Azannya, de hisz ez egy lazannya!

Elnézést kérek a címért, a hétvégén sok időt töltöttem a férjem társaságában, és ilyenkor hajlamos engem is maga alá gyűrni az idétlen szóviccek hulláma:) Ráadásul utálom, ha a lasagne-t (ejtsd: lazannye) lazannyának mondják, viszont nem én voltam, aki a lasagne-t a családban azannyának nevezte el... Eh, bonyolult, hagyjuk!:)

Mindig nagy tartalékokat szoktam képezni száraztésztából, mert valahogy azt képzelem, ha tészta van otthon, nagy baj már nem lehet. Azonban feltűnően felszaporodtak a bontott lasagne-s dobozok a spájzban, amit nem is értek, hiszen olyan gyakran nem készítek ilyesmit, hogy ennyi maradék tésztalap legyen... Ez is a konyhai rejtélyek egyike. Így aztán a férjem többszöri jelentőségteljes "és rengeteg lasagne-nk is van" mondatának másodlagos, ám valójában nagyon is elsődleges jelentését végre megértve kitaláltam, hogy most inkább ne paradicsomos-darálthúsos legyen, hanem valami tavaszias. Spárga szóba sem jöhetett a fiam miatt (lásd még: kulináris analfabéta címszó alatt:), viszont a spenótot szereti, úgyhogy erre esett a választás.

Hozzávalók:

lasagne tészta

0,5 kg friss spenót

25 dkg tehéntúró

2 gerezd fokhagyma

só, bors

10 dkg vaj

6 dkg liszt

6 dl tej

10 dkg parmezán

1 dl tejföl

 

Elkészítés:

A spenótot megmostam, leszáraztam, a nedves leveleket plusz víz hozzáadása nélkül puhára pároltam, majd kihűtöttem, kinyomkodtam belőle a felesleges nedvességet. Hozzáadtam a túrót, sót, borsot, két gerezd fokhagymát, és a botmixeremmel (örvendező poszt később!:) spenótkrémet gyártottam a hozzávalókból. Megfőztem a besamel mártást, amibe beleolvasztottam a parmezán felét.

Egy tűzálló tál alját kissé kiolajoztam, belerakosgattam az első réteg száraz lasagne lapot, megkentem túrós-spenótos krémmel, leöntöttem a sajtos besamellel, majd újra tészta, újra spenót, újra besamel, végül az utolsó réteg tészta. Ezt megkentem a tejföl és a maradék parmezán keverékével, majd 180 fokos sütőben 30 percig sütöttem.

 

Nehézségi fok:

 

Egy este a Fours Seasons-ben

Az úgy esett, hogy kedves barátnémmal már régóta esedékes volt egy találkozó, és amikor ezt megbeszélendő telefonoztunk, azt mondta: menjünk valami nagyon sznob helyre sütizni. Nos, szívesen fogadom kommentben a budapesti kicsit vagy nagyon sznob, ámde nagyon jó süteménnyel rendelkező cukrászdák címeit, nekem mindenesetre csak a Gresham Palotabéli Four Seasons kávéháza jutott eszembe.

Különleges szálak kötnek ehhez az épülethez azon túl, hogy minden alkalommal, mikor tavaszi, nyári estén kivilágítva látom, eláll a lélegzetem, olyan gyönyörű. Édesapám évekig dolgozott az épületben, amikor az még lakóház volt, gyerekkoromban többször megfordultam ott. Volt szerencsém megismerni Balázs Miklós Ernőt, aki az épület mozaik restaurálásait végezte értő kézzel, és egyszer volt alkalmam megkóstolni a kávéház süteményeit, amiktől annak idején egyszerűen révületbe estem.

 

Így hát ezt a helyet javasoltam a találkozó színhelyéül, és mit mondjak, amíg vártam vendéglátómra, belepillantottam a kávéház utcára kitett étlapjába, az árak láttán rögtön menekülőre akartam fogni, de A. ezt nem engedte. Azt mondta, egyrészt egyszer élünk - ebben egyikünk sem hisz:) -, másodszor pedig tanuljak meg elfogadni dolgokat, esetünkben azt a felajánlást, hogy még mielőtt kiválasztottuk volna a helyet, ő meghívott, de nyilvánvalóan ekkora kiadást nem tervezett. Akkor is megköszöntem a vendéglátást, de megteszem ezt most is, mert olyan remek kulináris élményben volt részem, amilyenben már régen nem. Mert a remek beszélgetés mellé szuperklasszis sütemények is jártak.

