Fish and chips és más halak...

Ha megkérdeznéd, szeretem-e a halat, azt mondanám: nem. De nem mondanék igazat, bár a kép ennél az igen-nemnél jóval árnyaltabb. Mert például a tonhalat szeretem, még abban a formában is, ahogy a házhoz szállító cégek hozzák rántott tengeri halfilé néven: büdösen, hidegen, kissé megrogyott bundában. És szeretem a tonhal konzervet is, elsősorban a jó minőségűt, kedvencem a Rio Mare. És időnként szeretem a lazacot is - máskor pedig ha megérzem az illatát, menekülök a környékről is. Rajongásig szeretem a rántott fogasfilét. Nem eszem meg a halászlevet, se tésztával, se anélkül, és a világból lehetne kikergetni a rántott ponttyal. A tenger gyümölcsei  tiltólistán vannak, látni sem bírom egyiket sem. Szóval nehéz ügy...

Volt néhány óra, amikor azt hittem, nem is leszek képes eleget tenni Stahl Judit felkérésének, hogy írjak a tavaszi magazinba egy anyagot a Mi van itthon rovatba. Merthogy az alapanyag a halkonzerv volt. Hm... Napokig próbáltam felnőni a feladathoz, és végül megbirkóztam vele, elvégre nem vagyok amatőr, legalábbis ezzel biztatom magam rosszabb napokon:) A receptek között találhattok pizzát, quesadillas-t, tortillát, különböző tésztákat és krémeket, úgyhogy halrajongók: magazinra fel!

Londonban - elhallgattatva a bizonytalanul csipogó belső hangot - mégis kategorikusan kijelentettem: fish and chipset feltétlenül ennünk kell. De hát nem is szereted a halat... - hangzott a csodálkozó válasz. No de Angliában járva muszáj kipróbálni ezt, ez nem kérdés. És milyen jól tettük, hogy kipróbáltuk! Életem legfinomabb halát ettem a Trafalgar Square-től néhány lépésnyire található pubban. Hazatértünket követően pedig egy horrorisztikusan hosszúra nyúlt Nagycsarnok-béli bevásárlást követően megkíséreltem életre hívni itthon is az élményt. Meggyőződésem ugyanis, hogy a fish and chips leginkább attól jó, hogy nem fagyasztott, isten tudja, mennyit utazott, menet közben egyszer-kétszer kicsit felengedett izéből van, hanem friss tengeri halból.

Hozzávalók:

fejenként egy szép nagy szelet tengeri hal, esetemben nyelvhal

14 dkg liszt

5 dkg kukoricakeményítő

1 teáskanál sütőpor

1 tojás

2,5 dl sör

1/2 teáskanál só

a sütéshez 1 liter olaj

Elkészítés:

Elvegyítettem a lisztet, keményítőt, sót, sütőport, a sört elkevertem a tojással, hozzáöntöttem a liszthez. Néhány percig állni hagytam, majd a tökéletesen leszárított halszeleteket megmártottam a palacsintatészta sűrűségű masszában. Forró olajban pirosra sütöttem a halak mindkét oldalát. Fontos, hogy egyszerre egy szelet halat süssünk, és nem árt, ha kis edényt használunk, hogy minél kevesebb olaj elég legyen ahhoz, hogy a hal ússzon benne. Természetesen sült krumplival és tejfölös-kapribogyós-snidlinges szósszal ettük.