2010. június
Kééééész van!:)
Igen, elkészült. Nagy hajrában, sok nehezítő tényezővel (szemüveg szára a kezemben maradt, két hét alatt akarták megjavítani, nem volt egyszerű pótolni; az egyik alapüveg elfogyott, még két tenyérnyi kellett volna hozzá, égen-földön nem tudtam beszerezni, át kellett tervezni a mintát, még több munkaórát kellett beletenni, egy derült-égből-villámcsapás állásajnálat annak minden stresszével, satöbbi, satöbbi), de elkészült, és az a ritka helyzet állt elő, hogy elégedett vagyok vele.
Holnap leszállítom, holnapután elrepülök, a posztok gyakorisága nyilván csökkenő tendenciát mutat majd az elkövetkező három hétben. Legyetek jók, élvezzétek a nyarat!
Utazás előtti hajrá
Nos, a helyzet az, hogy hat nap múlva felülök a repülőre, és rohadt sok néhány óra múltán New Yorkban fogok landolni, ahol három hetet töltök. 9 éve várok a pillanatra, hogy újra ott lehessek, sokat dolgoztam azért, hogy megvehessem a jegyet, most pedig azért dolgozom, hogy költőpénzem is legyen. Elkészült tegnap egy 40x40 centis ablakbetét, és nekikezdtem a párjának, ami némiképp egyszerűbb mintázatú lesz. Drukkoljatok, hogy szerda reggelig elkészüljek vele!
Virgin mojito
Szeretem én az alkoholos változatát is, van is itthon fehér rum, de tegnap csak valami hűsítő, üde ízre vágytam, nem arra, hogy fejbe is vágjon, amit iszom. Meg aztán burjánzik az erkélyen a menta, Szigetmonostoron is kaptam egy jó adaggal, nem hagyhattam, hogy tönkre menjen.
Hozzávalók 1,5 literhez:
3 citrom + 1 zöldcitrom
10 dkg kristálycukor
1 liter hideg víz
néhány jégkocka
egy marék friss mentalevél
Elkészítés:
A cukorból egy kevés vízzel szirupot főzök, kicsit kihűtöm. Kifacsarom a citromok levét, a zöldcitromot karikákra vágom, beleöntöm a kancsóba, ráöntöm a cukorszirupot, a viz felét, beledobálom a mentaleveleket és egy fakanál nyelével kissé megtöröm őket a kancsóban, hogy az illóolajaik felszabaduljanak. Jöhet utána a maradék víz, néhány jégkocka, esetleg egy kis utána ízesítés, és mehet a hűtőbe kicsit pihenni.
Vörösboros-mazsolás pulykacsíkok
Tegnap kitört rajtam a főzési láz. Éppenséggel nincs benne semmi csodálatos, az idő ótvar, jól esett begyújtani a sütőt egy kenyér alá, közben kitelepedtem a konyhába a laptoppal (melegedtem kicsit a sütő mellett), bóklásztam a neten - naná, hisz határidős munkám van, nyilvánvaló, hogy nem a műhelyben szorgoskodtam... -, szakácskönyveket vettem elő, amiket már évek óta nem forgattam, majd miután dolgom volt Budán, elterveztem, hogy benézek a Fény utcai piacra.
Nos, ez a benézés nem volt olcsó mulatság, muszáj volt vennem egy kis pármai sonkát, és az ázsiai fűszereshez is benéztem (ami őszintén szólva csalódás volt). Hazaérve még a színház előtt elkészítettem Stahl Judit receptjét, de sem a fényviszonyok, sem a színházi program nem kedvezett már a fotózásnak. Ennek ellenére szívből ajánlom a receptet mindenkinek, különleges ízhatású, kellemesen egyszerűen készíthető étel.
Hozzávalók:
60 dkg pulykamell filé csíkokra vágva
1 csomag újhagyma felkarikázva
3 dl vörösbor
2 dl víz
3 evőkanál szójaszósz
10 dkg mazsola
1 púpos teáskanál gyömbér-fokhagyma paszta
3 evőkanál balzsamecet
10 dkg cukor
5 dkg vaj
olívaolaj
só
bors
Elkészítés:
1 dkg vajon pároljuk üvegesre a hagymát, majd öntsük rá a bort, a vizet és a szójaszószt, tegyük bele a megmosott mazsolát, és főzzük a mártást 25 percig csendes tűzön. Ennyi idő alatt kb. harmadára fog besűrűsödni. A maradék vajat egy kis olívával melegítsük össze, abban süssük aranybarnára a húst. Sózzuk, borsozzuk. Közben a 10 dkg cukorból néhány csepp víz hozzáadásával készítsünk karamellt, majd amikor szép borostyán színű, adjuk hozzá a balzsamecetet. Forraljuk össze. Az időközben redukálódott mártást botmixerrel pürésítsük, adjuk hozzá az ecetes karamellt, tegyük bele a gyömbér-fokhagyma pasztát, kóstoljuk meg, és ízlésünknek megfelelően korrigáljunk az ízeken. A mártást öntsük a húsra, rottyantsunk rajta még egyet. Rizzsel tálaljuk.
