Bécs advent előtt

Minden évben ugyanaz, és minden évben más. Attól függ, kivel mész, mi a program fő csapásiránya, milyen az időjárás, milyen az aktuális hangulatod, mit ebédelsz és hol. Idén a Frida Kahlo kiállítás volt az apropó, ezt kértem névnapomra (így kell ezt csinálni, másfél hónappal a névnap előtt már be kell söpörni az ajándékokat:), és el kell mondjam, a kiállítás fantasztikusan gazdag, szépen összeállított, és maradéktalanul lehetne élvezni is, ha fiatalok egy-egy csoportja időnként nem telepedne le az idegenvezetőjükkel úgy a képek elé a földre, hogy ettől aztán másoknak négy-öt kép teljességgel megközelíthetetlen legyen, hacsak az ember lánya nem akar öt-tíz fiatalon átbukdácsolni, zavarva közben ezzel a nekik szóló előadást. Mindegy, ez volt az egyetlen negatívum, amit el  tudok mondani, pedig ez nálam igen nagy szó. Chilis sajtot és halloumit kell vásárolni a Billában, mécsest kell gyújtani a Stephanskirche-ben, nézelődni kell a Kernerstrasse üzleteiben, különös tekintettel a Body Shopra, kicsit mérgelődni kell azon, hogy nem találsz egyetlen kreatív hobby üzletet sem, pedig biztosan van. És el kell még költeni egy isteni ebédet a Figlmüllernél, meg kell bánni százszor, hogy köretet is kértünk a Figlmüller schnitzelhez, mely a wienerschnitzellel ellentétben nem borjúból, hanem sertésből készül, 4 mm vastagságúra klopfolják ki az étterem speciálisan erre kiképzett emberei, és amelyet panírozás után több serpenyőben, különböző hőfokú olajokban mindössze 30-40 másodperc alatt sütnek ki. Így fordulhat elő, hogy bár épp csak becsusszanunk az utolsó szabad asztalhoz, a leüléstől számított 4-5 percen belül megérkezik az ebédünk. A kiszolgálás kedves, gyors, így még azt is elnéző mosollyal fogadjuk, hogy nem tudunk kártyával fizetni. Cserébe morgás és pofavágás nélkül fogadják, hogy bankautomatát keres az uram, szegény, aznap már másodjára... Nem állítom, hogy ennél olcsóbban vagy jobban nem lehet megebédelni Bécsben, de azt igenis állítom, hogy ott járva egyszer legalább kihagyhatatlan élményt jelent.