Karácsonyi ajándék a konyhából 3. - VKF 30.

Kéretik nem félreérteni a képfeliratot! Alig hiszem, hogy van valaki, aki örülne, ha a karácsonyfája alatt spagettiszósz terülne szét. Azt azonban nemcsak hiszem, hanem tudom is, hogy a legnagyobb sikert a barátaim körében a házi készítésű spagettiszósszal szoktam aratni, hovatovább ipari mennyiségben tartósítom augusztus végén, hogy a rendszeresen felmerülő igényeket ki tudjam elégíteni. Nem, nem kell sajnálni engem ezért, minden egyes alkalommal, mikor valamelyik megkérdezi, hogy lenne-e esetleg netalán még a spagettiszószból, úgy megyek be a spájzba előhozni az aktuális adagot, mint akit hájjal kenegetnek, ezzel egyidőben a zsírmájam újabb centiket növekszik.

A szósz receptjét már közzétettem, most azért elevenítettem fel, hogy jövő nyáron be lehessen raktározni a karácsonyra való készleteket. A sikerért kezeskedem!

Karácsonyi ajándék a konyhából 2. - VKF 30.

Erre az ajándékra készülni kell, mondjuk úgy októberben. Akkor kapható ugyanis az otelló szőlő a piacokon, amiből ez a fantasztikus lekvár készül.

 

Hozzávalók:

2 kg nagyon érett, édes otelló szõlõ

60 dkg. kristálycukor,

1 citrom reszelt héja,

1 mokkáskanálõrölt fahéj

 

A szõlõt többször váltott vízben megmossuk, lecsöpögtetjük, leszemezzük és mégegyszer szûrõbe téve megmossuk, ismét tecsöpögtetjük. Lábasba rakunk egy réteg szõlõszemet, rászórunk egy réteg cukrot, és a fûszerekbõl egy keveset. A rétegezést addig folytatjuk, amíg tartanak a hozzávalók. Fedõ nélkül, kis lángon kezdjük fõzni. A tetejére feljövõ habot és szõlõmagokat  kis szûrõkanállal folyamatosan leszedegetjük,amíg csak tart a habképzõdés, illetve addig, amíg az összes szõlõszem fel nem pattan. Ha már nem jön fel mag a tetejére, lezárjuk alatta a lángot és tûzforrón kisméretû, kiforrázott üvegekbe töltjük. Megvárjuk, amíg a teteje megbõrösödik, kevés szalicin teszünk rá, és lezárjuk.

Rendkívül finom,  sokféle édességhez használható csemege. Sötét és nagyon szép színe miatt nagyon dekoratív, ezért torták és sütemények díszítésére is használható. Csodálatos ízű fagylaltot lehet belõle készíteni, amelynek a színe és az íze is különleges.

 

Csípős húsgombóc paradicsomszószban

Mostanában súlyos kór támadott meg, a csőlátásnak egy sajátos válfaja, az úgynevezett gombóclátás. A szimptómák legsúlyosabbika, hogy amint darált húst látok, azonnal valami gombóc formájú étel receptje jelenik meg lelki szemeim előtt. Legtöbbször nem is tudok úrrá lenni e tüneten..

A legújabb roham pénteken, a kora reggeli órákban terített le. Ekkor kellett valami gyorsat összehozni vacsorára. Benéztem a hűtőbe, ahol az előző nap vásárolt darált hús kellette magát, beírtam a keresőbe a húsgombóc szót, és már ott is volt a monitoron Eszter receptje. A helyi adottságoknak megfelelően nálam tulajdonképpen nem a gombóc lett csípős, hanem a paradicsomszósz, és nem marhából készült az étel, hanem sertésből.

