2010. április
Macska a háznál
Nem, ez a bejegyzés igazából egyáltalán nem való egy gasztroblogba, de mivel ez mégis valamilyen szinten énblog is, ezért megosztom veletek az örömömet. Macska állt a házhoz. Tudom, ez nem szenzáció, nekünk mégis fontos esemény.
Holnap lesz két éve, hogy elveszítettem a világ legfantasztikusabb macskáját. 17 évig volt velünk, jóban, rosszban, szerettük nagyon, és ő is szeretett minket érzékeny lelke minden melegével. Aztán egy szörnyű keddi napon el kellett dönteni, szeretjük-e őt igazán, szeretjük-e annyira, hogy elengedjük. Borzasztó nehéz döntés volt, különösen úgy, hogy előtte egy héttel Tomi cicánk már átballagott a szivárványhídon. Egy hét leforgása alatt két ilyen veszteség számomra alig elviselhető volt. Tudom, hogy azok, akik sosem éltek együtt háziállattal, nem értik ezt, de akik engedtek már magukhoz közel akár csak egyet is, azok tudják, miről beszélek. Akkor azt hittem, sosem lesz újra macskánk, és ez az érzés eltartott egészen mostanáig.
A véletlenek játéka sodorta az utunkba Bonnie-t, már persze ha hinnék a véletlenekben. De nem hiszek. Azt azonban hiszem, hogy imádott Tomi cicánk hasonmása azért érkezett hozzánk, hogy ha feledtetni soha nem fogja tudni Pankát és Tomit, mégis sok örömet hozzon az életünkbe. Isten hozott nálunk, kicsi lány!:)
Segítsüti maraton
Szombaton elöntötte a konyhámat a mák, a meggy, a tojás és a porcukor. Az történt ugyanis, hogy három vigaszágas licitálóm jött a jól megérdemelt süteményéért szépen, egymás után. Úgyhogy reggel piacozás után nekiálltam sütni, és megalkottam életem legrondább sütijeit. Próbáltam a Segítfüzet számára valami használható fotót készíteni, de hát reménytelen vállalkozás volt. Úgyhogy aki netán főzős magazinba akarja elkészíteni ezt a meggyes-mákost, az inkább keressen más receptet...
Viszont a visszajelzések szerint - amiket most nem másolok ide, mert egyrészt szerénységem tiltja, másrészt olyan jelzőket írtak a vigaszágasok, amik nem feltétlenül szalonképesek, bár a májamnak annál jobban estek... - a süti küllemének hiányosságait bőven pótolta a belbecs...
Igaz, idén csak egyszer fordult elő, hogy kis híján kimaradt a meggy a sütiből, azonban a szombati három adagot igencsak emlékezetessé teszi az az orbitálisan nagy esés, amit a piacra menet produkáltam reggel. Csinosan odahelyeztem magam hasmánt a Fűrész utca sarkára, ahogy kell, azt nem tudni, hogy a földrengésszerű robajra, vagy a káromkodásomra nézett vissza egy idősebb úriember, aki visszafordult, hogy segítségemre siessen. Megkérdezte, segíthet-e, de mondtam neki, ne fáradjon, amint látja, egyedül is remekül el tudok esni, nem kell hozzá segítség:)
Már csak egy adag átadása van hátra, komolyan mondom, hiányozni fog a hétvégi programjaim közül ennek a kis habos csodának a megsütése.
Konyhakiállítás - Mindenkit megfőz!
Katt a képre!
1 % idén is
Én, mint ahogy tavaly is, az adóm 1 %-át a Várkonyi Andi vezette Zakuszka tanyának adom.
Ha te is szívesen segítenél, hogy a tanya mentett állatai jobb körülmények között éljenek, erre az adószámra megteheted:18063136-1-42
Medvehagymás pogácsa
Remélem, a Mecsek környékén élők tudatában vannak, micsoda kincsesbánya az, ahol laknak. Tegnap alig hittem a szememnek, amíg a medvehagyma mezőket néztem a hegyoldalban. Ameddig a szem ellátott, medvehagyma mindenütt. Valamiért arra számítottam, hogy intenzív fokhagyma illat fogad majd a Mecsekben, de talán az esős idő, talán a pára nem engedte, hogy így legyen. Azonban a hegyoldalban szorgosan hajlongó emberek látványa meggyőzött arról, hogy itt bizony a zöld kincs, a medvehagyma termőhelyén járunk.
Az úgy kezdődött, hogy Zsófi blogján olvastam a medvehagyma fesztiválról. Mivel úgy alakult, hogy a barátnőmnek mindenképpen le kellett mennie Pécsre, megkérdeztem, vele tarthatok-e az orfűi fesztiválra, és a boldogtalan igent mondott. Bár azt állítja, direkt jól esett neki a hegymászás (az biztos, hogy jobban, mint nekem, aki a párás időben, a meredeken felfelé kaptatva, fulladozva néhányszor feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon normális vagyok-e én úgy igazából:), azért esőben medvehagymát szedni nem a legnagyobb biznisz a világon.
Remélem, Zsófi egyébként végül nem ment le Orfűre, ha igen, akkor nyilván ő is olyan csalódott, mint én, mert egy fesztivált én egészen másként képzelek el, mint ami Orfűn fogadott. Nem akarok erről rosszkedvű sorokat írni, nincs értelme, az biztos, hogy ha jövőre nekem adnák a feladatot, hogy rendezzem meg ezt a kétnapos rendezvényt, mindent másként csinálnék.
Ma reggel, miközben már kettétörni készült a derekam a kád fölött hajolgatástól, ahogy a zöld levélrengeteget zuhanyoztattam, előkészítve a konzerváláshoz, eszembe jutott, hogy tavaly milyen sikert arattam a medvehagymás pogácsámmal, miért ne ismételném meg idén is? A hűtő tartalmát szemügyre véve másféle pogácsa kerekedett, még illatozik a sütőben, nincs kész, de szerintem zseniális lesz...
Hozzávalók:
20 dkg búzaliszt
10 dkg tönköly búzaliszt
25 dkg vaj
1 teáskanál só (a juhtúró is sós)
20 dkg juhtúró
10 dkg tehéntúró
1 csomag sütőpor
egy derekas marék medvehagyma
Elkészítés:
A hozzávalókból tésztát gyúrok, legutoljára hozzáadva a konyhai aprítóban összevágott zöld leveleket. Ha a túró túl zsíros, adhatunk még a tésztához lisztet, de azért ne essünk túlzásba. Az elkészült tésztát hűtőben pihentessük egy órát, majd lisztezett felületen nyújtsuk ujjnyi vastagra, szaggassunk belőle pogácsákat, kenjük le tejföllel, amit egy kevés tejjel higítottunk. 180 fokon 20-25 perc alatt megsül.
Nehézségi fok: 
Kedélyjavító
Gusztustalan idő van, ez tény. De az, hogy hogyan éljük meg az ilyen napokat, jórészt rajtunk múlik. Az én receptem hozzá ez:
Hozzávalók:
néhány evőkanál műzli
20 dkg eper
2 dl joghurt
édesítőszer
vaníliakivonat
Elkészítés:
Pohárba teszem a műzlit, rácsorgatok egy réteg turmixolt epret, nagyjából az eper kétharmadát, majd a maradék gyümölcsöt pépesítem a joghurttal és az édesítővel, ez jön a tetejére.
