2009. október

VKF 29. - Gördülő gombócok

Bizony, sok VKF-fordulót kihagytam mostanában időhiány miatt. A gombócos pályamű, melyet Max kiírására teszek közzé, sem friss alkotás, szerepelt már a blogon 3 éve, de most új köntösbe öltöztettem kicsit. Konyhám masszív darabja ez a húsgombóc étel, megérdemli, hogy újratöltsem.

 

Hozzávalók:

50 dkg darált hús (lehet csirke, pulyka, sertés, az enyém most csirkéből készült)

1 tojás

1 csomag petrezselyemzöld

só, bors

zsemlemorzsa

olaj a sütéshez

2-3 dl tejszín

1,5-2 dl száraz fehérbor

curry

liszt

1 húsleveskocka

 

Elkészítés:

A darált húshoz hozzáadom az apróra vágott, még inkább lereszelt hagymát,  a tojást, sót, borsot, a szintén apróra vágott petrezselymet, valamint annyi prézlit, amennyi ahhoz kell, hogy kezelhető állagú egyen a massza. Nem túl nagy gombócokat formázok belőle vizes kézzel. Néhány evőkanál olajon pirosra sütöm őket, majd a gombócokat meghintem egy evőkanál liszttel, ugyanennyi curryvel, és  egy szétmorzsolt húsleveskockával. Ezután  felengem másfél-másfél deci vízzel és fehérborral. Csendes tűzön 15-20 percig párolom a gombócokat, majd amikor úgy ítélem meg, hogy  megpuhultak, a mártás addigi sűrűségét figyelembe véve tejszínt öntök az edénybe. Ne híguljon fel nagyon, de legyen benne bőven tejszín. Párolt rizzsel tálalom.

 

Gombócok a blogon még:

Szilvásgombóc

Epres túrógombóc

Olasz húsgombóc

Szezámos pulykagolyók currys karfiollal

 


Stahl magazin, őszi szám

Hát megjelent végre. Bár azt hiszem, ennek az újságos jobban örült talán, mint én, az elmúlt két hétben őrületbe kergettem a reggeli kérdéseimmel: Stahl magazin van már? És ma megkönnyebbülten elém tette a pultra...

Késő van, kicsit fáradt is vagyok már, úgyhogy nem próbálom meg leírni, mit jelent kézbe venni azt az újságot, amiben az első írásodat leközlik. Nem tudom megfelelő szavakba önteni a csodálkozást - tényleg? az én írásomat? -, a büszkeséget - tényleg! az én írásomat! -, és az elégedettséget.

És nem próbálom leírni azt a szomorúságot sem, amit akkor éreztem, mikor elolvastam Ági blogján a kapcsolódó posztjához írt kommenteket. De erre most nem gondolok, nem hagyom elrontani az örömömet:)

 

 


SZEZONJA VAN: A zeller

Nos, a rántott zeller pont az, amit a neve ígér, se több, de nem is kevesebb! Nem tudok visszaemlékezni - pedig napok óta próbálok! -, mikor és hol ettem először ilyet. Arra pedig nem találok épkézláb magyarázatot, hogy miközben annyira imádom, miért készítem olyan ritkán. Jó, a fiam rá se nézne, de a férjem szereti. Hétvégén születésnapi buli lesz nálunk, a rántott csirke mellett zellert is fogok készíteni. Házi majonézzel, ahogy kell!

Hozzávalók:

1 nagy zellergumó megtisztítva

só, bors

1 mokkáskanál ecet

a panírozáshoz tojás, liszt, zsemlemorzsa

olaj a sütéshez

 

Elkészítés:

A zellergumót egycentis karikákra, vagy félkarikákra vágom, sós, ecetes vízben néhány percig előfőzöm. Ne legyen puha a főzés végén, mert akkor panírozáskor észrevétlenül fog előjönni passzív szókincsünkből az a néhány kifejezés, amiről pontosan tudjuk, hogy úrinő ilyeneket nem használ. Hagyjuk a zellerszeleteket kihűlni, majd a szokásos módon panírozzuk lisztbe, felvert tojásba és finom zsemlemorzsába. Ez utóbbit alaposan lapogassuk a zeller hátára, nehogy idő előtt szabaduljon meg a kabátjától az olajban. Lassú tűzön süssük pirosra.

Elmaradhatatlan kísérője valamilyen mártás, szerintem a legfinomabb majonézzel, de lehet hozzá adni akár kapribogyós szószt is, esetleg sűrű tejfölt. Petrezselymes krumplival vagy pürével tökéletes vacsora.

Ha a karikákat mondjuk süteménykiszúróval formáljuk különböző alakúakra, látványos fingerfood is lehet belőle akár.

Nehézségi fok:

 


SZEZONJA VAN: A zeller

Új rovat a blogon:  a szezonális zöldségekből készült ételek receptjei. Nem nagy etwas, hiszen természetes, hogy abból főzök, amit a piacon kapok, tehát a szezon favoritjai kerülnek az asztalunkra, de talán nem árt ezt kicsit ki is emelni.

Őszi nagy kedvencem a zeller. A zeller azon népi gyógy- és fűszernövények közé tartozik, amelyek erős vízhajtó hatásúak. A népi gyógyászat szerint még arra is képes, hogy a vesehomokot kihajtsa. A zeller nagy értéke a sok szerves nátrium, de megtalálható benne a kalcium, a foszfor, a vas, a magnézium, a kálium és néhány nyomelem is. A levele tartalmaz illóolajat és flavonoidokat is. Serkentőleg hat a veseműködésre. Háromféle fajtáját termelik világszerte (metélő zeller, halványító zeller, gumós zeller), nálunk a gumós változat népszerű, de nagyobb élelmiszeráruházak polcain és a piacokon is megtaláljuk már a szárzellert, ami salátákba kiváló, ráadásul jóval több ásványi anyagot is tartalmaz, mint a gumós változat.

Tudom, hogy sokan nem szeretik a zeller markáns ízét, a következő néhány recept nem nekik szól:)

Sajtos zellerkrém leves

Hozzávalók:

50 dkg zellergumó hámozva

2 db krumpli

3 szál újhagyma

1,5 liter zöldség alaplé

egy citrom héja

1 evőkanál vaj

1 mokkáskanál szárított zsálya (vagy friss, ha van)

15 dkg reszelt sajt, legjobb a cheddar

bors

 

Elkészítés:

A felaprított újhagymát megfuttattam a vajon, majd hozzáadtam az  apró kockákra vágott zellert és krumplit. Átforrósítottam azt is a vajon, sóztam, borsoztam, beledobtam a citrom hosszú csíkokban levágott héját, rászórtam a szárított zsályát, majd felöntöttem a zöldség alaplével. Kb. 20 perc alatt a zöldségek puhára főttek. Kihalásztam belőle a citromhéjat, majd a botmixerrel pürésítettem a levest. Aki szereti, hagyhatja darabosabbra is, én valahogy a teljesen krémes állagot jobban kedvelem. Tálalás előtt a forró levesbe keverjük a reszelt sajtot. Betétnek adhatunk hozzá krutont.

Nehézségi fok:

 


 Aki életében nem hajt térdet, megérdemli, hogy talpon érje a halál.

(Wayne Chapman)


Sült zöldparadicsom

A Sült zöld paradicsom című film egészen biztosan benne van nálam az öt legjobb film kategóriában. Akárhányszor meg tudnám nézni, akár egymás után is. Sosem unom meg a hangulatot, amelyet áraszt, annyira átütően és kézzelfoghatóan, hogy benne érzem magam a történetben, akkor is, ha az időnként tragikus. Nem kétséges, hogy Kathy Bates az egyik legjobb színésznő, akit filmen láttam, Jessica Tandyt imádom a Miss Daisy sofőrjéért is, Marie Stuart Masterson pedig egyszerűen lenyűgöz ebben a filmben. Talán a történetet ismeritek, aki nem, vesse rá magát a filmre ÉS a könyvre, nem fogja megbánni.
 
A héten pedig szembe találkoztam a piacon azzal a zöldparadicsommal, amelyik alkalmasnak látszott arra, hogy elkészítsem belőle ezt a sült változatot.
Hozzávalók:
személyenként 1 közepes zöldparadicsom
a panírozáshoz tojás, tej, liszt, zsemlemorzsa, kukoricadara
bors
A mártáshoz:
tejföl
kapribogyó
mustár
bors
petrezselyem
Elkészítés:
A paradicsomokat kisujjnyi vastag szeletekre vágtam, rácsra téve megsóztam, megborsoztam őket, és papírtörlő fölött hagytam úgy negyedórát izzadni. Előkészítettem a panírozáshoz valókat, ebben semmi turpisság nincs, mindössze annyi, hogy a zsemlemorzsához tettem egy kevés kukoricadarát, hogy ropogósabb legyen a paradicsom bundája. Mielőtt nekiláttam a bundázásnak, a paradicsomokat papírtörlővel szárazra töröltem, majd a szokásos módon bepaníroztam minden karikát. Forró olajba téve sütöttem őket, de a lángot mérsékeltem annyira, hogy a paradicsom sülés közben meg tudjon puhulni anélkül, hogy a panír megégne rajta.
A mártáshoz összekevertem a tejfölt a felaprított kapribogyóval, ízlés szerinti mennyiségű mustárral, sóztam, borsoztam, végül néhány szál friss petrezselymet aprítottam bele.
Nehézségi fok:

Lovasnaptár

Tudom, vannak bizonyos dolgok, amik nem feltétlenül illenek egy gasztroblogba. Ennek ellenére én ezt a felhívást most közzéteszem, abból a nagyon egyszerű okból kifolyólag, hogy ez nekem roppant fontos. Merthogy a naptár fotóit a lányom készítette.

