2010. július

Fejreállított áfonyás muffin - második, befejező rész

Nos, a történet vége happy end, a végeredmény egy randa, de finom muffin:) Hogy slusszpoén legyen a folyamat végén, elfelejtettem magammal vinni Pilisborosjenőre, a barátnőmhöz, pedig neki szántam...:)

Hozzávalók:

20 dkg fagyasztott áfonya

10 dkg cukor

a tésztához:

25 dkg liszt

6 dkg cukor

fél teáskanál só

2 teáskanál sütőpor

4 evőkanál olvasztott vaj

1 felvert tojás

2,5 dl tej

1 evőkanál vanília kivonat

 

Elkészítés:

Az áfonyát megszórtam a cukorral, kb. 10 percig főztem, hogy a cukor elolvadjon. Félretettem. A száraz és a folyékony anyagokat egy-egy tálban összekevertem, majd elvegyítettem a kettőt. Nem kell túlkomplikálni, túlkeverni. A muffinformát kibéleltem a kapszlikkal, mindegyikbe kanalaztam az áfonyából - a képződött levet inkább félretettem, nehogy nagyon nedves legyen a tészta -, a tetején egyenletesen tésztát oszlattam el, és 205 fokos sütőben pont 15 percig sütöttem. Néhány perc pihentetés után óvatosan kell leszedni a papírt a gyümölcsrétegről. A félretett áfonyaszirupot tetszés szerint használhatjuk, leönthetjük vele a süteményt, vagy a tányéron körbe locsolhatjuk, úgy tunkolhatjuk ki az édes levet.

Eredeti recept: http://www.joyofbaking.com

Áfonyás muffin a blogban még: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2007/12/15/Afonyas_muffin-_-_VKF_XI/

 


Fejreállított áfonyás muffin - első rész

Ha már teljességgel lemaradtam a málna-, illetve meggy szezonról (málnát azt hiszem, még nem, és már nem láttam a piacon az utazás miatt), kihasználom azokat a gyümölcsöket, amik épp teremnek. Van itthon szilva, barack, dinnye. Meg áfonya. Tavalyi. Sok. El kell használni mielőbb, kell a hely a kicsi mélyhűtőben másnak. Legyen akkor muffin, az úgyis belefér abba a koncepcióba, hogy amikor nálam a konyhában semmi említésre méltó nem történik, mindig sütök egy-egy muffint...

Azt mondjuk nem értem, hogy ha az ember látja az intő jeleket, amik egy vállalkozást megelőznek, illetve kísérnek, miért nem hallgat rájuk. Az első intő jel a szilikonos muffinsütő rejtőzködése volt (1), de tudtam, hogy hol kell keresnem, végső megoldásként ott volt a telefonos segítségkérés a páromtól, úgyhogy nem aggódtam. A forma végül onnan jött elő, ahonnan vártam, csak kissé hátra volt gyűrődve a polcon. Az áfonyát flottul megtaláltam, odatettem főni a szószt, azzal nem volt baj. De a tészta összekeverésénél váratlanul rámtört a vágy, hogy a pöpec kis fém mérőkanalamat használjam a teáskanálnyi, evőkanálnyi mennyiségek kimérésére. (2) Arra, hogy miért nem felelt meg a fiókban lévő soktucatnyi evő-, illetve kávéskanál, nem tudnék kielégítő magyarázatot adni. A kanalakat kerestem a kredencben, a konyhaszekrény fiókjában, ahol vélelmezhető volt felbukkanásuk, majd pedig hosszas szentségelés után - amikor már-már a normál kanalak után nyúltam -, egy olyan fiókban találtam meg őket, ahol nem kellett volna lenniük. Kimértem a cukrot (3) a tésztába, majd kishíján összevegyítettem a liszttel, amikor észrevettem, hogy a receptnek azt a részét olvasom, ami az áfonyaszószról szól, és láttam, hogy majdnem kétszer annyi cukrot applikáltam a tésztába, mint kellett volna. Khm. Ekkor már kicsit remegett a kezem, amikor a fölösleges mennyiséget visszalapátoltam a helyére. Arról talán nem is kellene említést tennem, hogy a vaj (4) kifutott a mikróba melegítéskor, egyrészt egyenletesen bevonva annak minden részét, másrészt az amúgy is szűkös mennyiség jelentős hányadát ebek harmincadjára juttatva. Hangos káromkodásomra a lányom is kijött a konyhába, és mikor látta, hogy ráng a szám széle, inkább kitörölte ő a mikrót. Az i-re a pontot az tette fel, amikor az originál muffinospapírt kibontva konstatáltam, hogy a felirat szerint 12 darabot tartalmazó csomagban mindössze tíz kapszli van, ami nyilvánvalóan nem lesz elég a tésztához...

