Nawabi Murgh - Csirke kesudió szószban

Nagy dilemma elé állított az élet szombaton. Egyrészről főznöm kellett valami finomat a fiúknak, lehetőség szerint nem az unásig ismert repertoárból választva, és ennek a valami finomnak alkalmasnak kellett lennie a barátaim számára is, akik a hétvégén keményen dolgoztak, esélyük sem volt arra, hogy valami normális, tápláló ételt vegyenek magukhoz, vagy ha igen, az azzal járt volna, hogy késő éjszaka, mikor hazaértek, még a másnapi ebéd megfőzésével kellett volna bajlódniuk, hogy legyen mit magukkal vinni a gyárba. Múltkor lasagne-t vittem nekik, most pedig ez az indiai kesudiós csirke készült, elsősorban az illusztris társaság egyik tagjának kesuimádata okán. Ahogy elkészült, már raktam is dobozokba, és mint Anna Olson, futottam vele a gyárba, ahol már vártak az én barátaim:)

Hozzávalók:

60 dkg csirkemell filé nagyobb kockákra vágva

10 dkg sózatlan kesudió

1 teáskanál római kömény

3 evőkanál mogyoróolaj

1 nagy hagyma finomra vágva

2 teáskanál gyömbér-fokhagyma paszta (az Ázsia boltban vettem)

1 teáskanál garam masala

150 ml natúr joghurt

 

Elkészítés:

A kesut 10 percre beáztattam 150 ml forró vízbe, majd az idő letelte után a késes robotgépemmel megdolgoztam, úgy, hogy az áztatóvizet is felhasználtam. Felmelegítettem az olajat a wokban, és megsütöttem rajta a hagymát. Amikor barnult, hozzáadtam a gyömbért és fokhagymát, majd a csirkedarabokat is. A hús minden oldalát átpirítottam. Megszórtam garam masalával, római köménnyel, sóval. Ekkor adtam az edénybe a kesupasztát és a joghurtot. Felforraltam az ételt, majd csökkentve a hőfokot puhára pároltam a csirkét. Ezalatt a szósz is besűrűsödött.

Forrón tálaltam kurkumával sárgára színezett rizzsel, a hús tetejét megszórtam durvára vágott kesuval.

Nehézségi fok:

A receptet Monisha Bharadwaj Indian in 6 című könyvéből kölcsönöztem, special thanks to nemisbéka:)

 

Kategóriák

húsétel , ázsiai ízek

Komment

Eddig 8 komment érkezett

  1. reevi:
    2009. 11. 09. 18:09

    hmm, kesudió! a legjobb! milyen jó recept! egyszerű és mégis finom ízvilágú lehet!

  2. lorien:
    2009. 11. 09. 19:11

    Hmm, nekem kicsit soknak tűnik a római kömény, biztos az 1 teáskanál? Sőt, még a garam masalában is van.

  3. Éva:
    2009. 11. 10. 6:56

    lorien, egészen-egészen biztos! Római köményből sosem elég. A recept is ezt írja, én is így csináltam, sőt, most már elárulom a titkot, én többet adtam hozzá:)

  4. lorien:
    2009. 11. 10. 19:38

    Huhh, ez nekem brutál :) Nagyon szeretem a római köményt, de csak akkor, ha szépen megbújik a háttérben vagy mondjuk egy kicsit dominánsabban, de amikor uraékodóvá válik, az valamiért taszít.

  5. Éva:
    2009. 11. 10. 22:17

    lorien: miből gondolod, hogy tolakodó volt az íze?

  6. lorien:
    2009. 11. 11. 14:14

    Nem, nem félreértesz, nem kötözködni akarok veled, egyszerűen csak arra akartam kilyukadni, hogy bármennyire is szeretem a római köményt, mégis nagyon alacsony az ingerküszöböm vele szemben.

  7. Éva:
    2009. 11. 11. 14:31

    Nem gondoltam, hogy kötözködsz, nem vagy te olyan! Csak a látogatottságomat akarom növelni ilyen nemtelen eszközökkel, hogy felteszek a kommentelőknek egy-egy kérdést, bízva abban, hogy visszajönnek válaszolni:))))

  8. lorien:
    2009. 11. 12. 10:15

    :))
    Amúgy is visszajövök, RSS-ben mindig látom, amikor frissülsz ;)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





balinto 2006