És mégis milyen finom! A mai vendégségre nem akartam levest főzni, tudtam, hogy rövid ideig fog tartani az ebéd, nem akartam a vendégek gyomrát túlságosan megterhelni, ahhoz ott volt a lassan sült kacsacomb és a párolt káposzta. Van egy kedvenc előételem, amit ilyenkor be szoktam vetni, de a néhány falat miatt sajnáltam felbontani egy üveg sült paprika konzervet. No, nem a smucigságom nem engedte, de tudtam, hogy nagyon hamar megpenészedik a fel nem használt maradék, azt pedig semmiképp sem akartam kockáztatni a Horvátországból menekített, kincsként őrzött paprikánál. Így benéztem inkább a hűtőbe, és a korábban összevásárolt - nekem ez kell, most azonnal!:) - alapanyagokból készítettem előételt.

Hozzávalók:
néhány szelet toastkenyér megpirítva
fűszeres kecskesajt korongok
fűszeres-csípős olívabogyó
rukkola
Elkészítés:
Nos, igen, mérhetetlenül egyszerű. A pirítósból köröket vágtam, akkorákat, mint a sajtkorongok. A kenyérkorongokat is, a sajtokat is elfeleztem. Minden félkörre került néhány levél rukkola, rá a sajt, egy-egy szem csípős olajbogyó, aztán lehetett enni bátran.
A másik előétel nagy szerelmem, a caprese volt, falatnyi formában.


Isteni finom volt, kár, hogy az olajbogyót nem szeretem :( Ahhoz még érnem kell :)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
Gyönyörűek,nekem a második a kedvenc!