2010. március
Ciabatta aszalt paradicsommal és fekete olívabogyóval
Tegnap reggeltől estig lázban égtem a Segítsüti miatt, és ez a felfokozott idegállapot azt eredményezte, hogy tettem-vettem a lakásban, rendet raktam a teraszon - ismét várja vendégeit csendes esti borozásra gyertyafény mellett -, átültettem a növényeket, cikkeket írtam, kreatívkodtam, és ebbe beletartozott egy ciabatta sütése is. Azt kell mondjam, az elmúlt idők legeslegjobb darabja került ki a sütőből, egészen biztos helye lesz a reggeli péksütemények között.
Hozzávalók:
25 dkg búzaliszt
10 dkg tönköly búzaliszt
50 ml olívaolaj
2,5 dl langyos víz
7 gr szárított élesztő
1,5 teáskanál só
10 dkg olajban eltett szárított paradicsom
5 dkg fekete olívabogyó
Elkészítés:
A hozzávalókat a paradicsom és az olajbogyó kivételével a kenyérsütő üstjébe tettem, másfél óra alatt a gép megdagasztotta és megkelesztette. Az utolsó keveréskor hozzáadtam a lecsöpögtetett, apróra vágott paradicsomot és szintén összevagdalt olívabogyót. Természetesen annak sincssemmi akadálya, hogy gép híján a hozzávalókból enkezünkkel készítsünk tésztát. Nagyjából négyszögletes darabokat vágtam a megkelt tésztából, szám szerint hetet, amiket a sütőpapírral bélelt sütőlapon hagytam még 20 percig kelni. 180 fokos sütőben 30 perc alatt készre sütöttem.
Nehézségi fok: 
Az én segítsütim
Igen, idén is részem lehet az akcióban, és ez nagy öröm nekem. Tavaly ilyenkor így kezdtem a posztot: Kedves Olvasóm! Ha véletlenül jársz erre éppen most, nyilván nem érted a címet. Mi az, hogy segítsüti? Ebben az esetben röviden elmondom, hogy ez a mákos-meggyes süti itt a képen a tiéd lehet, ha licitálsz rá, és te nyered a licitet.
Mivel azt vallom, hogy járt utat járatlanért el ne hagyj, idén is úgy kezdem a posztot, mint tavaly, és ezen logika mentén hasonló ízvilágú süteményt kerestem, mint amivel tavaly olyan nagy sikert arattam. Úgyhogy nagyon remélem, ebben az évben is lesznek olyan licitálók, akiknek a meggyes-mákos párosítás bejön. A próbaverzióban - ami a képen látható - baracklekvárt használtam, de minden megoldásra vevő vagyok: a nyertes kérésére lecserélem a barackot akár meggyre, akár szederre, esetleg eperre vagy málnára, sőt, hajlandó vagyok a kincsként őrzött otello szőlőből készült lekvárt is megbontani... A sütemény alapját egy pillekönnyű kevert mákos tészta alkotja, testességet a meggy ad neki, és egyben szaftossá is teszi a süteményt. Tetején a tojáshab fantasztikusan krémes, a teteje pedig szolidan roppan a harapás súlya alatt. Nem akarok szerénytelennek tűnni, de isteni!
Holnaptól ismét Segítsüti!
Holnap reggeltől felkerülnek a gasztroblogokra (szám szerint huszonötre) az idei Segítsütik képei, és három napon át tart a licit a www.segitsuti.hu weboldalon. Kérek minden olvasómat, aki megteheti, vegyen részt a licitben, segítve ezzel azt a két koraszülött osztályt, akiket kiválasztottak a résztvevők.
Kép innen. www.bbc.co.uk
Kukoricás, zöldborsós csirke kókusztejben
Nem egy nagy durranás, tudom én azt. Mostanában nem is hajtok nagy durranásokra - legfeljebb a hétvégén, amikor egy izgalmas sütemény fog elkészülni remélhetőleg -, megelégszem azzal, ha olyasmit főzök, amit szívesen esznek a fiúk. És ez az étel ennek a kritériumnak maradéktalanul megfelelt.
Hozzávalók:
50 dkg csirkemell 2x2 cm-es kockákra vágva
1 doboz kukoricakonzerv
20 dkg zöldborsó
2 csokor petrezselyem
1 kis dobozos kókusztej
1 dl tejszín
só
bors
olívaolaj
Elkészítés:
A csirkekockákat az olajon megpirítottam, sóztam, borsoztam. Egy külön edényben puhára főztem a zöldborsót. Leszűrtem, félretettem. Időközben a húshoz adtam a kukoricát, majd beleöntöttem a kókusztejet és a tejszínt. Puhára főztem az egészet, legutoljára hozzáadtam a zöldborsót és a petrezselyemzöldet is. Rizzsel tálaltam.
Nehézségi fok:
Segítsüti 2010.
