Valamikor november tájékán Tita barátném érdeklődött levélben, tudnék-e ajánlani valami jó kis főzőiskolát, ami ilyen, meg olyan, meg amolyan. Megosztottam vele az elmúlt években felgyűlt tapasztalataimat, választott is egyet a felsorolt helyek közül. Ha most kérdezné ugyanezt, én egyértelműen a Rosinante fogadóban működő FINOmÁNIÁ-t ajánlanám.
Fantasztikus hétvégét töltöttünk el náluk, minden perce élmény volt. Már a készülődés fázisában örültem, hogy mehetek, tekintve, hogy konyhai aktivitásom az utóbbi időben látványosan csökkent, de ami még ennél is nagyobb baj, hogy mostanában fejben sem főzök, nem várom a hétvégét, hogy legalább akkor alkossak valamit. Nem esem kétségbe, tudom, hogy vannak ilyen időszakok az életemben, és ahogy jöttek, majd el is múlnak, mégis izgalommal töltött el a gondolat, hogy két napra megint a gasztroblogger énem kerül kicsit előtérbe.

Már vagy két napja forgatom a fejemben a posztot, és rájöttem, hogy képtelenség visszaadni jól a hangulatot olyanoknak, akik nem voltak ott. Azt azért elmondom, hogy nagyon jókat főztünk (részletek Mirelle-nél), rengeteget nevettünk (ó, azt hiszem, leginkább egyfolytában nevettünk), iszonyatos mennyiséget ettünk (Annamária, a kismama, mikor letették elé a vasárnapi ebéd desszertjét, utánozhatatlan hangsúllyal, kicsit enerváltan csak ennyit mondott: ó, már megint egy...), és hogy még biztosan visszatérünk a Rosinantéba.
Mert a FinoMánia főzős hétvégéjén éppen tökéletes arányban találkozik a profi főzés a családias hangulattal, ami szerintem a létező legjobb párosítás. (Mert persze jó "a híres étteremben" kurzuson részt venni, de ha nem nyúlhatsz hozzá az alapanyagokhoz, csak nézheted a séfeket, úgy mit ér az egész?) Itt minden kérdésre választ ad Zsolt, a séf, nem érezteti veled, ha ügyetlen vagy valamiben, és egy csomó műhelytitkot is megtudhatsz, amik bár nem falrengetőek, de nagyon sokat tudnak segíteni főzés közben. Még Zsolt segítőjétől is tanultam valamit habverés közben, aki elmondta, hogy ha a fehérjehab amolyan elefántormányt mintázóan folyik le a habverőről, akkor ott még van mit tenni, de ha csibecsőrszerű alakzatot vesz fel, akkor jó a hab állaga.
A következő posztban megkísérlem a lehetetlent, hogy a zöldséges lasagne-ról írjak.

Hangulatosak lettek a fotók :)))
Almácska, könnyű hangulatos fotót készíteni egy hangulatos eseményről:)
Azért nem minden Finománia sikerül jól. Amin mi voltunk a férjemmel az elég sótlan és hűvös volt, valahogy senki nem volt csúcsformában. Sem a szálloda részéről a szervezők, kivitelezők, sem a "vendégek". A menü, a program akkor is jó volt, de valahogy szétesett a hétvége, döcögős volt minden. A séf egyébként akkor is nagyon kedves és segítőkész volt, szóval voltak jó elemek, de nem állt össze. Jó, hogy nálatok kerekké formálódott az egész!
ullapool, örülök a véleményednek, köszönöm, hogy leírtad. Bizonyosan olvassák a kritikát a FINOmÁNIÁsok is, és levonják a tanulságokat.
ullapool, tegnap óta gondolkozom azon, amit írtál, és hát az van, hogy ahhoz, hogy egy ilyen hétvége jól sikerüljön, nagyon sok csillagnak kell jól együttállnia. A séfnek, a fogadó munkatársainak, és nem utolsó sorban a főzésen résztvevőknek is nagyon egy hullámhosszon kell lenniük. Lássuk be, azért ez lutri. De ha a programban, magában a főzésben megkaptad azt, amiért fizettél, akkor azért a mérleg mégis inkább pozitív, nem? Mirelle blogjában lehet látni a képeken, hogy mi tényleg folyamatosan vihogtunk, miközben tanultunk, úgyhogy azon a hétvégén jó volt a konstelláció, szerencsénk volt.
Egyetértek Veled, sok mindennek kell összeállnia, hogy az egész úgy legyen jó, ahogy volt. Az étkek nálunk is finomak voltak (főztem is itthon azóta a menüből), tanultam is újat, de pl. hangulatilag az volt zavaró (nem csak nekem), hogy családias volt ugyan, de nem nekünk, hanem azoknak akik többé-kevésbé minden hétvégén ott vannak. Mi valahogy (a többség, teszem hozzá)félrehúzódtunk. Persze ez rajtunk s múlt... A hangulaton túl sajnos voltak mással is apróbb-nagyobb problémák. Lényeg a lénye,g nem azért írtam amit írtam, hogy lehúzzam a programot, csak egy tapasztalatot osztottam meg másokkal, hogy lehet ez ilyen is, olyan is. Meg még gondolom másmilyen is :-)
Tudod, igazából annak örülök, hogy végre-valahára le lehet folytatni egy véleménykülönbségen alapuló vitát kultúrált, emberi hangon is, és ez nagyon különbözik attól a hangnemtől, amit mostanában tapasztalok a blogokon a kommentelők körében. Úgyhogy leginkább ezt köszönöm neked!
:-)
Kellemes hétvégét!
Kedves Ullapool! Nagyon köszönjük a kritikát, mindegyikből tanulunk.
Érdekes az étterem színvonalára tett megjegyzés. (Azt hittem, csak én hordok taplót a számban nyelv helyett.) A tavalyi őszi/téli étlapot végigettük, hitetlenkedve, ragyogó szemmel. Aztán egy baleset miatt egy darabig elmaradtak a látogatások, de ahogy képes voltam végigülni az autóutat meg magát az ebédet, rohantunk a Rosinantéba, hogy elcsípjük a nyári étlapot. Csalódás volt. Tettünk mégegy próbát, hátha nem volt szerencsénk, de másodszor sem volt meggyőző az eredmény. Az új őszi/téli étlapot még nem kóstoltuk, majd talán a jövő héten, ha nem lesz méteres hó. Remélem, jó hírekkel szolgálhatok, mert egyszerűen imádom azt a helyet.
esőjáró, nahát, te is Rosinante fan vagy? Mondjuk gondolhattam volna....:))) Nyáron egyszer ott egy közös ebéd?
Persze. Nem ismerek senkit, aki ne lenne rajongó, ha egyszer betette a lábát oda. Loreena McKennitt zenéjét mi vittük oda. Az első odaszervezett "gyerekmentes" hétvégénken hagytuk ott a CD-ket,cserébe az élményért.
Nyári ebéd megbeszélve. :)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
Ó, ha még az étterem színvonala is visszatalálna a régihez...