Mérete: 42x62 cm
Spirálozott, 12+1 lap
Ára: 4000 Ft (+áfa)
Megrendelés: alma@almafoto.hu

 


Vajas pogácsa

A fiam vagy két hete emlegeti, hogy milyen régen sütöttem pogácsát, és hogy ő mennyire boldog lenne, ha ezen a gyakorlaton változtatnék.  Miután délután vendégségbe készültem, ahová az almás süteményt vittem, gondoltam, egy felfordulással, sütő begyújtással a pogácsa is elkészül. A receptet nagyon tudom ajánlani, isteni finom pogácsa lett a végeredmény, amely még ma, másnaposan is puha, élvezhető.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

50 dkg áttört tehéntúró

40 dkg vaj

2 tojássárgája

1egész tojás

3 dkg élesztő

1 evőkanál só

a szóráshoz reszelt sajt

 

Elkészítés:

A lisztet tálba öntöm, rámorzsolom a túrót, a vajat, a 2 tojás sárgját, az élesztőt is belemorzsolom, megsózom, majd homogén tésztát gyúrok, majd folpackba csomagolva fél órára a hűtőbe teszem. Ha kipihente magát, lisztezett deszkán 2 mm vastagra nyújtom - szép nagy darab lesz -, és a felvert egész tojással vékonyan lekenem a felületét, majd félbehajtom  a tésztát. Elforgatom 90 fokkal, és pihentetés nélkül újra kinyújtom, ekkor már nem kell annyira vékonyra, mint első alkalommal, újra lekenem tojással, megint félbehajtom. Ekkor a tészta kb. ujjnyi vastag. Apró pogácsaszaggatóval kiszaggatom, tetejét a maradék tojással lekenem, megszórom sajttal, és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a teteje megszinesedik. Ne süssük túl, ne szárítsuk ki, úgy nem finom.

Nehézségi fok:

 


Almás sütemény

Ezt a sütit Szú néni  hozta a múltkori gödöllői buliba, nagy sikert aratva vele. Szú néni egyébként a barátnőm (ha meg nem sértem e titulussal:), és még a harmincon is bőven innen van. Ez azonban nem akadályozza abban, hogy isteni sütit süssön. Az ő változata körtével készült, az enyém is annak indult, egészen addig, míg sírva nem konstatáltam, hogy a körték bizony belülről csúnyán rohadtak, úgyhogy kénytelen voltam almával helyettesíteni őket.

 

 

Hozzávalók:

10 dkg olvasztott vaj

2 egész tojás

20 dkg cukor

30 dkg liszt

2 dl kefír vagy joghurt

1 csomag vaníliás cukor

1 csomag sütőpor

1 citrom reszelt héja

 

Elkészítés:

Az összes hozzávalót egy nagy tálba öntöttem, fakanállal homogénné kevertem. Fölösleges hozzá elővenni a robotgépet, csak a mosogatnivalót szaporítjuk vele, a fakanállal is tökéletesen el tudtam keverni a tésztát. Egy 24 centis kapcsos tortaformába egyengettem a matériát, tetejét almaszeletekkel raktam ki, azokat megszórtam egy kis nádcukorral. 180 fokos sütőben sült úgy fél órát a sütemény. Amikor kivettem, megszórtam egy kevés porcukorral.

Nehézségi fok:

 


Önfény

Van nekem egy édes kollégám, szerintem 20 éve, hogy először együtt dolgoztunk. Aztán volt egy közös munkahelyünk, ahol az étkezés nem volt megoldható, 1993-at írtunk, a házhoz szállítós ebédek még nem léteztek. Ezért azt találtuk ki, hogy én főztem a stábnak, minden nap megbeszéltük, mi legyen másnap az ebéd, hazafelé bevásároltam, este megfőztem, majd reggel a stábautóval beszállítottam a kaját. Ekkor történt, hogy egyszer tökfőzelék készült, ha jól emlékszem, fasírttal, és fent említett kollégám akkor örök szerelembe esett a tökömmel tökfőzelékemmel. Azóta egy évben egyszer elkészítem neki a főzeléket, ritka év, amikor ez elmarad. Nos, az idei adagot tegnap vitte el, és ezt az sms-t küldte estefelé:

 

"Édes Éva! Ha szofisztikáltan akarnék fogalmazni, akkor ez MENNYEI! De magunk közt csak annyit mondok, hogy k..... finom! Ja, és ha lenne tökfőzelék mesterkurzus, akkor ott te állandó óraadó tanár lennél! Köszönöm szépen a vacsorát! Pumi"

Na, többek között ezért érdemes...

