SZEZONJA VAN: A zeller

Nos, a rántott zeller pont az, amit a neve ígér, se több, de nem is kevesebb! Nem tudok visszaemlékezni - pedig napok óta próbálok! -, mikor és hol ettem először ilyet. Arra pedig nem találok épkézláb magyarázatot, hogy miközben annyira imádom, miért készítem olyan ritkán. Jó, a fiam rá se nézne, de a férjem szereti. Hétvégén születésnapi buli lesz nálunk, a rántott csirke mellett zellert is fogok készíteni. Házi majonézzel, ahogy kell!

Hozzávalók:

1 nagy zellergumó megtisztítva

só, bors

1 mokkáskanál ecet

a panírozáshoz tojás, liszt, zsemlemorzsa

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A zellergumót egycentis karikákra, vagy félkarikákra vágom, sós, ecetes vízben néhány percig előfőzöm. Ne legyen puha a főzés végén, mert akkor panírozáskor észrevétlenül fog előjönni passzív szókincsünkből az a néhány kifejezés, amiről pontosan tudjuk, hogy úrinő ilyeneket nem használ. Hagyjuk a zellerszeleteket kihűlni, majd a szokásos módon panírozzuk lisztbe, felvert tojásba és finom zsemlemorzsába. Ez utóbbit alaposan lapogassuk a zeller hátára, nehogy idő előtt szabaduljon meg a kabátjától az olajban. Lassú tűzön süssük pirosra.

Elmaradhatatlan kísérője valamilyen mártás, szerintem a legfinomabb majonézzel, de lehet hozzá adni akár kapribogyós szószt is, esetleg sűrű tejfölt. Petrezselymes krumplival vagy pürével tökéletes vacsora.

Ha a karikákat mondjuk süteménykiszúróval formáljuk különböző alakúakra, látványos fingerfood is lehet belőle akár.

Nehézségi fok: