Minestrone újra

Alig akarom elhinni, hogy már négy éve, hogy először bejegyeztem ide a minestrone receptjét... Valamiért azt gondoltam, hogy a két metódus erősen eltér egymástól, pedig csak egy-két hozzávaló nem került bele a mai levesbe, és a vörösbor is kimaradt. Nagyon hamar elkészül, nulla macera van vele, és isteni...

Szerintem télvíz idején már ránézni is egy kicsi nyáridézés.

(Tegnap kérdezte a barátnőm, hogy ki csinálja a blogba a fotókat? Mondtam, hogy a szépeket a lányom, a rondákat én. Jelentem, ma én voltam a soros:)

Hozzávalók:

1 db 40 dkg-os hámozott, aprított paradicsom konzerv

1 db 40 dkg-os fehérbab konzerv

2 evőkanál sürített paradicsom

1,5 liter zöldség alaplé

olívaolaj

2 szál sárgarépa

1 cukkini

4 zellerszár

1 vöröshagyma

6-8 db kelbimbó

4 gerezd fokhagyma

őrölt rozmaring és oregano, valamint kakukkfű

só, bors

10 dkg szarvacska tészta

5 dkg reszelt parmezán

 

Elkészítés:

Az olajon az apróra vágott  vöröshagymát, sárgarépát és zellerszárat pároltam negyed óráig. Néha egy-egy kanálka vizet aláöntöttem, hogy ne égjen le. Amikor puhák voltak, hozzáadtam a felaprított fokhagymát, zukkinit, paradicsom pürét, fűszereket, átpirítottam őket, majd jött a paradicsom konzerv és az alaplé. Sóztam, borsoztam a levest.  20 percig szelíden fődögélt, majd utoljára beletettem a babot is, tompítottam a savanyúságán némi cukorral (bocsánat!), és ha lett volna, akkor megszórtam volna friss bazsalikommal. De mivel nem volt, beledobtam a maréknyi tésztát, főztem még vagy öt percet, és készen is voltunk. Nagy halom reszelt parmezánra mertem a tányérban.

GoodFod recept

Kávés-csokoládés sütemény

Kriszta blogjának születésnapja van, így aztán buli lesz, ahogy olvasom, nem is kicsi:), lassan száz recept sorakozik, mint virtuális ajándék Kriszta postaládájában.

Én is hozok ajándékot, mint az egyszeri lány Mátyás király udvarában: hozok is, meg nem is. Mert a receptet felajánlom a köznek és a születésnaposnak, de a fotótól megkímélek mindenkit. Aki amatőr létére fényképezett már csokoládés süteményt mesterséges fénynél, az tudja, miért...:)

És ha már születésnap, ne fukarkodjunk a földi jókkal, adjuk meg az ünnepnek, ami jár neki. Lesz itt bő fél kiló csokoládé, fél kiló vaj, cukor és tojás, úgyhogy aki olcsó és diétás receptre számít, az jól teszi, ha most keres egy másik blogot, hátha ott megtalálja:)

Hozzávalók egy tisztes adaghoz:

egy kevés vaj a sütőforma kikenéséhez

40 dkg jó minőségű étcsokoládé, felaprítva

38 dkg vaj

3 tojás

38 dkg liszt

2 teáskanál sütőpor

33 dkg kristálycukor

3 dl erős kávé

 

a sütemény tetejére:

30 dkg étcsokoládé

12 dkg vaj

 

Elkészítés:

Vajazzunk ki egy 20x20  cm-es  sütőformát, vagy egy kapcsos, kerek tortaformát, majd az alját béleljük ki sütőpapírral. Tegyük egy edénybe a csokoládét, a vajat, a cukrot és a kávét,  olvasszuk őket egybe. Természetesen ne forraljuk fel a masszát!

Vegyük le a tűzről és keverjük bele a tojásokat. Végül a sütőporos lisztet adjuk hozzá, keverjük el alaposan a masszában. Öntsük a masszát az előkészített edénybe, és toljuk 160 fokra előmelegített sütőbe. Sok idő kell, míg megsül, érdemes ellenőrizni, hogy a közepe is átsült-e. Nagyjából 70-80 perc kell neki. Amikor kivesszük a sütőből, várjunk vele negyed órát, és csak akkor szedjük ki a formából.