 

Nem ereszteném bő lére a továbbiakat, fantasztikus két süteményt kóstoltunk meg a Greshamban, A. cheesecake-et evett, amilyenhez hasonlót én még sosem kóstoltam, én pedig tonkababos csokoládétortát, aminél finomabbat viszont az életben még nem ettem. Az árak borsosak, a kiszolgálás korántsem olyan flott és magas színvonalú, mint amit az ember ezen a helyen elvárna, főleg ennyi pénzért, de az épület csodás, a kilátás pazar, a süteményekről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, mit nekünk egy-két nem túl kedves pincér...?

 

Rántott karfiol

Nos, ez az étel nem valami szofisztikált, fúziós konyhás trendi minimál, hanem egy ütős, bő olajban sült klasszikus magyar. Elkészítési módját alighanem mindenki ismeri, már legalábbis az biztosan, aki szereti a karfiolt és a bő olajban sült ételeket. Én sajnos mindkettőt igen kedvelem, úgyhogy hétvégén a rántott csirkemell mellé még felhasználtam a hűtőben jobb sorsára váró karfiolt. Előző nap az Ázsia boltban járva, leküzdve a velem született nehogymár-ennyit-adjak-egy-csomag-semmiért attitűdöt, vettem egy csomag pankot. Nagyon finom, extra ropogós lesz az ebbe hempergetett étel, úgyhogy drága, drága, azért időnként lesz ilyen a spájzomban.

Hozzávalók:

1 kg karfiol

2 db tojás

liszt

panko a szükséges mennyiségben

só

bors

 

Elkészítés:

A karfiolt rózsáira szedtem, megmostam, majd forrásban lévő sós vízben 5 percig főztem. Hideg víz alatt lehűtöttem, és amikor kihűlt, a szokásos módon bepaníroztam,  zsemlemorzsa helyett pankoba forgatva a karfiolt. Fritőzben aranysárgára sütöttem.

 

Pünkösdi hétvége

A képeket Bányai Gábor barátom készítette, köszönet érte.

 

Mézes rebarbarás sütemény

 

Az idei első adag rebarbarát sajnos érintetlenül kellett kidobnom, mert megvettem ugyan, de feldolgozni nem volt időm, és a szép rózsaszín szárak jól megfonnyadtak a hűtőben. Így aztán szombaton szent fogadalmat tettem, hogy még aznap megsütöm ezt a süteményt. Igen kevés macera van vele, ajánlom mindenkinek, aki gyorsan akar finomat az asztalra tenni. Kaldeneker György receptjét használtam fel. Legközelebb a tésztából másfélszeres adagot készítek, hogy mindenhol befedje a mézes rebarbarát.

 

Hozzávalók:

4 szál rebarbara megtisztítva

2 dl méz

1 teáskanál fahéj

1 evőkanál liszt

A tésztához:

10 dkg liszt

2 teáskanál sütőpor

2 evőkanál vaj

1 tojás

3 evőkanál tej

3 evőkanál almalé

Elkészítés:

A rebarbarát kis darabokra vágtam, beleszórtam egy kis jénaiba, ráöntöttem a mézet, megszórtam fahéjjal és liszttel. A konyhai robotgépben összekevertem a tésztához valókat, és a nem túl híg masszát megpróbáltam egyenletesen a rebarbarára kenni. Ez nem volt egyszerű mulatság, nem is fedte be mindenhol a mézes keveréket. 180 fokos sütőben sütöttem 30 percig. Langyosan a legfinomabb.

 

 

 

Pulyka kék szalaggal

Én nem is tudom, hogy fordulhatott elő, de még sosem készítettem cordon bleu-t. Étteremben is csak szökőévenként rendeltem, ha már semmi más lehetőség nem adódott. De amikor szombaton a piacon megláttam a pulykamelleket, beugrott ez az étel, és mivel tudtam, hogy a fiúk szívesen fogadják majd, vásároltam hozzá gyönyörű prágai sonkát és svájci ementáli sajtot. Nagy siker volt, pont, ahogy számítottam rá.

