Gyömbéres keksz

Ehhez a recepthez csak annyi közöm van, hogy én nyomtam a fiúk kezébe, hogy süssék meg, lehetőleg egy olyan estén, amikor én távol tartom magam a konyhától:) A története annyi, hogy egy kedves barátunkat lepte meg a fiam egy gyönyörű süteményes dobozzal (a kép hátterében), de a doboz tartalmát a megajándékozott nem fogyaszthatja el ilyen-olyan allergiája miatt. Tehát adott volt a feladat, hogy valami olyasmivel töltse meg a dobozt, ami minden kritériumnak megfelel. Hát ez lett:

Hozzávalók:

20 dkg liszt

5 dkg akácméz

1 evőkanál barna cukor

10 dkg vaj

1 teáskanál őrölt gyömbér

1-1 mokkáskanál szódabikarbóna és sütőpor

színes kandírozott gyümölcs, apró kockákra vágva (tapasztalatom szerint legjobb a Nagycsarnokbéli Ázsia boltban kapható)

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát gyúrunk, a végén beletesszük a kandírozott gyümölcsöket is. Kétféle módon lehet kiporciózni a tésztát. Lehet belőle két centi átmérőjű golyókat formálni, kissé ellapítani, és úgy tepsibe pakolni, de formázhatunk belőle 3 cm átmérőjű hengert is, amit fóliába csomagolva kissé kifagyasztunk, majd a fóliából kibontva fél centi vastag korongokat vágunk a tésztából. Számítsunk rá, hogy a sütőportól és szódabikarbónától megnőnek majd a kekszek sütés közben, ne tegyük nagyon közel egymáshoz a korongokat.

180 fokon süssük 10-12 percig, fontos, hogy ne barnítsuk meg a tészta széleit.

Tagliatelle Alfredo

Szerintem mindenkinek az agyára megyek, amikor minden adandó alkalommal elmondom: minden rendes háztartásban lennie kell friss petrezselyemnek. Valószínűleg ezzel a kijelentésemmel nem leszek népszerű azoknál a háziasszonyoknál, akiknél nincs mindig petrezselyem, ezzel kapcsolatban azonban szeretném elmondani: mindenkinek vannak becsípődései, nekem a petrezselyem az. Nem főzök zöldborsó- vagy karalábé főzeléket sosem, ha nincs itthon friss petrezselyem. Nem teszek a krumplira szárítottat, nem szórok a levesbe sem olyat. Sőt, a fagyasztottat sem állhatom... Nyáron ötösével veszem, ilyenkor, télen pedig biztosan megkeresem azt az árust a piacon, akinek öt szálnál több kerül egy csokor petrezselymébe. Nem sajnálom rá ilyenkor sem a pénzt, és sokáig frissen tartom a fűszert a hűtő ajtajába állított pohár hideg vízben. Nem tehetek róla, nyilván egy előző életbeli trauma kivetülése ez nálam:)

Épp ezért mosolyogtam magabiztosan, amikor a férjem ma azt mondta: valami tejszínes tésztát főzzek. Mi sem egyszerűbb ennél, ha van otthon parmezán sajt és petrezselyem?

Hozzávalók:

25 dkg tagliatelle

1,5 dl tejszín

5 dkg vaj

3 csokor petrezselyem

6-8 dkg reszelt parmezán

egy marék (mélyhűtött) zöldborsó

só

bors

Elkészítés:

A tagliatellét kifőzzük, és amíg ez történik, elkészítjük a tésztaszószt. A vajat megolvasztjuk, rádobjuk a reszelt sajtot, megvárjuk, amíg elolvad. Ekkor felöntjük a mártást a tejszínnel, beledobjuk a borsót, óvatosan sózzuk, bátrabban borsozzuk, és néhány percig rotyogtatjuk a szószt, hogy a borsó megfőjön benne. Az utolsó egy percben hozzáadjuk a petrezselymet, teszünk a serpenyőbe egy-két evőkanállal a tészta főzővizéből is. Leszűrjük a tagliatellét, ráöntjük a mártást, összeforgatjuk és tálalunk.

Nehézségi fok:

Karácsonyi répatorta

Naranccsal, mézeskalács fűszerrel, ahogy ilyenkor dukál.

Macaron

A mai nap sem telt el káromkodás nélkül. A legjobban az bosszant, hogy nem tudom a hiba okát. (Piszkének írtam, remélem, neki lesz valami ötlete, mint nagy macaron-szakértőnek.) A helyzet ugyanis az, hogy a massza nagyon sűrű lesz, ezért kinyomni sem egyszerű a habzsákból, és nem is terül el szépen a sütőlemezen. Mindent úgy csinálok, ahogy azt a Le Meridienben tanultam, már lassan nincs poszt, amit e tárgyban ne olvastam volna el, de semmi ötletem így se.

Egyébként egészen fura, eddig ismeretlen személyiség jegyeket hoz ki belőlem ez a macaron-kérdés. Nem vagyok különösebben kitartó, akik ismernek, tudják ezt. Iszonyú hamar lángra lobbanok, tart is egy darabig a lelkesedés, aztán ha nem jönnek a gyors és látványos eredmények, a kitartásom gyorsan és meredeken csökken. Ez a macaron pedig épp ellenkező hatást vált ki belőlem: minél inkább úgy érzem, hogy nem sikerül szabályos macaront készítenem, annál jobban hajt a vágy, hogy ez ne így legyen.