Ha szükséges - mert mondjuk kissé felpúposodott a süteményünk -, vágjuk le úgy a torta tetejét, hogy egyenletes felszínt kapjunk. Tegyük a sütit egy tálra, és vonjuk be a mázzal, amihez a csokoládét összeolvasztottuk a vajjal. Hagyjuk a mázat megdermedni. Díszíthetjük az alkalomhoz illően, vagy fantáziánknak, esetleg kézügyességünknek megfelelően.

 

 

 

Croissant... vagy (a)mit akarok?

Imádom a croissant-t. Nincs annál jobb, mint Párizsban reggel kijőve a szállodából bemenni az első boulangerie-be, ott megvásárolni a croissant-t, baguett-et, és azon nyomban elcsipegetni, mohón tépve a foszlós, meleg tésztát... jaj!

Ez az élmény tegnap nem adatott meg, igaz, a tészta se a klasszik croissant-é. Első próbálkozásnak jó volt, mindenkinek nagyon ízlett, de továbbra sem mondok le arról, hogy egy semmi-dolgom-sincs (???) napon süssek egy igazi croissant-t.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

7 gr szárított élesztő

3 dl langyos víz

0,5 dl olaj

1 teáskanál só

1 evőkanál cukor

12,5 dkg vaj

7 dkg liszt

1 tojássárgája

 

töltéshez: virsli, kemény szilvalekvár, csokicseppek

Elkészítés:

A vajat és a 7 dkg lisztet összegyúrjuk, félretesszük. A  többi hozzávalóból tésztát gyúrunk, alaposan kidagasztjuk, és meleg helyre téve, letakarva duplájára kelesztjük. Igen jól kezelhető tésztát kapunk. Amikor szép lazára kelt a tészta, kör alakúra nyújtjuk kb. 1 cm vastagon, és a vajas lisztet rácsipegetjük a tetejére. Mindenhová jusson belőle. Ezután sugár alakban bevagdossuk a tésztát, 8 cikket gyártva belőle, de ne vágjuk be egészen a tészta közepéig, hagyjunk egy kört középen érintetlenül. Majd az egymással szemben található fülecskéket hajtsuk egymásra, így egy labdacsot kapunk. Ezt nyújtsuk ki ismét kör alakúra, és ismételjük meg a hajtogatás műveletét, és a másodszorra elkészült labdacsot végül nyújtsuk ki, és hagyjuk néhány percig pihenni. (Gál Edithnél jó fázisfotók vannak, mint ahogy a receptet is tőle kívántam meg:)

Én téglalap alakúra nyújtottam végül a tésztát, ezt hosszában négybe vágtam, és kis háromszögeket szabtam belőle. Némelyiket csokicseppel, másokat szilvalekvárral töltöttem, és készült néhány virslis is. A kiflik tetejét megkentem tojással, és 180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket. Sajnos nem tudok róla beszámolni, milyen hidegen, mert még melegen elfogyott az összes, pedig nem volt kevés:)

 

 

Vigyáznak a vonalaimra

Gondolom, mint másoknál, úgy nálam sem jelentettek kifejezett fogyókúrát az ünnepek. Ennek ellenére nem ez hozatta meg velem az elhatározást, hogy néhány napig gyümölcsön élek, hanem az, hogy éreztem, odabent valami nem százas. Diszkomfort érzés, gyomorégés, epetáji nyomás... jól fog jönni néhány nap könnyedebb étkezés. De ahogy ez esetemben lenni szokott, már az első napon kísértés ért, és ahogy mondani szoktam volt: mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.

