Csokiklubban jártam szombaton délután Wagner Beánál és Kövesdi Péternél. Nagyon jókor váltottam levelet Beával, érdeklődve nála, hol juthatnék mártóvillához, amivel az itthoni bonbonkészítést könnyebbé tehetném. Készségesen segített, de elárulta: jól lehet boldogulni a drága mártóvilla nélkül is, ha nem hiszem, menjek el hozzájuk a Csokiklubba. A ködös őszi délután, az elmúlt hetek sok szomorúsága és a csokoládé képzeletbeli illata elég volt hozzá, hogy ne kelljen kétszer mondania...
Talán épp egy éve, hogy szintén a házilagos bonbonkészítés rejtelmeibe szerettem volna bevezetődni, ezért elmentem a Gundelbe, hogy Juhos Józseftől lessek el néhány műhelytitkot. Akkor abból nem született poszt, mert annyi minden történt abban a néhány órában, hogy egyszerűen lehetetlenség volt egy épkézláb bejegyzéssé fésülni a fejemben kavargó gondolatokat. De az ott készült fotókat gondosan eltettem, milyen jó, most legalább van mivel illusztrálni a Csokiklubos beszámolót.
Bea távolról sem beszélt annyit, mint Juhos úr:), nem sorjáztak kettesével a receptek se, de nem is ez volt a cél, a két eseményt nem lehet összehasonlítani. Megtanultunk azonban trüffelt készíteni, bonbont kimártani - ezen igen jól szórakoztam, mert a szaknyelv a kimártani szót használja arra, amire a póri nép azt mondaná: bemártani, mert hiszen valójában bemártjuk a bonbonokat a csokoládéba.
Ma reggel készítettem egy pralinét a szombaton szerzett tudás birtokában, aztán rájöttem, hogy majd a VKF aktuális fordulójára fogom publikálni, tekintve, hogy kiváló gasztroajándék is válhat belőle.

biztosan nagyon szuper lehetett, várom a további folytatást!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
na most én lenni naggyon sárga, mert nem tudni ott lenni!!!! puszilom a Beát ezúton is! :)