Sajnálom, hogy az első eresztésről nem készítettem képeket, mindjárt láthatóvá válna egyébként az ugrásszerű fejlődés. De a mai macaronok még igen messze vannak a papírforma szerinti tökéletestől formátumban mindenképpen. Ez elsősorban annak köszönhető ugyebár, hogy a massza sűrű, ezért nehezen jön ki a habzsákból. A másik ok az, hogy még mindig nincs normális habzsákom, a mai rózsaszín sütik első adagját vastag nylonzacskóból próbáltam kinyomni, a második adagot pedig Fackelman egyszer használatos habzsákból, de hát szerencsétlen, az is feladta a harcot egy idő után. Tehát a kérdés: miért sűrű a massza?

Macaron saga part 2.

Ma megérkezett a cukorhőmérőm.

Kép forrása: http://sodrofa.co.hu

Komoly darab. De még mindig hezitálok, hogy a francia vagy az olasz habcsók alapú maracon legyen második kísérletem alanya. Viszont találtam az előbbihez egy remek jó videót, nézzétek addig is, amíg meg nem tudom mutatni a saját tökéletes macaronjaim képét:)

Fejemet a falba...

Olyan rettenetesen büszke voltam tegnap magamra, amikor a Rosinante-beli vásárból hazatértem, hogy szaros pennával nem lehetett volna felérni az orrom hegyét. A hasonlat nagyanyámtól származik, mélyebb értelméről nem tudok beszámolni, de oly sokszor hallottam gyerekkoromban, hogy jelentsen bármit is, nekem ez marad a tökéletes leírása a büszkeség egy bizonyos fokának. A büszkeség tárgya pedig az volt, hogy a vásáron kint volt a Zila is a szilikonformáival, és bár közeli barátságot kötöttem a habzsákjukkal, a nap végére mégis megbeszéltem magammal, hogy van nekem remekjó Dr. Oetker habzsákom, nem költöm a pénzt, minek álljon kettő a fiókban?

Aha! Ma, amikor a macaronokat elkezdtem a sütőpapírra nyomkodni - az uram gyönyörűséges sablont gyártott, a massza tökéletes volt, a szaros penna megint csak ott lifegett a konyhában az orrom körül... - heves káromkodások közepette voltam kénytelen ostorozni azt az idióta, spórolós fejemet, amiért ott hagytam tegnap a habzsákot. Ugyanis doktorötker hiába menetes, hiába látszik már-már jó minőségűnek a zsák, bizony, a masszát nem tartja meg, és a menetnek, csatlakozásnak, jó ízlésnek és jó nevelésnek pont fittyet hányva ledobja magáról a műanyag fejet, a drága, értékes massza meg folyik a világba. Amikor pedig már az anyám kínja is mandulás-cukros-tojásfehérjés volt, akkor egy lendületes, úrinőhöz szinte méltatlan mozdulattal - a kísérő szavakat nem idézem, még magamhoz képest is durva volt, pedig alapjáraton sem vagyok egy matyóhímzés, ezt őszintén be kell látni - úgy vágtam be a kukába, hogy a fal adta neki a másikat. Doktorötker, mi? Anyátok, az!

Így aztán levonva a nem kis tanulságot ellenállok a nyolcszáz forintos maghőmérőnek is, és bizony, megveszem azt a háromezer forintosat, amit kinéztem magamnak. Jól dolgozni csak jó szerszámmal lehet, punktum!

Zabpelyhes-áfonyás keksz

Kell néha egy kis kényeztetés az embernek, ehhez kétség sem fér. Különösen ilyen ronda időben, amikor hideg szél nyargalászik az utcákon, hazafelé megfagyott hóbuckákon kell átevickélni. És ráfér ez azokon a napokon mindenkire, amikor éjszakáig dolgozom a műhelyben. No, nem nekem van rá szükségem, az én kellemes lelkiállapotomról gondoskodnak azok a tárgyak, amik kikerülnek a kezem alól, hanem a családnak.

Hozzávalók:

10 dkg apróra vágott dió

17 dkg vaj

21 dkg világos nádcukor

1 tojás

1 teáskanál vanília kivonat

10 dkg liszt

1/2 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál só

1 teáskanál őrölt fahéj

26 dkg zabpehely

1 bögre aszalt áfonya

Elkészítés:

A vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojást és a vanília kivonatot, majd az összekevert száraz anyagokat. Ha nem akarna összeállni, öntsünk hozzá egy kevés tejet. Egy sütőpapírral bélelt tepsire teáskanállal halmokat rakosgatunk a tésztából, és 180 fokos sütőben készre sütjük a kekszeket. Amilyen rémesen egyszerű a recept, a végeredmény annál finomabb...

És amik esténként készülnek a műhelyben:

Hahó!

Tekintve, hogy december elseje van - esik is a hó becsületesen:) -, megkezdődött a Sok kicsi-ben a tombolavásárlás, és ez az időszak 14-ig tart. Tombolára fel, kedves barátaim, hadd legyen karácsonya idén néhány Hajdú-Bihari gyereknek...