Sok kicsi sorsolás

Igazából bár nagyon kellemes, vidám másfél óra volt a tegnapi, amikor kihúztuk a Sok kicsi jótékonysági akciónk nyerteseinek nevét, én egy kicsit szomorú voltam. Mert lezárult egy olyan szakasz az életben, amit nagyon élveztem, nagyon szerettem benne részt venni, és óriási örömet adott. És sajnáltam, hogy ezek az időszakok ilyen rövidek, holott meg amikor szomorkodni kell, mert van min, amikor kedvetlennek kell lenni, mert van mitől, azok olyan hosszú hetek-hónapok tudnak lenni, amiknek egyszerűen szinte nem láthatni a végét. Ezek a pillanatok meg elillannak, de tova nem tűnnek, hiszen a Segítsüti akció éppúgy örök emlékké vált a szivemben, mint a Sok kicsi névre hallgató kezdeményezés. E helyt szeretném megköszönni nemisbékának, hogy nem hagy ki ezekből az örömteli pillanatokból, sőt, a kis botor még a szervezésbe is be szokott vonni, hogy a magam csekély eszközeivel segíthessek. No, legyen elég az érzelgősségből, ritkán engedem meg magamnak, hogy könnyekig hatódjak saját magamtól, de most ez történt:)

Szóval tegnap kihúztuk a nyertesek nevét, és saját fontosságom tudatától teljességgel eltelve volt szerencsém ezt online módon az olvasótábor tudtára adni, megküzdve a wifi rakoncátlankodásával. Ez külön megérne egy misét, mert minden ilyen alkalommal képes vagyok megállni egy másodpercre, és elámulni a technika ilyen fejlődésén. Az én fiatalkoromhoz még nem tartozott hozzá az internet - igenbizony, ilyen matuzsálemek is vannak... -, 29 éves voltam, amikor először találkoztam vele, bár két évvel korábban - 1989 táján - már hallottam róla, hogy a világ boldogabbik felén van ilyen. Emlékszem, akkori főnököm, Baló Gyuri mesélt erről, aki igen jó előadó, csüggtem a szavain, mikor egy információs rendszerről beszélt, ami átfogja majd a világot műholdakon és kábeleken, de őszintén szólva lövésem nem volt, hogyan is kell ezt elképzelni a gyakorlatban. És akkor 20 évvel később ülök egy kávézóban, laptop az asztalon, jön a delej a gépezetbe, aminek nyomán mások máshol ülve azonnal olvashatják, amit én írok a sorsoláson történtekről... Ez engem azért még mindig néha megállásra késztet, akkor is, ha ma már nincs telefonkönyv a lakásomban, nincs várostérkép sem, és moziműsorra sincs szükség, mert a világ legtermészetesebb dolga, hogy ezekhez hozzájuthatok az internetről. Esténként a barátaimmal a chaten beszélem meg az élet dolgait, látom is őket a webkamera segítségével, éljenek akár a Wesselényi utcában, vagy New Jersey-ben. De  a neten írok bevásárlólistát is, a teendőimet is annak segítségével tartom számon, hogy a blogokról már ne is beszéljünk, ahonnan ez az egész poszt gyakorlatilag eredeztethető.

A nyertesek névsorát ITT megnézhetitek. Köszönöm azoknak, akik sorsjegyet vettek az én felajánlásomra, hogy ezzel segítették az akció sikerét. Várom SZABÓ ZSUZSANNA jelentkezését az uvegmadar kukac gmail pont com dímenm, ahogy a kép átadásának részleteit megbeszélhessük