Hozzávalók:

fejenként egy szelet pulykamell

mellenként egy szelet sonka és egy-másfél szelet sajt

2 tojás

20 ml tej

liszt

zsemlemorzsa

só

 

Elkészítés:

A pulykamelleket óvatosan vékonyra klopfoltam, a széleket egyenesre vágtam. Megsóztam minden szeletet, majd beborítottam a sonkával és a sajttal, szorosan felcsavartam mindegyiket. Fogpiszkálóval megtűzögettem itt-ott, majd a szokásos módon bepaníroztam. A tojást, hogy kiadósabb legyen, lazítottam egy kis tejjel. Kis lángon sütöttem az olajban, hogy a hús át tudjon sülni. Petrezselymes újkrumpli és hordós savanyúság volt a köret.

 

 

Zöld curry pulykával

Jövő héten a barátaimnál nyárindító értekezlet, akarom mondani, nyárindító kerti parti lesz. Ahogy a meghívóban áll: hátha akkor elindulna ez a tetves nyár:) Ebben én magam is nagyon bízom, és nagy várakozással tekintek a zöld curry elé, ami a menü lesz. Tegnap elkészítettem a saját verziómat.

Hozzávalók:

40 dkg pulykamell filé

2 evőkanál zöld curry paszta

1 közepes doboz kókusztej

4 kaffír lime levél

1 ázsiai citromfű (most sajnos csak szárított)

1 zöld chili paprika kimagozva

4 szál újhagyma

2 gerezd fokhagyma

1 teáskanál reszelt gyömbér

1 lime héja és leve

só

olaj

tálaláshoz friss korianderzöld

 

Elkészítés:

Az olajon üvegesre dinszteltem a karikára vágott újhagymát, az összeaprított chilit, utána megpirítottam a curry pasztát. Egy-két percig kavargattam, majd belevagdostam a lime levelet, a szárított citromfüvet, a fokhagymát és a gyömbért, a lime héját és levét, majd felöntöttem a kókusztejjel. Felforraltam, az apró kockákra vágott pulykamell darabokat beletettem a lébe, és kb. 20 percig főztem, míg meg nem puhult. Addigra a lé kissé besűrűsödött. Korrigáltam az ízét még egy kis sóval, egy csipet római köménnyel.

 

 

 

 

Paradicsomos, zöldséges gnocchi

Semmiképp nem volt hiábavaló szombati látogatásunk a Konyhakiállításon. Ha nem nézném a remek sütikiszúrókat, a finom falatokat és az új szerelmet, a Kaldeneker Györgytől ellesett recept akkor is pozitív irányba billentené a mérleget.

Hozzávalók:

50 dkg gnocchi (lehet készen vásárolt is, én most a Lidlben ilyen hosszúkás formájút kaptam)

1 cukkini

1 nagy fej lilahagyma

2-3 szál újhagyma

15 dkg gomba (portabellot használtam)

1 piros kaliforniai paprika

0,5 liter paradicsomszósz

(Kaldeneker Bertolit használt, de nekem tele a kamrám a saját készítésű sugommal, úgyhogy kivételezett helyzetben vagyok)

10 dkg reszelt parmezán

olívaolaj

ízlés szerint fűszerek

 

Elkészítés:

Elkészítése roppant egyszerű és gyors, mégis lehengerlően finom étel a végeredmény. A tésztát két evőkanálnyi olívaolajon átmelegítem, majd az összevágott zöldségeket beleszórom a serpenyőbe, együtt pirítom egy-két percig az egészet. Ekkor nyakon öntöm a paradicsomszósszal, vigyázat, a cél nem az, hogy tocsogjon a tészta a szószban, hanem hogy egy olyan bevonatot képezzen rajta, amitől nem száraz, és amiben megfő a tészta. Fűszerezem BAZSOROZ-zal (helyes megfejtőknek hangszóró jár:), majd amikor a zöldségek még roppanósak, de nem nyersek, a tészta pedig megfőtt, lezárom a gázt. A tányérokon alaposan megszórjuk sajttal az ételt.