 


Mokka brownie

Ezt a nevet kapta a keresztségben ez a süti azon a weblapon, ahonnan a receptjét leolvastam (nanám, hogy fogalmam sincs, melyik volt az...), de én szívesebben hívnám háromcsokis brownie-nak, mert a kávéíz egyáltalán nem érződik a kicsikén.

Ez egy tömör  állagú, cserébe nagyoncsokis ízű sütemény. Elkél mellé egy kis vaníliafagyi, ha épp van otthon.

 

Hozzávalók:

10 dkg tejcsokoládé

8 dkg fehércsokoládé

6 dkg keserűcsokoládé

175 ml csokicsipsz

175 ml olvasztott vaj

250 ml kristálycukor

1 evőkanál vaníliakivonat

4 tojás

250 ml liszt

1 evőkanál instant kávé

egy nagy csipet só

 

Elkészítés:

A csokoládékat (a csokicsipszet nem!) és a vajat vízgőz fölött megolvasztjuk. Ha felolvadt, levesszük a gőzről, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliát, alaposan elkeverjük. Egyenként belekeverjük a tojásokat, mindegyikkel alaposan elvegyítjük, végül következik a liszt, az instant kávé és a só. Legutoljára keverjük a masszába a csokicsipszet. Egy kisméretű, kivajaszott, kilisztezett tepsibe öntjük a masszát, 180 fokon 30 percig sütjük a süteményt.

 

Nehézségi fok:


Hárommagvas bucik

A nyár végét legjobban az jelzi számomra, hogy újra beindíthatom a házipékséget, azaz minden este megsüthetem a másnapi elvivős tízórainak való zsemléket, kifliket, mifenéket.  Nem merném álítani, hogy a pékség üzemeltetése miatt örömmel lemondanék a nyárról, sőt, ha többé nem süthetnék zsemlét, kiflit, de mindig nyár lenne, egy pillanatig sem haboznék, és lemondanék a sütés élményéről, egészen komolyan mondom. Na de ha ez pillanatnyilag nem opció, akkor nézzük, miből élünk. Ez a buci teljes kiőrlésű rozsosnak indult, ám vasárnap este ért a kínos felismerés, miszerint a rozslisztemet valamikor, a távoli múltban elhasználtam, és hűlt helye vigyorog vissza rám a dobozból. Nem volt más megoldás tehát, mint fehérlisztből megsütni a bucikat, viszont raktam bele bőven magokat, hogy legalább a rosttartalmuk nőjön.

Hozzávalók:

140 ml víz

140 ml tej

45 dkg liszt

7 gr szárított élesztő

1,5 tk só

2 tk cukor

napraforgómag, szezámmag, lenmag

 

Elkészítés:

A hozzávalókat beleöntöttem a kenyérsütő gép tartályába, amint összekeverte az anyagokat a lapát, beleöntöttem a háromféle magot. Másfél óra múlva szépen megkelt a tészta, amit 8 darabba vágtam, bucikat képeztem belőle több-kevesebb sikerrel, tejjel lekentem a tetejüket, megszórtam még magokkal, és 25 perc alatt 180 fokos sütőben készre sütöttem őket.

Nehézségi fok:



Konfitált kacsacomb

Nem túl gyakoriak a posztok mostanában a blogon, ez ténykérdés. Sűrű az élet errefelé, hála istennek, főzni is csak futtában szoktam. És nem ígérhetem, hogy november vége előtt túlságosan aktívvá válok, sem a konyhában, sem a blogban. Kiállításra készülök, és ez nagyon lefoglal, nemcsak fizikai értelemben, de a gondolataimat is kitölti.

Azért mégis úgy éreztem, hogy muszáj valami finomsággal előrukkolnom legalább hétvégére, így született a kacsacomb lassan sütve.

Hozzávalók:

személyenként 1 kacsacomb

kacsazsír

bors

kakukkfű

2 gerezd fokhagyma

 

Elkészítés:

A combokat megmostam, megtisztítottam a tokoktól, majd alaposan bedörzsöltem sóval, borssal, kakukkfűvel. A hűtőben állt néhány órát, ideális esetben egy éjszakát is pihenhet. Sütés előtt megtörölgettem, beletettem őket egy fedeles sütőtálba, rászűrtem a meleg kacsazsírt úgy, hogy az ellepje a húst, beldobtam a fokhagymagerezdeket, és 110 fokos sütőben sütöttem két és fél órát lefedve. Amikor a hús puha volt, kiemeltem a combokat az edényből, és bőrös felükkel lefelé fordítva néhány perc alatt pirosra, ropogósra sütöttem őket.

Sós vízben főtt krumpli, vörösboros párolt káposzta volt a köret.

Nehézségi fok:  


« 2009. szeptember 2009. november »

balinto 2006