2010. október
Karfiolkrémleves
Szezonja van a karfiolnak, még akkor is, ha az ára nem megy 400 forint alá. És mivel imádom, ilyenkor sem mulasztok el egy-egy szép, fehér, tömör fejet hazavinni a piacról. Nem mindig tudom, hogy rántott, esetleg rakott karfiol lesz-e belőle, vagy karfiol ropogós, netán leves, de hála istennek a blogger kollegák receptjei gyakran segítenek a dilemmát eldönteni. Így volt ez most is, amikor Flat Catnél megláttam ezt a rém egyszerű receptet. Nem változtattam semmit rajta, és nem bántam meg: tökéletes leves egy hűvös estén.
Én most nem csináltam hozzá fánkocskákat, ellenben megpirítottam a tegnap sült aszalt paradicsomos kenyeret, azt ettük hozzá.
Hozzávalók:
1 közepes fej karfiol
3 szem krumpli
marhahúsleves kocka
1 púpos evőkanál mascarpone
só
bors
szerecsendió
Elkészítés:
A leveskockás vízben a karfiolt és a krumplit puhára főztem, beletettem a mascarponét, fűszereztem, végül a merülő mixerrel pépesítettem.
Moussaka
Most, hogy elkészültem az üvegekkel és itt a hosszú hétvége, végre főzök is valami olyasmit, ami még nem szerepel a blogban. Persze csupán ez nem lenne elég a publikáláshoz, de az, hogy igen finomra sikerült, már elégséges indok.
Sajnos az évek során nem sikerült igazán megbarátkoznom a padlizsánnal, ennek ellenére már nyár vége óta motoszkál bennem a muszaka gondolata, és a helyzet az, hogy ezt az ételt bátran ajánlom azoknak is, akik hozzám hasonlóan nem rajonganak a tojásgyümölcsért. Jelenléte harmonikusan olvad bele a hús, a krumpli és a besamel közé.
Hozzávalók:
0,5 dkg darált hús (esetünkben pulyka)
0,5 kg krumpli
1 vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 közepes padlizsán
2 közepes paradicsom
kb. 3 dl sűrű paradicsomszósz (passata)
6 dkg vaj
6 evőkanál liszt
6 dl tej
10 dkg reszelt füstölt sajt
szerecsendió
só
bors
őrölt fahéj
oregánó
olaj
Elkészítés:
A padlizsánokat megmostam, szárukat eltávolítottam, majd kb. ujjnyi vastag szeletekre vágtam. Kevés olajon pirosra sütöttem mindkét oldalukat, majd papírtörlőre szedegetve félretettem a szeleteket.
A krumplit fél centis karikákra vágva sós vízben megfőztem, leszűrtem, félretettem.
A vöröshagymát apróra vágva olajon megdinszteltem, rádobtam a darált húst, a fakanállal elnyomogattam az összeállni hajlamos göböket, fehérre pirítottam, majd hozzáadtam a két apróra vágott paradicsomot, sóztam, borsoztam, adtam hozzá egy mokkáskanál oreganot, fahéjat, ráöntöttem a paradicsomszószt, és kis lángon puhára főztem a szószt. Mire elkészült, besűrűsödött.
A vajból, lisztből, tejből, sóból, borsból és szerecsendióból a szokásos módon besamelt főztem, végül beledobtam a kb. 10 dkg reszelt füstölt sajtot.
Egy vékonyan kiolajozott jénaiba leraktam a padlizsán karikákat, rámertem a húsos szószt, betakartam a krumpli karikákkal, végül a besamel mártást öntöttem a tetejére, 180 fokos sütőben 40 percet sült.
Halloween
Tudom, hogy már nagyon meg kéne törnöm a hallgatást itt a blogon, de az a helyzet, hogy mostanában nincs időm konyhai újításokra, a lencsefőzeléket, bablevest, pörköltet pedig már réges régen beposztoltam:) Úgyhogy az egyszerűség kedvéért megmutatom a töklámpásunkat, aminek az a sajátossága, hogy mindössze annyiban az enyém, hogy az én konyhámat díszítette két napon át. Ugyanis a tök vásárlását, kifaragását a barátnőm végezte áldozatosan, pénzt, időt és fáradságot nem kímélve, a fotót a lányom készítette, az - idő előtt - összeaszott tököt pedig az uram dobta ki a szemétbe. Egyszóval sok közöm nem volt hozzá, azon kívül persze, hogy roppantul élveztem nézegetni a mécsesek fényét, és bekanalazni a krémlevest, ami a tök belsejéből készült. Nem, azt se én főztem...
Lakoma
Ez a címe Váncsa István új könyvének, melynek bemutatóján tegnap volt szerencsém személyesen részt venni. Egynémely tényező kis híján eltántorított a dologtól (nevezetesen otthon maradt a pénztárcám, benne a bérletemmel és a pénzemmel értelemszerűen, és ez majdnem megoldhatatlan problémát okozott az Örs vezér téren, az ellenőrök hadának gyűrűjében, de hála a végtelen türelemmel bíró uramnak, a helyzet megoldódott, így csak egy kis késést tudtam abszolválni), de végül az utolsó percben lezöttyentem egy székre az Izraeli Kulturális Intézetben.
Nagyon vidáman telt a bemutató egy órája, köszönhetően részben Hajós Andrásnak, aki a moderátor szerepét töltötte be. Nem irigyeltem őt, nem könnyű Váncsa mellett bárminek lenni, moderátornak meg különösen nem. De Hajós egyedülálló humora remek kiegészítője volt Váncsa nem kevésbé ellenállhatatlan bölcsességének és stílusának. Megtudtam többek között, mit érez Pista akkor, amikor rátalál egy "gorombára darabolt dió" szófordulatra, volt szó arról, hogyan keletkezett ez a második szakácskönyv, milyen szisztéma szerint dolgozik, amikor ír, és azt is, hogy fóbija van a társasági étkezésektől. Ahogy mondta: ha választania kell egy elegáns étteremben elfogyasztott, elsőrangú menüsor, és a konyhaasztala mellett megevett szalonna és liter bor között, mindenképpen a szalonnát választja. No persze, ha ez az éttermi étkezés baráti társaságban, jó hangulatban zajlik - akkor is!:)
Remélem, Pista következő szakácskönyvére nem kell újabb hét évet várni.
A pipacs projekt
Hála az égnek, nagyon jól állok a gigamegrendeléssel, 15 nappal a határidő előtt kb. 80 százalékos készültségben vagyok, és ez nagyon megnyugtató érzés. Lassan felsejlik a remény, hogy egyszer az életben még főzni is fogok valamit...:)
Orgona
Már második éve figyelem, hogy a munkahelyemmel szomszédos kertben októberben virágzik egy orgonabokor. Nem olyan, mint májusban, nyilván, no de azért mégis...
Pipacsok
Az biztos, hogy nem étel. De akkor mi?
Új blog
Kedves olvasóim, tegnap elindítottam egy új blogot, ami az életem üvegezős részét mutatja meg. Remélem, néhányotokat érdekel a téma, én bizonyára nagy szeretettel fogom azt is írni, csakúgy, mint ezt. Mindenesetre nagyon furcsa volt ma a statisztikában 17 látogatást találni, miközben itt, a Fakanálom százszor ennyien jöttök naponta... Bár most, hogy kicsit (nagyon) szórványosabban írom a Fakanalat, csökken valamelyest a látogatottság, de ez természetes. A "lustaság" okát nemsokára láthatjátok a másik blogban. Egyetlen nyitott kérdés van számomra csupán, hogy vajon miért nem az "Apád nem volt üveges" címet kapta a blog:)