Grilleztünk - ál-VKF XXXV.
A helyzet az, hogy mi nagyon ritkán grillezünk. Ennek elsődleges oka, hogy a panelház erkélyén kissé macerás lenne ezt művelni, talán a szomszédok se kedvelnék annyira, bár a mai világban minden lehetséges... Azonban két héttel ezelőtt, amikor Alma lányomat költöztettük egy jó kis kertes házba, mégis megadatott a lehetőség. Nem elsősorban azért folyamodtunk a grillezéshez, mert megszállott tűzrakók vagyunk, hanem mert ez tűnt a költözködés bonyodalmai között a legegyszerűbbnek.
Nem szégyellem leírni, kész pácokat használtunk, nem átallottam gyárilag baconbe tekert virslit is venni, szóval receptet nemigen tudok adni. De a hangulatot meg tudom osztani talán egy kicsit.
Ezt a fotót Zsófi készítette, akinek múlhatatlan érdemei voltak az ebéd elkészülésében, tekintettel arra, hogy a 35 fokos hőségben ő állt a tárcsa fölött, ő forgatta a húsokat, ezúton is köszönet érte:)
Duplacsokis meggyes álom
Nem szokásom ilyen blickfangos címeket adni, de ami igaz, az igaz. Ez a sütemény brutális. Brutálisan jó. Úgyhogy elkészítése csak saját felelősségre, szemrehányásokat a kalóriatartalom, az addikció és egyéb témakörökben a későbbiekben visszautasítok!:)
Méregdrága még a meggy, de szombaton nem tudtam ellenállni a csábításnak, vettem egy kilót belőle. Pedig őszintén szólva nem vagyok nagy rajongója a meggynek önmagában. A meggyes sütiket azonban imádom, legyen az pite, rétes, bármi más. Csak süti legyen, és meggy legyen benne. Valami új receptet akartam kipróbálni, keresgéltem egy sort, és a noilapozo.hu-n meg is találtam a vágy titokzatos tárgyát... Egy keveset változtattam az arányokon, és szerénytelenség nélkül állíthatom, tökéletes lett.
Már az is nehézséget okozott, hogy a nyers tésztát ne nyalakodjam el, a krém elkészítésekor már nagyon kínos volt a helyzet, de a végeredmény minden várakozásomat felülmúlta.
Hozzávalók:
20 dkg liszt
10 dkg barna nádcukor
15 dkg vaj
1 csomag sütőpor
3 db tojás
0,3-0,5 dl tej
10 dkg csokicsepp vagy nagyon apróra vágott csokoládé
A krémhez:
30 dkg meggy
20 dkg fehércsoki
1 dl tejszín
1 dl zsíros tejföl
Elkészítés:
A vajat habosra keverem, hozzáadom a nádcukrot, azzal is keverem egy sort, majd egyenként hozzáadom a tojásokat a krémhez. Ezután a sütőporos liszt és a tej felváltva kerülnek a robotgép táljába. Utoljára a 10 dkg csokicseppet oszlatom el a masszában. Egy nem túl nagy tepsit kibélelek sütőpapírral, beleöntöm a tésztát, elegyengetem, és 160 fokos légkeveréses sütőben 25 perc alatt készre sütöm.
Közben elkészül a krém. A meggyet kimagozom, lecsöpögtetem egy szűrőben. A fehércsokit alacsony fokozaton a mikróban felolvasztom, majd amikor folyékony, hozzákeverem a tejszín és a tejföl keverékét. Nem kell megijedni, először a hideg folyadéktól meghalni látszik a massza, de erőteljes keveréssel néhány másodperc alatt homogén krém keletkezik. A felébe belekeverem a meggyet, a másik felét félreteszem.