Hozzávalók:

50 dkg darált sertéshús

1 tojás

1 csokor petrezselyem

2 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

zsemlemorzsa

só, bors

2 mk szárított majoranna

1 mk őrölt kömény

1 tk pirospaprika

1 db zöldpaprika

40 dkg hámozott, darabolt paradicsomkonzerv

500 ml csípős paradicsomlé (dobozos)

1 dl vörösbor

olaj

Elkészítés:

A húsból, egy apróra vágott vöröshagymából, 1 gerezd fokhagymából, a fűszerekből, petrezselyemből, tojásból és szükség szerint adagolt zsemlemorzsából húsgombócokat készítettem. Egy méretes lábasban az olajon megdinszteltem a második vöröshagymát, rádobtam a zúzott fokhagymát és az apróra vágott zöldpaprikát,  adtam hozzá egy csapott teáskanál pirospaprikát, beleöntöttem az edénybe a paradicsomkonzervet és a paradicsomlevet és felforraltam. A forrásban lévő szószba óvatosan belerakosgattam a gombócokat, lefedve 45 percig fődögéltek. Amikor úgy láttam, kezd túlságosan sűrűsödni a szósz, egy-egy löttyintésnyi vörösborral higítottam. Amikor a hús megfőtt, pici sóval korrigáltam a szósz ízén. Rizzsel tálaltam.

Nehézségi fok:

Karácsonyi ajándék a konyhából - VKF 30.

Ahogy a sorra megjelenő posztokat elnézem, nem leszek egyedül a VKF 30. fordulóján a házi készítésű bonbonjaimmal. Mondjuk nem is vagyok meglepve, hiszen egy gasztrobloggernek szinte kézenfekvő, hogy karácsonykor saját készítésű édességgel kedveskedjen a szeretteinek, így természetes, hogy nekem is eszembe jutott ez a megoldás.

Amikor a gyerekekkel nekiveselkedtünk a múlt hétvégén, hogy kenterbe verjük Vianne Rocher-t Lansquenet-ben, még nem gondoltam, hogy  hagyományt fogunk teremteni. Mert sokáig azt gondoltam, hogy bonbont készíteni házilag nehéz és macerás. Aztán részt vettem Wagner Bea csokiklubján, amiről már írtam is, ahol kiderült, hogy pralinét, trüffelt és szaloncukrot készíteni korántsem akkora ördöngősség. Úgyhogy a többi - később megörökítendő -, konyhámból kikerülő karácsonyi ajándék mellé a praliné, trüffel és bonbon is felsorakozik a jövőben.

Rumos trüffel

Hozzávalók:

22 dkg min. 60 %-os csokoládé

130 ml tejszín

2 dkg puha vaj

rum ízlés szerint

4 dkg glükózszirup, annak hiányában méz vagy golden szirup

A mártáshoz kb. 20 dkg olvasztott csokoládé

Elkészítés:

A csokoládét a mikruhullámú sütőben, közepes teljesítményen felmelegítjük. Gyakran keverjük, vigyázunk, nehogy odaégjen. Arra is ügyeljünk, hogy a csokoládéba ne kerüljön víz, mert akkor búcsút vehetünk tőle, menthetetlenül tönkremegy. Amikor a csoki felolvadt, négy-öt részletben keverjük hozzá a felforralt és visszahűtött tejszínt és glükózszirupot/mézet/golden szirupot.  Minden adag után alaposan keverjük el a csokoládét. Végül adjuk hozzá a puha vajat és az alkoholt. Tegyük hűvös helyre, hogy megszilárduljon kissé. Kiskanál segítségével vegyünk ki belőle falatnyi adagokat, alakítsuk a kívánt formára, majd egy villa segítségével mártsuk meg a szintén mikróban felolvasztott csokoládéba. Időről időre szükség lehet a mártó csokoládé újramelegítésére, ezt szintén a mikróban végezzük el. Ültessük a bonbonokat zsírpapírra, majd ha megszilárdultak, tegyük dekoratív kapszlikba. Készíthetjük úgy is, hogy átszitált kakaóporba hempergetjük a trüffelt.

Narancsos marcipán

Hozzávalók:

30 dkg marcipán

2 evőkanál narancslikőr

apróra vágott kandírozott narancshéj

A mártáshoz: 20 dkg olvasztott csokoládé

Elkészítés:

A marcipánt hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni, majd a likőrt dolgozzuk el benne jó alaposan. Falatnyi adagokat szakítsunk ki a masszából, alakítsunk belőlük gombócokat, amelyeknek közepébe tegyünk narancshéj darabkákat.  Ugyanúgy mártsuk olvasztott csokoládéba (esetleg kókuszreszelékbe) őket, mint a trüffeleket.