Segítsüti átadás - első fejezet
Most sül a sütőben banánhajó licitnyertesem sütije. Örömmel jelentem, eddig nem hagytam ki belőle semmit:) Ha a lekvárt és a tojáshabot is sikerrel ráapplikálom a tésztára, nyert ügye(m) van:)
Póréhagymás, brokkolis tartlet
Vonzódom a tarte-okhoz. Tudom, néhányan utálják, hogy nem magyar neve van az ételnek, de a tortácska és lepény kifejezések, amiket mondhatnék a tartlet helyett, nem igazán fedik le a valódi tartalmat. Úgyhogy kivételesen ez most tartlet marad. Van már vagy két hete, hogy dédelgetem az alábbi ötletet, de sor csak tegnap este került rá. 20 perc alatt vacsorát varázsolhatunk az asztalra gyakorlatilag néhány összetevőből, ez fontos szempont. De az sem utolsó, hogy felszámolhattam a lelkemet nyomó hűtőbéli készleteket.
Hozzávalók:
1 csomag Tante Fanny leveles tészta
2 póréhagyma
egy marék brokkoli
3-5 szelet hajszálvékony bacon
2 dl créme fraiche (vagy zsíros tejföl és tejszín keveréke)
1 tojássárgája
5 dkg reszelt sajt (most cheddart használtam, hála londoni készleteimnek, de jó lehet még parmezánnal is)
olívaolaj
só
bors
Elkészítés:
A pórét megmostam, felaprítottam, és kevés olívaolajon sóval, borssal puhára dinszteltem. A leveles tésztából egy lapostányér nagyságú kört vágtam, majd a szélétől 2 centire éles kés hegyével egy kisebb kört karcoltam a tésztába. A puha póréhagymát a kisebb körben egyenletesen elterítettem, rászórtam az apróra vágott bacont, és 180 fokos sütőben sütöttem a tésztát úgy 6-8 percig. Közben a brokkolit 3 perc alatt forrásban lévő sós vízben blansíroztam, hideg víz alatt kissé kihűtöttem. A créme fraiche-be belekevertem a tojássárgáját és a reszelt sajtot. Az elősütés után kivettem a tartletet a sütőből, elhelyeztem a tetején a brokkoli rózsákat, ráöntöttem a nem túl folyós tejszínes-tojásos masszát, és még 10 percig sütöttem 170 fokon.
Hidegen, melegen egyaránt nagyon finom.
Nehézségi fok:
Fish and chips és más halak...
Ha megkérdeznéd, szeretem-e a halat, azt mondanám: nem. De nem mondanék igazat, bár a kép ennél az igen-nemnél jóval árnyaltabb. Mert például a tonhalat szeretem, még abban a formában is, ahogy a házhoz szállító cégek hozzák rántott tengeri halfilé néven: büdösen, hidegen, kissé megrogyott bundában. És szeretem a tonhal konzervet is, elsősorban a jó minőségűt, kedvencem a Rio Mare. És időnként szeretem a lazacot is - máskor pedig ha megérzem az illatát, menekülök a környékről is. Rajongásig szeretem a rántott fogasfilét. Nem eszem meg a halászlevet, se tésztával, se anélkül, és a világból lehetne kikergetni a rántott ponttyal. A tenger gyümölcsei tiltólistán vannak, látni sem bírom egyiket sem. Szóval nehéz ügy...
Volt néhány óra, amikor azt hittem, nem is leszek képes eleget tenni Stahl Judit felkérésének, hogy írjak a tavaszi magazinba egy anyagot a Mi van itthon rovatba. Merthogy az alapanyag a halkonzerv volt. Hm... Napokig próbáltam felnőni a feladathoz, és végül megbirkóztam vele, elvégre nem vagyok amatőr, legalábbis ezzel biztatom magam rosszabb napokon:) A receptek között találhattok pizzát, quesadillas-t, tortillát, különböző tésztákat és krémeket, úgyhogy halrajongók: magazinra fel!
