Önfény

Van nekem egy édes kollégám, szerintem 20 éve, hogy először együtt dolgoztunk. Aztán volt egy közös munkahelyünk, ahol az étkezés nem volt megoldható, 1993-at írtunk, a házhoz szállítós ebédek még nem léteztek. Ezért azt találtuk ki, hogy én főztem a stábnak, minden nap megbeszéltük, mi legyen másnap az ebéd, hazafelé bevásároltam, este megfőztem, majd reggel a stábautóval beszállítottam a kaját. Ekkor történt, hogy egyszer tökfőzelék készült, ha jól emlékszem, fasírttal, és fent említett kollégám akkor örök szerelembe esett a tökömmel tökfőzelékemmel. Azóta egy évben egyszer elkészítem neki a főzeléket, ritka év, amikor ez elmarad. Nos, az idei adagot tegnap vitte el, és ezt az sms-t küldte estefelé:

"Édes Éva! Ha szofisztikáltan akarnék fogalmazni, akkor ez MENNYEI! De magunk közt csak annyit mondok, hogy k..... finom! Ja, és ha lenne tökfőzelék mesterkurzus, akkor ott te állandó óraadó tanár lennél! Köszönöm szépen a vacsorát! Pumi"

Na, többek között ezért érdemes...