Esik a hó

Az a helyzet, hogy én alapvetően szeretem a havat. De amikor a városban leesik 5 centi, ami fél óra múlva retkes-fekete lesz, azonban arra kiválóan alkalmas, hogy csúszóssá tegye az utakat, nekem meg halálfélelmem legyen a járművekről való leszálláskor, hogy vajon mikor töröm ki a nyakam... azt nem annyira kedvelem. De ez a hó, ami tegnap leesett, ez nagyon kedvemre való. Mert ilyenkor kicsit lelassul az élet, lehet jönni-menni az úttesten is, hiszen az autók otthon maradnak, de ha mégsem, akkor is csak araszolnak a nagy hóban, és amit a legjobban imádok, hogy csend száll a városra. A hó letompítja a zajokat. Ilyenkor van az, hogy fejben felleltározom a kamrai, mélyhűtői készleteket, hogy vajon hány napig bírunk meglenni vásárlás nélkül (sokáig...), ábrándozom azon, hogy nem lehet majd munkába menni, és egész nap csak itthon teszünk-veszünk, mert a hó fogságába estünk...

1987 januárján nosztalgiáztam, amikor tegnap a barátnőmmel tapostuk a friss, ropogós havat a Rákos-patak partján, néztük a gyerekeket, kutyákat, akik örültek a fehérségnek.  Az volt az a tél, amikor a lányom még a hasamban volt, és napokra megállt az élet a fővárosban, volt olyan ház, aminek a kapuját se lehetett kinyitni, úgy befújta a méteres hó. Imádtam - volna, ha nem azon izgultam volna, nehogy a leányka idejekorán akkor akarjon megszületni.

Nem véletlenül sütöttem tegnap hókiflit, egyrészt ugye az időjárási helyzet inspirált, másrészt Mirelle sütött ilyet a Rosinantében az elmúlt hétvégén, és ki akartam próbálni az ő receptjét is. Bár változtattam a mennyiségeken, cseppet talán az arányokon is, zseniális lett a végeredmény.

Hozzávalók:

40 dkg liszt

20 dkg darált dió

25 dkg margarin

10 dkg cukor

1 nagy csipet só

a hempergetéshez  10 dkg porcukor + 2 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:

A lisztet, diót, cukrot elvegyítem egymással, majd a kis kockákra vágott hideg margarinnal eldörzsölöm, türelmes munkával egynemű tésztává gyúrom a masszát. Kitettem egy órára az erkélyre, hadd élvezze a havazást. Utána kifliket (meg más, nem publikus alakzatokat:) formáltam belőle, és 170 fokon, légkeveréssel sütöttem valameddig. Egész pontosan addig, míg meg nem vacsoráztuk a thai csirkét. A lényege a sütésnek, hogy nem szabad a kifliket megbarnítani, de tapintásra már szilárdnak kell éreznünk a tésztát.

Még forrón vaníliás porcukorba hempergettem minden kiflit.

 

FINOmÁNIA Szigetmonostoron

Valamikor november tájékán Tita barátném érdeklődött levélben, tudnék-e ajánlani valami jó kis főzőiskolát, ami ilyen, meg olyan, meg amolyan. Megosztottam vele az elmúlt években felgyűlt tapasztalataimat, választott is egyet a felsorolt helyek közül. Ha most kérdezné ugyanezt, én egyértelműen a Rosinante fogadóban működő FINOmÁNIÁ-t ajánlanám.

Fantasztikus hétvégét  töltöttünk el náluk, minden perce élmény volt. Már a készülődés fázisában örültem, hogy mehetek, tekintve, hogy konyhai aktivitásom az utóbbi időben látványosan csökkent, de ami még ennél is nagyobb baj, hogy mostanában fejben sem főzök, nem várom a hétvégét, hogy legalább akkor alkossak valamit. Nem esem kétségbe, tudom, hogy vannak ilyen időszakok az életemben, és ahogy jöttek, majd el is múlnak, mégis izgalommal töltött el a gondolat, hogy két napra megint a gasztroblogger énem kerül kicsit előtérbe.

Már vagy két napja forgatom a fejemben a posztot, és rájöttem, hogy képtelenség visszaadni jól a hangulatot olyanoknak, akik nem voltak ott. Azt azért elmondom, hogy nagyon jókat főztünk (részletek Mirelle-nél), rengeteget nevettünk (ó, azt hiszem, leginkább egyfolytában nevettünk), iszonyatos mennyiséget ettünk (Annamária, a kismama, mikor letették elé a vasárnapi ebéd desszertjét, utánozhatatlan hangsúllyal, kicsit enerváltan csak ennyit mondott: ó, már megint egy...), és hogy még biztosan visszatérünk a Rosinantéba.

Mert a FinoMánia főzős hétvégéjén éppen tökéletes arányban találkozik a profi főzés a családias hangulattal, ami szerintem a létező legjobb párosítás. (Mert persze jó "a híres étteremben" kurzuson részt venni, de ha nem nyúlhatsz hozzá az alapanyagokhoz, csak nézheted a séfeket, úgy mit ér az egész?) Itt minden kérdésre választ ad Zsolt, a séf, nem érezteti veled, ha ügyetlen vagy valamiben, és egy csomó műhelytitkot is megtudhatsz, amik bár nem falrengetőek, de nagyon sokat tudnak segíteni főzés közben. Még Zsolt segítőjétől is tanultam valamit habverés közben, aki elmondta, hogy ha a fehérjehab amolyan elefántormányt mintázóan folyik le a habverőről, akkor ott még van mit tenni, de ha csibecsőrszerű alakzatot vesz fel, akkor jó a hab állaga.

A következő posztban megkísérlem a lehetetlent, hogy a zöldséges lasagne-ról írjak.

 

 

Elvan a gyerek, ha játszik...:)

 

Az uram nagyon ráér...:)

Január, hideg, fánk

Amikor a gasztroblogger napokra magára hagyja a családját, hogy továbbképezze magát a főzés frontján, akkor boldogan konstatálja, hogy a férjére is ragad valami azért a paprikáskrumpli-tojásrántotta reláción kívül is. Így történt, hogy a szalmaözvegység örömeit kihasználó fiúk fánkot ebédeltek.

 

 

Túrós pite

Csibe konyhájában láttam meg ezt a receptet, és már vagy két hete hordozom a gondolataimban, annyira étvágygerjesztő volt a fotó. De nem volt érkezésem megsütni a pitét, mígnem elérkezett a péntek este, és én az egész heti megpróbáltatások után olyan fáradt voltam este 7-re, hogy az autóba is alig bírtam behajtogatni magam.

 

Ezért aztán kézenfekvőnek tűnt, hogy kiadjam a "pitére fel!" jelszót magamnak. Nem mondom, hogy amikor a tészta felső rétege hűlt a mélyhűtőben, hogy nem kívántam az egészet a fenébe, de milyen jó volt cserébe a langyos túróst majszolni úgy este 10 tájban...

Legközelebb nem szórakozom a reszeléssel, hanem a második tésztalapot is kinyújtom, ez az egyik tanulság. A másik, hogy soha többé nem teheti be a lábát a konyhámba a teszkós "túró".

Hozzávalók:

50 dkg liszt

25 dkg margarin

10 dkg porcukor

1-2 evőkanál tejföl

2 tojássárgája

1 mokkáskanál sütőpor

pici só

Töltelék:

50 dkg túró

15 dkg porcukor

1 evőkanál vaníliás pudingpor

2 db tojás szétválasztva

1 citrom reszelt héja

opcionálisan rumba áztatott mazsola

egy marék zsemlemorzsa

Elkészítés:

A hozzávalókból rugalmas  tésztát gyúrunk és két részre osztjuk. Egy nem túl nagy tepsibe beleterítjük a kinyújtott alsó lapot, megszórjuk a zsemlemorzsával, majd rákenjük a tölteléket. Ehhez áttörjük a túrót, elkeverjük benne a cukrot, a tojások sárgáját, a citrom héját és a pudingport, végül a kemény habbá vert fehérjét is. Csibe receptje szerint a második adag tésztát ráreszeljük a töltelékre, én is ezt tettem most, de legközelebb azt is kinyújtom, ahogy az almáspiténél. 170 fokon, légkeveréssel 25 percig sült.

Nehézségi fok:

 

 

 

Katt!:)

 

 

Tésztasaláta pestoval és tonhallal

No meg kukoricával és olajbogyóval.

Hirtelen jött ötlettől vezérelve - valamint az esti munka folyományaként - készült reggel ez a tésztasaláta, amiből ma az ebéd lesz. Elkészítése rém egyszerű, variálhatóságának pedig csak a hűtő és a kreativitás szab határt.

Hozzávalók:

10 dkg tészta, ajánlanám az orsó- vagy szarvacskatésztát

2 evőkanál pesto

2 keménytojás

1 doboz kukoricakonzerv lecsöpögtetve

1 doboz tonhalkonzerv lecsöpögtetve

fekete olajbogyó ízlés szerint

só

bors

 

Elkészítése:

A tésztát főzzük ki, hűtsük le, és adjuk hozzá az összes hozzávalót. Lazán keverjük át. Van ennél egyszerűbb recept? Nincs.

 

Empanada

Mélyhűtő leürítési fázisban vagyok, megfőzöm az összes húst mostanában belőle, csak gyümölcsök és sajtok maradnak, aztán jöhet majd a friss hústartalék. Találtam egy viszonylag kis adag darált húst, fasírtot, bolognai spagettit, olasz húsgombócot mostanában gyakran készítettem, így előóvakodott a fejemből az empanada gondolata.

Mivel tegnap futkosós napom volt, megkértem az uramat, készítse elő számomra a terepet  - magyarul csinálja meg a fűszeres húsragut és állítsa össze a tésztát, vagyis csináljon meg mindent a sütésen kívül:) Így nekem már csak egy kis utánfűszerezés és a sütés jutott.

Nagy sikert arattam főleg a fiamnál, úgyhogy empanadák gyakrabban kerülnek majd fakanál végre.

Hozzávalók:

30 dkg liszt

15 dkg hideg vaj

1 evőkanál só

1 tojás

0,75 dl hideg víz

1 evőkanál borecet

 

Töltelék:

1 fej vöröshagyma apróra vágva

30 dkg darált hús

olaj

fűszerek ízlés szerint (oregano pl.)

1 evőkanál Worchester-szósz

só

bors

1 evőkanál sürített paradicsom

 

Elkészítés:

A liszthez hozzáadjuk a sót, majd belereszeljük a hideg vajat, elmorzsoljuk. A vizet, a tojást és az ecetet elvegyítjük egymással, majd a liszthez adjuk. Gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát, majd fóliába csomagolva egy éjszakát pihentetjük a papírforma szerint. Nálunk erre most nem jutott idő, de ennek az étel nem látta kárát. Amíg a tészta pihen, elkészítjük a tölteléket, ami lehet húsos, gombás, felvágottas, csak a fantáziánk szab határt.

Az olajon üvegesre pirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, rádobjuk a darált húst, fehéredésig sütjük. Fűszerezzük sóval, borssal és a kedvenc fűszereinkkel, és kevergetve puhára sütjük.

A tésztát lisztezett deszkán 2 mm vastagra nyújtjuk, 10-12 centis kiszúróval kiszaggatjuk. Egy-egy kanál tölteléket teszünk minden kör közepére, félbehajtjuk és villával összenyomkodjuk a félholdak széleit. Forró olajban 2-3 perc alatt pirosra sütjük a tésztabatyukat.

Nehézségi fok:

 

Tészta, ahogy mi szeretjük

Ha valami gyorsat és biztosan  közkedveltet akarok főzni, én mindig a tésztához folyamodom. Nem volt ez másként tegnap sem. Segédeim beszerezték a nélkülözhetetlen sonkát és sajtot, útközben hazafelé még beugrott egy csinos fej brokkoli a képbe, a többi örömfőzés volt.

Hozzávalók:

50 dkg tészta (spagetti, farfalle,  tagliatelle, fussili)

10 dkg serrano sonka (vagy pármai)

20 dkg parmezán

1 doboz kukoricakonzerv

125 gr Philadelphia krémsajt

3 dl tejszín

1 csokor petrezselyem

1 fej brokkoli

só

bors

őrölt rozmaring, oregano és bazsalikom

 

Elkészítés:

A tésztát al dente, egy másik edényben a brokkolit roppanósra főzzük. Közben olívaolajon megpirítjuk kissé a csíkokra vágott sonkát, hozzáadjuk a fűszereket, a kukoricát, amikor átforrósodott, belekanalazzuk a krémsajtot, olvadásig kevergetjük, majd felöntjük annyi tejszínnel, hogy kellemes állagú szószt kapjunk. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. A reszelt parmezánból tehetünk a szószba egy keveset, a többit majd a tészta tetejére szórjuk tálaláskor. A brokkolirózsákat utoljára tegyük a mártásba, nehogy összetörjenek. Ekkor kerül sor az összevagdalt petrezselyemre is, ami nemcsak színt, de kellemes ízt is ad a tésztának. A forró mártást összeforgatjuk a kifőtt tésztával, és már lehet is tálalni, az egész nem több 15 percnél.

Nehézségi fok:

Bögrés mákos

Tegnap ünnepi vacsorát főztem, mert több okunk is volt az ünneplésre. Elsősorban az,  hogy sikeresen hazatért körünkbe egy Suzuki, aminek úgy látszott, hogy véres a torka, de kiderült, hogy csak aprócska baja van. Másodsorban hogy a fiam hozott egy matek négyes dolgozatot, naaagy bajt elhárítva ezzel. Harmad-, de nem utolsó sorban otthon volt a lányom két napig, örültünk neki nagyon. Az ő ötlete volt, hogy süssünk egy bögrés mákost, amit el is készített. Roppant egyszerű az összeállítása, és egy könnyű, laza szerkezetű, kellemesen mákos sütemény lesz a végeredmény. Kicsit tartottam a 2,5 dl olajtól, hogy nagyon megnyomja a tésztát, de erről szó sincs. A legnagyobb jóság ebben a süteményesdiben az volt, hogy nagy nevetésekkel tarkított, igen jó hangulatú estét töltöttünk el együtt. És ha e mellé még egy jó sütemény is társul, hát üsse kavics...!:)

 

 

Hozzávalók:

2 bögre (2,5 dl) liszt

2,5 dl tej

2,5 dl olaj

2,5 dl cukor

2 tojás

2,5 dl mák ledarálva

1 csomag sütőpor

 

Elkészítés:

A hozzávalókat alaposan összekeverjük (először a cukrot a tojásokkal, majd hozzáadjuk a tejet, olajat, a sütőporos lisztet, végül a darált mákot), majd kivajazott, lisztezett tepsibe öntjük. 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük.

Potyogtathatunk bele meggyet, úgy még finomabb lesz.

Nehézségi fok:

Mézes-mustáros csirkecsíkok salátával

No, csak hogy azért mégis... valami legyen... Az egyik kedvenc fastfoodunk családilag. Pillanatok alatt készen van, a pácolást millióféleképpen lehet variálni. Én most mézes-mustárosan készítettem. A saláták a barátnőm kreálmányai, egyik finomabb volt, mint a másik. A kék tálban rukola, koktélparadicsom, olajbogyó és fetasajt, a másikban saláta, bébikukorica, koktélparadicsom, füstölt sajt joghurtos dresszinggel.

 Hozzávalók:

1 csirkemell filé

1 evőkanál méz

1-2 evőkanál enyhébb ízű mustár

olaj

 

Elkészítés:

Amint a hozzávalók számából is látszik, az elkészítés pofonegyszerű. A húst hosszában csíkokra vágom. A mézet, mustárt és olajat összekeverem, a húst beleteszem, átforgatom, hogy mindenütt érje a mártás. Legjobb, ha egy éjszakát áll a hűtőben, utána pedig száraz serpenyőben - a húson éppen elég olaj marad, nem kell még alája is önteni, minek az a sok plusz kalória? - pirosra sütöm, nagyjából 6-8 perc alatt.

Nehézségi fok:

 

Még mindig nem főzök...

Büszke vagyok nagyon, ezt a lámpát ugyanis kivételesen nem én készítettem - azért persze van benne munkám:) -, hanem egy tanítványom. Hosszan készült a lámpa, de tegnap végre összeállt.

Ezt a fényfogót pedig már én készítettem, imádom. Sajnos ma meg kell válnom tőle, holnaptól más örül neki.