2009. december
Sajtos stangli szilveszterre
Nos, egyrészt a rohamosan csökkenő látogatottság növelésére:), másrészt pedig gyorssegítségként álljon itt a világ legegyszerűbb sós süteményének receptje. Ennek most az ad különös jelentőséget, hogy a fiam gyúrta össze, tekintve, hogy nekem még mindig sok a munkám, ő pedig téli szünet lévén meglehetősen ráér, ráadásul ő viszi szilveszteri buliba, ezért úgy gondoltam, simán meg tudja csinálni írásos útmutatásom alapján. S lőn, remekül sikerült!
Ezzel kívánok minden kedves rendszeres olvasómnak, betévedő receptkeresőnek, rokonnak és barátnak, valamint üzletfélnek nagyon boldog új évet, nekik is, amint magamnak, sokkal jobbat, mint a 2009-es év volt...
Hozzávalók:
50 dkg liszt
50 dkg tehéntúró
50 dkg margarin
1,5 evőkanál só
1 tojás a sütemény tetejének megkenéséhez
díszítéshez reszelt sajt, szezámmag, mák, lenmag, stb.
Elkészítés:
A tésztához valókat alaposan összegyúrjuk, kidolgozzuk, majd folpackba csomagolva egy éjszakán át pihentetjük. Ez a fázis el is maradhat, de az biztos, hogy pihentetés után sokkal finomabb lesz a stangli.
1 centi vastagra nyújtjuk a tésztát, megkenjük a tojással, megszórjuk sajttal, magokkal, tetszés szerint. Derelyevágóval csíkokra szabdaljuk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és 180 fokos sütőben pirosra sütjük. Vigyázzunk, ne süssük túl, amikor kivesszük a sütőből, inkább legyen az az érzésünk, hogy még nincs teljesen kész a tészta. Ne barnítsuk meg, mert akkor kiszárad.
Sok kicsi sorsolás
Igazából bár nagyon kellemes, vidám másfél óra volt a tegnapi, amikor kihúztuk a Sok kicsi jótékonysági akciónk nyerteseinek nevét, én egy kicsit szomorú voltam. Mert lezárult egy olyan szakasz az életben, amit nagyon élveztem, nagyon szerettem benne részt venni, és óriási örömet adott. És sajnáltam, hogy ezek az időszakok ilyen rövidek, holott meg amikor szomorkodni kell, mert van min, amikor kedvetlennek kell lenni, mert van mitől, azok olyan hosszú hetek-hónapok tudnak lenni, amiknek egyszerűen szinte nem láthatni a végét. Ezek a pillanatok meg elillannak, de tova nem tűnnek, hiszen a Segítsüti akció éppúgy örök emlékké vált a szivemben, mint a Sok kicsi névre hallgató kezdeményezés. E helyt szeretném megköszönni nemisbékának, hogy nem hagy ki ezekből az örömteli pillanatokból, sőt, a kis botor még a szervezésbe is be szokott vonni, hogy a magam csekély eszközeivel segíthessek. No, legyen elég az érzelgősségből, ritkán engedem meg magamnak, hogy könnyekig hatódjak saját magamtól, de most ez történt:)
Szóval tegnap kihúztuk a nyertesek nevét, és saját fontosságom tudatától teljességgel eltelve volt szerencsém ezt online módon az olvasótábor tudtára adni, megküzdve a wifi rakoncátlankodásával. Ez külön megérne egy misét, mert minden ilyen alkalommal képes vagyok megállni egy másodpercre, és elámulni a technika ilyen fejlődésén. Az én fiatalkoromhoz még nem tartozott hozzá az internet - igenbizony, ilyen matuzsálemek is vannak... -, 29 éves voltam, amikor először találkoztam vele, bár két évvel korábban - 1989 táján - már hallottam róla, hogy a világ boldogabbik felén van ilyen. Emlékszem, akkori főnököm, Baló Gyuri mesélt erről, aki igen jó előadó, csüggtem a szavain, mikor egy információs rendszerről beszélt, ami átfogja majd a világot műholdakon és kábeleken, de őszintén szólva lövésem nem volt, hogyan is kell ezt elképzelni a gyakorlatban. És akkor 20 évvel később ülök egy kávézóban, laptop az asztalon, jön a delej a gépezetbe, aminek nyomán mások máshol ülve azonnal olvashatják, amit én írok a sorsoláson történtekről... Ez engem azért még mindig néha megállásra késztet, akkor is, ha ma már nincs telefonkönyv a lakásomban, nincs várostérkép sem, és moziműsorra sincs szükség, mert a világ legtermészetesebb dolga, hogy ezekhez hozzájuthatok az internetről. Esténként a barátaimmal a chaten beszélem meg az élet dolgait, látom is őket a webkamera segítségével, éljenek akár a Wesselényi utcában, vagy New Jersey-ben. De a neten írok bevásárlólistát is, a teendőimet is annak segítségével tartom számon, hogy a blogokról már ne is beszéljünk, ahonnan ez az egész poszt gyakorlatilag eredeztethető.
A nyertesek névsorát ITT megnézhetitek. Köszönöm azoknak, akik sorsjegyet vettek az én felajánlásomra, hogy ezzel segítették az akció sikerét. Várom SZABÓ ZSUZSANNA jelentkezését az uvegmadar kukac gmail pont com dímenm, ahogy a kép átadásának részleteit megbeszélhessük
Karácsony
Nekem a múlt héten vasárnap elkezdődött a karácsony. Ebben a lakásban, ennél az asztalnál. Kávét iszogatva, Grieget hallgatva, miközben kint tíz személyre főtt az olasz húsgombóc. Ott, ahol egy üvegképet (!) kaptam ajándékba, és ahol instant muffint ajándékoztam. A blog karácsonyig nem fog bővelkedni új receptekben, gyakorlatilag éjjel-nappal (de főleg éjjel) a műhelyben ülök és dolgozom. Remélem, azért Szenteste lesz otthon vacsora is. Ha a fiúk besegítenek...:)
Sok kicsi sorsjegy vásárlás
December 1-je óta lehet megvásárolni a Sok kicsi... akció virtuális sorsjegyeit. Meg lehet ezt tenni december 14-én éjfélig, és arra biztatok, kérek minden kedves olvasómat, ha többel nem, egy sorsjegy árával, ezer forinttal segítse a rászoruló gyerekeket meleg ételhez jutni.
A hivatkozott blogban minden technikai információról korrekt, részletes tájékoztatást kaphat a kedves olvasó. Az elmúlt alig több, mint három napban 1.830.000 forint adomány gyűlt össze. Köszönjük!
Emlékeztetnék a saját felajánlásomra, egy konyhába illő üvegképre és egy saját készítésű lekvárokból, szószokból álló csomagra.
