Bizony, sok VKF-fordulót kihagytam mostanában időhiány miatt. A gombócos pályamű, melyet Max kiírására teszek közzé, sem friss alkotás, szerepelt már a blogon 3 éve, de most új köntösbe öltöztettem kicsit. Konyhám masszív darabja ez a húsgombóc étel, megérdemli, hogy újratöltsem.
Hozzávalók:
50 dkg darált hús (lehet csirke, pulyka, sertés, az enyém most csirkéből készült)
1 tojás
1 csomag petrezselyemzöld
só, bors
zsemlemorzsa
olaj a sütéshez
2-3 dl tejszín
1,5-2 dl száraz fehérbor
curry
liszt
1 húsleveskocka
Elkészítés:
A darált húshoz hozzáadom az apróra vágott, még inkább lereszelt hagymát, a tojást, sót, borsot, a szintén apróra vágott petrezselymet, valamint annyi prézlit, amennyi ahhoz kell, hogy kezelhető állagú egyen a massza. Nem túl nagy gombócokat formázok belőle vizes kézzel. Néhány evőkanál olajon pirosra sütöm őket, majd a gombócokat meghintem egy evőkanál liszttel, ugyanennyi curryvel, és egy szétmorzsolt húsleveskockával. Ezután felengem másfél-másfél deci vízzel és fehérborral. Csendes tűzön 15-20 percig párolom a gombócokat, majd amikor úgy ítélem meg, hogy megpuhultak, a mártás addigi sűrűségét figyelembe véve tejszínt öntök az edénybe. Ne híguljon fel nagyon, de legyen benne bőven tejszín. Párolt rizzsel tálalom.
Gombócok a blogon még:
Szezámos pulykagolyók currys karfiollal

Késő van, kicsit fáradt is vagyok már, úgyhogy nem próbálom meg leírni, mit jelent kézbe venni azt az újságot, amiben az első írásodat leközlik. Nem tudom megfelelő szavakba önteni a csodálkozást - tényleg? az én írásomat? -, a büszkeséget - tényleg! az én írásomat! -, és az elégedettséget.
És nem próbálom leírni azt a szomorúságot sem, amit akkor éreztem, mikor elolvastam Ági blogján a kapcsolódó posztjához írt kommenteket. De erre most nem gondolok, nem hagyom elrontani az örömömet:)

Nos, a rántott zeller pont az, amit a neve ígér, se több, de nem is kevesebb! Nem tudok visszaemlékezni - pedig napok óta próbálok! -, mikor és hol ettem először ilyet. Arra pedig nem találok épkézláb magyarázatot, hogy miközben annyira imádom, miért készítem olyan ritkán. Jó, a fiam rá se nézne, de a férjem szereti. Hétvégén születésnapi buli lesz nálunk, a rántott csirke mellett zellert is fogok készíteni. Házi majonézzel, ahogy kell!
Hozzávalók:
1 nagy zellergumó megtisztítva
só, bors
1 mokkáskanál ecet
a panírozáshoz tojás, liszt, zsemlemorzsa
olaj a sütéshez
Elkészítés:
A zellergumót egycentis karikákra, vagy félkarikákra vágom, sós, ecetes vízben néhány percig előfőzöm. Ne legyen puha a főzés végén, mert akkor panírozáskor észrevétlenül fog előjönni passzív szókincsünkből az a néhány kifejezés, amiről pontosan tudjuk, hogy úrinő ilyeneket nem használ. Hagyjuk a zellerszeleteket kihűlni, majd a szokásos módon panírozzuk lisztbe, felvert tojásba és finom zsemlemorzsába. Ez utóbbit alaposan lapogassuk a zeller hátára, nehogy idő előtt szabaduljon meg a kabátjától az olajban. Lassú tűzön süssük pirosra.
Elmaradhatatlan kísérője valamilyen mártás, szerintem a legfinomabb majonézzel, de lehet hozzá adni akár kapribogyós szószt is, esetleg sűrű tejfölt. Petrezselymes krumplival vagy pürével tökéletes vacsora.
Ha a karikákat mondjuk süteménykiszúróval formáljuk különböző alakúakra, látványos fingerfood is lehet belőle akár.
Nehézségi fok:

Új rovat a blogon: a szezonális zöldségekből készült ételek receptjei. Nem nagy etwas, hiszen természetes, hogy abból főzök, amit a piacon kapok, tehát a szezon favoritjai kerülnek az asztalunkra, de talán nem árt ezt kicsit ki is emelni.
Őszi nagy kedvencem a zeller. A zeller azon népi gyógy- és fűszernövények közé tartozik, amelyek erős vízhajtó hatásúak. A népi gyógyászat szerint még arra is képes, hogy a vesehomokot kihajtsa. A zeller nagy értéke a sok szerves nátrium, de megtalálható benne a kalcium, a foszfor, a vas, a magnézium, a kálium és néhány nyomelem is. A levele tartalmaz illóolajat és flavonoidokat is. Serkentőleg hat a veseműködésre. Háromféle fajtáját termelik világszerte (metélő zeller, halványító zeller, gumós zeller), nálunk a gumós változat népszerű, de nagyobb élelmiszeráruházak polcain és a piacokon is megtaláljuk már a szárzellert, ami salátákba kiváló, ráadásul jóval több ásványi anyagot is tartalmaz, mint a gumós változat.
Tudom, hogy sokan nem szeretik a zeller markáns ízét, a következő néhány recept nem nekik szól:)
Sajtos zellerkrém leves
Hozzávalók:
50 dkg zellergumó hámozva
2 db krumpli
3 szál újhagyma
1,5 liter zöldség alaplé
egy citrom héja
1 evőkanál vaj
1 mokkáskanál szárított zsálya (vagy friss, ha van)
15 dkg reszelt sajt, legjobb a cheddar
só
bors
Elkészítés:
A felaprított újhagymát megfuttattam a vajon, majd hozzáadtam az apró kockákra vágott zellert és krumplit. Átforrósítottam azt is a vajon, sóztam, borsoztam, beledobtam a citrom hosszú csíkokban levágott héját, rászórtam a szárított zsályát, majd felöntöttem a zöldség alaplével. Kb. 20 perc alatt a zöldségek puhára főttek. Kihalásztam belőle a citromhéjat, majd a botmixerrel pürésítettem a levest. Aki szereti, hagyhatja darabosabbra is, én valahogy a teljesen krémes állagot jobban kedvelem. Tálalás előtt a forró levesbe keverjük a reszelt sajtot. Betétnek adhatunk hozzá krutont.
Nehézségi fok:


Tudom, vannak bizonyos dolgok, amik nem feltétlenül illenek egy gasztroblogba. Ennek ellenére én ezt a felhívást most közzéteszem, abból a nagyon egyszerű okból kifolyólag, hogy ez nekem roppant fontos. Merthogy a naptár fotóit a lányom készítette.
Mérete: 42x62 cm
Spirálozott, 12+1 lap
Ára: 4000 Ft (+áfa)
Megrendelés: alma@almafoto.hu

A fiam vagy két hete emlegeti, hogy milyen régen sütöttem pogácsát, és hogy ő mennyire boldog lenne, ha ezen a gyakorlaton változtatnék. Miután délután vendégségbe készültem, ahová az almás süteményt vittem, gondoltam, egy felfordulással, sütő begyújtással a pogácsa is elkészül. A receptet nagyon tudom ajánlani, isteni finom pogácsa lett a végeredmény, amely még ma, másnaposan is puha, élvezhető.
Hozzávalók:
50 dkg liszt
50 dkg áttört tehéntúró
40 dkg vaj
2 tojássárgája
1egész tojás
3 dkg élesztő
1 evőkanál só
a szóráshoz reszelt sajt
Elkészítés:
A lisztet tálba öntöm, rámorzsolom a túrót, a vajat, a 2 tojás sárgját, az élesztőt is belemorzsolom, megsózom, majd homogén tésztát gyúrok, majd folpackba csomagolva fél órára a hűtőbe teszem. Ha kipihente magát, lisztezett deszkán 2 mm vastagra nyújtom - szép nagy darab lesz -, és a felvert egész tojással vékonyan lekenem a felületét, majd félbehajtom a tésztát. Elforgatom 90 fokkal, és pihentetés nélkül újra kinyújtom, ekkor már nem kell annyira vékonyra, mint első alkalommal, újra lekenem tojással, megint félbehajtom. Ekkor a tészta kb. ujjnyi vastag. Apró pogácsaszaggatóval kiszaggatom, tetejét a maradék tojással lekenem, megszórom sajttal, és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a teteje megszinesedik. Ne süssük túl, ne szárítsuk ki, úgy nem finom.
Nehézségi fok: 

