ezért használtuk ki a kvázi utolsó hétvégét a barátnőimmel, hogy Surányban hédereljünk egyet, és mivel az időjárás nem volt kegyes hozzánk - mindig zavart az eső hangja az alvásban, Surányban ez valahogy épp ellenkezőleg hat rám -, így napozás, Dunában úszás helyett főztünk és ettünk. Én az alant következő spagettit készítettem a lányoknak, mégpedig azért, mert Surányba menet elég volt megállni a Culinarisban, és egy körrel (és egy vagyonért:) be lehetett szerezni a hozzávalókat. A variációk száma ez esetben is, mint a spagettiknél általában végtelen.

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg olasz spagetti (most De Cecco)

10 dkg pármai sonka

egy kis tálca (15-20 cső) bébikukorica

2 ág friss rozmaring

1 csomag újhagyma

3 dkg fenyőmag

olívaolaj

3 dl zsíros tejszín (most Cserpes)

6-8 dkg reszelt parmezán

só

bors bőven

 

Elkészítés:

A spagettit előírásszerűen megfőztem, és amíg az készült, pont készen lettem a szósszal is.

Olívaolajon a nagyon apróra vágott (special thanks to Zsófi) újhagymát megfuttattam, utána küldtem a nagyobb karikára metélt bébikukoricát, a felvagdalt sonkát, rozmaringot,  majd felöntöttem a tejszínnel. Itt kell elmondjam, hogy a Cserpes tejszínnél szebbet még nem láttam itthon, bár az én ízlésemnek kicsit savanykás volt, de az ételben ez nem volt zavaró. Felforraltam a szószt, hagytam kicsit besűrűsödni, ízesítettem sóval, borssal, majd a reszelt parmezánt is felolvasztottam benne.  Egy kis serpenyőben megpirítottam a fenyőmagot, az is belekerült, és már lehetett is tálalni.

Elégedetten cuppogtak az asztal körül ülők, egyesek azzal gyanúsítottak, hogy direkt el akarom tenni őket láb alól, szóval sikere volt a cuccnak:), én pedig az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy még mindig zuhog az a rohadt eső rögtön éhen halok, és vágyódó gondolatokat küldtem a maradék spagetti felé - fegyelmezett életmódváltó NEM megy ki éjjel zabálni... -, amiről reggel kiderült, hogy akkor már régen bizonyos gyomrok orvul elnyelték vágyaim tárgyát, úgyhogy jól tettem, hogy nem nyikorgattam meg több ajtót, és nem romboltam le a saját hősiességembe vetett illúzióimat:)

 

 

 

Rovinj

 

Egy paradicsombefőzés margójára

No, úgy néz ki, nemcsak fotóbloggá avanzsál a Fakanál, de verses bloggá is.

 

 

Azon a reggelen, amikor a piacról hazatoltam 33 kiló paradicsomot, hogy spagettiszósszá alakítsam, levelet kaptam kedves barátomtól, hogy küldeném már el a spagettiszósz linkjét, amit két éve olvasott a blogban, de most nem talál. Megtettem, elláttam - ismét - jó tanácsokkal, majd köszönetképpen ezt a verset kaptam Victől.

 

FÜGGŐÁGYBAN, KÖZÖNY NYÁRI ÓRÁJÁN

Jó öregedni ha semmi se fáj még

Ringat a megszelídült örömöm

Két fa között menedék ez az árnyék

Hab csücsörít a hideg sörömön

Csend katonái vigyáznak a kertben

Kint sokezer kicsi vesztes inal

Sorsa elől mialatt laza versben

Eldudorászgatok Áprilyval

 

OldVic

Egy kis velencei hangulat

Nagyon úgy néz ki, hogy ebből a blogból szeptemberig amolyan fotóblogféle lészen. De senki ne menjen sehová, a reklám után tényleg visszajövök!:)