 

Konyhakiállítás 2010

Nemigen szoktam rendezvényekről, kiállításokról lelkendezve írni, az ilyenek tekintetében elég magasan van nálam a mérce. A Konyhakiállítást sem dicsőíteni akarom, nincs miért. Ami miatt annyira jól éreztem magam, az abszolút szubjektív szempont, hosszú idő után végre együtt tölthettem egy teljes napot a lányommal. Ő lepett meg a jeggyel is, már vagy másfél hete készülök a kiállításra. Ittunk finom cappuccinot, ettünk felülmúlhatatlanul finom rozsos kiflit, megkóstoltuk Kaldeneker Gyuri paradicsomos gnocchiját, hallhattuk Kovács Lázár egész teret betöltő hangját, válogattunk szilikonos formák között, és lenyűgöző választékú sütikiszúró formákból (eszembe is jutott Kicsi Vú...), vettem is egy macskásat, talán nem véletlenül:)

A legfontosabb momentuma a kiállításnak azonban egy szerelem kihúnyása, és egy új megszületése volt. Nem mondom, megrázó élmény... Van ugye ez a minden-gasztroblogger-álma robotgép, a Kitchen Aid. Dédelgettem magamban az álmot, hogy majd egyszer nekem is, egy gyönyörű bordó, talán most nyáron Amerikából...  A kiállításon is megcsodálhattam, most egy fagyigépet adtak ajándékba a 160 ezres alapgéphez. Jó bolt, jó volt, de valamiért most nem köttetett biznisz. Aztán ahogy jártunk-keltünk a standok között, belecseppentünk egy gépbemutatóba, ahol leesett az állunk. Ettől:

forrás: www.bamix.hu

Ha nem volnék úrinő, azt mondanám: ez a gép szív, szuszog, s.....t nyal, de hát mindannyian tudjátok, hogy úrinő vagyok, úgyhogy ilyen profán kijelentésről szó sem lehet. Maradjunk annyiban, hogy a gép mindent tud. Merthogy ez nem botmixer, mint aminek kinéz. Tésztát dagaszt, majonézt készít, habot ver (mutass még egy gépet, ami 1,5 %-os UHT tejből tejszínt képes csinálni!), száraz kenyeret és húst darál, mogyorót, diót aprít, egyszóval fantasztikus. Egyetlen apró szépséghibája van, és ez az ára. Ami ugyan harmada a Kitchen Aid-ének, de akkor is tetemes összeg. Így aztán a Bamix ott maradt a pulton, de van egy új álom, ami nem is olyan megvalósíthatatlan...

 

 

Sok kicsi sokra megy

Hát kérem szépen, lehet, hogy csúnyán le vagyok maradva a többiekhez képest, de én tegnap délután adtam át a Sok kicsi... akcióban felajánlott képemet Zsuzsának. Volt már egy megbeszélt randevúnk, de Zsuzsa kisfia, Gergő úgy döntött, hogy megszületik aznap éjszaka, akkor is, ha ezzel meghiúsítja a mi találkánkat az édesanyjával. Tegnap volt szerencsém látni a fiatalembert, mit mondjak, nagy nyereség a világnak, jó döntés volt.

Remélem, a kép és a néhány üveg lekvár örömet szerez Zsuzsa családjának, én pedig újra köszönöm nekik, hogy segítették az akciót.

Tavasz 2.

Nemcsak az üvegek virágoznak, de már a madarak is megjelentek!:)

 

Guacamole

Rémesen egyszerű elkészíteni, vendégségben nagy sikert lehet vele aratni, és csúnyán rá lehet kattanni. Nekem legalábbis sikerült. Viszont a guacamole becsípődés azzal a pozitívummal jár, hogy az ember kikísérletezheti, melyik változat ízlik neki a legjobban. Nekem ez.

Hozzávalók:

1 érett avocado

2 szál újhagyma zöldjével együtt

1 nagyobbacska gerezd fokhagyma összezúzva

1 kis piros chili apróra vágva

1/2 lime leve

1 paradicsom kimagozva, apróra vágva

só

bors

 

Elkészítés:

Az avokádót kettévágom, kimagozom. Így:

 

 

Villával pépesre töröm, meglocsolom a lime levével, hozzákeverem a többi hozzávalót. Friss pirítóssal tálalom.