Így aztán, amikor hétfőn, egy kényeztető nap délutánján, amikor beszereztem unokahugi születésnapi ajándékát, annyira elégedett voltam az élettel, hogy a New York kávéházban kötöttem ki. Néhány hete jártam itt a szívemnek igen kedves bloggerinával, jól éreztük magunkat, viszonylag figyelmes kiszolgálásban volt részünk,  a környezet pedig mindent vitt. Semmi ok nem volt tehát gyanakvásra hétfőn sem. Elhelyezkedtünk a kényelmes kanapékon, a mosolygós, készséges pincér lány már az asztalnál is termett, megrendeltük a kávékat, de ekkor sajnálatos módon az étlap a süteményeknél is kinyílt. A hölgy látva elgyengülésemet, azonnal felajánlotta, hogy megmutatja a desszertjeiket, és legott oda is tolt egy zsúrkocsit, amin 6-8 féle sütemény volt. A sütizéshez korai órára való tekintettel nem párizsi krémes kockát és nem Eszterházy-tortát választottam, hanem egy pörkölt mandulával gazdagon megszórt almás lepényt, elsősorban azért, mert az alma minden kétséget kizáróan gyümölcs... khm... Már akkor kifejeztem aggodalmamat, hogy túl nagy darab az a lepény, elég lenne tán egy kisebb is... És ha tudtam volna, hogy abból egy egészen icike-picike falat is túl sok... Megérkezett a sütemény, és ahogy az első mandulalapokat a számba vettem, tudtam, hogy baj van. Azok ugyanis nem voltak ropogósak. A süteményt villával elvágni lehetetlenség volt, ezért marcangolás vette kezdetét, hogy legalább megkóstolhassam az alsóbb rétegeket, melyek között volt vaníliakrém és csokikrém is az almán kívül. Odáig sikerült eljutnom, hogy megállapítsam, az alapul szolgáló leveles tészta nedves, nyúlós és hűtőízű.

Tekintve, hogy a sütemény ára még finoman fogalmazva is csillagászati (1590.-), úgy döntöttem, én ezt a rettenetet sem elfogyasztani, sem kifizetni nem vagyok hajlandó. (Volt a gasztroblogokban néhány éve egy vita erről a témáról, hogy miért fizetjük ki a rossz, csalódást okozó ételeket, és ha jól emlékszem, igencsak egyedül maradtam azzal a nézetemmel, hogy a minőség romlásának mi, vendégek is okai vagyunk, amikor elfogyasztjuk a silány főztöt, vagy ha ott hagyjuk is, nem tesszük szóvá az étel minőségét, sőt, nemcsak hogy kifizetjük az árat, de még borravalót is adunk az étteremben. Az emberek nem szívesen keverednek konfliktusba, inkább hallgatnak és fizetnek. Számomra ez érthetetlen és elfogadhatatlan.)

Nem akarom hosszan ragozni, a pincér lány kétségbe volt esve, mikor elmondtam neki, mi a problémám (én: Ez a sütemény nem finom... ő: Rémes? én: Az!:), azonnal elvitte az inkriminált darabot, többször megkérdezte, mivel kárpótolhat a fiaskóért, később egy öltönyös fiatalember is odajött az asztalhoz, hogy sajnálkozását fejezze ki, én pedig a végén már nevetve mondtam, hogy azért lelki traumát nem akartam volna okozni a személyzetnek, van ilyen, nyilván legközelebb jobbat eszünk.

Azt nem árultam el nekik, hogy áldásos közreműködésükkel sikerült megtartanom a gyümölcsnapot:)

 

Sok kicsi 2010

 

No kérem, összeállt a Sok kicsi 2010-es akciójában felajánlott hétvégi házhoz szállításom menüje. Így néz ki. Szerintetek fogok unatkozni?:)))

szombat ebéd:

Minestrone idényzöldségekből
Pulykamell koszorú  krumplipürével
Narancsos-mákos panna cotta

szombat vacsora:

Marha casserole Gordon Ramsay-től

 

vasárnap reggeli:

foszlós kalács házi lekvárokkal és rokfort krémmel

vasárnap ebéd:

Andalúz paradicsomleves
Konfitált kacsacomb párolt lilakáposztával
Almás pite (esetleg tiramisu ha van gyerekbarát változat)

vasárnap vacsora:

Olasz húsgombóc spagettivel

 

Kutyások figyelmébe... egy kis blogajánló

Persze, nem tagadom le, hogy elfogult vagyok a blog gazdájával szemben, fölösleges is lenne úgy tenni, mintha nem. Ettől függetlenül is azt gondolom, hogy hasznos írást olvashattok  a kutyanevelésről itt.

 

Töki pompos

Mindenki ismeri a töki pompost szerintem, aki járt már hazai vásárban, búcsúban. Világszerte sok hasonló étel létezik, mint a mi pomposunk (mely egészen pontosan szakított tésztát jelent), mégis számomra ez a legjobb a sok hasonló finomság közül. Mert egyedülálló ízvilágot teremt a jó minőségű (sajnos nem light) tejföl, a füstölt szalonna és a hagyma a tetején.

Én most Limara receptjét választottam, és nem bántam meg. Valószínűleg a főtt krumplitól olyan kellemesen puha tésztája lett a kenyérlángosnak, hogy nem győztem dicsérni.

 

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2 kisebb krumpli megfőzve, összetörve

2,5 dl víz (használhatjuk a krumpli kihűtött főzővizét is, ha nem főzzük túl a krumplit, és nem párolog el a lé java része...)

3 evőkanál olaj

1 teáskanál cukor

2 teáskanál só

2,5 dkg friss élesztő

 

Elkészítés:

A krumplit megfőztem, forrón összetörtem, félretettem. A lisztbe belemorzsoltam az élesztőt, beleöntöttem az olajat, vizet, ment bele a cukor és a só, valamint az összetört krumpli. Konyhai segédem "összegyurmázta" a tésztát, kellett hozzá még egy kevés víz, majd amikor kidolgozta, félretettük kelni. Közben 3 dl tejfölbe belenyomtam két gerezd fokhagymát, félfőre vágtam két lila- és egy vöröshagymát, felkockáztam 2 marék nagyon szép, húsos bacont. Amikor a tészta megkelt, sütőpapírral kibélelt tepsibe lapogattam (a tűzhelyhez gyárilag járó tepsit használtam), megkentem vastagon a fokhagymás, sós tejföllel, rászórtam a hagymát és a szalonnát, majd 190 fokon 30 perc alatt készre sütöttem.

Nehézségi fok:

 

 

Medvehagymás kenyér

A tavasz végén begyűjtött és feldolgozott medvehagyma felélésére lassan sort kell keríteni. Ezért barátnőm ezzel a kenyérrel lepett meg minket, ami valódi meglepetés volt, hiszen ez az első, önállóan sütött kenyere.Kenyérsütő gépben készült, de természetesen anélkül is megsüthető.

 

 

Hozzávalók:

50 dkg liszt

7 gr szárított élesztő

1 dkg só

1 teáskanál cukor

2 evőkanál olajban eltett medvehagyma

2,5 dl víz

 

Elkészítés:

A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe sorakoztatjuk, és alapprogramon megsütjük.

 

Megtámadták Gordon Ramsay-t

Az index tudósítása:

 

A tévés sztárszakácsot fegyverrel fenyegették meg és benzinnel öntötték le új műsorának forgatása közben Costa Ricában.

Frissen facsart gyümölcs- és zöldséglé

Január van, nyakig benne vagyunk a szürke, nyirkos, hideg télben. Még jó pár hét telik el addig, míg napsütést láthatunk, nem kizárt, hogy addig szmogriadót is átélünk. Szervezetünk nyáron összeszedett vitamintartalékai kimerülőben vannak, még azoké is, akik gondot fordítottak arra, hogy ezeket a vitaminraktárakat megtöltsék. Hát még azoké, akik nyáron sem fogyasztottak elég gyümölcsöt és zöldséget!

Amikor egyre nehezebben mászunk ki az ágyból reggelente, amikor kora délután is ólmos fáradság vesz rajtunk erőt, ha lépten-nyomon beleesünk valami torokfájós, orrfolyós nyavalyába, gondoljunk arra, hogy szervezetünk tartalékait mozgósítanunk kellene. Erre kiváló lehetőség, ha frissen facsart gyümölcs- és zöldségleveket fogyasztunk. Az ezzel a témával foglalkozó cikkek ilyenkor azt írják: lehetőség szerint szerezzünk be egy gyümölcscentrifugát. Én pedig azt mondom: anélkül hozzá se kezdjünk  a művelethez! Sajnos nemigen lehet kézzel, szitával, miegymással úgy kinyerni a levet a gyümölcsökből, mint ezzel a remek találmánnyal. Ha még nincs otthon centrifugánk, és a beszerzése mellett döntünk, érdemes olyat vásárolni, ami szétválasztja a levet és a rostokat. Ráadásul véleményem szerint ez az a háztartási gép, amelyből megéri a drágább modellek közül választani, az én előző készülékemet akkor vásároltam, amikor a most 24 éves lányom született, és nem azért váltam meg tőle (mármint a géptől:), mert használhatatlan volt, hanem mert a fehér műanyag borítása az idők során nagyon csúnya sárgás lett, és egy ilyen esztétikailag nem kifogástalan gépben nem szívesen készítek ételt. Így aztán tavaly beszereztünk egy kiváló Philipset, ilyet ni:

Kép forrása: www.argep.hu

Elsőként a legalapabb levet mutatom meg, ami télen hozzáférhető: alma, répa és zeller került a gépbe. A zeller nagyon jó vízhajtó, én ráadásul szeretem is, úgyhogy mindig gondoskodom arról, hogy legyen otthon. Megfelel gumó vagy szár formájában is. A kifacsart levet minél előbb igyuk meg, hogy a vitaminok a levegővel érinthetve ne menjenek tönkre. Igyuk a gyümölcslevet lassan, hiszen a vitaminok felszívódása már a száj nyálkahártyájában elkezdődik.

Hozzávalók 2,5 dl léhez:

2 nagyobb alma

1,5 közepes sárgarépa (nem szoktam meghámozni, csak alaposan megsikálni)

1/4 zellergumó

 

Pulykakoszorú

Az idei karácsony number one-ja volt szenteste ez a pulykamellből készült étel. A helyzet az, hogy nem tartozom azok közé, akik karácsony este ezerféle étellel rakják tele az asztalt, számomra sokkal fontosabb a fadíszítés, ajándékozás, mint a főzés ezen a napon. No persze ilyenkor is mindig van legalább három fogás az asztalon, de törekszem arra, hogy ne kelljen az egész napot a konyhában töltenem. Ez még így is ritkán sikerül, de legalább megpróbálom.

A receptet több gasztroblogban is láttam, és bíztam benne, hogy pont olyan egyszerű elkészíteni, mint ahogy az a leírásokban írva vagyon, és nem csalódtam. Már most vannak ötleteim arra nézvést, hogyan fogom variálni a tölteléket, de ez a klasszikusnak mondható aszalt szilvás változat is nagyon finom.

Hozzávalók:

1 nagy csomag szeletelt bacon

50 dkg pulykamell filé 2x2 cm-es kockákra darabolva

3 tojás

2 dl tejföl

1 nagy csokor petrezselyemzöld

szárnyas fűszerkeverék

4 evőkanál liszt

frissen őrölt bors

10-12 szem aszalt szilva

20 dkg reszelt sajt, jó, ha van benne valamennyi füstölt is

 

Elkészítés:

Egy kuglóf formát kibélelünk sütőpapírral. Én úgy találtam egyszerűnek ezt, hogy csíkokat vágtam a papírból, azokat ügyeskedtem a formába úgy, hogy mindenhova jusson papír. Ezután a szalonnaszeleteket fektettem egymás mellé úgy, hogy jócskán kilógjanak a forma szélén. Nem mindig egyszerű a művelet, de nem is lehetetlen küldetés. Elkészítjük a tölteléket: a húskockákat beszórjuk fűszerkeverékkel, félretesszük.Ezután a tejfölt, lisztet, tojásokat, petrezselymet, borsot, reszelt sajtot, sót összekeverjük, majd hozzáadjuk a masszához a húst is. A fele tölteléket belekanalazzuk a szalonnaágyba, arányosan elosztjuk az aszalt szilvát, végül befedjük a massza maradékával. A szalonna túllógó végeit ráhajtjuk a töltelékre úgy, hogy mindenhol elfedje azt. Felhajtjuk a sütőpapír csíkokat is, és 180 fokos sütőbe tesszük a formát úgy 30 percre. Félidőben a papírt kihajtogatjuk, hogy a szalonna megpiruljon. Amikor már szép piros, hazardírozunk egyet. Mégpedig úgy, hogy fogunk egy tepsit, rátesszük a kuglóf formára, és egy villámgyors mozdulattal megfordítjuk a tepsit és a formát. Lehúzzuk a sütőpapírt a húsról, és újabb 20 percre visszadugjuk a sütőbe, így a szalonna eddig alul lévő része is meg tud pirulni.  Szeletelés előtt pihentessük az elkészült koszorút, mert csak akkor tudunk szép szeleteket vágni belőle. Hidegen is isteni!