Diós-áfonyás golyók

Hozzávalók:

30 dkg darált dió

2-3 evőkanál málnalekvár

rumba áztatott aszalt áfonya

A mártáshoz kb. 20 dkg olvasztott csokoládé

Elkészítés:

A darált diót dolgozzuk össze a lekvárral és az áfonyával, gombócozzuk ki őket, és a fent leírt módon mártsuk csokoládéba.

Amíg a bonbonokat, trüffeleket készítjük, hallgassunk jó zenét, esetleg közben tegyük be a lejátszóba a Csokoládé című filmet, remek aláfestés lesz az ajándékkészítéshez.

Meghívó

Túrófánk narancspürével

A receptet egy enyhén zsírpacnis, kockás papíron őrzöm, sajnos már nem emlékszem, kitől kaptam, mindenesetre az évek során gyakran sütöttem ilyet, amikor a gyerekek kicsik voltak. Mostanában pedig a gyorsan-valami-finomat kategória oszlopos tagjaként húz ki néha a pácból:) Ha jól találjuk el a sütési hőfokot, akkor egy könnyű, levegős, enyhén citrom aromájú édességet kapunk végeredményképpen.

Hozzávalók:

25 dkg túró áttörve

20-22 dkg liszt

1 egész tojás

1,5 dl tejföl

2-3 evőkanál cukor

1 púpos mokkáskanál szódabikarbóna

opcionálisan: reszelt citromhéj, mazsola

a sütéshez olaj

Elkészítése:

Az összes hozzávalót egy tálba összeöntöm, fakanállal kikeverem.  Lisztezett deszkán 1 cm vastagra kell nyújtom, tetszőleges formára vágom-szaggatom.  Beleteszem a forró (nem túl kevés) olajba. Érdemes kitapasztalni az olaj optimális hőfokát: ne legyen túl hideg, mert akkor a fánk magába szippantja a tetemes részét, azt pedig nem akarjuk. Ellenben ha túlságosan forró, akkor kívülről megég a tészta, belülről pedig nyers marad, egyszóval a metódus ugyanaz, mint a hagyományos fánknál.

Ma narancspürével tálaltam, emígyen: egy termetes spanyol narancsot alaposan meghámoztam, fehér bundájából kivetkőztettem, kis darabokra vágtam. Levével együtt egy kis lábasba raktam, melegíteni kezdtem. Kapott egy kis cukrot és minimális fahéjat párolás közben, majd amikor már puha és illatos volt, egy evőkanál keményítőt feloldottam 30-40 ml vízben, és ezzel öntöttem nyakon a narancsokat. Felforraltam, és az utolsó percben Cointreaut adtam hozzá.

Adhatunk hozzá házi lekvárt, bármilyen gyümölcsszószt, mézet, juharszirupot, végső esetben akár vaníliasodót is, de egy sima porcukros szórással is lecsúszik. 

Nehézségi fok:

Miért nem éri meg gasztroblogot olvasni?

Wetpaint szerint ezért:

http://href.hu/x/aoso

:))))

Szlovák est - pirohy, azaz juhtúrós barátfüle

Lejjebb olvashatjátok Szú második receptjét, a pirohyét.

A derelye szót azért nem szeretem használni rá, mert a derelye definíció szerint édes, ez pedig a legkevésbé sem az. Ez a szlovákok raviolija, egy nagyon pikáns, juhtúrós-krumplis töltelékkel. Más szláv népek pirognak hívják, gyakran hússal töltik, és olajban vagy sütőben sütik. Hozzávalóit tekintve ez is egyszerű étek, de nem diétázóknak való.

Az elkészítésére sem vállalkozik az ember bármikor, de számomra ez a tökéletes tésztaféle. Sok-sok évvel ezelőtt csináltam ilyet a barátoknak, ahol Kriszta is evett belőle. Nemrég ismét találkoztunk, és ő vágyakozva mondta: „Jaj, add már meg a receptjét annak a valaminek, amit akkor főztél nekünk! Azóta kívánom!” Krisztának és mindenki másnak is ajánlom.

A mennyiségből szerintem 3 ember lakik jól, leves után tán egy négytagú család is, de én mindenképpen dupla adagot ajánlanék – már csak azért is, mert ha a pirohy frissen isteni, akkor másnap megpirítva maga a mennyország!

Hozzávalók (3-4 személyre)

Tészta:

25 dkg rétesliszt

½ kávéskanál só

1 tojás

150 ml langyos víz

1 evőkanál olvasztott vaj

Töltelék:

25 dkg főtt krumpli

½ tömlős natúr tejszínes sajtkrém (Medve)

10 dkg bryndza

1 evőkanál vaj

rengeteg apróra vágott snidling

só, bors

15 dkg füstölt húsos szalonna

 A krumplit megpucoljuk, és sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, a vajjal pürésítjük, majd hagyjuk kihűlni. Belemorzsoljuk a juhtúrót, hozzáadjuk a sajtkrémet, az apróra vágott snidlinget, sózzuk, bőségesen borsozzuk, és alaposan összekeverjük. A tésztához a hozzávalókat egy tálba tesszük és összegyúrjuk. Nekem általában a víz felét sem sikerül hozzátennem, de lehet, hogy valamit rosszul csinálok. Mindenesetre ne legyen kemény a tészta, törekedjünk a könnyen gyúrható állagra. Ezután 2 mm vastagra nyújtjuk (a liszttel óvatosan, mert ha a teteje nagyon lisztes lesz, nem fog ragadni), és 7-8 cm átmérőjű köröket vágunk ki belőle. A körök közepébe egy púpos kávéskanál tölteléket teszünk, majd félbehajtjuk a tésztát, és a széleit ujjal összenyomkodjuk. Ha nem ragadna, vízzel segítsünk rá. A végén villával mintázhatjuk a széleket. A kész füleket lisztezett tálcára helyezzük – de még véletlenül se érjenek egymáshoz, mert annak végzetes szakadás lesz a vége.

A tapasztás és a kilyukadás elkerülése kulcsfontosságú, ha ugyanis főzésnél szétnyílik, a töltelék nyomtalanul eltűnik belőle, és a nagy macera végeredményeképpen egy nagy lábas főttésztát kapunk. Ezért kell ügyelni a töltelék adagolásával is, mert bár a szem úgy kívánná, hogy bőségesen osszuk, ha túlzásba visszük, azzal elősegíthetjük a kifolyását.

Mivel a tésztát sem sikerül mindig ugyanolyan vékonyra nyújtani, és a tölteléket sem lehet grammra adagolni, előfordulhat, hogy a tésztából vagy a töltelékből marad a végén. (Mikor anyukámmal csináltuk, a rém finom töltelékből sosem maradt a végén – szerintem az a csoda, hogy a pirohykba meghagytunk valamennyit a húgommal.) A szalonnát apróra vágjuk és ropogósra pirítjuk. Egy nagy fazékban sós vizet melegítünk. A lobogó vízbe 8-10 derelyét teszünk egyszerre, melyeket addig főzünk, míg fel nem úsznak a felszínre. A kész pirohykat a szalonna zsírjával keverjük, hogy ne ragadjanak egymáshoz a kész darabok.

Tálaláskor megszórjuk a pirított szalonnával, és bőségesen meglocsoljuk tejföllel.

Szlovák party - Juhtúrós és káposztás sztrapacska

Fogadjátok szeretettel az alábbi posztot Szú néni tollából.

Abban a megtiszteltetésben lehetett nemrég részem, hogy egy szívemnek rettentő mód kedves gasztrobloggernek főzhettem – Fakanálnak. Mikor utána felajánlotta, hogy vendégposztolhatom a menüt, tudtam, hogy ez az első és lehet legutolsó esélyem bekerülni a halhatatlanok közé. Mondhattam volna nemet?!

Olvassátok hát kedvenc szlovák receptjeim – ahogy a család odatartozó felétől: anyukámtól, nagymamámtól és a nagynénémtől tanultam.

Juhtúrós  és káposztás sztrapacska

Lehet, hogy én nem jártam eddig a megfelelő helyeken, de magyarországi étteremben még sosem ettem sztrapacskát. No ez nem azt jelenti, hogy nem rendeltem volna, de mindig nokedlit kaptam fullasztó juhtúróval megszórva, és mindenhol sajnálták a vizezett tejfölt. Így aztán mikor megkívánom, inkább magam készítem. 

Az első erőpróba a megfelelő  juhtúró beszerzése. Sajnos azt kell mondjam, hogy a magyar juhtúró  nem jó – de semmiképpen sem érhet nyomába a bryndzának. Ezért érdemes körbenézni a Tescoban, Auchanban, mert ezekben gyakran kapni szlovák juhtúrót is.

A második előkészület a finom savanyúkáposzta becserkészése. Mert a káposztás sztrapacska nem a káposztás kocka északi verziója, de nem ám! Savanyúkáposzta kell, olyan igazi, nemédes-elégsós-elégsavanyú. A Lehel téren ott hátul Katikánál kapni a tökéleteset – én mindig tőle veszem. A többi hozzávaló nem okozhat gondot, és anyagilag sem megterhelő – a sztrapacska ugyanis a földművelő parasztok étke volt (hasonlóan a pirohyhoz), ebből kifolyólag nem is egy fitnessfogás.

Hozzávalók (4 személyre)

1 kg krumpli

1 tojás

½ kávéskanál só

kb. 30 dkg finomliszt 

Juhtúróshoz:

15-20 dkg bryndza

1 tömlős natúr tejszínes sajtkrém (Medve)

1 pohár tejföl

só 

Káposztáshoz:

30 dkg savanyúkáposzta

só, bors 

15 dkg füstölt húsos szalonna

pár szál újhagyma 
 

A füstölt szalonnát vágjuk apróra, és pirítsuk ropogósra.

Közben a krumplit megpucoljuk, és turmixgéppel pépesítjük. Lehet a sajtreszelő megfelelő oldalával is próbálkozni, de egy kiló esetén is irgalmatlan izomláz lehet a vége. Régen én is úgy csináltam, de a nagymamám nemrég elárulta a titkot, márpedig ő éveken át minden szombaton ezt főzött a nagyapám kívánságára.

Ha a krumpli kész, felteszünk egy nagy lábas sós vizet főni.

A pépesített nyers krumplihoz hozzáadjuk a tojást, megsózzuk, és addig adagoljuk hozzá a lisztet, míg kelttészta állagú masszát nem kapunk.

A nokedlihez hasonlóan lobogó vízbe szaggatjuk és megfőzzük. Viszont mivel itt nyers krumpliról van szó, várjuk meg, míg a kis sztrapacsok felúsznak a felszínre, és ezután még 1-2 percig főzzük őket. A víz tetején fehér hab keletkezik – ez a krumplikeményítőtől van, ne ijedjünk meg tőle.

A kész galuskát a füstölt szalonna zsírjával keverjük össze azonnal, különben összeragad. A krumplitól kapja jellegzetes szürke színét is, ez se kedvtelenítsen el senkit. (Ennek hiányában buknak le az éttermi sztrapacskának álcázott nokedlik.)

Ha kifőtt az összes sztrapacs, a savanyúkáposzta levét nyomjuk ki, vágjuk apróra, és egy teflonedényben a szalonna felével és némi zsírral pirítsuk meg. Sózni nem kell nagyon, de bőségesen borsozzuk! Ne főzzük túl puhára; mikor szép aranybarna színe van, keverjük hozzá a kifőtt sztrapacska felét, majd amikor az egész átmelegedett, vegyük le a tűzről és tálaljuk.

A galuska másik felét teflonban kezdjük melegíteni. Morzsoljuk rá a bryndzát, nyomjuk rá a tömlős sajtkrémet, és adjuk hozzá a tejfölt. Folyamatos kevergetés közben forrósítsuk át az egészet, majd vegyük le a tűzről. A pirított szalonna maradékával és apróra vágott újhagymával tálaljuk.

Jó étvágyat! 

Folytatása következik...

Sok kicsi, ami sokra megy, és a coming out

Olvasóim közül talán már sokan találkoztak a Sok kicsi névre keresztelt jótékonysági akcióval, remélem, sokan rákattintottak a jobb oldali sávban látható logóra, és olvasták a kezdeményezés számára létrehozott blogban a részleteket. A lényeget azért idemásolom.

Közeleg a karácsony, készülnek az ajándéklisták, formálódnak a menük, és ilyenkor általában az emberek gondolni szoktak a kevésbé szerencsés helyzetűekre is. Sok kedves, hasznos, megható akció indul karácsony előtt, és ebbe a sorba szeretnénk beállni mi, gasztrobloggerek is "sok kicsi" névre keresztelt kezdeményezésünkkel, Chili&Vanilia valamint fakanál szellemi anyákkal vállt vállnak vetve :). A külföldi blogokon jártasabb sasszemű olvasó figyelmét nem kerülheti el, hogy a Chez Pim által meghirdetett Menu for Hope magyarított változatával áll szemben, és bár nem valószínű, hogy több tízezer dollárnyi összeget össze tudunk szedni, bízunk abban, hogy mi is sokra megyünk.