Nagy örömmel jelentem be olvasóimnak, hogy idén is lesz Segítsüti akció. Talán emlékeztek rá, hogy tavaly 467.374 forintot sikerült "összesütnünk", amellyel a Lea Otthont támogattuk. Igazán büszke vagyok rá, hogy ebben az akcióban részt vehettem, és talán nem szerénytelenség (ha az, azt is vállalom) arra is büszkének lenni, hogy 68 ezer forinttal nekem sikerült a legnagyobb részösszeggel hozzájárulni a végeredményhez.
Nagyon remélem, hogy idén sem hagy alább az adakozási kedv, és sokan részt vesztek majd a licitben. Az akcióról a részleteket mindenki elolvashatja új weboldalunkon, a www.segitsuti.hu-n. Az ez évi sütemények március 30-án jelennek meg a blogokon, a licit pedig április 2-án, éjfélkor zárul le. Ami újdonság az idei évben, az az, hogy a liciteket a közös oldalon kell megtenni, nem a blogokban.
Ezen az oldalon megtaláljátok azt a html-kódot is, amit blogotokba, weboldalatokba beszerkesztve ti is hírt adhattok az akcióról.
Egy kis semmiség
És mégis milyen finom! A mai vendégségre nem akartam levest főzni, tudtam, hogy rövid ideig fog tartani az ebéd, nem akartam a vendégek gyomrát túlságosan megterhelni, ahhoz ott volt a lassan sült kacsacomb és a párolt káposzta. Van egy kedvenc előételem, amit ilyenkor be szoktam vetni, de a néhány falat miatt sajnáltam felbontani egy üveg sült paprika konzervet. No, nem a smucigságom nem engedte, de tudtam, hogy nagyon hamar megpenészedik a fel nem használt maradék, azt pedig semmiképp sem akartam kockáztatni a Horvátországból menekített, kincsként őrzött paprikánál. Így benéztem inkább a hűtőbe, és a korábban összevásárolt - nekem ez kell, most azonnal!:) - alapanyagokból készítettem előételt.
Hozzávalók:
néhány szelet toastkenyér megpirítva
fűszeres kecskesajt korongok
fűszeres-csípős olívabogyó
rukkola
Elkészítés:
Nos, igen, mérhetetlenül egyszerű. A pirítósból köröket vágtam, akkorákat, mint a sajtkorongok. A kenyérkorongokat is, a sajtokat is elfeleztem. Minden félkörre került néhány levél rukkola, rá a sajt, egy-egy szem csípős olajbogyó, aztán lehetett enni bátran.
A másik előétel nagy szerelmem, a caprese volt, falatnyi formában.
Márciusi karácsony
Fura nap volt a tegnapi, és egy kicsit a mai is... Karácsonyost játszottam két bloggerinával. Megkésve kissé, persze, de a tegnapi időjárás remekül hozta a karácsony feelinget. Nevetgéltünk is rajta MohaKonyhával, ahhoz képest, hogy lassan húsvéti ajándék lesz a karácsonyiból, így hóesésben, mézes teával mégis inkább karácsonyi hangulatunk van, mint húsvéti.
Nagyon jót beszélgettünk, a magam részéről sokkal jobban örültem annak, hogy kettesben tölthettünk másfél órát és csak egymásra (no meg az örökmozgó kiskutyára) figyelhettünk, mintha a karácsonyi GBT-n vesztünk volna el a tömegben. Csodálatos ajándékokat kaptam! Többek között enyém lett a kifoztuk.hu internetes receptújság címlapján szereplő húsvéti mézeskalács kollekció, melyek gyönyörűek. Kaptam továbbá házi limoncellot, szatmári szilvalekvárt és illatos mécseseket. A kép bal oldalán látható üres dobozban pedig isteni finom magos bucik voltak, szám szerint kilencen, amiből ma reggelre a család minden tagjának jutott szendvics. Köszönet érte!
Ma reggel pedig Csicsiborsó-bab-lencsével kávéztunk egy nagyon kellemeset a Gellértben. Neki jutottam én, mint angyalka, korán reggel:) Vele is nagyon jót beszélgettünk, a fecsegésnek csak az ő következő randevúja és az én munkaidőm kezdete szabott határt.
Néha eszembe jut, mennyire átalakult a viszonyom a gasztroblogger társadalomhoz. Eleinte nyüzsögtem, pezsegtem, ott akartam lenni mindenhol, ahol főzésről esik szó. Mára ez a vágy alábbhagyott, sokkal jobban tudok értékelni ilyen alkalmakat, amikor kettesben-hármasban lehet beszélgetni, már egyáltalán nem bánom, ha nemcsak főzésről esik szó, hanem gyereknevelésről, kézműveskedésről, jövőképről, nyelvtanulásról, a negyvenes korosztály problémáiról. A mostani két találkozás is sokkal mélyebb nyomot hagyott bennem, mintha egy nagy közösségi megmozduláson találkoztam volna A-val és K-val. Köszönöm, lányok!
Sajttal és brokkolival töltött krumpli
Rémesen egyszerű vacsora. Brokkolit kívántam, de krémleves múlt héten volt, most valami másra vágytam. A töltött krumpli pedig mindig beválik, bármilyen variációban...
Hozzávalók:
30 dkg brokkoli megfőzve
1 tojás
személyenként 2 db krumpli
reszelt parmezán ízlés szerint (sok!)
bors
Elkészítés:
A krumplikat héjában megfőztem, meghámoztam, félbevágtam, és egy kiskanállal mélyedést vájtam beléjük. A főtt brokkolit villával összetörtem, összekevertem a reszelt sajttal, a kivájt krumpival és egy tojással. Sóztam, borsoztam, visszatöltöttem a fél burgonyákba, és forró sütőben pirosra sütöttem. Fokhagymás tejföllel tálaltam.
Gyümölcsrizs
Szombaton délután nagyon megkívántam a gyümölcsrizst, mert ettem volna végre egy könnyű, gyümölcsös édességet, és a gyümölcsrizs mindig is nagy favoritom volt ezen a téren. Mivel színházba mentünk, csak odáig jutottam a műveletben, hogy megfőzzem a vaníliás tejberizst, abból kanalaztam néhányat, de a tejszínhab és a gyümölcsök csak vasárnap kerültek a képbe, akarom mondani, a rizsbe. Áfonyával, málnával és szederrel gazdagítottam.
Képet nem csatolnék a poszthoz, annyi riasztóan csúnya fotót látok mostanában blogokon, hogy nem csatlakoznék hozzájuk. El kell fogadni, hogy vannak ételek, amiket nem lehet szépen fotózni, vagy legalábbis kell hozzájuk egy food designer és egy jól képzett ételfotós. Nekem egyik sem áll rendelkezésemre, úgyhogy a gyümölcsrizs fotókat önkritikusan kitöröltem a gépről:)
Hozzávalók:
25 dkg kerekszemű rizs
5-6 dl tej
2 dl víz
cukor ízlés szerint, én ehhez a mennyiséghez 3 vaníliás cukrot használtam el
fél citrom héja
3 dl tejszín
1 habfixáló
gyümölcsök
Elkészítés:
A világ egyik legegyszerűbb dolga. A rizst megmostam, lecsöpögtettem, majd két deci vízben a citromhéjjal odatettem főni. Amikor azt felszívta, elkezdtem hozzá adagolni a tejet, és folyamatosan kevergetve, öntögetve hozzá a tejet puhára főztem a rizst. Hozzáadtam a cukrot, majd félretettem, hogy kihüljön. A tejszínt egy kevés cukorral keményre vertem, hozzáadtam a habfixálót, összekevertem a rizzsel. Rétegezve leraktam egy edénybe a gyümölcsökkel, és alaposan behűtöttem.
Nem akar jönni a tavasz...
Pedig ez a gyönyörűség ott virít az ablakban, cserépben, mégse elég hozzá, hogy idecsalogassa a tavaszt...
Megvan!
Régen keresem már az ideális szendvicsnek való péksüteményt. Szeretjük az édeskés tésztát is, a sósat is, a rozsost is, de valahogy még nem jött szembe az igazi. Egészen a hét elejéig, amikor is rátaláltam az ideális receptre. Kicsit vicces ugyan a hely, ahol rábukkantam, de az élet nagy mókamester. A recept ugyanis a saját blogomon figyelt, várva a nagy egymásra találásra. Jó régen volt már, mikor azt a rozskenyeret sütöttem, de emlékszem, finom volt. Neki is álltam a hét elején, hogy újra elkészítsem, és már rakosgattam össze a gépbe az alapanyagokat, amikor szomorúan kellett rájönnöm, hogy a rozslisztemet a múltkor ki kellett kukáznom, mivel hívatlan, ámde nem ideiglenesen állomásozó vendégekre bukkantam a zacskóban. Ezért a rozslisztet kényszerűségből tönkölybúza lisztre cseréltem. Ezzel a cserével pedig megérkezett az a péksütemény a repertoáromba, amit ezentúl bármikor boldogan megsütök, ugyanis tökéletes a mi ízlésünknek.
Hozzávalók:
40 dkg búzaliszt
20 dkg tönkölybúza liszt
0,5 dl olaj
2,5-3 dl langyos víz
2,5 dkg élesztő
2 teáskanál só
1 marék napraforgó mag
2 evőkanál szezámmag
1 evőkanál lenmag
egy csipet cukor
Elkészítés:
A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe teszem (a friss élesztőt egy kevés cukros vízben megfuttatom), a géppel megdagasztatom, és másfél óra múlva egy tökéletes állagú tésztát veszek elő belőle. Tetszés szerint formálom, kipróbáltam már a zsemlét is és a stanglit is. Gőzös sütőben 180 fokon 20-25 percig sütöm.
Juhtúrós sztrapacska
A blogon már fent van a juhtúrós sztrapacska Szú néni jóvoltából. Tegnap délután magam is nekiveselkedtem a dolognak, és be kell vallanom, nem ártott volna, ha főzés előtt beleolvasok a saját blogomba, mert a sajtreszelőn lereszelt, kissé szálas krumplival sokkal nehezebb volt bánni, mint amit Zsuzsi javasol a receptben, hogy ugyanis turmixgépben pépesítsük a meghámozott krumplit. No, majd legközelebb!
