Slow cooker - a lassan főzés kényelme

Kicsit több, mint egy hónapja vagyok boldog tulajdonosa ennek a slow cookernek. Messzi földről érkezett, merthogy Magyarországon nem lehet ilyet - se - kapni. Én viszont vágytam rá, ezért aztán baráti segítséggel - és cipeléssel... - szert tettem rre a gyönyörűségre. Köszönet érte innen is!

Mint némely más, áhított tárgynál, tulajdonképpen ennél se tudtam, miért is szeretnék annyira egyet magaménak tudni. Viszont az megnyugtató, hogy ezeket a tárgyakat azután, ha megszerzem, szoktam is használni, talán csak az egy fritőz hever kihasználatlanul a konyhaszekrény alján. Na jó, meg az elektromos kés, még mielőtt a férjem bekommentelne:)

A lassú főző, hűen a nevéhez, lassan főz. De tényleg! Akár 4-6-8 órát is benne tölt egy-egy étel, amiben az a fantasztikus, hogy nem kell mellette állni, szépen teszi ő a dolgát anélkül, hogy ott tüsténkednék mellette. Legutóbb este 10-kor tettem bele az alapanyagokat, amiket reggel 8-kor kész - és finom - étel formájában vettem ki belőle, anélkül, hogy az előkészítés 10 percén kívül bármit kellett volna tennem.

Eddig kétféle ételt próbáltam ki benne, a Gordon Ramsay-féle marharagut és a konfitált kacsacombot. Mindkettő tökéletes lett, és az eszköz óriási segítséget nyújtott a hétvégén, amikor Editéknek főztem a Sokkicsi akcióban megnyert hétvégi menüjüket. (Erről még írok hamarosan.)

De ahogy keresgélek a neten, látom, hogy lehet ebben készíteni levest éppúgy, mint süteményt(!), úgyhogy a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Remélem, lesz időm és energiám az új kísérletekre, de azt is remélem, hogy lesz energia megírni majd ezekről a beszámolót is!

Addig is: lassú főzőre fel! És akinek esetleg használhatónak tűnő receptje lenne talonban, ne habozzon megosztani velem.