1) Mi ez?

Az elképzelés a következő. Lesz 15 gasztroblogger és 15 szervezet, akik különböző felajánlásokat tesznek, ajándékcsomagot vagy remek programok lehetőségét biztosítják (a későbbiekben kiderül, hogy miket). A gasztrobloggerek programjait abból a szempontból feltétlenül kiemelném, hogy ezek teljesen egyedi és meglehetősen ritkán adódó lehetőségek, pénzért nem megvehetőek. Ezekre a felajánlott programokra az irántuk érdeklődő kedves támogatók amolyan virtuális sorsjegyeket vehetnek, darabja 1000 forint értékben, és az akció végén kisorsoljuk közöttük a 30 izgalmasabbnál izgalmasabb lehetőséget.

2) Mikor?

Az akció felvezető részében november 16-30 között fokozatosan megismerhetitek a felajánlásokat: minden nap egy blogger és egy szervezet programját tesszük közzé, részletes leírással, helyszínmegjelöléssel, mindenféle hasznos információval. A sorsjegyek megvásárlását december 1-től december 14-ig várjuk a felajánlott programokra. A sorsolást december 18-án ejtjük meg, és közzétesszük a nyertesek nevét. A nyeremények ajándékba is adhatók! Maguk a programok az ünnepek elmúltával, januárban, az adott bloggerrel, szervezettel való egyeztetés után realizálódnak majd, az ajándékcsomagokat is ekkor lehet átvenni.

3) Hogyan?

A befizetést a Gyermekétkeztetési Alapítvány javára kell megtenni (számlaszám: 10300002-10350923-49020011), akik 1993 óta segítik a rászoruló gyermekek étkeztetését, iskolán túli képzését. (Aki az adószámot/adóazonosító jelet az átutaláson, befizetésen feltünteti, a hatályos adószabályok szerint adóvisszatérítésre jogosult lehet.) A befizetésről, átutalásról az igazolást (beszkennelt vagy lefényképezett befizetési szelvény, screenshot az internetes átutalásról, stb.) pedig kérjük megküldeni a sokkicsi kukac hotmail pont com e-mail címre, annak feltüntetésével, hogy a 30 lehetőség közül melyikre vette az illető a sorsjegyet.

Természetesen aki szeretné, többször 1000 forinttal is beszállhat a játékba (őt nagyon fogjuk szeretni :) ), ebben az esetben két lehetőség áll rendelkezésére: vagy az által megjelölt egyetlen programra kéri az összes sorsjegyet, így erre nézve megnöveli a saját nyerési lehetőségét, vagy több programra "szétosztja" ezeket, megjelölve, hogy melyikekre szán egy-egy vagy több sorsjegyet. Az e-mailben jelezni kell, hogy miként gondolja ezt. Az esélyegyenlőség jegyében azonban ha valakinek a nevét egyszer kihúztuk egy programhoz, a többinél már nem nyerhet; ha ismét az ő nevét húzzuk ki, ez esetben újra sorsolunk.

És akkor lássuk, mi az, amivel én magam hozzájárulok az akcióhoz. Sokat töprengtem a dolgon, és arra az elhatározásra jutottam, hogy a felajánlás ötvözni fogja a kézműves tudásomat a konyhaival. A nyertes kap tőlem egy kb. 35x45 cm-es üvegképet a hozzá illő keretben, aminek témája kapcsolódik a konyhához, a főzéshez. Valami hasonlót:

Keserédes csokiklub

Csokiklubban jártam szombaton délután  Wagner Beánál és Kövesdi Péternél. Nagyon jókor váltottam levelet Beával, érdeklődve nála, hol juthatnék mártóvillához, amivel az itthoni bonbonkészítést könnyebbé tehetném. Készségesen segített, de elárulta: jól lehet boldogulni a drága mártóvilla nélkül is, ha nem hiszem, menjek el hozzájuk a Csokiklubba. A ködös őszi délután, az elmúlt hetek sok szomorúsága és a csokoládé képzeletbeli illata elég volt hozzá, hogy ne kelljen kétszer mondania...