Amikor a tészta megsült és kihűlt, keresztben kettévágom (ez nem lesz egyszerű művelet a tésztában sült csokicseppek miatt), majd a meggyes krémmel megkenem. A második lapot a tetejére helyezem, és a maradék, meggy nélküli krémmel egyenletesen bevonom. Egy kis hűtés nem árt neki, hogy a csoki kissé megszilárduljon.
Nehézségi fok: 
Születésnap Szigetmonostoron
Amíg visszafelé autóztunk a városba a napsütésben, azon gondolkoztam, hogyan lehetne átadni ennek a nyári délutánnak a hangulatát annak, aki még sosem járt a Rosinante fogadóban, sosem vett még rész Finománia főzős hétvégén, aki nem ismeri a fogadó tulajdonosait, az ott uralkodó hangulatot, Anikót, Katit és a többieket, és már előre keseregtem azon, hogy ez bizony nekem nem fog menni. Sajnos az eltelt órák alatt ez a meggyőződésem mit sem változott, ezért nem is próbálkozom hosszan a szavakkal. Beszéljenek inkább a képek arról, hogyan fogadta barátait és vendégeit az egyéves Finománia főzőiskola.
A farmer market első állomása Giuseppe olívaolaj bemutatója. Négyféle olajat kóstoltunk meg Giuseppe értő vezetése mellett, egyik jobb volt, mint a másik. Itt ért az első sokk: muszáj volt vásárolnom az óriási olajbogyókból, aminél jobban még soha életemben nem ettem.
Aztán sajtok, szörpök következtek... szintén nem lehetett megállni vásárlás nélkül.
Kézműves csokoládét is lehetett venni, epret mártogatni fehércsokiba... jaj...
Számomra a legemlékezetesebb a konyhában sült bagett volt, az alkalomhoz illő papírkarikával a derekán. Nemcsak ott tömtük magunkba a még langyos tésztát, de haza is hoztunk belőle, így a holnap reggel is szép lesz, bármilyen csúf idővel riogatnak is a meteorológusok.
Nem kevésbé volt fantasztikus a kakaós csiga és a túrós süti, amiket Zsolt, a séf sütött a vendégeknek. Pillekönnyű, langyos tészta porcukorral szórva... őszintén... mi kell még a boldogsághoz?
Oké, oké, egy kis bográcsgulyás tetézheti még az élményeket, ebben sem volt hiány.
A gyerekeknek kézműves foglalkozás és sütisütés volt a program, a következő gasztromán generáció már cseperedik.
Cappuccinomat szürcsölve a medence mellett azon gondolkoztam, hogy nehéz a Rosinantéban nem gasztrománnak lenni... és talán nem is érdemes! Alighanem ezt a sok rajongó is megerősítheti, akik a mai születésnapi délutánon kiautóztak a Szentendrei-szigetre, hogy jelenlétükkel megerősítsék: szükség van ilyen családias helyekre, mint a Rosinante.
Távozáskor a vendégek kapnak a recepción egy-egy szál rózsát. Így volt ez ma is. Otthon már egész komoly gyűjtemény alakul a megszárított virágokból...
A menü
Nos, megérkezett a Marsbéli boltból a kóstoló, amit a receptjeimből főztek. Nem szeretnék hosszabb tirádába kezdeni ez alkalomból, mert egyrészt álszerénynek tűnnék, másrészt olyan érzetet kelthetne, mintha azért dicsérném az ételeket, mert közöm van hozzájuk. De azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy viszonylag rutinos ebédrendelő vagyok, tekintve, hogy a munkahelyem környékén nemigen van közétkeztetés, másrészt nemigen vagyok alkalmas arra, hogy előző héten kitaláljam, mihez is lenne kedvem következő hét csütörtökön ebéd ügyileg, úgyhogy a házhoz szállítós cégek nekem nem jönnek be. Maradnak tehát az online rendelés felvevő helyek.
Nos, meg kell mondjam, hogy legalább tízéves ilyen irányú praxisom alatt kettő, azaz kettő cég volt, akik ehető, emberhez méltó ételt hoztak. Az egyik egy olasz étterem volt. Mondom: volt. Mert egyszer csak a házi tészták ehetetlenek lettek, az ízes mártások tocsogtak az olajban, a pestos tészta átváltozott valami meghatározhatatlan alapanyagból készült piszkoszöld szuttyal leöntött izévé, és a friss fűszerek (valamint a jól főző szakács) mintha kihaltak volna a konyhaablakból náluk. Ezt többször jeleztük az étteremnek, dicséretükre legyen mondva, legutóbb - jó néhány nappal egy tragikus kimenetelű (értsd: az egész, ehetetlennek bizonyuló ebéd a kukában landolt) rendelés után - felhívtak telefonon, kikérték a véleményemet részletesen, mivel nem voltunk megelégedve, mit változtathatnának, és megígérték, hogy a következő rendelésünk ingyen lesz. Ami nem kis dolog, tekintve, hogy a város egyik legdrágább szállítói, rögtön a jónevű indiai éttermek után következnek az ársorban. Más kérdés, hogy erre az ingyen rendelésre valószínűleg sose fog sor kerülni...
A másik cég, amelyik folyamatosan megbízható minőséget, korrekt szállítási időt és normális árakat garantál mind a mai napig, az a Maharaja indiai étterem. Még sosem rendeltünk tőlük rosszat, van sok kedvencünk, és ha végképp nem tudom eldönteni, mit ennék, akkor a zöldséges kofta és a malai kofta biztos befutó, ha valami annál is egyszerűbbre vágyom, akkor jöhet a köményes krumpli paradicsomsalátával.
Azt kérdezed, miért írom le mindezt a Marsbéli bolt ürügyén?
Polenta falatok kolbásszal, paradicsommal
Mert amit ma kaptam tőlük kóstolóként, az küllemében igen látványos, szépen tálalt ételeket jelentett, nagyon finom, házias ízeket, és azt az érzést keltette bennem, hogy aki az ételt főzte, nem arra törekedett, hogyan tegyen az alapanyag árakra lehetőség szerint 300 %-os hasznos úgy, hogy minél kevesebbet kelljen az ételre költeni, hanem szívét-lelkét adta hozzá a recepthez.
Pestos, mozzarellás csirkemell burgonyapürével
Uborkaleves (tarator) kaporral
Meg kell mondanom, igen büszke vagyok arra, hogy ezek az ételek az én leírásom alapján készültek. Köszönöm a lehetőséget még egyszer!
Epres sütemény
Az elmúlt napokban azzal kezdtem a reggeleket - azaz inkább a hajnalokat -, hogy az érettségiző fiam osztályának ropogtatni valókat sütöttem, amit aztán bevittem az iskolába, hogy az izguló gyerekeknek, valamint a fáradó tanároknak legyen mit csipegetni.
Ma erre már nem volt szükség, de a megszokás nagy úr, így aztán azon törtem a fejem, mit is süthetnék. Árválkodott egy adag eper a hűtőben, még a hétvégén vettem a Dunakanyarban, kézenfekvő volt hát, hogy epres süteményt süssek. Bevált receptem nincs, böngésztem hát a neten. Valami könnyű piskótaszerűre vágytam, úgyhogy végül valami öszvér megoldás született, de a végeredmény igen meggyőző.
Hozzávalók:
1 bögre sima liszt
1 bögre rétesliszt
fél bögre porcukor
20 dkg vaj
2 db tojás
1 citrom héja
1 bögre darált mandula
1 bögre tej
1 csomag sütőpor
50 dkg eper
Elkészítés:
A vajat habosra keverem a porcukorral, majd hozzáadom a tojásokat, azzal is elkeverem. Felváltva teszem a robotgép táljába a sütőporos lisztet, tejet és a darált mandulát, amíg minden hozzávaló el nem fogy. Végül a citromhéjat is beleteszem. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm a tésztát, tetejét kivágom félbe vágott eperrel, 180 fokon 25 percig sütöm. A tetejét meghintem porcukorral.
Nehézségi fok:
Képek szöveg nélkül...
Tejszínes eper fagyi
Végre-valahára be tudtam üzemelni a fagylalt készítő gépet. Nem mintha olyan bonyolult lenne a kezelése, bár az első összerakás kis híján kudarcba fulladt, de affinitásomat a gépekhez ismerem, nem voltam meglepve. Ámde a mélyhűtőm méreteit és kihasználtsági fokát tekintve komoly logisztikai feladat volt a tartály 24 órán keresztüli hűtése. Viszont bármire képes vagyok a szent ügy érdekében, még arra is, hogy a bolti fagyikat kiegyem a mélyhűtőből, hogy a tartálynak helyet találjak. Remélem, mindenki értékeli az önfeláldozásnak ezt a különösen embert próbáló fajtáját! Elsőként a jól bevált, és verhetetlen citromfagylalt készült el, majd pedig ez a tejszínes eper, melynél egyszerűbb talán csak egy pofon lehet...
Hozzávalók:
15 dkg cukrozott sürített tej
2 dl tejszín
50 dkg eper
ízlés szerint még egy kevés porcukor, ha az eper nem lenne elég édes
Elkészítés:
A sürített tejet a tejszínnel forráspontig hevítem, majd félreteszem hűlni. Az epret megmosom, leturmixolom, hűtőbe teszem a pépet. Amikor a tejszín már hideg, összekeverem az eperpéppel, majd a fagylaltgépbe töltöm. 25 perc alatt kész a krémes, finom eperfagylalt.
A Marsbéli bolt esete Fakanállal
Nem tudom, melyik gasztroblogger mennyire eredményorientált, kinek mennyit számít az olvasottság, a gasztro vonalon elért sikerek, megmondom őszintén, nekem ezek mind fontosak. Minden nap megnézem a blog olvasottságát - ugyanúgy, ahogy a munkahelyemen megnézem a nézettségi adatokat, összehasonlítom a két országos kereskedelmi csatorna adatait -, letör, ha azt látom, hogy az esetleg csökken, töröm a fejemet, hogyan lehetne lendíteni rajta (viszonylag egyszerű a megoldás: rendszeresen kell posztolni, lehetőleg érdekeseket), megmelengeti a szívemet, ha ismerősök tanácsot kérnek tőlem "hát te vagy a gasztroblogger...!" felkiáltással, azt is szeretem, ha a barátok megkérnek, hogy főzzek valamit nekik, vagy főzzek be számukra eperlekvárt mondjuk, mert azt annyira szeretik...
Egyszóval fontosak a sikerek. A Marsbéli bolt múlt heti e-mailjét is sikernek könyveltem el, amiben azt írták, szívesen főznének a jövő héten az én repertoáromból. Boldogan bogarásztam át a lassan négyéves blog receptjeit, válogattam, melyik lenne jó, egyeztettem Julival, míg végül kialakult a menü. A főoldalon ráadásul olyan kedves mondatokat olvashattam magamról és a blogomról, ami - hogy stílszerű legyek - csak hab a tortán. Köszönöm a lehetőséget, remélem, akik az én ételeimből rendelnek, azok is elégedettek lesznek a "főztömmel".
200 éve született Dreher Antal
Dreher Antal 1810. június 10-én született Bécsben. Születésének 200-ik évfordulója
alkalmából a Dreher Sörgyárak most ismét beírja magát a sörtörténelembe- A vállalat az évforduló napján meghirdette "A sörözés 10 pontját".
Dreher Antal a nemzetközileg is elismert sörfőzőmester és gyártulajdonos Ausztriában, Münchenben, majd Angliában tanulta ki a mesterséget. A sörkirályként emlegetett Dreher Antal a megtisztelő címet azzal érdemelte ki, hogy Schwechatra hazatérve 1840 körül bevezette az alsóerjesztésű sörtechnológiát, s kifejlesztett egy új sörtípust: a Lagerbiert. A minőségi sörgyártás megtestesítője, folyamatosan fejlesztette vállalkozásait, területeket vásárolt, ahol árpát és komlót termesztett, az árpát helyben feldolgozta malátává, így biztosította a sörgyára alapanyag-szükségletét. Élen járt a gépesítésben, az új technikai eszközök alkalmazásában. 1862-ben vásárolta meg Budapest mellett, az akkori Kőbányai Sörházat, a mostani
Dreher Sörgyárakat, amely kiváló adottságokkal rendelkezett.
Magyarország meghatározó sörgyártója a 200-ik évforduló alkalmából egy igazi különlegességgel emlékezik meg névadójáról, Dreher Antalról. Június 10-én indul az a kezdeményezés, amelyhez hasonló még nem volt Magyarországon! Indul "A sörözés 10 pontja" ötletbörze a Sörkirály tiszteletére.
A minőségi sörfőzés megtestesítőjének szellemében és receptúráit követve készülnek napjainkban is a kitűnő sörök Kőbányán. A Dreher Sörgyárak számára a tradíció és minőség megőrzése mindig elsődleges volt. A sörözés 10 pontjának meghirdetése a Dreher Antal iránti tiszteletadás jelképe.
"A sörözés 10 pontjának megfogalmazása méltó emléket állíthat névadónknak. A Dreher Sörgyárak ezzel az egyedi kezdeményezéssel emlékezik Dreher Antalra, aki szakértelmének, folyamatos fejlesztéseinek és a minőség iránti elkötelezettségének köszönhetően erősítette a hazai söripart. A sörözés 10 pontjával hozzájárulunk a
sörkultúra terjesztéséhez, bővítjük a sörös irodalmat, és a hazai sörbarátokkal közösen tisztelgünk Dreher Antalnak."- mondta Agócs Mónika, a Dreher Sörgyárak vállalati kapcsolatok vezetője.
A sörözés 10 pontjára a vállalat weboldalán www.dreherzrt.hu írhatják be ötleteiket a kreatív gondolkodók, július 13-ig. A frappáns megfogalmazásokat egy sörkedvelő hírességekből álló zsűri és a Dreher Sörgyárak sörmestere bírálja el.
Nem tudom, nekem lesz-e ötletem, amivel gazdagíthatnám a sörözés 10 pontját, van azonban egy ősrégi receptem, amit ifjú házas koromban gyakorta készítettem - alighanem főzési tudományom zsenge voltára vezethető ez vissza.
Sörös sajtos melegszendvics
A társaság étvágyától függően személyenként 2-4 szelet kenyeret számolok, kenyerenként pedig legalább öt deka reszelt cheddar sajtot és 1 deka vajat. A kenyerek egyik oldalát lehelet vékonyan megkenem vajjal, majd a pucér felével felfelé grill alatt kissé megpirítom. A vajat egy vastag talpú edényben megolvasztom, beledobom a reszelt sajtot, felengedem sörrel (amennyi szűken ellepi a sajtot), adok hozzá egy kis mustárt, ha szükséges, sót és borsot, pici pirospaprikát, majd kis lángon olvadásig kevergetem a masszát. Vigyázat, hamar gumissá válik, meg kell érezni a pillanatot, amikor le kell venni a tűzről. A masszával vastagon megkenem a kenyereket, és forró sütőben néhány perc alatt átmelegítem.
Csirkés zöld curry
És íme, a zöld curry trilógia harmadik darabja, ezúttal csirkével.
Hozzávalók:
30 dkg csirke
2 csésze kókusztej
5 dkg zöld curry paszta
1 csésze víz vagy csirke alaplé
növényi olaj (lehet oliva)
brokkoli
sárgarépa
cukkíni
bambuszrügy
cukor
chili (1-4 db között ízlés szerint)
bazsalikom
halszósz
Egy fazékban a vizet vagy alaplét a kókusztejjel nagy lángon felforraljuk, majd közepes lángon főzzük. Közben nagy lángon a zöld curry pasztát egy serpenyőben olajon pirítjuk. Amint illatot ereszt, máris kész. Ekkor a pasztát az olajjal a fazékba öntjük, keverés közben összefőzzük.
Hozzáadjuk a csirkét, majd a brokkolit, sárgarépát, cukkínit, bambuszt. Halszósszal, cukorral, chilivel ízesítjük, végül a tetejét gazdagon meghintjük bazsalikommal.
Csirkés fajita
Szeretem a mexikói ételeket, és őszintén szólva alig várom, hogy New Yorkban járva tortillát, enchiladat, quesadillát kapjak a kezembe. Ezek az ételek nem túl bonyolultak, itthoni elkészítésük azonban mégis csakközepes sikerrel kecsegtet, pont úgy, mint amikor kínai étel készül itthon. Finom az, finom az, de mégis más. Ez az oka annak, hogy némely esetben nem ódzkodom tasakos mixek használatától, mert ízvilágukban hozzák az eredetit, és ha van is bennük tartósító, ízfokozó, anyám nyila, olyan gyakorisággal nem eszünk ilyesmit, hogy ezen aggódnom kéne. Szeretem például a taco és fajita mixeket, legszívesebben a Casa Fiesta márkát vásárolom. Ez a fajita is ezzel készült.
Hozzávalók:
tortilla lapok
egy méretes csirkemell filé
1 evőkanál olívaolaj
1 csomag Casa Fiesta fajita seasoning mix
tejföl
kaliforniai paprika, paradicsom, salátalevelek, újhagyma aprítva
Elkészítés:
A csirkehúst egészen apró kockákra vágom, majd az olajon aranybarnára sütöm. Rászórom a fűszerkeveréket, felengedem másfél dl vízzel, és a hús puhulásáig, illetve a szaft besűrűsödéséig főzöm. A tortilla lapokat serpenyőben átmelegítem, majd megtöltöm a hússal, ízlés szerint a zöldségekkel, pötyögtetek bele tejfölt, felcsavarom, és indulhat a fiesta!
