Megvan!

Régen keresem már az ideális szendvicsnek való péksüteményt. Szeretjük az édeskés tésztát is, a sósat is, a rozsost is, de valahogy még nem jött szembe az igazi. Egészen a hét elejéig, amikor is rátaláltam az ideális receptre. Kicsit vicces ugyan a hely, ahol rábukkantam, de az élet nagy mókamester. A recept ugyanis a saját blogomon figyelt, várva a nagy egymásra találásra. Jó régen volt már, mikor azt a rozskenyeret sütöttem, de emlékszem, finom volt. Neki is álltam a hét elején, hogy újra elkészítsem, és már rakosgattam össze a gépbe az alapanyagokat, amikor szomorúan kellett rájönnöm, hogy a rozslisztemet a múltkor ki kellett kukáznom, mivel hívatlan, ámde nem ideiglenesen állomásozó vendégekre bukkantam a zacskóban. Ezért a rozslisztet kényszerűségből tönkölybúza lisztre cseréltem. Ezzel a cserével pedig megérkezett az a péksütemény a repertoáromba, amit ezentúl bármikor boldogan megsütök, ugyanis tökéletes a mi ízlésünknek.

Hozzávalók:

40 dkg búzaliszt

20 dkg tönkölybúza liszt

0,5 dl olaj

2,5-3 dl langyos víz

2,5 dkg élesztő

2 teáskanál só

1 marék napraforgó mag

2 evőkanál szezámmag

1 evőkanál lenmag

egy csipet cukor

Elkészítés:

A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe teszem (a friss élesztőt egy kevés cukros vízben megfuttatom), a géppel megdagasztatom, és másfél óra múlva egy tökéletes állagú tésztát veszek elő belőle. Tetszés szerint formálom, kipróbáltam már a zsemlét is és a stanglit is. Gőzös sütőben 180 fokon 20-25 percig sütöm.