Talán épp egy éve, hogy szintén a házilagos bonbonkészítés rejtelmeibe szerettem volna bevezetődni, ezért elmentem a Gundelbe, hogy Juhos Józseftől lessek el néhány műhelytitkot. Akkor abból nem született poszt, mert annyi minden történt abban a néhány órában, hogy egyszerűen lehetetlenség volt egy épkézláb bejegyzéssé fésülni a fejemben kavargó gondolatokat. De az ott készült fotókat gondosan eltettem, milyen jó, most legalább van mivel illusztrálni a Csokiklubos beszámolót.

Miből lesz a cserebogár?

Hogy miből lesz a cserebogár? A gasztroblogger lányából!:)

És azt írja a gyermek, hogy főzni jó! De hisz ezt mondom én is neki évek óta!:)

Nawabi Murgh - Csirke kesudió szószban

Nagy dilemma elé állított az élet szombaton. Egyrészről főznöm kellett valami finomat a fiúknak, lehetőség szerint nem az unásig ismert repertoárból választva, és ennek a valami finomnak alkalmasnak kellett lennie a barátaim számára is, akik a hétvégén keményen dolgoztak, esélyük sem volt arra, hogy valami normális, tápláló ételt vegyenek magukhoz, vagy ha igen, az azzal járt volna, hogy késő éjszaka, mikor hazaértek, még a másnapi ebéd megfőzésével kellett volna bajlódniuk, hogy legyen mit magukkal vinni a gyárba. Múltkor lasagne-t vittem nekik, most pedig ez az indiai kesudiós csirke készült, elsősorban az illusztris társaság egyik tagjának kesuimádata okán. Ahogy elkészült, már raktam is dobozokba, és mint Anna Olson, futottam vele a gyárba, ahol már vártak az én barátaim:)

Hozzávalók:

60 dkg csirkemell filé nagyobb kockákra vágva

10 dkg sózatlan kesudió

1 teáskanál római kömény

3 evőkanál mogyoróolaj

1 nagy hagyma finomra vágva

2 teáskanál gyömbér-fokhagyma paszta (az Ázsia boltban vettem)

1 teáskanál garam masala

150 ml natúr joghurt

só

Elkészítés:

A kesut 10 percre beáztattam 150 ml forró vízbe, majd az idő letelte után a késes robotgépemmel megdolgoztam, úgy, hogy az áztatóvizet is felhasználtam. Felmelegítettem az olajat a wokban, és megsütöttem rajta a hagymát. Amikor barnult, hozzáadtam a gyömbért és fokhagymát, majd a csirkedarabokat is. A hús minden oldalát átpirítottam. Megszórtam garam masalával, római köménnyel, sóval. Ekkor adtam az edénybe a kesupasztát és a joghurtot. Felforraltam az ételt, majd csökkentve a hőfokot puhára pároltam a csirkét. Ezalatt a szósz is besűrűsödött.

Forrón tálaltam kurkumával sárgára színezett rizzsel, a hús tetejét megszórtam durvára vágott kesuval.

Nehézségi fok:

A receptet Monisha Bharadwaj Indian in 6 című könyvéből kölcsönöztem, special thanks to nemisbéka:)

Nosztalgia

Szalad az idő... A következő poszt éppen ma három éve jelent meg a blogon. A recept és a stílus vállalható ma is, a fotó már kicsit kevésbé:)

Az úgy volt, hogy a múlt héten nemisbékától, aki valóban istennő - khm:) - kaptam egy 25 dekás chorizót, mert valamelyik posztban arról sírt a szám, hogy nálunk nem lehet kapni. A spanyol kolbász egyik feléből az alábbi spagetti készült, Antonio Gambadoro ihletésével, ki is az Index egyik fórumának oszlopos olasz tagja, a másik feléből pedig Az Istennő - csak így egyszerűen - chorizós csirkéjét fogom megalkotni. Hacsak a fiúk el nem csipegetik a hűtőből a chorizót, bár ezt igazán jó szívvel nem tudom nekik ajánlani.