Londonban - elhallgattatva a bizonytalanul csipogó belső hangot - mégis kategorikusan kijelentettem: fish and chipset feltétlenül ennünk kell. De hát nem is szereted a halat... - hangzott a csodálkozó válasz. No de Angliában járva muszáj kipróbálni ezt, ez nem kérdés. És milyen jól tettük, hogy kipróbáltuk! Életem legfinomabb halát ettem a Trafalgar Square-től néhány lépésnyire található pubban. Hazatértünket követően pedig egy horrorisztikusan hosszúra nyúlt Nagycsarnok-béli bevásárlást követően megkíséreltem életre hívni itthon is az élményt. Meggyőződésem ugyanis, hogy a fish and chips leginkább attól jó, hogy nem fagyasztott, isten tudja, mennyit utazott, menet közben egyszer-kétszer kicsit felengedett izéből van, hanem friss tengeri halból.
Hozzávalók:
fejenként egy szép nagy szelet tengeri hal, esetemben nyelvhal
14 dkg liszt
5 dkg kukoricakeményítő
1 teáskanál sütőpor
1 tojás
2,5 dl sör
1/2 teáskanál só
a sütéshez 1 liter olaj
Elkészítés:
Elvegyítettem a lisztet, keményítőt, sót, sütőport, a sört elkevertem a tojással, hozzáöntöttem a liszthez. Néhány percig állni hagytam, majd a tökéletesen leszárított halszeleteket megmártottam a palacsintatészta sűrűségű masszában. Forró olajban pirosra sütöttem a halak mindkét oldalát. Fontos, hogy egyszerre egy szelet halat süssünk, és nem árt, ha kis edényt használunk, hogy minél kevesebb olaj elég legyen ahhoz, hogy a hal ússzon benne. Természetesen sült krumplival és tejfölös-kapribogyós-snidlinges szósszal ettük.
Húsvéti kreatív
Talán nem újdonság, hogy nemcsak a konyhában tevékenykedem nagyon szívesen, de a műhelyemben is, ahol húsvét előtt készült néhány üvegtányér csak úgy, a magam örömére. Meg vagyok velük elégedve, ezért megmutatom őket.
Az üvegtányérokat dekupázs technikával dekoráltam, elkészítésük ha nem is egyszerű, mint egy pofon, átlagos kézügyességgel bárki elkészíthet hasonlót.
Az elkészítés pontos leírása itt található.
Húsvéti répatorta
A receptet a Katakonyhában találtam, köszönet érte. Kicsit változtattam a hozzávalókon, mert menet közben úgy éreztem, a citromos-répás ízhatáshoz a fehér csokoládé talán jobban passzol. Emeltem a sütőpor mennyiségét is. Ajánlatos dupla adaggal indítani, mert én csak néztem - hogy stílusos legyek -, mint a luki nyúl, hogy milyen kevés süti lett a tésztából. Mondjuk ha kicsit gondolkozom, és értelmesen ránézek a liszt mennyiségére, talán kevésbé kerekedett volna el a szemem...
Hozzávalók:
3 db tojás
7,5 dkg liszt
10 dkg fehércsoki összeaprítva kicsi kockákra
10 dkg dió durvára vágva
30 dkg répa finomra reszelve
12,5 dkg vaj
12,5 dkg kristálycukor
1 zacskó vaníliás cukor
1 citrom héja
1 tasak sütőpor
egy marék zsemlemorzsa
Elkészítés:
A vajat habosra kevertem, alaposan kikevertem a cukorral is, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. A lisztbe belekevertem a durvára darabolt diót, a sütőport és a csokikockákat. Felváltva hozzákevertem a tojásos vajhoz a lisztes keveréket, illetve a reszelt répát. Kivajazott, zsemlemorzsával megszórt 22x22 cm-es tepsiben sütöttem, 180 fokon. Nem néztem az órát, de a tűpróbát úgy 35 perc múlva végezhettem, akkor már jó volt a tészta.
Tetejére ciktrommázat öntöttem (egy citrom levéhez porcukrot kevertem, annyit, hogy sűrűn folyó masszát kapjak... sajnos ez a cukor mennyiség nem kevés, nem teszi diétássá a süteményt), és a tavaly óta rejtegetett húsvéti nyuszi díszeimmel dekoráltam a sütit.
