Tejszínes spagetti pármai sonkával, bébikukoricával

Lassan ideje lenne visszatérnem a fedélzetre, de még nemigen megy. Ez az utolsó hetem a hosszú nyári szabadságból - szavam nem lehet, három hónap szabadság mellett az ember ne picsogjon, mert a végén valaki szájon vágja:) -, sikerült úgy alakulnia a hétnek, hogy egy sürgős, nagy munkát is meg kell csinálnom, tanítvány is érkezik, zúzós lesz. 

Ezért használtuk ki a kvázi utolsó hétvégét a barátnőimmel, hogy Surányban hédereljünk egyet, és mivel az időjárás nem volt kegyes hozzánk - mindig zavart az eső hangja az alvásban, Surányban ez valahogy épp ellenkezőleg hat rám -, így napozás, Dunában úszás helyett főztünk és ettünk. Én az alant következő spagettit készítettem a lányoknak, mégpedig azért, mert Surányba menet elég volt megállni a Culinarisban, és egy körrel (és egy vagyonért:) be lehetett szerezni a hozzávalókat. A variációk száma ez esetben is, mint a spagettiknél általában végtelen.

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg olasz spagetti (most De Cecco)

10 dkg pármai sonka

egy kis tálca (15-20 cső) bébikukorica

2 ág friss rozmaring

1 csomag újhagyma

3 dkg fenyőmag

olívaolaj

3 dl zsíros tejszín (most Cserpes)

6-8 dkg reszelt parmezán

só

bors bőven

Elkészítés:

A spagettit előírásszerűen megfőztem, és amíg az készült, pont készen lettem a szósszal is.

Olívaolajon a nagyon apróra vágott (special thanks to Zsófi) újhagymát megfuttattam, utána küldtem a nagyobb karikára metélt bébikukoricát, a felvagdalt sonkát, rozmaringot,  majd felöntöttem a tejszínnel. Itt kell elmondjam, hogy a Cserpes tejszínnél szebbet még nem láttam itthon, bár az én ízlésemnek kicsit savanykás volt, de az ételben ez nem volt zavaró. Felforraltam a szószt, hagytam kicsit besűrűsödni, ízesítettem sóval, borssal, majd a reszelt parmezánt is felolvasztottam benne.  Egy kis serpenyőben megpirítottam a fenyőmagot, az is belekerült, és már lehetett is tálalni.

Elégedetten cuppogtak az asztal körül ülők, egyesek azzal gyanúsítottak, hogy direkt el akarom tenni őket láb alól, szóval sikere volt a cuccnak:), én pedig az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy még mindig zuhog az a rohadt eső rögtön éhen halok, és vágyódó gondolatokat küldtem a maradék spagetti felé - fegyelmezett életmódváltó NEM megy ki éjjel zabálni... -, amiről reggel kiderült, hogy akkor már régen bizonyos gyomrok orvul elnyelték vágyaim tárgyát, úgyhogy jól tettem, hogy nem nyikorgattam meg több ajtót, és nem romboltam le a saját hősiességembe vetett illúzióimat:)