Hozzávalók:

2-3 dkg fenyőmag (vagy amennyi van otthon, nekem most ennyi volt)

egy darab chorizó, szeletelve, csíkozva

két gerezd fokhagyma

olajban eltett asztalt paradicsom, szintén csíkozva

só, bors

parmezán

Elkészítés:

Az asztalt paradicsom olajából - vagy ha nem olajban eltettet használunk, akkor extra szűz olíván - egy adagot serpenyőben felmelegítünk, beleszórjuk a fenyőmagot, igen-igen vigyázunk, nehogy nagyon megbarnuljon. Amikor konstatáljuk, hogy nem voltunk elég gyorsak, egy "teringettét"-et szűrjünk át a fogaink között, első hibánál ennyi is megteszi. Hamarost küldjük utána a fokhagymát - én most lusta voltam elővenni a fokhagymaprést, bár nem is az elővétellel volt a gond, hanem inkább a mosogatással -, ezért egész finomra vágtam a deszkán, ami a paradicsomtól már úgyis olajos volt, szóval a pont mindegy kategória. Amikor a fokhagyma már jelez, hogy ő mintha készen lenne, utána dobjuk a chorizo csíkokat. Só, bors ekkor. A mozdulatsor végén újra elmondhatunk egy köszönöm-édes-istenem-hogy-nemiskét-az-utamba-sodortad tartalmú mantrát, de ne felejtsük el közben kavargatni a kolbászt. Nem kell vele sokáig fáradnunk, amikor átmelegedett, gyakorlatilag készen is vagyunk a munka bonyolultabb részével. Én még beleaprítottam a katyvaszba két ágacska friss rozmaringot, no persze szigorúan csak az íze kedvéért. Közben a spagetti al dente főtt a vízben, leszűrtem, nem öblítettem, mély tálba pottyantottam, rászedtem a ragut, kavartam rajta kettőt, és kész. A tányéron kapott - sajnos nem túl bőven, az utolsó darabkát reszeltem le - parmezánt. Mint említettem, nem vagyok sommelier - sem -, ezért lehet, hogy merőben stílustalanul, ámde annál nagyobb élvezettel ittunk a spagetti mellé egy üveg 2001-es muskotály cuvée-t Thummerer pincéjéből. Ma sem éltünk hiába, én mondom nektek!

Darázsfészek

Frankfurti leves után készült vacsorára. Eredetileg aranygaluskát akartam sütni, de az előkészületek közben eszembe jutott, hogy a Stahl magazinban láttam a darázsfészek fotóját (no és persze receptjét), úgyhogy végül amellett döntöttem.  Mivel este lett kész a tészta, a fotó nem igazán értékelhető, de a darázsfészek... na, az nagyon durván jó! Irgalmatlan mennyiségű vaj kell hozzá, és ettől eszeveszett finom. Sajnos.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

3-3,5 dl langyos tej

10 dkg olvasztott vaj

7 gr szárított élesztő

6 dkg cukor

1 csipet só

2 tojássárgája

A töltelékhez:

2 evőkanál olvasztott vaj

15 dkg darált dió

10-15 dkg cukor

1 citrom héja

A tetejére:

1 dl langyos tej

5 dkg cukor

1/2 dl rum

Elkészítés:

Kenyérsütő gép üstjébe tettem a tészta hozzávalóit a szokásos módon: alulra a folyékonyakat, rá a lisztet, cukrot, élesztőt. A tej mennyiségére figyeljünk oda, nekem a 3,5 dl kicsit sok lett, elég lett volna kevesebb, így kicsit lágy lett a tészta. Amikor másfél óra múltán kiveszem a gépből, lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtom, megkenem bőven olasztott vajjal, megszórom a cukros darált dióval és a citromhéjjal. Szorosan felcsavarom a tésztát hosszában, majd éles késsel  felszeletelem a hengert. A csigák vágott felét megkenem olvasztott vajjal (én ecsetet használtam ehhez a művelethez), és egy kivajazott, zsemlemorzsával meghinttett kapcsos tortaformába ültettem őket. 

200 fokra előmelegített sütőben sütöttem a tésztát 20 percig, majd visszavettem a hőfokot 180-ra. Kb. 35-40 percet töltött a sütőben. Amikor késznek nyilvánítottam, meglocsoltam a tésztát a cukros, rumos tejjel, hagytam, hogy jól beszivárogjon a résekbe. Langyosan tálaltam.

Nehézségi fok: