Márciusi karácsony

Fura nap volt a tegnapi, és egy kicsit a mai is... Karácsonyost játszottam két bloggerinával. Megkésve kissé, persze, de a tegnapi időjárás remekül hozta a karácsony feelinget. Nevetgéltünk is rajta MohaKonyhával,  ahhoz képest, hogy lassan húsvéti ajándék lesz a karácsonyiból, így hóesésben, mézes teával mégis inkább karácsonyi hangulatunk van, mint húsvéti.

Nagyon jót beszélgettünk, a magam részéről sokkal jobban örültem annak, hogy kettesben tölthettünk másfél órát és csak egymásra (no meg az örökmozgó kiskutyára) figyelhettünk, mintha a karácsonyi GBT-n vesztünk volna el a tömegben. Csodálatos ajándékokat kaptam! Többek között enyém lett a kifoztuk.hu internetes receptújság címlapján szereplő húsvéti mézeskalács kollekció, melyek gyönyörűek. Kaptam továbbá házi limoncellot, szatmári szilvalekvárt és illatos mécseseket. A kép bal oldalán látható üres dobozban pedig isteni finom magos bucik voltak, szám szerint kilencen, amiből ma reggelre a család minden tagjának jutott szendvics. Köszönet érte!

Ma reggel pedig Csicsiborsó-bab-lencsével kávéztunk egy nagyon kellemeset a Gellértben. Neki jutottam én, mint angyalka, korán reggel:) Vele is nagyon jót beszélgettünk, a fecsegésnek csak az ő következő randevúja és az én munkaidőm kezdete szabott határt.

Néha eszembe jut, mennyire átalakult a viszonyom a gasztroblogger társadalomhoz. Eleinte nyüzsögtem, pezsegtem, ott akartam lenni mindenhol, ahol főzésről esik szó. Mára ez a vágy alábbhagyott, sokkal jobban tudok értékelni ilyen alkalmakat, amikor kettesben-hármasban lehet beszélgetni, már egyáltalán nem bánom, ha nemcsak főzésről esik szó, hanem gyereknevelésről, kézműveskedésről, jövőképről, nyelvtanulásról, a negyvenes korosztály problémáiról. A mostani két találkozás is sokkal mélyebb nyomot hagyott bennem, mintha egy nagy közösségi megmozduláson találkoztam volna A-val és K-val. Köszönöm, lányok!