Nagy dilemma elé állított az élet szombaton. Egyrészről főznöm kellett valami finomat a fiúknak, lehetőség szerint nem az unásig ismert repertoárból választva, és ennek a valami finomnak alkalmasnak kellett lennie a barátaim számára is, akik a hétvégén keményen dolgoztak, esélyük sem volt arra, hogy valami normális, tápláló ételt vegyenek magukhoz, vagy ha igen, az azzal járt volna, hogy késő éjszaka, mikor hazaértek, még a másnapi ebéd megfőzésével kellett volna bajlódniuk, hogy legyen mit magukkal vinni a gyárba. Múltkor lasagne-t vittem nekik, most pedig ez az indiai kesudiós csirke készült, elsősorban az illusztris társaság egyik tagjának kesuimádata okán. Ahogy elkészült, már raktam is dobozokba, és mint Anna Olson, futottam vele a gyárba, ahol már vártak az én barátaim:)
Hozzávalók:
60 dkg csirkemell filé nagyobb kockákra vágva
10 dkg sózatlan kesudió
1 teáskanál római kömény
3 evőkanál mogyoróolaj
1 nagy hagyma finomra vágva
2 teáskanál gyömbér-fokhagyma paszta (az Ázsia boltban vettem)
1 teáskanál garam masala
150 ml natúr joghurt
só
Elkészítés:
A kesut 10 percre beáztattam 150 ml forró vízbe, majd az idő letelte után a késes robotgépemmel megdolgoztam, úgy, hogy az áztatóvizet is felhasználtam. Felmelegítettem az olajat a wokban, és megsütöttem rajta a hagymát. Amikor barnult, hozzáadtam a gyömbért és fokhagymát, majd a csirkedarabokat is. A hús minden oldalát átpirítottam. Megszórtam garam masalával, római köménnyel, sóval. Ekkor adtam az edénybe a kesupasztát és a joghurtot. Felforraltam az ételt, majd csökkentve a hőfokot puhára pároltam a csirkét. Ezalatt a szósz is besűrűsödött.
Forrón tálaltam kurkumával sárgára színezett rizzsel, a hús tetejét megszórtam durvára vágott kesuval.
Nehézségi fok:
A receptet Monisha Bharadwaj Indian in 6 című könyvéből kölcsönöztem, special thanks to nemisbéka:)

Hmm, nekem kicsit soknak tűnik a római kömény, biztos az 1 teáskanál? Sőt, még a garam masalában is van.
lorien, egészen-egészen biztos! Római köményből sosem elég. A recept is ezt írja, én is így csináltam, sőt, most már elárulom a titkot, én többet adtam hozzá:)
Huhh, ez nekem brutál :) Nagyon szeretem a római köményt, de csak akkor, ha szépen megbújik a háttérben vagy mondjuk egy kicsit dominánsabban, de amikor uraékodóvá válik, az valamiért taszít.
lorien: miből gondolod, hogy tolakodó volt az íze?
Nem, nem félreértesz, nem kötözködni akarok veled, egyszerűen csak arra akartam kilyukadni, hogy bármennyire is szeretem a római köményt, mégis nagyon alacsony az ingerküszöböm vele szemben.
Nem gondoltam, hogy kötözködsz, nem vagy te olyan! Csak a látogatottságomat akarom növelni ilyen nemtelen eszközökkel, hogy felteszek a kommentelőknek egy-egy kérdést, bízva abban, hogy visszajönnek válaszolni:))))
:))
Amúgy is visszajövök, RSS-ben mindig látom, amikor frissülsz ;)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
hmm, kesudió! a legjobb! milyen jó recept! egyszerű és mégis finom ízvilágú lehet!