Segítsüti 2011

Dorka április 7-én, egy problémamentes terhesség után látta meg a napvilágot. A barátnőm harmadik gyermeke ő, két nagyfiú után végre-végre kislány! Örültünk neki, vártuk nagyon. Drukkoltunk, hogy bonyodalmaktól mentes legyen a szülés. Aztán egy rettenetes sms jön: a baba beteg. És csak hosszas unszolásra tudom meg: Down-szindrómás a kicsi... Semmi jel nem mutatott a kilenc hónap alatt arra, hogy baj lenne, minden vizsgálat és laborérték rendjén volt. És mégis... Minden megváltozott annak a családnak az életében egy csapásra és örökre. Dorka viszonylag enyhe tüneteit mutatja a Down-kórnak, mosolygós, tüneményes kislány, bármerre jár, mosolyt csal az emberek arcára. Csak én őrzöm egy dobozban a fotót, amit édesanyja nyomott a kezembe a kórházban... a fotót, amit a gyermekmentősök készítettek a kis páciensről, mikor átszállították egyik kórházból a másikba.

És nagyon szeretném, ha a Segítsütiből befolyt összeg sok Down-kóros kisgyerek életét tenné szebbé, fejlesztésüket hatékonyabbá, ezért kérem azokat, akik tehetik, licitáljanak a Segítsüti szebbnél szebb és jobbnál jobb sütijeire!

Én ezt a meggyes-mákos pitét ajánlom fel licitre az elmúlt évek hagyományainak megfelelően, és szeretettel várom a meggy és mák iránt rajongókat!:)

DNK ismét

Doki nyomán nekem is eszembe jutott a fantasztikus, nagy port kavart dagasztás nélküli kenyér, és újra megsütöttem. Nem mondom, hogy kár volt, mert mindenki rákattant a családból - még az is, aki ritkán eszik kenyeret, igaz, ő "csak" ennyit mondott: minden nap süssél ilyet, mert minden nap ilyen kenyeret akarok enni!:) -, mert olyannyira kevés munka van vele, hogy súlyos csúsztatás lenne panaszkodni emiatt. Viszont arról is beszámolhatok, hogy az évekkel ezelőtti misztifikálás minden sallangja lehullt a receptről, ma már úgy készítem, hogy gyakorlatilag oda se nagyon nézek rá. Nem számolom az órákat, a 12 kelesztési óra legyen meg, ez a fontos, de hogy mennyivel több, meg melyik fele van fölül a kenyérnek, melyik alul, már rég nem izgalom tárgya.

Aki most próbálja ki először, annak sok sikert!:)

Hozzávalók:

7,5 dl liszt (max. 2,5 dl lehet belőle teljes kiőrlésű)

1 púpos teáskanál só

1/8 kocka friss élesztő, vagy 1/2 teáskanál szárított

2,5 dl langyos víz (ha nagyon száraz a liszt, adhatunk még hozzá óvatosan)

 

Elkészítés:

Egy nagy tálba teszem a lisztet, a sót, elkeverem, belemorzsolom az élesztőt, és adagolva a vizet. Kemény galuska tészta állagot kell elérni, úgy adagoljuk a vizet, hogy ilyen legyen a végeredmény.  Nem kell dagasztani, túlkavarni, éppen csak keverjük el a lisztet a vízzel. Konyharuhával letakarva szobahőmérsékleten hagyjuk állni 12-18 órát. Ekkor borítsuk erősen lisztezett konyharuhára, kicsit formáljuk meg, majd újabb két órát pihentessük. Ezt a két órát én gyakran elhagyom, mert nincs rá idő.

Tegyünk egy 24-26 cm átmérőjű, fedeles jénai edényt a hideg sütőbe, és melegítsük fel maximális hőmérsékletre, nálam ez 230 fok. Amikor ezt a hőmérsékletet elérte a sütő és az edény, óvatosan vegyük ki, fordítsuk bele a tésztát, tegyük rá az edény tetejét, és 25 percig fedővel, 25 percig fedő nélkül süssük a kenyeret.

 

 

Tojás tojás hátán

Sajnos azt a közmondást, ami először eszembe jutott a tojásról, nem adhatom a poszt címének, mert vulgáris. Engem ugyan nem zavarna, de gondolnom kell arra a másfél ezer emberre, akik ezt a blogot olvassák naponta, talán nekik nem tetszene...

De vágjunk a közepébe!

A képeket a http://rakom.freeblog.hu-ról kölcsönöztem

Ezeket a tojás mozaikkal díszített teás dobozokat Puskás Éva barátném készítette. Talán nem kéri ki magának a titulust:) A londoni látképpel díszítettet éppen nekem. Évával régen ismerjük egymást, szerintem 2000 óta biztosan.  Ő is sokáig foglalkozott üvegfestéssel, de aztán a mozaikozás lett az a technika, amibe végérvényesen beleszeretett.

Április 12-én, kedden 17-20 óráig Éva tojás mozaik tanfolyamot tart zuglói műhelyemben, ahol a tojáshéjjal való dekorálás minden csínját-bínját megmutatja. A dekorálandó dobozt, a tojáshéjat, az akrilfestéket és kontúrt, valamint a ragasztót mi adjuk, tőled pedig kérünk 3.000 forintot azért, hogy három óra alatt elsajátíts egy remek technikát, megismerj két jó kedélyű tanfolyamvezetőt, és hazavigyél egy magad által dekorált dobozt. És hogy a gasztronómia is képviselve legyen, sütök valami jó kis kekszet, amit egy teával jól elfogyasztunk. Szerintem isteni biznisz!

Olyannyira, hogy a keddi dátumra a létszám be is telt, további jelentkezők lehetőséget kapnak arra, hogy 14-én, csütörtökön ugyanígy 17-20 óráig részt vegyenek egy ráadás tanfolyamon.

További információk és jelentkezés a peva525kukacfreemailponthu email címen.

Szeretettel várjuk jelentkezésedet!

 

Azok között pedig, akik elküldik az uvegmadar-kukac-gmail-pont-com címre azt a közmondást, melyet vulgárisnak ítéltem meg, hogy a posztnak címet adjak, és el is találja azt, egy tiffany lepkét sorsolok ki.

 

Hagymás lepény

Imádom, imádom, imádom! És ha szereted a hagymát, meg a leveles tésztát, te is rajongója leszel ennek a rém egyszerű, igen finom lepénynek.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta

6-7 fej vöröshagyma (lehet vegyesen édes, fehér hagyma, lilahagyma, vöröshagyma)

3-4 szelet bacon

5 dkg ementáli sajt

1 csomag Camping tejszínes krémsajt

olíva olaj

só

fehérbors

kakukkfű

 

 

Elkészítés:

A leveles tésztát kibugyoláltam a papírjából, a tepsi méretére vágtam (a maradékból lett 4 kis lekváros táska), peremet képeztem, és a tészta alját megkentem a krémsajttal. A hagymákat megtisztítottam, félkarikára vágtam, majd az olajon elkezdtem lassan dinsztelni. Közben a kicsire aprított bacont ropogósra sütöttem egy serpenyőben, a sajtot pedig apró kockákra vágtam. Amikor a hagyma már puha volt, sóztam, borsoztam, megszórtam kakukkfűvel, és azon melegében belekanalaztam a tepsibe, a krémsajt tetejére. A szalonnadarabkákkal és a sajtkockákkal megszórtam, majd 20 percre 180 fokos sütőbe helyeztem.

A szalonna elhagyásával vegáknak is jó lehet.

 

Hétvégi program

Kedves Olvasóim,

ha esetleg március 12-13-án a Syma Csarnokban járnátok a Lakáskultúra kiállításon, ne mulasszatok el valamelyik sarokban engem is megkeresni. No, nem mint kiállítási tárgy leszek jelen - ahhoz nem vagyok elég szép, meg beszélek is, pedig a bútorok általában nem szoktak -, hanem az üvegfestés rejtelmeibe fogok minden érdeklődőt bevezetni. Arra gondoltam, hogy én elkezdek ott megfesteni egy képet a magam kedvére, kiteszek az asztalra üveglapot, festéket, kontúrt és fogpiszkálót, aztán akit érdekel, úgyis megáll mellettem, nézi egy darabig, aztán úgy fogja érezni, hogy úúú, ez nagyon könnyű, én is, én is!

Akkor pedig majd leültetem, kezébe adok kontúrt és festéket, aztán lehet csodálkozni!:)

Nem, nem akarom azt mondani, hogy az üvegfestés valami ördögtől eredő, halandók számára elsajátíthatatlan dolog, de azt mindenképpen mondom, hogy az első kipróbálás után mindenki csodálkozva szokott rám nézni: nahát, ez nem is olyan könnyű!

Úgyhogy akinek kedve van, jöjjön, segítek.

 

Pad thai csirkével

Szeretem a tésztát (az egy pennén kívül gyakorlatilag mindet).

Szeretem az ázsiai konyhát (de csak olyan állat lehet az ételben, aminek lába és arca van).

Szeretem a zöldségeket, mindet, kivétel nélkül (na jó, a céklát annyira talán nem).

Szeretem a csípős ételeket.

Ráadásul van egy kis thai büfé Pesten, aminek imádom a tésztaételeit, és mindig vágytam arra, hogy reprodukáljam a főztjüket.

Nos, ez utóbbi vágyam most sem teljesült, de nagyon jó kis pad thait főztem. Macerásnak tűnik az elkészítése, de cseppet sem az.

Hozzávalók:

30 dkg rizstészta (spagetti)

40 dkg csirkemell filé

1 púpos teáskanál gyömbér-fokhagyma paszta

3 szál újhagyma

1/2 piros kaliforniai paprika

1 zöld chili

1 marék brokkoli előfőzve

20 dkg mungóbab csíra (konzerv)

1 evőkanál sötét szójaszósz

2 teáskanál halszósz

2 evőkanál napraforgó olaj

1 marék mogyoró

1 teáskanál chili pehely

só

1/2 teáskanál nátrium glutamát (umami)

 

Elkészítés:

A tésztát leöntöttem forrásban lévő vízzel, majd a tálat letakartam Kb. tíz perc múlva a tészta megpuhult, leszűrtem, félretettem.

A forró olajon egy percig pirítottam a gyömbér-fokhagyma pasztát, aztán hozzáadtam a karikára vágott újhagymát, apró kockára vágott kaliforniai paprikát és chilit. Ők is kaptak két percet kevergetve, akkor a legnagyobbra tekertem a lángot, és beletettem a wokba a nagyon vékonyra vágott csirkecsíkokat is. Kb. két percig kevergettem a húst, majd ízesítettem a szójaszósszal, halszósszal, hozzáadtam a sót, a chili pelyhet és az umamit, végül belekerült a wokba a mogyoró, és  a kissé előfőzött brokkoli is. Utolsó lépésként  belekevertem a tésztát, a babcsírát, és alaposan összeforgattam a többi alkotóelemmel.

 

 

 

Gyömbéres-mézes ital megfázás ellen

Remélem, nem fog senki kinevetni, amiért leírom az alábbi "receptet", de ha mégis, hát legyen így! Sajnos az utóbbi napokban kénytelen vagyok mindenféle praktikához folyamodni, hogy a hozzám közel állóknál jelentkező, különböző fajta takonykórokat valahogyan kezeljem.

Kép innen: http://cateringkauai.com/Home_Page.html

 

A mai varázsital így készült:

2,5 dl forró víz

fél citrom leve és reszelt héja

2-3 teáskanál méz

1 kétcentis friss gyömbér finomra reszele

1 késhegynyi őrölt fahéj

 

A citromlevet, mézet, reszelt gyömbért bögrébe tettem, majd felöntöttem a forró vízzel. Nagyon kellemes forró ital a végeredmény, ami kicsit megizzaszt, a bágyadt, erőtlen fizikumot kissé felpörgeti. Annak is ajánlom, aki még nem beteg.

 

Hamis gulyásleves

Kicsit körülnéztem a neten, mitől hamis a hamis gulyásleves, bár nem ért meglepetésként az eredmény, miszerint az a változat hús nélkül készül. Mindazonáltal az én gulyáslevesem akkor is hamis, ha van benne hús. Merthogy ez csirkemellből készült, és természetesen más karakterű, mint az igazi gulyás, de hogy van olyan finom, mint az, azért kezeskedem. Az elkészítés menete ugyanaz, mint a valódi gulyásnál.

Hozzávalók:

2 kis csirkemell filé dobókockányira vágva

2 szál sárgarépa

1 szál fehérrépa

darabka zeller

1 vöröshagyma

3 db krumpli felkockázva

2 babérlevél

só

bors

őrölt kömény

pirospaprika

olaj

1 tojásból csipetke

 

Elkészítés:

4 evőkanálnyi olajon megdinszteltem az apróra vágott vöröshagymát, rádobtam a húst és fehéredésig sütöttem. Ekkor utána küldtem az apróra vágott zöldségeket, sóztam, borsoztam, megszórtam köménnyel, pirospaprikával, beletettem a babérlevelet is, és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje a zöldségeket. Néhány percig forraltam, ekkor hozzáadtam a kockákra vágott burgonyát is. Amíg a leves főtt, elkészítettem egy kis tojásból és lisztből a csipetkét (a felét lefagyasztottam, jó lesz a jövő heti bablevesbe), belecsipkedtem a fortyogó levesbe, és a tésztával együtt még főztem öt percig.  Utánasóztam, borsoztam, tűzforrón tálaltam.

 

És hogy egy kis könnyedség is legyen a posztban, idézném a férjem ódáját, amit egy néhány évvel ezelőtt elkövetett bográcsgulyásomhoz írt:)

Óda a gulyáshoz

Itt ma mestermű készül, nem vitás.
Már a hagyma pirulásakor észlelem.
A pirospaprikával házasodsz,
Semmi kétség: Te leszel a végzetem.

Jön a hús, a lábszár (marha),
S felhördül a sok éhező:
Vajon lesz-e elég mindenkinek,
Vagy éhes marad éppen ő?

Répa, babér, zeller, krumpli,
Szépen, sorban Beléd hull.
Várni kell majd egy keveset,
Amíg minden megpuhul.

Szól a Mester: az étel már kész,
Sebbel-lobbal siessetek teríteni,
És nagyon fontos: legyen idő
Jó kis csípős paprikát keríteni.

Oh, mily gyönyörű vagy, oh, mily ízletes!
A nyálcsorgató, gyomorkorgató döbbenet.
A testes bográcsban tündökölsz, s hívogatsz.
Magad vagy a Csoda - megennék Belőled ötvenet!

Szedres-mákos muffin

Nincs semmi bajom a muffinnal, mint műfajjal. Egyszerű, ezerféleképpen variálható, szinte elronthatatlan, gyors, mi kell még? Emlékszem, amikor a Nők Lapja egy ősrégi - huszonéves - számában megtaláltam Miss Marple teasüteménye címen a receptet, kincsként őriztem.

 

Ma is megvan az újságkivágás, és egyszer bizonyára ki is próbálom majd. Arra is emlékszem, mikor néhány éve amerre a szem ellátott, mindenki muffint sütött, talán még én is. Akkoriban már kicsit untam, hogy nem lehet úgy elmenni vendégségbe, hogy valaki ne hozna egy szakajtónyi muffint, mindazonáltal ez a mostani darab holnap biztosan elkészül egy barátnőm névnapi bulijára. Mert ez más, mint az eddig megszokott receptek. Meg merem kockáztatni, a legfinomabb, amit valaha ebben a műfajban kóstoltam.

Hozzávalók:

4 db tojás szétválasztva

12 dkg finomliszt

8 dkg mák

8 dkg kristálycukor

4 dkg porcukor

1 mokkáskanál szódabikarbóna

8 dkg puha vaj

szeder

 

Elkészítés:

A tojások sárgáját fehéredésig keverem a porcukorral, majd hozzáadom a vajat, és habosra keverem a cukros sárgájával. A fehérjét a 8 dkg kristálycukorral kemény habbá verem, és a vajas masszát belekeverem. Végül a liszt-darálatlan mák-szódabikarbóna triót adom hozzá az elegyhez.

Papírkapszlikba szedem úgy, hogy a tészta csak a forma kétharmadát töltse ki, és mindegyikbe nyomok 3-3 szem szedret.

180 fokos sütőben 20 percet sült.

Isteni, ahogy a mákszemek ropognak a süteményben, a tészta textúrája sokkal könnyedebb, mint a muffinoknál megszokott. Legközelebb egy kevés reszelt citromhéjat is adok hozzá.

 

Papp Emese receptje a Nők Lapja Konyhából

 

Találkozásom Nigel Slaterrel

Igazából nem tudom, szégyen-e vagy sem, hogy mindez idáig Nigel Slaternek mindössze a nevét ismertem, tudni róla semmit nem tudtam. Disszertációt most sem mernék írni munkásságáról, de tegnap elkaptam egy műsort a TV Paprikán, ahol a fickó azonnal magával ragadott. Egyszerű receptjeivel, természetes kedvességével, no meg az alábbi banános sütijével. Példa nélkül álló az a gyorsaság, amivel a recept elhangzása után öt perccel a konyhában álltunk és sütöttük a banános sütit. Igaz, a mogyorót kifelejtettem belőle, és amúgy is csak dió volt otthon, kicsit változtattam is az összetevőkön, de a lényeg megmaradt.

Hozzávalók:

17,5 dkg puha vaj

17,5 dkg cukor (nálam fele fehér, fele nádcukor)

7,5 dkg tisztított, előpörkölt mogyoró (nálam ez kimaradt)

2 tojás (csak egyet használtam)

17,5 dkg liszt

1 sütőpor (az eredeti receptben nem szerepel)

2 nagyon érett banán (nálam 3)

1 kiskanál vanília kivonat

17,5 dkg étcsokoládé (nálam 10 dkg fehércsoki)

1 teáskanál fahéj (az eredetiben nem szerepel)

egy kis barnacukor a tetejére (én elhagytam)

 

Elkészítés:

A vajat a cukorral alaposan kikevertem, majd hozzáadtam a tojást, a lisztet, sütőport, vaníliakivonatot. Beleaprítottam a banánokat, a csokicseppeket, alaposan elkevertem, és sütőpapírral bélelt cake-formába kanalaztam. Nigel a tetejét megszórta egy kis cukorral, én azt fölöslegesnek éreztem, és a visszajelzések azt mutatják, jól döntöttem. 170 fokon épp egy órát sült a sütemény.

Nehézségi fok: