Szlovák est - pirohy, azaz juhtúrós barátfüle

Lejjebb olvashatjátok Szú második receptjét, a pirohyét.

A derelye szót azért nem szeretem használni rá, mert a derelye definíció szerint édes, ez pedig a legkevésbé sem az. Ez a szlovákok raviolija, egy nagyon pikáns, juhtúrós-krumplis töltelékkel. Más szláv népek pirognak hívják, gyakran hússal töltik, és olajban vagy sütőben sütik. Hozzávalóit tekintve ez is egyszerű étek, de nem diétázóknak való.

Az elkészítésére sem vállalkozik az ember bármikor, de számomra ez a tökéletes tésztaféle. Sok-sok évvel ezelőtt csináltam ilyet a barátoknak, ahol Kriszta is evett belőle. Nemrég ismét találkoztunk, és ő vágyakozva mondta: „Jaj, add már meg a receptjét annak a valaminek, amit akkor főztél nekünk! Azóta kívánom!” Krisztának és mindenki másnak is ajánlom.

A mennyiségből szerintem 3 ember lakik jól, leves után tán egy négytagú család is, de én mindenképpen dupla adagot ajánlanék – már csak azért is, mert ha a pirohy frissen isteni, akkor másnap megpirítva maga a mennyország!

Hozzávalók (3-4 személyre)

Tészta:

25 dkg rétesliszt

½ kávéskanál só

1 tojás

150 ml langyos víz

1 evőkanál olvasztott vaj

Töltelék:

25 dkg főtt krumpli

½ tömlős natúr tejszínes sajtkrém (Medve)

10 dkg bryndza

1 evőkanál vaj

rengeteg apróra vágott snidling

só, bors

15 dkg füstölt húsos szalonna

 A krumplit megpucoljuk, és sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, a vajjal pürésítjük, majd hagyjuk kihűlni. Belemorzsoljuk a juhtúrót, hozzáadjuk a sajtkrémet, az apróra vágott snidlinget, sózzuk, bőségesen borsozzuk, és alaposan összekeverjük. A tésztához a hozzávalókat egy tálba tesszük és összegyúrjuk. Nekem általában a víz felét sem sikerül hozzátennem, de lehet, hogy valamit rosszul csinálok. Mindenesetre ne legyen kemény a tészta, törekedjünk a könnyen gyúrható állagra. Ezután 2 mm vastagra nyújtjuk (a liszttel óvatosan, mert ha a teteje nagyon lisztes lesz, nem fog ragadni), és 7-8 cm átmérőjű köröket vágunk ki belőle. A körök közepébe egy púpos kávéskanál tölteléket teszünk, majd félbehajtjuk a tésztát, és a széleit ujjal összenyomkodjuk. Ha nem ragadna, vízzel segítsünk rá. A végén villával mintázhatjuk a széleket. A kész füleket lisztezett tálcára helyezzük – de még véletlenül se érjenek egymáshoz, mert annak végzetes szakadás lesz a vége.

A tapasztás és a kilyukadás elkerülése kulcsfontosságú, ha ugyanis főzésnél szétnyílik, a töltelék nyomtalanul eltűnik belőle, és a nagy macera végeredményeképpen egy nagy lábas főttésztát kapunk. Ezért kell ügyelni a töltelék adagolásával is, mert bár a szem úgy kívánná, hogy bőségesen osszuk, ha túlzásba visszük, azzal elősegíthetjük a kifolyását.

Mivel a tésztát sem sikerül mindig ugyanolyan vékonyra nyújtani, és a tölteléket sem lehet grammra adagolni, előfordulhat, hogy a tésztából vagy a töltelékből marad a végén. (Mikor anyukámmal csináltuk, a rém finom töltelékből sosem maradt a végén – szerintem az a csoda, hogy a pirohykba meghagytunk valamennyit a húgommal.) A szalonnát apróra vágjuk és ropogósra pirítjuk. Egy nagy fazékban sós vizet melegítünk. A lobogó vízbe 8-10 derelyét teszünk egyszerre, melyeket addig főzünk, míg fel nem úsznak a felszínre. A kész pirohykat a szalonna zsírjával keverjük, hogy ne ragadjanak egymáshoz a kész darabok.

Tálaláskor megszórjuk a pirított szalonnával, és bőségesen meglocsoljuk tejföllel.