Ezt a sütit Szú néni hozta a múltkori gödöllői buliba, nagy sikert aratva vele. Szú néni egyébként a barátnőm (ha meg nem sértem e titulussal:), és még a harmincon is bőven innen van. Ez azonban nem akadályozza abban, hogy isteni sütit süssön. Az ő változata körtével készült, az enyém is annak indult, egészen addig, míg sírva nem konstatáltam, hogy a körték bizony belülről csúnyán rohadtak, úgyhogy kénytelen voltam almával helyettesíteni őket.
Hozzávalók:
10 dkg olvasztott vaj
2 egész tojás
20 dkg cukor
30 dkg liszt
2 dl kefír vagy joghurt
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
1 citrom reszelt héja
Elkészítés:
Az összes hozzávalót egy nagy tálba öntöttem, fakanállal homogénné kevertem. Fölösleges hozzá elővenni a robotgépet, csak a mosogatnivalót szaporítjuk vele, a fakanállal is tökéletesen el tudtam keverni a tésztát. Egy 24 centis kapcsos tortaformába egyengettem a matériát, tetejét almaszeletekkel raktam ki, azokat megszórtam egy kis nádcukorral. 180 fokos sütőben sült úgy fél órát a sütemény. Amikor kivettem, megszórtam egy kevés porcukorral.
Nehézségi fok:

Van nekem egy édes kollégám, szerintem 20 éve, hogy először együtt dolgoztunk. Aztán volt egy közös munkahelyünk, ahol az étkezés nem volt megoldható, 1993-at írtunk, a házhoz szállítós ebédek még nem léteztek. Ezért azt találtuk ki, hogy én főztem a stábnak, minden nap megbeszéltük, mi legyen másnap az ebéd, hazafelé bevásároltam, este megfőztem, majd reggel a stábautóval beszállítottam a kaját. Ekkor történt, hogy egyszer tökfőzelék készült, ha jól emlékszem, fasírttal, és fent említett kollégám akkor örök szerelembe esett a tökömmel tökfőzelékemmel. Azóta egy évben egyszer elkészítem neki a főzeléket, ritka év, amikor ez elmarad. Nos, az idei adagot tegnap vitte el, és ezt az sms-t küldte estefelé:
"Édes Éva! Ha szofisztikáltan akarnék fogalmazni, akkor ez MENNYEI! De magunk közt csak annyit mondok, hogy k..... finom! Ja, és ha lenne tökfőzelék mesterkurzus, akkor ott te állandó óraadó tanár lennél! Köszönöm szépen a vacsorát! Pumi"
Na, többek között ezért érdemes...

Ezt a nevet kapta a keresztségben ez a süti azon a weblapon, ahonnan a receptjét leolvastam (nanám, hogy fogalmam sincs, melyik volt az...), de én szívesebben hívnám háromcsokis brownie-nak, mert a kávéíz egyáltalán nem érződik a kicsikén.
Ez egy tömör állagú, cserébe nagyoncsokis ízű sütemény. Elkél mellé egy kis vaníliafagyi, ha épp van otthon.
Hozzávalók:
10 dkg tejcsokoládé
8 dkg fehércsokoládé
6 dkg keserűcsokoládé
175 ml csokicsipsz
175 ml olvasztott vaj
250 ml kristálycukor
1 evőkanál vaníliakivonat
4 tojás
250 ml liszt
1 evőkanál instant kávé
egy nagy csipet só
Elkészítés:
A csokoládékat (a csokicsipszet nem!) és a vajat vízgőz fölött megolvasztjuk. Ha felolvadt, levesszük a gőzről, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliát, alaposan elkeverjük. Egyenként belekeverjük a tojásokat, mindegyikkel alaposan elvegyítjük, végül következik a liszt, az instant kávé és a só. Legutoljára keverjük a masszába a csokicsipszet. Egy kisméretű, kivajaszott, kilisztezett tepsibe öntjük a masszát, 180 fokon 30 percig sütjük a süteményt.
Nehézségi fok:

A nyár végét legjobban az jelzi számomra, hogy újra beindíthatom a házipékséget, azaz minden este megsüthetem a másnapi elvivős tízórainak való zsemléket, kifliket, mifenéket. Nem merném álítani, hogy a pékség üzemeltetése miatt örömmel lemondanék a nyárról, sőt, ha többé nem süthetnék zsemlét, kiflit, de mindig nyár lenne, egy pillanatig sem haboznék, és lemondanék a sütés élményéről, egészen komolyan mondom. Na de ha ez pillanatnyilag nem opció, akkor nézzük, miből élünk. Ez a buci teljes kiőrlésű rozsosnak indult, ám vasárnap este ért a kínos felismerés, miszerint a rozslisztemet valamikor, a távoli múltban elhasználtam, és hűlt helye vigyorog vissza rám a dobozból. Nem volt más megoldás tehát, mint fehérlisztből megsütni a bucikat, viszont raktam bele bőven magokat, hogy legalább a rosttartalmuk nőjön.
Hozzávalók:
140 ml víz
140 ml tej
45 dkg liszt
7 gr szárított élesztő
1,5 tk só
2 tk cukor
napraforgómag, szezámmag, lenmag
Elkészítés:
A hozzávalókat beleöntöttem a kenyérsütő gép tartályába, amint összekeverte az anyagokat a lapát, beleöntöttem a háromféle magot. Másfél óra múlva szépen megkelt a tészta, amit 8 darabba vágtam, bucikat képeztem belőle több-kevesebb sikerrel, tejjel lekentem a tetejüket, megszórtam még magokkal, és 25 perc alatt 180 fokos sütőben készre sütöttem őket.
Nehézségi fok:


Nem túl gyakoriak a posztok mostanában a blogon, ez ténykérdés. Sűrű az élet errefelé, hála istennek, főzni is csak futtában szoktam. És nem ígérhetem, hogy november vége előtt túlságosan aktívvá válok, sem a konyhában, sem a blogban. Kiállításra készülök, és ez nagyon lefoglal, nemcsak fizikai értelemben, de a gondolataimat is kitölti.
Azért mégis úgy éreztem, hogy muszáj valami finomsággal előrukkolnom legalább hétvégére, így született a kacsacomb lassan sütve.
Hozzávalók:
személyenként 1 kacsacomb
kacsazsír
só
bors
kakukkfű
2 gerezd fokhagyma
Elkészítés:
A combokat megmostam, megtisztítottam a tokoktól, majd alaposan bedörzsöltem sóval, borssal, kakukkfűvel. A hűtőben állt néhány órát, ideális esetben egy éjszakát is pihenhet. Sütés előtt megtörölgettem, beletettem őket egy fedeles sütőtálba, rászűrtem a meleg kacsazsírt úgy, hogy az ellepje a húst, beldobtam a fokhagymagerezdeket, és 110 fokos sütőben sütöttem két és fél órát lefedve. Amikor a hús puha volt, kiemeltem a combokat az edényből, és bőrös felükkel lefelé fordítva néhány perc alatt pirosra, ropogósra sütöttem őket.
Sós vízben főtt krumpli, vörösboros párolt káposzta volt a köret.
Nehézségi fok:

balinto 2006