A muffinok épp sülnek a sütőben, elég bíztatóan néznek ki, bár a sütőből elő-előbújik egy ismeretlen, fura szag...

Folyt köv.

Remélem.

 


And the winner is...

 

Limara!:)

Ő nyerte a sorsoláson a suncatchert, szeretettel gratulálok neki!

 


Sorsolás

Kedves kommentelők, ismerősök és ismeretlenek, mindenkinek nagyon szépen köszönöm a gratulációkat az egymilliomodik látogató érkezése okán. Mivel éppen nyakig ülök a csomagok között, amiket valahogyan haza kellene érkeztetnem, úgy gondoltam, hogy 24-én szombaton, már otthon ejtem meg a  sorsolást.

 


1.000.000

Ne feledjétek, hogy vasárnap éjfélig várom a kommenteket ehhez a poszthoz, annak érdekében, hogy gazdára találjon ez a szépség.

 

 


Vegyes felvágott amerikai módra

Egyszer élünk! - sóhajtottunk fel kissé szomorúan, amikor szerdán kinéztünk az ablakon és zuhogó esőt láttunk. Kedden elindultunk a Six Flags Great Adventure vidámparkba, el is jutottunk odáig, de a felhőszakadás csak azt engedte meg, hogy egy ócska, ámde igen drága reggelit elköltsünk a Burger Kingben. Jelentem, a croissant tésztából készült süteménybe gyömöszölt húspogácsa tojásrántottával kimondottan rossz, a never ever kategóriába tartozik.

Fotó: http://redesign.bk.com/en/us/index.html

A Hershey's szelet már nem volt annyira ehetetlen, sőt mi több, kegyetlenül jó volt, de hogy egészségesnek nem mondanám, az tuti. Szinte hallottam, ahogy a kalóriák zsírsejtek formájában ugráltal fel a csípőmre és a combomra... meglesz még ennek a böjtje otthon, tudom jól.

Szerdán bár még mindig esett az eső, abban reménykedtünk, hogy a bronxi állatkertet megcsodálhatjuk, de ebből se lett semmi. Az eső reménytelenül szakadt, szakadt és szakadt. Nem voltam meglepve, hiszen mindössze ez a két nap állt rendelkezésünkre, hogy a barátnőmmel kirándulhassunk. Hétfőn is, csütörtökön is csodás idő volt már... Shit! Így aztán szerdán elvittük a "gyerekeket" moziba, előtte pedig elmentünk egy all you can eat rendszerű kínai-japán étterembe. Beszéljenek a képek helyettem.

Nos, ami a hétvégi programot illeti, ha minden igaz, holnap ellátogatok a CIA-be, a következő három napot pedig Atlantic Cityben, a kaszinók városában töltöm. Good luck for me!

 


Fülöp-szigeteki tésztasaláta

Minden kommentelőnek nagyon köszönöm, aki vette a fáradságot, hogy az előző poszthoz írjon néhány kedves szót, igazán nagyon jól esik! Biztatnám az eddig hallgatókat, ők is ragadjanak klaviatúrát, hátha övék lesz a chili paprikás fényfogó.

Ugye nem kell különösebben ecsetelnem, milyen nagy élmény egy gasztronómia iránt érdeklődőnek Amerikába látogatni? Akkor is, ha a vendéglátói magyarok, és viszonylag sok magyaros ételt főznek. Így is találkozom érdekes ízekkel, de kóstoltunk már mexikói ételt, echte amerikait, várólistás még az indiai konyha, és ki tudja még, mi jön szembe a hátra lévő 9 napban?

Bea barátnőm ma az itt következő fülöp-szigeteki tésztasalátával örvendeztetett meg:

Hozzávalók:

főtt csirkehús, a csontokról leszedve, darabokra tépve

25 dkg rövid makaróni

1 sárgarépa lereszelve

fél fej hagyma apróra vágva

1 doboz ananász konzerv, vagy egy kisebb friss ananász

majonéz

bors

Elkészítés:

A tésztát kifőzzük, lehűtjük. A húst lecsipegetjük a csontokról, összekeverjük az almareszelőn lereszelt répával, a hagymával, ananásszal, tésztával, majd adunk hozzá néhány kanál majonézt, ízesítjük sóval, borssal. Legalább egy napot hagyjuk a hűtőben érni. Én még frissen kóstoltam, mennyei!

 


Egymilliomodik látogató

Amikor lassan négy éve elkezdtem írni ezt a blogot, eszembe se jutott, hogy egyszer majd lesz egy ilyen című poszt is benne. De eljött az idő, amikor a látogatottsági számok fontossá váltak. Arról számolhatok be igen nagy örömmel, hogy számításaim szerint 5 napon belül megérkezik a Fakanálra az egymilliomodik olvasó. Már hónapok óta töröm a fejem, mivel lephetném meg az illetőt - akiről persze nem fogom tudni pontosan, kicsoda -, mi lenne az, ami neki is, nekem is örömet szerezne. Nem találtam fel a spanyol viaszt - most sem -, de bízom benne, hogy a lehetőség sokakat fog megmozgatni.

Kisorsolom az alant látható tárgyat azok között, akik 2010. július 18-án éjfélig  kommentelnek a blogban.

Amit a képen láttok, az egy ún. suncatcher, én fényfogónak vagy ablakba lógónak szoktam nevezni. Színezett, ún. tiffany üvegből készül, minden darabját kézi munkával vágom, csiszolom, forrasztom. A külső kört alkotó üvegek színét szívesen megváltoztatom, hogy a nyertes konyhájába a legjobban passzoljon. Két fémfület forrasztok a szélére, aminek segítségével fel lehet akasztani.

Kíváncsian várom a kommenteket!:)

 


Hard Rock Cafe, New York

A New York-i Hard Rock Cafe a Time Square-en van, és tulajdonképpen nem is tudom, hogyan keveredtünk be. Igazából csak egy könnyű reggelit akartunk, mégis ebéd kerekedett belőle. Nagyon jót ettünk - legalábbis akkor jó volt. Utána derekas  gyomorgörcseim voltak, de szerintem nem a frissességgel volt gond, hanem lehetett az ebédemben valami fűszer vagy olaj, ami nekem idegen. Nem mondom, nem volt kellemes az Empire State Building tetején kétrét görnyedve közlekedni, de túléltem:)

A Hard Rock Caféban egyébként délelőtt 11-kor is úgy érzi magát az ember, mintha este lenne, a világítás, a zene, a zsúfoltság mind ebbe az irányba hat.

 

Az ebéd végeztével hunyorogva csatlakoztunk be ismét a Time Square szombat déli forgatagába.

 

Péter fiam nem hazudtolta meg önmagát, természetesen hamburgert evett, nagyon meg volt vele elégedve. Sajnos saját szavait nem idézhetem se angolul, se magyarul, de van benne f word is:)

Én Veggie burgert ettem (a “burger” patty made of vegetables and spices, topped with Jack cheese, grilled fresh zucchini, yellow squash and Hard Rock Grilled Salsa. Served on a toasted bun with fresh lemon mayo. Served with a salad and your choice of dressing), nem rajongok ugyanis a marhahúsból készült, kissé véres húspogácsákért. Elmondhatom, hogy soha senki meg nem mondta volna, hogy az én burgerem nem húsból készült, mert az apróra vágott zöldségek a megtévesztésig hasonlítottak a húsra. Kaptam mellé salátát kéksajtos öntettel.

A barátnőm, Gabi pedig egy club szendvicset kért (grilled chicken, crisp seasoned bacon, fresh avocado slices, tomato, lemon mayo and lettuce on toasted bread. Served with seasoned fries.), aminek impozáns méretei láttán voltak kétségeink, vajon a felét legalább el tudja-e fogyasztani:)

 

 


Ír szódás kenyér

Nyugodtan mondhatom, hogy az ír szódás kenyér (irish soda bread) évek óta izgatja a fantáziámat, főleg azért, mert mindig is szerettem az édes tésztákat, szeretem az "olyan-mintha" ételeket. Ez az ír szódás kenyér olyan, mintha kenyér lenne, de nem az, és olyan, mintha sütemény lenne, de nem az. Viszont remekül el tudom képzelni krémsajttal például, bár tradícionálisan vajjal és lekvárral eszik, ami hát több, mint érthető. A Rockland Bakery-ben tett látogatás alkalmával megláttam egy csodaszép darabot az egyik állványon, és még nem is tudtam, mit látok valójában, máris beleszerettem. Aztán hazaérve megkóstoltuk, és a fiam egyből beleszeretett a kenyérbe - bár meglehetősen félve próbálta ki -, én pedig elhatároztam, hogy otthon is meg fogom majd sütni, elkészítése egyáltalán nem bonyolult.

Hozzávalók:

4 bögre liszt

2-3 evőkanál barna cukor

1 teáskanál só

1 teáskanál szódabikarbóna

4 evőkanál vaj

1 bögre mazsola

1 tojás

1,5 bögre író (vagy joghurt)

Elkészítés:

A lisztet szitáljuk össze a szódabikarbónával, cukorral, sóval, morzsoljuk össze a vajjal, majd adjuk hozzá a kissé felvert tojást és az írót (vagy joghurtot), végül a mazsolát. Dolgozzuk össze, de hosszan gyúrni nem kell. Formáljunk belőle labdát, és tegyük egy kör alakú sütőedénybe, tetejét szórjuk meg liszttel, és 180 fokon süssük, míg szép piros lesz a héja.

 


Grillezett ananász és csirke saláta

Nagy kedvencem az amerikai élelmiszeráruház láncok közül a ShopRite. Biztosan van ennél elegánsabb, drágább, engem ez is elkápráztat az árubőségével.

Van egy olyan érzésem, hogy ha egy nagyobb üzletükre reggel beengednének, és kedvemre nézelődhetnék, késő délután előtt nemigen lenne rám gondja senkinek. Mindent kézbe vennék, meggusztálnék, nyilván néhány dologról azt se tudnám, mi fán terem.

Tegnap, amíg a barátnőm fizetett, a fiam pedig pakolt a zacskókba, egy állványra lettem figyelmes, amin roppant guszta kártyák sorakoztak, szebbnél szebb fotókkal, hátukon receptekkel. Egy tucatnyit magamévá tettem, van köztük egy, ami jobban tetszik, mint a többi, és még a héten el is fogom készíteni a háziak remélhetőleg igen nagy örömére. Íme:

Hozzávalók:

1 csésze (2,5 dl) mandarin-narancs-gyömbér vinegrett

(ezt otthon is elkészíthetjük, ne ijedjünk meg tőle)

2 teáskanál szójaszósz

1 teáskanál méz

1 nagy csirkemell filé

1 kisebb ananász felszeletelve, karikárara vágva

1 csomag zöldsaláta

1 piros kaliforniai paprika megsütve, lehéjazva

1/2 vöröshagyma vékony karikákra vágva

 

Elkészítés:

A kaliforniai paprikát grillen megsütjük, majd egy nylon zacskóba téve néhány percre félretesszük. Ezt követően lehúzzuk a héját, vékony szeletekre vágjuk. A csirkéhez elkészítjük a marinádot: összekeverjük a vinegrettet a szójaszósszal és a mézzel, majd ennek a marinádnak a felében érleljük négy órán át a húst.

A pácolási idő leteltével grillen süssük meg a csirkemell filéket (6-8 perc oldalanként) és az ananászt (5-7 perc oldalanként). Ha a hús elkészült, vegyük le a grillről és vágjuk ujjnyi falatokra, tegyünk ugyanígy az ananász karikákkal is. Keverjük össze egy salátástálban a salátát, a csirkét és a gyümölcsöt, paprikacsíkokat és hagymakarikákat. Öntsük rá a megmaradt dresszinget, keverjük össze jó alaposan, és tálaljunk.

 


Sztárcukrász kerestetik!

A mai világban nincsenek határok és korlátok. Itt ülök Amerikában, de a laptopom és a wifi segítségével nem szakadtam el az otthoniaktól. Sokan rám köszönnek facebookon, ha látják, hogy online vagyok, így tett Gy. barátnőm is, aki most a TV Paprikának dolgozik egy új műsoron. Tőle szereztem tudomást a részletekről, amiket most közreadok, hátha az olvasóim és a blogger társak közül valakit érdekel, hogyan lehetne sztárcukrász és a TV Paprika arca.

A TV Paprika cukrászt keres - MEGHOSSZABBÍTOTT JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ

Hamarosan elindul az ország első és egyetlen sztárcukrász kereső műsora, amelynek célja, hogy megtalálja azt, a kamerák előtt is magabiztosan mozgó cukrászt, aki a verseny fődíjaként önálló műsort kaphat a Tv Paprikán.

Várjuk mindazokat a profikat és amatőröket, akik fantáziadúsan alkotnak a konyhában és nagy gyakorlattal rendelkeznek édességek és sós sütemények készítésében. Cukrász végzettség lehet előny, de nem feltétel. Ha a családban és barátai körében ön a legjobb az édességekben, és úgy érzi, hogy egy egész országot le tud venni azzal, ami a kezei közt születik a konyhában, egy percig se habozzon, hanem jelentkezzen a TV Paprika tehetségkutató műsorára.

Jelentkezésében adja meg adatait és elérhetőségét, írja le 5 sorban, hogy miért tartja magát alkalmasnak az Év Sztárcukrásza cím elnyerésére. Csatoljon magáról egy fényképet és írja meg, melyek a kedvenc édességei, amelyeket saját maga szerint olyan jól csinál, mint senki más ebben az országban. Ha pedig ezekről az édességekről jó minőségű fényképet is tud küldeni, azzal lehet, hogy még jobban meg tudja győzni a válogatást végző szakembereket.

A jelentkezések alapján kiválasztjuk a legígéretesebb tehetségeket, akiket elhívunk egy válogatásra, ahová mindenki hozzon magával egy saját készítésű édességet, hogy azt is értékelni tudják a válogatást végző szakemberek. Ezen a válogatáson mindenkiről kép és hangfelvételek készülnek és jelentkezők közül szakmai zsűri választja ki a legjobbakat, akik részt vesznek a 12 fordulós televíziós versenyen, amelynek végső győztese saját cukrászműsort kap a TV Paprikán. 

Süt úgy, ahogy Christophe főz?
Imádják a tortáját a környéken?
Van egy titkos receptje?
Árulja el a TV Paprika új műsorában!

Legyen amatőr vagy profi cukrász, jelentkezzen fényképes önéletrajzával a cukrasz@tvpaprika.hu címen.


A határidő július 12.

Felhívjuk a jeletkezők figyelmét, hogy csak és kizárólag fényképes (önarcképes!) önéletrajzokat tudunk elfogani!

Legyen Ön a  TV Paprika cukrásza!

 


4th of July

 


Rockland Bakery, Nyack NY

Zökkenőmentes utazást követően megérkeztünk New Yorkba, volt könnyes egymásra találás barátnővel, megállás nélküli beszélgetés - kilenc évnyi távollétet kell bepótolnunk! -, érkezés utáni másnap New York első bekebelezése, szóval minden megy a maga útján, ahogy kell.

Aztán szombaton reggel a barátnőm elvitt egy pékségbe, és azt ígérte, ilyet még nem láttam, Magyarországon ilyen biztos nincs. Igaza lett. A Rockland Bakeryben ugyanis a vásárló bemehet az üzembe, nylon kesztyűt húzva a kezére akár a szalagról forrón, frissen lepotyogó bagelek közül is válogathat, ha ahhoz van kedve.

 

Kenyerek, péksütemények tucatjai állnak standereken, csodás illatot árasztva magukból, és hát a látvány sem utolsó... 

 

A videofelvételek természetesen nélkülöznek minden professzionizmust, tekintve, hogy már attól is boldog voltam, hogy megtaláltam a fényképezőgépemen azt a módozatot, amivel mozgókép felvételeket készíthettem, ráadásul ügyelnem kellett arra, hogy ne kerüljenek a látóterembe emberek, nem szívesen álltam volna le vitatkozni személyiségi jogokról... A bageleknek hála istennek ilyenjük nincsen, úgyhogy nem menekülhettek...:)

Telepakoltuk a papírzacskóinkat forró bagellel, brióssal, vettünk irish soda breadet, olasz ciabattát, és hazaérve hajszálvékonyra szeletelt csirkemell- és sült sonkával, majonézzel felfaltuk őket. Nem akarok a mérlegre gondolni....!

 


« 2010. június 2010. augusztus »

balinto 2006